Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
Érmellék, 1913-06-14 / 24. szám
VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez. 24. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. junius 14. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Grót Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Fekete rise ti fekete buborékokat vetnek, fekete buborékokban emberi lelkek úszkálnak és szétpattanva szelek szárnyain emelkednek az ég felé. Fekete vizek partján gyászruhás emberek zokognak, könnyeik árja dagasztja a hullámzó vizeket, melyeknek örvényébe szörnyűséges átkokat hullajt a gyászoló apa, a kétségbeesett anya. Fekete vizek örvényéből sötét satirozásban néz vissza rájuk az égnek tükörképe, melyből korán elköltözött angyalok ösmerös arca kandikál vissza. Fekete vizeken apró, fekete koporsók úszkálnak, benne kanyarótól felpuffadt tetemek, szülök semmivé vált reménységei. Fekete vizeknek halált rejtő torka ismét megnyílt és egy érmihályfalvai polgárnak, Kelemen Lajosnak egyik gyermekét holttá fojtogatta. Tudjuk jól, hogy a bánattól sújtott Kelemen Lajosnak, siró feleségének ez az írás nem heggeszti be a fájó sebét. Nem sok gyógyírt nyújtanak ezek a sorok azoknak sem, akiknek idők során már-már gyógyulófélben van a sebük, amelyet valamelyik hozzátartozójuk szomorú elvesztése ütött a szivükön. Ismerjük azokat, akiknek Írunk és iqy arra se sok a reményünk, hogy ennél nagyobb csodát miveljünk : elébe tudjunk vágni a még elkövetkezendő tragédiáknak. Ismerjük azokat, akiknek Írunk, tudjuk jól, { hogy a mi városunk bölcs képviselőtestületének j abszolúte semmi érzéke sincs aziránt, hogy mire van szüksége ennek a szegény városnak, amely az ö gondoskodásukra van kárhoztatva. A mi városunkban bankettek vannak, a mi városunkban tömjénfüsttel szentelt ingatlanokat' nyakra-főre vesznek a pénzintézetek, a mi városunkban atyailag gondoskodnak az italmérési1 engedélyek felemeléséről, a mi városunkban még döglött kutyának is drága digentorban a helye, — de a mi városunkban nincs a gyermekek részére egy játéktér, nincs az örültek számára egy tisztességes zugoly, a mi városunknak annyi deszkája nincs, amiből egy vacak fürdőt lehetne összetákolni, 1 A mi városunk egy szégyenvátos, a mi városunk gyermekei senki fiai, akik utszéli pocsolyákba, lófürösztö posványokba, vasúti gödrökbe járnak üdülni fürdőre — temetőbe. Fekete vizeken, apró fekete koporsók úsznak, j Csúnya, szomorú, fekete a deszkájuk. Mintha mindeniket abból hasították volna, amit egy fürdő építésére rendelt az Úristen ebben az apátián-anyátlan szomorú városban. (5) Egy levél a kultúráról. Kedves szerkesztő ur! Némely dolgot annyira természetesnek és önként érthetőnek ismerünk, hogy ha hirtele- nül kérdés tárgyává teszik, nem jut eszünkbe a meglepetéstől egy kielégítő felelet sem, ép- ! pen azért, mert meglep, hogy azt a dolgot I kérdezni is lehet. Valószínűleg ön is igy van vele, kedves szerkesztő ur. Ám egy ilyen esetet azért kell szóvá tennem, hogy más is hallja, mert a felelet, amelyet a kérdés felvetésekor a meglepetés belem fojtott, kifúrná az oldalamat, ha el nem mondhatnám. ' A napokban egy tehetős polgára városunknak azon gondolkozott, hogy tekintélyes vagyonát kinek hagyja, ha meghal. Eszébe jutott városunk ősrégi iskolája is, amely anyagiakban éppen nem bővelkedik s elhatározta, hogy hagy neki egynéhány százast, hadd vigye előbbre az is a szegény iskolát. — Meg az a két harang oly bánatosan siratja a jóltevőket utolsó utjok- ban, hogy ez is megér egy kis alapítványt. Megelégedett örömmel helyeseltem e nemes szándékot, amikor váratlanul föladták, jobban mondva hozzám vágták e fogas kérdést — egy jelenlevő értelmes iparos szókimondó ajkai : „Ugyan minek adni annak az iskolának, amely mindig csak kér, de aztán sohasem ád semmit ?“ Hát kedves szerkesztő ur, a sok felelet, amelyet e kérdésre adhattam volna, hirtelen megtorlódott ajkamon s csak olyan általánosságokkal válaszoltam, hogy hát az iskola terjeszti a müveltségat, tanítja a város fiait sok szépre, jóra — sokat olcsón, sokat ingyen —, ad nekik otthont, okos, bölcs vezetést stb., amint lehet beszélni egy jó iskola áldásairól. Buzgó előadásomat azonban fölényes mosollyal nézte le bölcs hallgatóm s megingathatatlan véleményét leereszkedően igyekezett velem megértetni: „Kérem, az mind semmi! Arról van szó, hogy nem ad az iskola semmit, mindig csak kér. Bolondság annak hagyni !