Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-02-08 / 6. szám
február 8. 6-ik szám KÖZÉRDEK 3-ik oldal "cr :m: :£=> o is: i! mmwmwm MÁSNAP ■■■ „LUNA“ vizet; igyatok. A „LUNA" kénes ásványvíz nagykárolyl felerakata SCHNELL IMRE czégnél van. ezek. melyeknek siket fülekre nem szabad' találniok illetékes körökben, honnét a gyökeres javításokat várjuk. A jegyzők mostoha fizetési viszonyait s felszeg közjogi helyzetét rajzolva alapos tudással fejti ki másik két álláspontunkat: a községi önkormányzatnak bővebb tartalommal való kitöltését s a vármegyei tisztviselői szolgálatnak a községnél való kötelező meg kezdését. Majd aztán megfelelő szakavatottsággal sorolja fel a teendők azon halmazát, mely az uj adótörvények terén fog a jegyzők vál laira nehezedni s a jegyzői fizetés rendezésével fejezi be értékes beszédét, foglalkozván közben még a nyugdíjjogosultságra vonat koző reciptroeités követelésével, még pedig nemcsak az egyes vármegyék jegyzői nyugdíjalapjai közt, hanem a megyei tisztviselők és községjegyzők között is. Alapos szakismerettel foglalkozik ezután Nyegre László képviselő a községek egy- részének nyomasztó anyagi helyzetével, felsorolván 50U, 573., 622 és 625 százalékos községi pótadóval küzködő kisközségeket is. Minket a jegyzők túlterheltségéről való megkapó fejtegetése érint tárgyunknál fogva közelebbről, megállapítván, hogy „voltaképen alig marad ideje a jegyzőnek arra, hogy tulajdonképeni feladatánál;, a községnek önkormányzati és belügyeire is szentelhessen valami időt.“ Ugyancsak Nyegre László veti fel régi, kedvenc eszménket is : az összes i adómunkálatok kivonását a községjegyzői munkakörből, ezeket mondván : „a mi köz- igazgatási berendezkedésünknél sokkal cél szeriibbnek tartanám azt, ha az állami adók kezelését az állam tartaná kezében.“ Aranyigazságot rejtő szép beszédét a köz-’ igazgatási reform sürgetésével végzi, ama meggyőződésének adva kifejezést, hogy a mostani országgyűlésnek jutott e feladat s a mostani többséget fogja terhelni a felelősség, ha a mostani feladatuk teljesítésével megkésnek. Közigazgatási bajaink alapos ismerői közül még Lukács György képviselő sürgeti a vármegyei és községi közigazgatás szerves reformját, arra kérvén a belügyminiszter urat, hogy mihelyt a jelen nehéz komplikált helyzet megengedi, terjessze a Ház elé javaslatát a közigazgatás szerves reformjára. Legérdekesebbnek kell tekintenünk azonban a kormány elnökének, Lukács Lászlónak. mint belügyminiszternek állásfoglalását a jegyzői intézmény fejlesztése kérdésében, amidőn ugyanis a községjegyző állást szükségesnek tartja ő is szerves kapcsolatba hozni a közigazgatás magasabb fokozatával. A kormányelnök mint belügyminiszter szintén a legmelegebb rokonszenvvel nyilatkozott a jegyzői karról és hangsúlyozva a jegyzőkérdés jelentőségét, Ígéretet tett leg- elsősorhan a fizetésrendezós keresztülvitelére. Kiemelte a jegyzői állás fontosságát. Elismerte, hogy „tényleg az adminisztráció legfontosabb orgánumai közé tartoznak a jegyzők, akiknek vállaira nehezedik mindenféle teher és akik végső fokon végrehajtói úgy az állami, mint az autonom adminisztráció, mondhatni minden teendőinek.“ Elismeri érdemeiket, elismeri képzettségüket és elismeri helyzetük mostohaságát ott, „ahol a mellékkereset nagyobb jövedelmezőséggel nem jár.