Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-06-28 / 26. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK junius 28. 26-ik szára Uzletáthelyezésü Van szerencsém a nagyérdemű közönség szives tudomására hozni, hogy _____________________BVCSABNOKOSAT te ljesen újonnan felszerelve folyó évi május hó 1-től kezdve a WÉBER TIBOR UR HÁZÁBA helyeztem át. Nagy választék tavaszi és nyári divatcikkekben és min- X I 7 X " denféle sportcikkekben.—Két tanuló fizetéssel felvétetik. Tisztelettel «EIiJhCO OO if 1Ü OZS6X* 1 m díszpolgárrá választani, és a további jóindulatot ezáltal is biztosítani, nálunk a város vezetője inkább kerékbe törni engedné magát, semhogy egy függetlenségi érzelmű magyar főurnak díszpolgárrá leendő megválasztására javaslatot tegyen a képviselő- testületnek. Ezért mondjuk mi, hogy háládatlan Nagykároly város polgársága és nem érdemes arra sem, hogy bárki is tegyen valamit érette. Balkézzel kormányozni egy várost, képtelenség. A város vezetésbe a politika bevitele egyenlő a bűnnel. A ki pedig ezt teszi, az nem érdemes a polgárság bizalmára, annak el kell hagyni azt a polcot, a melyre a közbizalom emelte. Vájjon mikor látja be már Debreczeni István polgármester azt, hogy elérkezett az ideje, hogy átadja állását egy olyan embernek, a kinél a város érdeke az első és csak másodsorban jön az országos politika. A pénzügyigazgatóság kérdése még mai napig sincs végleg eldöntve s félő az, hogy a sok intrika mellett újból elkeseredett harc veszi kezdetét annak megtartásáért. Vájjon kire számit a főpodeszta ez újabb küzdelemnél? Kopogtatni nem akar a hatalmasok ajtaján, lealázónak tartja ezt a maga részéről. Hát akkor kire bízza a polgárság ezen életbevágó kérdését? Talán ,ujra gróf Károlyi Mihályra és dr. Falussy Árpádra ?! a kik még egy köszönő szót sem érdemeltek eddigi fáradságukért ? I Polgármester ur 1 Térjen magába és ne döntse szerencsétlenségbe ezt a szegény vá- j rost nemtörődömségével, lássa be, hogy elvesztette a polgárság bizalmát és kérje jól megérdemelt nyugdijázását. Vagy azt akarja, hogy vitriolba mártva toliunkat, meggyujtsuk vele á máglyát, melyen a bűnöst megégetni Ígérte? Rajtunk ez nem múlik. Állunk elébe 11! — Köszönöm nektek 1 — mondá Horusz. — Kár ... oh, milyen kár ... De nem halok meg egészen. Utánnam marad a nép áldása, nyugalma és boldogsága és az én Bereoikém szabad lesz . . . Soká még ? . . . — Kérdezte az orvost. — A halál ezer lépésnyi távolságban van tőled, katonai menetelést számítva — válaszolt az orvos szomorúan. — Nem halljátok, senki sem jön onnan? . . . Csend. A hold közeledett a pálmához s már érintette első leveleit. A homokóra kis szemecs- kéi halk zajjal gördültek le. — Messze? ... — kérdezte Horusz. — Nyoleszász lépés, — válaszolt az orvos, — nem tudom, Horusz, lesz-e elég időd megérinteni minden rendeletet a szent gyűrűvel, még ha azonnal is hoznák. — Adjátok ide a rendeleteket — mondá a herceg, hallgatódzva, nem fut-e valaki Ramzesz szobáiból; — és te, pap, — fordult az orvoshoz mondd, mennyi időm marad az életből, hogy legalább a legdrágább rendeleteket szentesíthessem. — Hatszáz lépés — mormogta az orvos. A nép adóinak és a rabszolgák munkáÍ 'ának csökkentéséről szóló parancs kiesett lorusz. kezéből a földre. — Ötszáz . . . Az etiopszokkal való békéről szóló parancs lesiklott a herceg térdéről. — Nem jön valaki? . . . — Négyszáz . . . Mii a szaniszlói állomáson. Mikor a fonok papucshös. Üzletvezetöség figyelmébe! — (Kiküldött tudósítónk jelentése.) — • Évek hosszú sora óta békés egyetértésben élt Szaniszló község kereskedő osztálya ; a mindenkori állomásfőnökkel. A szigorúan a szabályzathoz ragaszkodó tisztviselők, mindenkor alkalmazkodni tudtak a viszonyokhoz és egyáltalán soha, vagy nagy nagy ritkán fordult elő panasz a vasúti tisztviselők ellen, a kereskedők részéről. Most ezt a békés egyetértést teljesen felforgatta nem annyira az uj állomásfőnök, mint inkább a felesége, aki a főnöki teendők nagy részét magának vindikálja és zsarnoki önkénnyel uralja az egész állomás területét. De nem csak a kereskedő osztály egyes tagjai, de maguk a tisztviselők is kénytelenek tűrni Őnagysága szeszélyeit, aki haragos kedvében nem válogatós a kifejezésekben és a legdurvább szavakkal illet, utast és tisztviselőt egyaránt. A mi a kereskedőkkel való eljárást illeti, élénken illusztrálja azt a Lebovits Sándor fakereskedő esete. Lányi Imréné szül Vitális Mária állomás főnökné, rövid idő múlva, ahogy a szaniszlói állomásra került és itt korlátlan úrnővé vált, igen gyakran vette igénybe Lebovits szívességét. Hol 20 korona rövid lejáratú kölcsön iránt „Kedves Lebovits ur“ címzéssel, hol egy, két, tiz liter bor kölcsönzése tárgyában, egyre-másra érkeztek a hálás hive aláirásu Horusz elgondolkozott és . . . Zefore tes- j tének áthozataláról szóló rendelet a földre hullott.