Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-05-24 / 21. szám

1913. május 24. 21-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal *ZVOLENSZKYvíiíjosNE Elvállalja ingek, gallérok, kézelők, csipkék, védkendök,függönyök ésegész férfi öltönyök mosását és vasalását a legnagyobb figyelemmel. — Kívá­natra a mosni és tisztítani valókért Első nagy gőzmosó és vegytisztító intézete Nagykároly, Kishajduváros-u. 1. sz. házhoz küld és azt haza szállíttatja K! kacag, a bicikli ember népszerűvé vállik, mert egy pompás viccet csinált, rendőr pedig nincs és a slájferos a másik utcasarkon már egy uj áldozat nyaka közé hajtat biciklijével. Ha egy két ilyen vaksi, lámpátlan és süket, cseng ötlen kétkerekű vadállatot felírna a rendőr és a nyakába sóznának egy kis bírságot vagy akár nem kicsit is, az utca közönsége nem elé- gedetlenkeenék a rendőrség szigora miatt. A Széchenyi-utca malacai is megérdemlik, hogy felhívjuk rájuk a rendőrhatóság figyelmét. A Széchényi-utca malacai két lábon járnak és hivatalosan iparostanoncoknak hívják őket és délután hangos röfögéssel jönnek végig a Szé- chenyi-utcán a csürhéből. Mert ha rendes, négy­lábú malacok lennének, ha csak állati nyel­ven röfögnének, hát nem lenne ugyan valami nagyvárosias, de viszont még mindig kevésbbé lennének ezek a malacok, mint azok a malacok, akik az iparostanonc-iskolába menve vagy onnan jövet malackodnak végig az utcán. A lárma, amit csapnák, még hagyján, mert nem a dallam a súlyos, hanem a szöveg. Trá­gár és komisz káromkodás, durvaság veri fel a Széchenyi- utca csöndjét és jaj annak a nőnek, akár kalapos, akár hajadonfös, aki az utjukba akad. Meglökdösik, megcsipkedik és hatmázsás disznóságokat súgnak a fülébe úgy, hogy a szomszéd utcában a süket ember is meghallja. Távol áll tőlem, hogy azt a sablont húzzam rá erre is, hogy a tanerők igy, a tanerők úgy. Ezeknek a lelkére nem beszélhet a tanerő. A Széchenyi-utca malacainak a testére kell hatni és oda sem tanerővel, hanem más, jobban érzé­kelhető erővel. És hatni kellene rájuk, mert abban az utcá­ban családok laknak, akiknek leányaik vannak. Es a jövő iparosai nem respektálnak semmit. Ordítanak, trágárkodnak, malackodnak. Akinek i nem tetszik, fusson utánuk és álljon be az utcán suszterinasokkal kergetözni, verekedni. Az egész környéknek nagy szívességet tenne a rendőrhatóság, ha a tanonciskola látogatási idején nem egy, de két nádszálas rendőrt jár- káltatna le meg fel az utcán. ____________________________G)_ Ela dó füszerüzlet. Nagykárolyba.i, a Gróf Károlyi István-utcán j 24. szám alatt fennálló jóforgalmii füszerkereskedésem más vállalat miatt eladó. — Értekezhetni lehet SZABÓ JÓZSEF tulajdonossal. N AGYKAROLYI mesék. II. A piszok. Pesten az Ubor kávéházban kezdődött és a ^bíróságnál végződött a dolog. A nagyká- rolyi származású Eggyeltöbb Mór volt a fel­peres és Munkácsról felkerült Korona Izor az alperes ebben a becsületsértési perben. Kérdi a biró az alperest. — Bűnösnek érzi-e magát abban, hogy a felperesnek tanuk előtt, sértési szándékkal azt mondta: „Te piszkos nagy károlyi!“ — Nem, nagyságos biró ur. Én mondtam ezt, de nem akartam őt ezzel megsérteni. Én, amikor azt mondtam piszkos nagyká­rolyi, csak pontosabban akartam megmon­dani, hogy honnan való. — Ne kerteljen itt hiába. Tehát beüsmeri, hogy a,vád igaz! — Én csak azt ösmerem be, hogy mond­tam, de nem azt, hogy sérteni akartam. Tessék csak meghallgatni engem nagyságos biró ur. Én csak azért mondtam, hogy pisz­kos nagykárolyi, hogy ne lehessen azt ér­teni, hogy ő a másik Nagykároly nevezetű hunyadmegyei faluba való. — Minő másik Nagykárolyból? — Hát kérem abból a Nagykárolyból, a melyik nem nagyon messze van Mun­kácstól. Eggyeltöbb Mór érezvén fölényét, sarokba akarja szorítani ellenfelét azért kéri bizo- nyittatni, hogy lehetséges-e az, hogy az ő Nagykároly városát, megkülönböztetésül pisz­kos jelzővel lehet jellemezni. Kéri ezt birói- lag megállapittatni, kost was kost. Mert ek­kor fog kitűnni, hogy igenis sértő szándék­kal mondta neki Korona Izor, hogy piszkos nagy károlyi. Meg is történt. Mint bírói szakértőt egy köztisztasági felügyelőt küldtek ki Nagy­károlyba. Minthogy a rosszon, kellemetlenen szeret mindenki előbb átesni, a kirendelt szakértő is előbb a hunyadmegyei falucskát, Nagykárolyt látogatta meg. Egy másfél ut- cás kis faluba jutott, de meglepetve látta, hogy elég tiszta lenne még városnak is. Látta, hogy az utca szemetét naponta gyüj­BÚTOROK