“ Felhagytam a reménnyel is, hogy e tudatot megváltoztarthassam s az iskola — elesett az alapítványtól. Ámde a napokban az iskola hátsó kapuján jöttem ki, hol a szomszédságnak egész csapat gyermeke töltötte meg vizesedényét pompás vizzel, amelyet az iskola az ő használatukra ingyen ad nekik. — No nézd,-te balgatag, dicsérem meg magam, hát nem tudtad a múltkor a fejéhez vágni annak a bölcs polgárnak, hogy igen, ad az iskola — kézzelfoghatólag is, egy pompás közkulat is kitűnő vizzel; a másik oldalon pedig az elemi iskolába járó apró polgároknak ad ugyancsak ingyen tiszta, jó vizet. — Balga, balga — mondám harmadszor is —, mit vitatod te az iskola kulturális és morális adományait, mikor hallgatód nem tudja, mi a kultúra, mi a morál? Miért nem öntötted inkább nyakon — legalább elméletben — az iskola kútjának friss vizével — ingyen? Ha tud az iskola adományairól még hasonlóan kézzel fogható s derék polgártársainktól is megérthető példát, jöjjön vele segítségemre szerkesztő ur, s kíséreljük meg látóvá, értelmessé és jógondolkozásuvá tenni ezt a most csak nyakonöntött kételkedőt. Érmihályfalva, 1913. jun. 11. Üdvözli P. bihari vasút áldozata. Bírósági szakértői szemle. Még mindig nincs sorompó a vágóhídon. j 1912. évi február 29-én történt, hogy bihari h. é. vasút Puskás Albert érsemjéni lakost a debreczeni állami ut keresztezésénél halálra gázolta. A szerencsétlen ember a pályatestre szaladt malacait akarta onnan leterelni és a kanyarulat, de a pályatest melletti fák miatt is, nem vette észre a közelgő vonatot, sorompó pedig az úttesten nem lévén felállítva, a vonat a pályatesten találta és elütve, körülbelül 100 méternyire vonszolta magával a teljesen összeroncsolt hullát. A vizsgálat megindult, de vasútról lévén szó, az vétkes gondatlanságot nem derített ki s igy a hatóság a további intézkedéseket beszüntette. Puskás özvegye azonban, a kit egyedüli kenyérkeresőjétől fosztott meg a bihari h. é. vasút vágóhídja, nem nyugodott meg az egyszerű elintézésben és szegény utón Dr. Kepes Ármin órmihályfalvai ügyvéd utján 20000 korona kártérítésért, keresetet indított a bihari vasút ellen, ennyire becsülvén az ő elvesztett drága hűséges ura életét. Ebben a keresetben a törvényszék helyszíni szemle tartását rendelte el, a melyet szerdán teljesített rendkívüli szakértelemmel a székelyhídi járásbíróság kiváló képzettségű járásbirója dr. Zsiga Lajos. A helyszíni szemle élénk képét tárta elő a vicinális vasutak könyelmüségének s hogy a vasutaknál mily keveset tőrödnek az emberélettel és az életbiztonsággal. Kiderült ugyanis, hogy jóllehet a pálya lejtős, a vonatot észre venni csak az utolsó percben lehet, a gépzakatolása szél esetében nem is hallható, a vasút ezen forgalmas helyen még sem állított fel sorompót és a pálya valóságos vágóhídja lett az utón közlekedő lakosságnak. Dobozy Kálmán főszolgabíró még hónapokkal a szerencsétlenség előtt jelentést tett a pálya veszélyes voltáról az alispáni hivatalnak és kérte a sorompó sürgős felállítását, de előterjesztése ez ideig elintézést nem nyert. A kihallgatott tanuk egyórtelmüleg vallották, hogy a szerencsétlen ember teljesen józan volt az elgázolás idejében és malacai lehajtása céljából lépett a pályatestre. A szakértői szemle azt is igazolta, hogy a szerencsétlenség pillanatában a vonat teljes menetsebeséggel közlekedett, amit bizofelhivom du- T»ra^áramra, a mely minőség tekinteté- | san felszerelt bUlluoOl “Jt* ben felülmúlja a összes égetett cserepeket. Teljesen vízhatlan és idők folyamán mindig tartósabb lesz. Továbbá ajánlom beton- és hidcsövek, itatóvályuk, cement folyamhomokkal dúsan felszerelt raktáramat az építtető közönség szives figyelmébe. Pontos, olcsó és jó kiszolgálás. Gazdák figyelmét KATZJENŐ a,z ér2^Q.I3n.á,l3rfa,lT7-a,I első Toetoxigrsrsbr tíjLla-jdorxosa. Beocsini Czementgyári Unió részv.-társ. Selypi gyárának nagybani elárusitőja
