Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-04-19 / 16. szám
1913. április 19. 16-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal TJ 2v£ IP O ZEZ!! ■ ■ MÁSNAP HBB *a»as«H® 99 LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyi fölerakata SCHNELL IMRE czégnél »an. @»saaa&> biró újból megérkeztek Kismajtényba, iíj.1 Csögi János a gyermeket hazaküldte az iskolából és az iskola ajtaját bezárta, majd j félreverte az iskola csengőjét. A csengettyű szóra Varjú János, Botis ! András, Sonkodi Pál, Bontya Gergely, Kádár Gusztáv, Papp László, ifj. Sonkodi 1st- j ván és Tóth László léceket ragadtak és meg- | rohanták a csendőri készenlétet. Mig a megtámadott csendőrök a néppel viaskodtak, azalatt Pintye Lászlóné és Tárca Jánosné kövekkel dobálták a vikáriust. Jaczkovics látva, hogy az iskola látogatást itt sem lehet megtartani, a csendőrség fedezete mellett távozott Kismajtényból. A csendőrség a főizgatókat letartóztatta. A letartóztatott emberek között van Marosán György gör. kath lelkész is, akiről kiderüU, hogy az egész tüntetésnek ő volt az értelmi szerzője. A többi letartóztattak : Moldován Jakab, Pintye Lászlóné, Botis András, Bontya Gergely, Tóth László Ba- rota Gergely, ifj. Csögi János, Varjú János, Sonkodi Pál, Kádár Gusztáv, Papp László, Tárca Péter, Sonkodi István, id. Csögi János. A letartóztatottakat erős csendőri fedezettel beszállították a szatmári királyi ügyészség fogházába. A kismajtényi gör. kath. lelkész cinkostársaival együtt a szatmári törvényszék fogházában ül és úgy lehet, hogy rövidesen sor kerül a szamosdobi lelkészre is. A szamosdobi skandalumról ottani tudósitónk a következőket jelenti: Nem hiába, hogy a dobi pópa: Ciurdásiu szép május elsején a szegedi csillagdába kell, hogy jelentkezzék állandó tartózkodásra államelleni izgalás vétsége miatt, de ki is tett most pénteken délután is magáért, felülhaladva e téren a többi társait. — Amint megérkezett Jaczkovics vikárius dr. Képessy főszolgabiró által kisérve a paróchi-j ára, a háziúr, az öreg csillagdás már nem volt otthon; hanem bezárkózott a templomban gyóntatás ürügye alatt. Butaságig fanatizált hiveit jó előre kitanitotta, hogyan kell majd fogadni hivatalos kőrútján a vikáriust. Tizennégy csedőr volt Dobon alarmirozva, de szükség is volt rájuk. Az öreg ur ugyanis a „Szegény az eklézsia, maga harangoz aj pap“ módjára, a toronyban is félre verette, mig a vikárius a faluban volt, 2—6 óráig a! harangokat. A községben lakó, de a mezőn dolgozó református íöldmivelők is erre a közcsend és zendülést jelentő merész eljárásra és zúgásra mind haza rohantak jószágaikkal és ekéikkel, hogy : „Tűz van-e, vagy vívják a várat ? . . .“ Futottunk tüzet keresve, de kisült, hogy a szegedi csillagda lakója kolompolta félre a harangokat; mert itt van az ő „vallásuk elvevője“, templomból a „képek és a szent pohár kihányója“,1 igy fanatizálván hiveit. Ha a vérontást humánusan nem akarta volna kímélni a járási parancsnok, úgy most 10—20 halottat temetne a főkolompos, nagyobb dicsőségére papi hivatásának. Húsz asszonnyal először is összecsókol- tatta a templom kulcsát, akkor bemenve a templomba, bezárta azt belülről. Egy pár jobb érzelmű hivő fel is akart menni, hogy lehányja a toronyból a harangok fólreverőit, de bezárt ajtókra talált. A vikárius hiába | várta, hogy jön majd gyóntatás után a szi- ; vés háziúr, de még most is a toronyban kongatná, ha aztán a küldöttség felvéve a jegyzőkönyvet, el nem megy Szatmárra. A 14 csendőr eddig teljesen felszerelve j golyóval, szurooynyal állt bástyát a kerítésen belül, mert a gyáva nép az asszony és gyermek tömeget küldte rohamra. Némelyik vak- : merően a szuronynak neki is ütődött, de tovább nem ment, mert érezte a bekövetke- ! zendő sáfrány illatát. így fogadták hát meg is kövezve Dobnak megbürkösödött gör. kath. hívei a vikáriust, persze a főbürkös lelketlen lázitására. Arra azonban kiváncsiak leszünk, hogy a hatóság igyekszik-e rövidesen a főkolomposok nyakáról leakasztgatni a harangokat, vagy tovább engedi nyakukon csüngeni, hogy ilyenkor, különösen tavasszal, gulyakihajtás idejében az egész ország zöldelő mezején, vérszagra gyűjtse még a szelíden legelészőket is, az ilyen pásztor vezérharangja félreveró- seinek segítségével. * * * Az esetről újabb tudósításunk a következő : Morvay Károly vizsgálóbíró a letartóztatott embereket hétfőn