“ S a jegyzőkórdést majdnem minden vonatkozásában felölelő beszédét a következő nagyérdekü kijelentéssel fejezi be : „A fizetésrendezéssel azonban, nézetem szerint, a kérdés még nincs véglegesen megoldva, mert én azt tartom, hogy az alkalmazottak ilyen nagyszabású, nagyfontosságu és igen jelentékeny szellemi tőkét is képviselő osztályát, illetőleg annak viszonyait, még másban is rendezni kell, mert nekem az a meggyőződésem, hogy-nem méltányos, hogy egy kiváló községi jegyző ott végezze pályafutását, ahol kezdte. ííem méltányos, hogy általában el legyenek zárva minden haladástól, amikor azt a szellemi erőt, a melylyel ők rendelkeznek, azokat a nagy tapasztalatokat, amelyeket alkalmuk volt összegyűjteni az adminisztratív működés magasabb körében is igen jól hasznosíthatják. Éppen ezért az én vélemény az, hogy a jegyzői kart, a jegyzői állást bizonyos organikus kapcsolatba kell hozni a közigazgatás magasabb fokozataival úgy, hogy legyen bizonyos előmenetel, amely úgy az ő érdeiknek, mint az adminisztráció általános érdekeinek csak hasznára lehet.“ * Ezekben ismertettük nagy vázlatokban a „jegyzőkórdés“ képviselőházi tárgyalását, melyekből kétségtelenül megállapíthatunk any- nyit, hogy évtizedes küzdelmünk nem volt hiábavaló. Évek hosszú so'rán hirdetett reformeszméink most már a legilletekesebb helyen, az ország törvényhozó termében is nemes visszhangra találtak. A képviselőházi talpraesett beszédekből reményt meríthetünk egy szebb jövő elérésére. Hiszen e beszédek valamennyien egy közelgő áldásos nagy reform körvonalait világítják meg, melyben a központot a községjegyzői intézmény fejles tíése foglalja el. Közigazgatási rendszerünk egyik legalaposabb ismerője, Sándor János volt belügyi államtitkár s az ez évi belügyi költségvetés nagytudásu előadója maga hirdeti, hogy „hiába építjük ki közigazgatási szervezetünk épületét felülről még oly díszesen, oly jól is, ha nincs meg ott hová a törvények erejének, a rendeleteknek elhatni kell, az a megbízható, kötelességtudó végrehajtó, ki azokat az életbe átvigye : akkor nem fognak törvényeink érvényesülni és azoknak intenciói megvalósulni.“ Hogy azonban a jegyző valóban megfelelhessen a hozzája fűzött összes várakozásoknak, annak még ma számtalan sok akadálya van. Ezeknek a leküzdési módját megállapítani lenne célja e szerény cikksorozatnak, miért is ezt most már egészen az akadályok elősorolásának s az ellenük való sikeres küzdelem körvonalozásának fogjuk szentelni. (Folytatjuk.) hogy a vezetés jó kezekben van letéve, a melyből kiveszi részét a derék, szorgalmas tisztikar is. Nagy számban jelentek meg a részvényesek a közgyűlésen, amelyen Róth Károly elnökölt, aki meleg szavakkal üdvözölvén a megjelenteket, constatálván, hogy 836 részvény van képviselve, a gyűlést megnyitotta s a jegyzőkönyv hitelesítésére a közgyűlés hozzájárulásával dr. Hegedűs István, dr. Falussy Alajos és Brichta Miksa részvényeseket kérte fel. Az igazgatóság, valamint a felolvasott felügyelőbizottság jelentését a közgyűlés tudomásul vette és a ielmentvényt számadóknak megadta. Ezután megválasztották az uj igazgatóságot, elnök javallatára azonban csak 11 állást töltöttek be. Igazgatóság tagjai lettek: Róth Károly, Láng Samu, dr. Antal István, Borostyán