Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-02-08 / 6. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK február 8. 6-ik szám. Ruhái fest és vegyileg tisztit Hanfíel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett intézetében == Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. nek — akit lehet a sértett ambíció vezérelt, hogy nem ő volt a mozgalom megindítója — akadt 26 elvakult hive, akik a XX-ik század legnagyobb szégyenére kimondották azt, hogy kivételt kell tenni a képviselőtestülethez forduló kérvényezők között, és csak azok kérelmét szabad teljesíteni, akik dicshiszmust zengenek a képviselőtestület mély bölcsességéről, s akik kétrét hajolva száz lépésről emelnek kalapot az Isten kegyelméből virilis jogon és a hurkaestélyek rendezésével, a polgárság bizalmából megválasztott, képviselőtestületi tagok előtt. Ezt a szörnyszülött határozatot jó lesz betenni a nemzeti muzeum levéltárába, elrettentő példájául az utódoknak, hogy lássák, hogy olvassák, hogy Nagykároly város képviselőtestülete, miként határozott az Urnák 1913. évében február hő 2-ik napján. * * „ * És hozzanak elitélő, hozzanak meg- botránykozó határozatot lépten nyomon ; a Közérdek szerény egyszerű munkásait ez nem fogja eltántorítani az igazság hirdetésétől. Hirdetjük az igazságot, védjük a kisembereket, a hatalmasok, a gazdagok által lenézett páriákat, mert közeleg a nap, s közeleg az óra, amidőn érvényesülni fog a népakarat, amikor kelet felől tisztán fog felkelni az éltető nap és elsöpri Sodorna Gomora módjára azokat, akik kicsinyes érdekektől, vad gyűlölettől vezéreltetve nyíltan ki merik mondani, hogy azért nem teljesítenek egy jogos kérelmet, mert egy szegény ember volt annak kezdeményezője. A polgárság pedig jegyezze fel jól az 1913. év február hó 2-ik napját, mert ezen a napon Nagykároly város képviselő- testületében semmivé lett téve a kérvényezési jog szentsége és vad orgiát ült az üzleti és személyi bosszú. Jól jegyezzék fel, mert jönni fog a választás napja s akkor a szabadságot, önállóságot, népjogokat hirdető szavazaAnoa, szaladj tüstént — bamba . . . apáért egy, —- orvosért, hogy segítsen bajomba!“ Szalad Rózsi, Anna a „Magyar Királyba“, hol Lőrinczi szive buját fojtogatja borba. — Jaj Doktor ur kérem, hamar jöjjön vélem; beteg lett a kis Irénke, jaj, ezt túl nem élem! — „Az Irénke beteg, szaladni kedvetek ? — Nem követem. A leánnyal ugya mit tettetek ? Cihelődik lassan, lába alig csusszan, botorkálva mén az utcán s fönt. a lépcsőházban. Siralom ... Az ágynál apa, anya ott áll; kéztördelve siránkozva a nagybeteg lánynál. Arca majd kicsattan, szive majd kipattan, érverése szapora, gyors negyven fokos lázban. — „Doktor ur, az égre siessen már végre / Jaj a lányunk, kicsi lányunk, el van-e már veszve?“ — „Vészve? — dehogy veszve! Figyeljen e neszre ; hogy kalapál a kis szive, megéhült a szeszre !“ A hangja csikordul, durván rájuk mordul: „Berúgott az Isten adta, de majd — jobbra fordul!“ Elköszönt e szóval, kínjával, bajával hagyva szegény apát-anyát, s ez bizony reávall. — „Lányunk részeg volna? — Ilyet, ki gondolna ?“ Kétségbeesés száll szivükre őrülten tombolva. * tokért kunyorgó önjelölteknek adják válaszul szintén ezeket a szavakat : „ Csak azért sem!u Szenzációs újdonság! Royal kávéházban minden szerdán, csütörtökön, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! *1£3! íEg* Bejépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Jk jegyzökérdés rendezése minden előtt. Irta : Nagy Márton. Biharmegye főszolgabirája. II. A „jegyzökérdés“ a képviselöházban. A községjegyzői intézmény fejlesztésével behatóan foglalkozó szónoklatoknak magas színvonalon álló ünnepies hangja uralta a múlt évi belügyi költségvetés tárgyalását a kép- viselőházaan. A jegyzőkérdés egyik legalaposabb ismerője Sándor János volt belügyi államtitkár s az ez évi belügyi költségvetés nagy tudásu előadója nyitotta meg az eszmecserét, a fontos ügyet megillető szakértelemmel és meleg rokonszenvvel, Kiemeljük hatalmas beszédéből a következő részleteket; „Előretódul a maga egész nagyságában a főkérdés, a körjegyzők és segédjegyzők anyagi viszonyainak általános javítása és a községek anyagi helyzetének rendezése. Közvetlen tapasztalásból tudjuk és ismerjük, hogy milyen nehézségekkel kell küzdeniük a vidéken, hová a drágaság szinte eljutott, a jegyzőknek és segódjegyzőkn k azért, hogy önmagukat és családjukat fentartsák. Tudjuk, reájuk nézve a helyzetet még sulyoSir a szüiő, piheg a lány, lábujhegyen járnak a cselédek a bus házban, de — vége a láznak. Szende álom száll szemére a beleg lánynak, hogyha tudná — ébredtére mily aggódva várnak. S a kelő nap sugarával felébredt a lány is, szeme ragyog, arca piros, reggelizne már is — „Kincsem, lyányom mond el hogy volt, hogy jutottál borhoz? — Lapdáztam és megszomjaztam ; nem tudtam, hogy bajt hoz !