-— Háromszáz . . . Hasonló volt a Jetron visszahívásáról szóló rendelet sorsa. — Kétszáz . . . Horusz ajkai elkékültek. Görcsösen ösz- szehuzódó kézzel dobta földre a rendeletet, mely megtiltja a hadifoglyok nyelvének kitépését, és nem tartott meg mást, csak . . . a Berenike kiszabadításáról szóló parancsot. — Száz . . . Borzalmas csendben hirtelen szandálok kopogása hallatszott. A terembe befutott a főpap helyettese. Horusz kinyújtotta a kezét. — Csoda történt — kiáltott az érkező. — A nagy Ramzesz meggyógyult . . . Fürgén kelt fel az ágyról és reggel oroszlánra szándékszik vadászni. Téged, Horusz, kegyesen meghív, hogy kisérd őt . . . Horusz kialvó szemmel nézett oda, a Níluson túl, ahol a fény csillogott Bereniké börtönében és két könnycsepp, véres könnycsepp gördült le az arcán. — Nem feleltél, Horusz? — kérdezte Ramzesz küldötte csodálkozva. — Nem látod, hogy meghalt? mormogta Karnak legbölcsebb orvosa. . . . Hiú minden emberi remény azokkoz a határozatokhoz képest, melyeket az Örökkévaló ir az égre tüzes jelekkel . . . Fordította: Bárczi Geyza. levelek, a melyeket mindenkor készséggel teljesített a „Kedves Lebovits“ annélkül, hogy ezekért visszontszolgálatot kért, avagy várt volna. Időközben a levelek mind sűrűbbek lettek, a bor is erősen kezdett fogyni s midőn egy nagyobb szabású pénzművelet lebonyolításáról volt szó, a „kedves Lebovits“ kénytelen volt azt mély sajnálkozása mellett egyszerűen megtagadni. Ettől a perctől kezdve megszűnt Lebovits kedves lenni. Sőt polgári iskolás leánya, a kit a postafeladás végett az állomásra küldött (amelett, hogy köszönését sem fogadta) kénytelen volt szó nélkül tűrni, hogy őnagy- sága Goes nevű vasúti alkalmazott előtt j „cafatos zsidó lánynak“ titulálja és kiadja a rendeletet, hogy „ki kell rúgni az állomás területéről“. A megszégyenített leány sírva panaszolta el szüleinek a durva inzultust, amelyben része volt, mire Lebovits né személyesen érdeklődött az indító ok felől. Még csak feleletre sem méltatta Onagysága, de egyszerűen le piszkos zsidóasszony ózta, sőt később a „kedves Lebovits“ is hasonló sorsba került, akit le büdös zsidózott és férjével kidobatni akart. Elrendelte azt is őnagysága, hogy Lebo- vitsot ezután csak peronjeggyel szabad bebo- csátani az állomás területére, holott ember- emlékezet óta alig kel el peronjegy a szaniszlói állomáson. És csodálatos: Őnagysága nagyon is igénybe vette a szaniszlói büdös zsidók szívességét és jóindulatát, mert szatócs, mészáros, mindegyike hálás lenne, ha rendkívül felemelkedett és igen gyakran felmutatott számláját Őnagysága kiegyenlítené. De nemcsak a Lebovits, hanem számtalan oldalról merülnek fel panaszok őnagysága önkényeskedése ellen és az áldatlan helyzet valóságos felfordulást teremtett az állomáson. Lányi főnök ellen egyáltalán nincs panasz, de mint udvarias és előzékeny férjnek neki is meg kell hajolni a legfelsőbb hatalom előtt. De magán az állomás belterületén is valóságos forradalmat teremtett a fönöknöi kalapviselés. Rácz Lajos pénztárnok ugyanis panaszt tett a csendőrségnél, hogy feleségét Mar- salkó Erzsébetet, azzal vádolta meg tanuk előtt, Lányi Imre és felesége, hogy a padlásról ellopták tengerijüket és ingeiket. Az alig pár hónapos fiatal asszony, akit súlyos beteggé tett a szörnyű vád, a csendőrséghez fordult oltalomért, aki házkutatást is tartott náluk s miután meggyőződtek a vád igaztalanságáról, feljelentést tettek a bírósághoz Lányi és felesége ellen rágalmazás vétsége miatt. És igy megy ez napról napra, a felháborodás pedig mind erősebbé válik a közönség részéről és félő, hogy egyszer ki is tör és a szaniszlói állomás csinos botránynak lesz a színhelyévé. Ezeknek ^eggátlása érdekében arra kérjük a M. Á. V. üzletvezetőségét, hogy a fent ecseteitekről meggyőződést szerezve, haladék nélkül tenné meg az intézkedést arra nézve, hogy a szaniszlói állomáson a kereskedők és tisztviselők zaklatása és durva inzultálása véget érjen és az állomás főnök tegye föl a fejére a kalapot és szűnjön meg az állomáson Vitális Mária hivatalos ügyekben is korlátlan úrnő lenni. Dr. Nonn János orvos, egyetemes orvos-tudor rendeléseit gróf Károlyi György- tér 38. sz. a. megkezdette.