István, Grünfeld Miksa, ifj. Vida Sándor (uj), Kaufmann Adolf, Klein Bernát, Kovács György, Rosenberg Samu és Tempfli Márton. A részvényesek nevében Brichta Miksa fejezte ki elismerését az igazgatóság és tisztviselői kar gondos működésével szemben, amely — dacára a nehéz pénzügyi viszonyoknak — oly szép eredményt hozott. A gyűlés elnök lelkes éltetése mellett ért véget. Ezután a „Fillérbank mint Szövetkezet“ tartotta meg 5-ik évi közgyűlését. A hitelesítők : Markovits Dániel és dr. Falussy Alajos megvalasztása után, Róth Károly elnök jelentést tett az intézet 1912. évi üzleti eredményéről, a melyet, valamint a felolvasott felügyelő-bizottsági jelentést egyhangúlag elfogadott a közgyűlés és a felmentvényt a számadóknak megadta. Tudomásul vette a közgyűlés a hatodik évtársulatnak 64 tag és 392 üzletrésszel való megalakulását, az előző évi felszámoló bizottságba dr. Kovács Lajos, Kepes Hermann és Tivadar József tagokat beválasztván, a gyűlés lelkes hangulatban véget ért. Gyűlés után a „Magyar Király“ éttermében villásreggeli volt. * * * A „Nagykárolyi Önsegélyző Népbank“ r.-t. február hó 27-én tartja 43-ik évi közgyűlését. Mielőtt áttérnénk az intézet múlt évi mérlegének ismertetésére, kedves kötelességet teljesítünk s bizonyára a részvényesek nevében is beszélünk akkor, amidőn elismerésünknek adunk kifejezést Gábor Armand igazgató előtt, azért a fényes eredményért, a melyet a nehéz gazdasági viszonyok mellett a múlt évben produkált. Már abban az időben, a midőn Gábor Armand, a Magyar Általános Hitelbank akkori főtisztviselője, elfoglalta felelőségteljes hivatalát az Önsegélyző Népbanknál, nyíltan hangoztattuk, hogy nagy reményekkel nézünk működése elé, mert tudtuk jól, hogy benne a pénzintézet egy oly tisztviselőt nyer, aki minden idejét, szakképzettségét és megfontoltságát az intézet érdekében fogja érvényre juttatni. Az 1912. évi mérleg nekünk adott igazat és az a fáradhatlan ember, aki éjjel vonaton, nappal folytonos üzletek kötésén fáradozott, jól sáfárkodott, mert oly fényes eredményt ért el, amely a nehéz pénzügyi viszonyok mellett fényesnek mondható. Maga az igazgatóság is arra törekedett, hogy az állandó szűk pénzviszonyok mellet segítsen a helybeli fokozottabb mérvben megnyilvánult szükségleten s emellett szem előtt tartotta a méltányosságot is, úgy hogy feleivel a legminimálisabb mérvben éreztesse a helyzet nehézségeit. Ezért is köszönetét érdemel Gábor Armand, az intézet igazgatósága és a fáradhatlan tisztikar, aki ezen Pénzintézetek beszámolói a. Vasárnap délelőtt tartotta meg a „Köz- gazdasági Bank Részvénytársaság“ és a kebelében alakult „Fillérbank mint Szövetkezet“ rendes évzáró közgyűlését. Az intézet, amely egyedüli pénzintézet városunkban, a melynek pártfogása mellett egy iparvállalat is alakult, a mely állandóan 80 munkást foglalkoztat és tekintélyes összeggel emeli a város kereskedelmi forgalmát, az idén is, a nehéz gazdasági esztendő dacára, derekasan teljesítette feladatát. Múlt évi nyeresége 72943 korona 54 fillért tesz ki, melyből tartaléktőkéjének gyarapítására 20000 koronát fordított. A vasárnapi közgyűlés, mely ovációt rendezett az igazgatóságnak és Lang Samn vezérigazgatónak, a kiknek nagy részük van abban, hogy az intézet oly szép eredményt ért el, fényes bizonyítéka annak,