kihallgatta. A kihallgatás egész nap tartott. Hétfőn késő este volt már, amikor Morvay Károly vizsgálóbíró Marosán György gör. kath. lelkész és 15 társának kihirdette, hogy az előzetes letartóztatást elrendeli. Marosán és társai a vizsgálóbíró előzetes letartóztatást elrendelő végzése ellen védőjük dr. Dobosi Endre utján leifolyamodást jelentettek be. A csengeri csendőrség erélyes nyomozást folytat, amelynek során megállapították, hogy az egész izgatás szerzője Csordás Péter Mihály szamosdobi gör. kath. esperes-lelkész A lelkész, akit a múlt évben izgatásért 3 havi fogházra Ítéltek, a napokban megtartott egyházmegyei gyűlésen a következőket mondotta az egybegyűlteknek : „Látjátok híveim, engem azért, mert az én és a ti nyelveteket védtem, megbüntettek, elitéltek. Felkérlek titeket, hozzatok egy olyan értelmű határozatot, hogy ti engem és kurátoraimat felhatalmaztok arra, hogy mikor az uj magyar kerületi esperes ide fog jönni az egyházi vagyon megvizsgálása végett, őt elzavarhassuk, a mint azt az asszonyom Nagykolcson Megnyílt ZU JPE B Rl ECZ ,EM II hl IŐ II FE "L- Olcsó árak Kereskedelmi és ■■ Iparbank palotá- f J jában Nagykároly ^ LTŐ ÉS 1 N Öl KAI .AI U n; , Óriási választék a leg- "J szebb női felöltőkben U/ és női- és gyermek- ' :: kalapokban :: dik osztályú pénztárhoz menni, majd ott találkozunk. Minek is meséljek maguknak sokat?! A ló bejött elsőnek s én nagyot ugrottam örömömben, mikor megláttam, hogy a kettes lóra 40-re 210-et fizetnek. Amikor aztán végre hosszas dulakodás után a kasszához jutottam, büszkén nyújtottam át a hivatalnoknak a nyerő tickeket. A pénztáros elveszi, nézegeti, forgatja, homlokán ezer ránc kédződik, azután hirtelen nyakon ragad és a fülembe dörgi: — Szélhámos, csaló! Megütközve és elámulva tekintek rá. Azt hittem, hogy hirtelen megbolondult a nagy melegtől. — Rendőr! — kiáltja a pénztárnok. — Rendőr ! — kiáltok én is, hogy megszabadítson ettől az őrülttől. A rend éber őre azonnal odacsoszogott s fogásáról Ítélve valóságos akrobata lehetett, oly hevesen markolt meg. — Vigye a kapitány ur elé ezt a firmát! Hamis tickeket akart beváltani! — Hamis jegy ! No hát ez az ur megőrült! — Kiáltottam felháborodva. — Igenis hamis jegy! — kiáltotta a pénztáros. — De uram, magának elment az esze, hisz én ezt a jegyet attól az úrtól kaptam, aki amott a korlátnál áll. — Akkor azt is el kell fogni, mert az 1 meg cinkos társa! — Ne sértegessen az ur! '— ordítottam torkom szakadtából, — mert majd a járásbíróságnál találkozunk. Hát hol az a másik jó madár, — kérdezte a rend éber őre. Én hátrafordulok, nézek jobbra, nézek balra, előre és hátra, de a mutyistámnak se hire, se hamva. — A gazember! Hát csakugyan megcsalt 1 a nyomorult, — hebegtem kékre és zöldre váltan és szégyenletemben azt hittem, .hogy valamelyik totalizateurbódé a fejemre szakad. A rendőr karonfogott s a nagy tömeg kárörvendő ujjongása mellett cipelt a rendőrkapitány elé. Mikor ezt a kapitányt megláttam, mázsás kő esett le a szivemről, mert véletlenül régi jó ismerősöm volt. — Mi történt önnel, — kérdezte oly hidegen, hogy rögtön a fagypont alá szállott örömöm. Elmondtam neki röviden a jegy történetét. Kezébe vette á ticket azután a vál- lamra ütött: — Szerencsétlen, hiszen ez egy tavalyi ticket! — Tavalyi 1 — álmólkodtam s nyitva maradt a szám. — Hát hogy lehet valaki ennyire naiv ? — Én csak a számot néztem rajta 1 Oh az a nyomorult, teljesen tönkre tett! — sóhajtottam szomorúan, szinte kétségbeesve. A kapitány megszánt, a rendőrt elküdlte és karonfogott, hogy az ujjongó tömeget szétoszlassa. — Nem lehetne lecsípni azt a szélhámost, — kérdeztem tőle. — Hja jó uram, az már régen elillant. Végtelen szomorúság szállott meg. Gyalog bandukoltam haza, azaz a szerkesztőségi kalitkába. Minden reményemet előlegbe vetettem, hej, de itt sem kedvezett nekem a szerencse. A kiadó rámförmedt: — Megbolondult maga! Ezer korona előlege van, hiszen már azt sem dolgozza le soha. Ezek után nem is csodáltam volna, ha csakugyan megbolondoltam volna, de azért ezt a szívességet nem tettem meg az emberiségnek. Ehelyett egy epés, fulánkos cikket penderítettem ki a totalizateur intézmény ellen s azt hangoztattam benne, hogy Karthago elpusztítandó volt, mennyivel inkább elpusztítandó a totalizateur. És ráadásul még ezt a cikket sem adták ki. De viszont én sem mentem szabadságra ebben a szezonban.