“ — „Hevenyében viznek néztem s ittam nagy kortyokban; megittam vagy fél liternyit,- az üvegje ott van ?“ — „Tehát mégis igaz volna a Doktor vélelme ? Hívjátok, hogy megköszönjem, bölcs ember őkelme I“ — „Isten áldja jó doktorom, lányunkon segített ; csak azt mondja, hpgy tudhatta, hogy Irénke mit tett?“ — „Mit tett — hát mint én elázott; s mi volt az alkalom; hol, mikor és mennyit ivott, és nem tudakolom.“ —■ „A pulsusa olyformán vert, miként az enyém is; igy pediglen nagyon könnyű volt a — diagnózis.“ Nemo. sabbá teszi az, hogy gyermekeik nevelésére nincs más alkalom, mint hogy azokat távoleső városokba küldjék, hol egyetlen gyermek nevelési költsége szinte többe kerül, mint egy körjegyzőnek törzsfizetése. Tudjuk, hogy a jegyzők az állami, vármegyei és községi életben milyen fontos feladatot töltenek be és igy közérdekből is milyen nagy jelentősége van annak, hogy sorsuk iránt megnyugodva végezhessék a reájuk váró feladatot. De hogy a jegyző feladatának megfelelhessen, nemcsak illetményei javítására van szükség, nemcsak az szükséges, hogy inter- nátusok felállításával, ösztöndíjak, segélyek nyújtásával gyermekeik nevelésében támogatassanak, hanem gondolkoznunk kell arról is, hogy kedvező időkben a nyugdíj- viszonosság biztosításával és a minősítési törvény megfelelő módosításával, esetleg megnyissuk a jegyzők előtt az előmenetel lehetőségét is a különböző vármegyei és állami állásokra, hova ők a közéletből tudást, tapasztalaiét, gyakorlatot visznek be, ami a közügynek csak hasznára válhat. A pénzügyi bizottság behatóan foglalkozott ezen kérdésekkel és a legnagyobb megnyugvással és örömmel vette tudomásul a belügyminiszter urnák aziránt tett k jelentését, hogy ismeri és méltányolja ezen kérdés teljes jelentőségét, azzal érdemileg fnglal- kozni kíván és pedig a jegyzők és segédjegyzők iránti legnagyobb jóakarattal és máris intézkedett, hogy e célra szükséges adatok összeirassanak és tanulmányoztassanak. A belügyi kormányzat összes ágaira kiterjeszkedő hatalmas beszédét aztán azzal fejezte be Sándor János, a tárca illusztris előadója, hogy az immár teljesen kész választói reform javaslatát mindjárt sorban fogja követni a ^közigazgatás általános reformja, melynek megalkotását — úgymond — állandóan sürgetjük márcsak azért is, mert attól nemcsak közigazgatásunk lényeges javítását várjuk, hanem nagy eredményeket várunk, egész nemzeti és állami életünknek minden terén.“ S az ország ez egyik legkiválóbb köz- igazgató,si kapacitásának a jegyzőkre vonatkozó fenidézett szavai óriási hatással voltak a képviselőházra s magára a kormányra is. E tényből csak a vak nem látja, hogy elérkezett az idő, melyben a községjegyzők helyzetén komolyan, alaposan és gyorsan okvetlenül segítve leend. A jegyzői kar iránti meleg érdeklődés jellemzi, az elhangzott ösz- szes beszédeket, melyekből néhány szemelvényt nagy lelki megnyugvással sietek kiemelni szerény cikkem keretében, szivem egész melegével óhajtván, hogy azok ne legyenek pusztában elhangzó üres Ígéretek, szépen csengő szavak, vagy épen mézesmadzagok, hanem mihamarább valóra váló tények a nemzet igazi napszámosai a községjegyzők érdekében, kiket közel huszonöt évi főszolgabiráskodásom ideje alatt megtanultam nagyrabecsülni és munkásságukat tisztelni. Ki kell emelnem a nagytudásu előadó jóakaratu szavai után mindjárt Vermes Zoltán képviselőnek szakszerű beszédét, melyen meglátszott, hogy a jegyzői ügyet még fő- szolgabiráskodása idejében alaposan megismerte s hogy a jegyzői kar iránt a legmelegebb rokonszenvvel viseltetik. A ki még nem olvasta volna él e remek beszédet, vegyen magának fáradságot s olvassa el azt. A jegyzői rögös pálya kálvária útját még alig ecsetelte e beesülésre méltó karon kívül álló egyén találóbb szavakkal s mesteri kézre vallóbb vonásokkal. Apotheo- sissa ez a jegyzői állás kinterhes sokoldalúságának, munkaterheltségének s a helyzet teljes tarthatatlanságának 1 Megörökítésre méltó s megszivlelésre érdemes igazságok