Háló-, ebédlő-, uriszoba és vendégszoba berendezés mindennemű styl- és minőségben van raktáron. Száraz anyagból, kitűnő ipa­rosok által készitett mahagóni-, palisander- kőris-, eseresznye-, dió-, tölgy- és szilfából művésziesen kiállított, divatos legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig legolcsóbban óriási vá- -------------- ---------- , = lasztékban egyedül csak -------------— --------= BÚ TORAIM IBI Lövy Rudolfbutorraktárában kaphatók Nagykároly, Széchenyi-utca 2rofa Saját jól berendezett elsőrendű kárpitos műhelyemben a legdivatosabb kárpitos és díszítési munkák ízlésesen előállittatnak Szcmloat és “ö.2nLnep>zn.a,^ zái^ral Kálmán a fővárosba érkezett. Első útja az Orczy-féle imaházba vezetett, hol az estima elvégzése után egy nagyobb társaság gyűlt egybe a talmud egyik traktátusának a ta­nulmányozására. A talmudnak ezt a tételét fejtegette az előadó, mely az embernek Isten iránti kötelességeiről szól. E sokat felölelő témát a jelenlévők némelyike arra használta fel, hogy feszegetni kezdte az ember szabad elhatározási képessége és Isten mindentudása között látszólag kidomborodó ellentétét. Kál­mán elemében kezdte érezni magát. Beleszólt a vitába s oly precizitással, oly szépen meg­magyarázva adta elő Maimonidesnek, a zsidó tudományok héroszának erre vonatkozó filo­zófiai tételeit, hogy egy csapásra megnyerte a jelenlevők tiszteletét és jóakaratát. A je­lenlevők egyike, a fővárosi zsidó hitközség egyik nagytekintélyű tagja, meghívta ven­dégül aznap estére, aztán másnapra, aztán mint korrepetitort gyermekeihez végleg ma­gánál marasztotta. Kálmán hovatovább job­ban megszerette a fővárosi életet s oly ki­csinyesnek szinte nevetségesnek tiint fel előtte még annak gondolata is, hogy ő va­laha arra vágyott, hogy egy Isten háta mögötti kis községnek legyen a lelkipász­tora. . . . Téged akkor is áldjon Isten, mikor mást zársz ölelésre karjaid közé! Ezek a szavak visszhangzottak Kálmán szivében, valahányszor egy-egy kellemes délutánt töl­tött el házigazdája szép lányának társaságá­ban. „Álom volt az egész“ — igy mondá sokszor magának — csalta önmagát s avval azt hitte régi szerelme végkép’ a feledés ho­mályába van temetve. * * * Kálmán már negyedéves orvostanhallgató volt, mikor egy szép napon az a magas ki­tüntetés érte, hogy egyik tanára, ki az alma mater polgárai között szókimondó természe­téről és igazságszeretetéről volt hires, midőn Kálmán az előadási terembe lépet, felemel­kedett helyéről, elébe ment és e szavakkal üdvözölte: Olvastam kollega ur a Feminiz­mus és a magyar nők cimü a napokban megjelent müvét, melyről az egész magyar sajtó oly dicsérőleg nyilatkozott. Gratulálok, önnek. Csak egy orvosnak lehet oly alapos \ emberismerete, amilyenről müve tesz tanú­ságot. Kálmán alig várta, bogy vége legyen az előadásnak, hazasietett lakására, rendbe szedte magát s el barátnőjéhez, volt házi­gazdája szép lányához. — Csakhogy látni lehet büszke ember magát-e szavakkal fogadta Elza. Megkaptam és áttanulmányoztam küldött müvét. Igen szép alkotás, gratulálok önnek. S kezecské­jét csak úgy szórakozottságból ? egy kissé az ifjú kezében felejtette. Kálmán hevesen megszólította a leány kezét, ajkához emelte és egy forró cs'ókot lehelt rája . . . Aztán elcsevegtek egyről-másról, legin­kább jövő boldogságukról, mikor majd mint fiatal párok elvonultan a nagy világ zajától valamely csendes vidéki városkában leteleped­nek s csakis egymás boldogitásának szente­lik életüket. Alig távozott el Kálmán, elő­vette Elza azt a müvet, melyről ez imént oly elragadtatással nyilatkozott s melynek mindössze első nehány oldalát nézte át fu­tólag, szépen becsomagolta és elküldte azt annak a másiknak Visóvölgyre. Ez volt as első fecske, ami hirt hozott Herminnek egy­kori szerelmeséről, Kálmánról, kinek örök szerelmet fogadott mikor több mint öt év­vel ezelőtt eltávozott Yisóvölgyről. S habár tudta, szive megsúgta, hogy neki e müvet ki küldi, mégis össze-vissza csókolgatott min­den lapot, mindegyes szócskát; hogyne, hi­szen ezt „0“ irta. III. Visóvölgy jámbor zsidó papja mély fáj­dalommal látta, micsoda lelki tusán megy keresztül Hermin, egyetlen lánya. Összehi­vatta a hitközség vezetőit, egy szép beszéd­ben elbúcsúzott tőlük s egyetlen kérése csak az volt. hogy lemondását a hitközség men­nél előbb elfogadja és fizetésének csak egy csekély hányadát küldje el neki a hitközség a Szentföldre. Hátha — igy gondolá — az

Next

/
Oldalképek
Tartalom