Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-25 / 4. szám
január 25. 4-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal 99 ^TJMPOHÜ mtm MÁSNAP a merni LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyi főlerakata SCHNELL IMRE czégnél van. esik reket (megengedjük, néha erős kapacitálások | árán), hogy az újak keletkezését részvény- j jegyzéssel szintén lehetővé tegyék. Beütnek-e ezek a kilátások ? A jövő mutatja meg. Ha nem, akkor az alapítások önmaguktól múlnak el; ha megmaradnak, megtalálják és megcsinálják az üzleteiket, akkor nem volt jogosult azt mondani róluk, hogy fölöslegesek voltak. Nehéz időket élünk t. részvényes ur, a melyben különbözü fájdalmakban érezzük a gazdasági krízis lázát, nyilalásait és sorvasztó görcseit. Hogy a fáldalmak közül kié a legkínosabb, a legnehezebben elviselhető, azt bajos eldönteni. Azzal azonban semmiesetre se gyógyítunk és nem enyhítünk a fájdalmakon, ha bűnbakokat, hibásokat kere sünk, különösen azon részen, ahol inkább használtak a helyzeten semmint ártottak annak. A tőkeszaporitások elősegítésével lehet, hogy olyan helyről vonta el némely részvényes a pénzét, ahol az most nagyon elkelne, de a gazdasági élet olyan rezervoár- jait töltötte meg vele, amelyekre épp a válságos időben volt a helyi piacnak legnagyobb szüksége és amelyből reméljük, a jövő még Önnek is meghozza az előző évekből emlékezetes kis hasznokat, — tisztelt, mindannyiunkkal együtt szenvedő részvényes. Eladó házasfelek. Pék-utca 8. sz. alatt, három nagy utcai szoba, előszoba, verenda és mellékhelyiségek, valamint az udvaron négy lakóházból álló teljesen uj házastelek legelőjoggal, kedvező fizetési feltételek mellett eladó, esetleg az utcai lakás kiadó. Ugyanott egy jól bevezetett, 38 éves zsáküzlet eladó. Értekezhetni: özv. Leichtmann Albertné tulajdonossal. Nagykárolyban 8, Budapesten 4 fillér! — Csókolom, kezét, Nagyságos Asszonyom! 5 Már ily korán kezdi meg tefericseit ? — Jó estét! Üljön le és ne beszéljen semmit, mert dühös vagyok. Szét tudnék tépni minden bőrkabátost. Különben mondja, miféle fe- ricset emlegetett ? Tefericset. Vagyis magyarul zsúrt. Tekintettel a mostani külpolitikai helyzetre, törökül modtam. — Nem azért hívtam, hogy maga lakjon jól nálam étellel és szép asszonyokkal. Nem azt nem érdemlik meg maguk. Sőt kijelentem előre, hogy nem esznek többet az én föztemböl. — Csak nem mondott fel az öreg Póli: a szakácsnők gyöngye ? — Kikérem magamnak az ily megjegyzést. Különben azokkal is annyi a bosszúságom, hogy borzasztó. Be tudja, mi újság ? Pestre megyek lakni. Meg is mondtam az uramnak, ha nem helyezteti át magát Pestre, elválok és magam megyek, de ebben a fészekben nem bírom ki tovább. — Miért? Ha szabad tudnom. — Igenis szabad tudnia. Sőt azért hivattam, hogy tudja meg, hogy lássa, mit miveinek az agráriusok, a ynaga elvtársai! Kiszipolyozzák utolsó csepp vérünket is. Most is, hogy a kalapomra kócsagot akartam venni, — csak harminc koronába került volna és a régi kalapomat az idén is hordhatnám — jött a hir, hvgy az uradalom felemelte a tej árát. Már most hogy spóroljak meg a konyhapénzből harminc koro' nát? Az uramnak csak nem árulhatom el, hogy egy szál kócsag hat koronába kerül. — És ezért akar Pestre menni ? — Igen, ezért. Mert Budapesten most 4 fillérért kapom a tojást a tisztviselők szövetkezeténél, mig itt a múlt héten 8 fillért kellett fizetnem darabjáért és tegnap — mert véletlenül három egész ember hozott tojást a piacra ■— 10 fillérembe került egy tojás. Igaz, hogy ráadásul gorombaságot is vágtam zsebre. Es tudja meq azt is, hogy 24 fillért kell most a tojásért fizetnem. Ha pedig a rendes szükségletemen felül akarok venni, 30 filléren alul nem kaphatok. Es igy van itt mindennel! Most pedig hires, fejtse meg nekem azt a problémát, miért kell nekünk a kis városkában a tojást drágábban fizetni meg, mint a fővárosiaknak és miért kell nekem is az uradalom rabszolgájának lennem ? Különben mondja, ki volt az a kék kosztümös, fekete hajú kis lány, akivel tegnapelőtt a kala- posnénál láttam ? — Hagyja, Nagyságos Asszonyom! Ő a legnehezebb probléma, amit meg szeretnék fejteni, mert az, hogy nálunk a tojás drágább, mint Pesten és hogy a tej ára az uradalomtól függ, az mindenképpen felevő dolog. Nálunk, a mi megyénkben, baromfit csakis a parasztok tenyésztenek. Hogy miért, annak nagy részben a modern nőnevelés is az oka. A helyett, hogy a felsőbb lányok azt tanulnák, hány napig kőtől a tyuk, vagy hány libát tud felnevelni a lúd és mibe kerül egy tyuk évi tartása és azt a költséget hány tojással képes meghálálni, igen, ehelyett jóformán semmi okos dologra sem tanítják őket, úgy, hogy amikor asszonyok lesznek, igen nehéz problémák elé állítja őket az élet akkor, amikor arról van szó, hogy minden drágul és fix összegből kell megélni. — Jó, jó, megbocsájtom, mert tudom, hogy beteg lett volna, ha minket kihagy a dologból, de most már térjen át az igazi okra. — A másik ok, hogy a baromfitenyésztést úgy a kisgazdák, mint a nagybirtokosok, mint férfiatlan foglalkozást lenézik. És ha akad is közlük egy-fcét ember, aki kedvet kapna, az inkább kiállítási díszpéldányok tenyésztésére törekszik, még akkor is, ha ráfizet erre a passzióra, minthogy üzletszerű alapon nagy tömegben fokedett a megdicsőült arra a magas polcra, ahol minden becsületes embernek szeretete és tiszteleje vette körül. És ha az isteni küldöttek, az angyalok kara, mely a megtisztult lelket az Ég trónusa elé kisérte, ha ti Maláché hasoresz tudni akarjátok Fürt Efrajim nagyságának titkát, oh! jertek neü ma haberijájsz amrosz olav és figyeljetek, mint vélekednek róla az emberek, jertek és nézzétek, mint gyászolja felekezete és hitközsége bátor lelkű, szókimondó, jámbor, tudós és bölcs vezetőjét, jertek és nézzétek, mint siratják Besz jisroel Izrael házai, apraja, nagyja, fiatalja, öregje a meghit barátot, örömben bánatban velők érző, velők örvendező, velők gyászoló önzetlen igazi lelkipásztort, jertek és nézzétek, mint fájlalják elhunyták e város lakói, előkelői és vezetői felekezeti külömbség nélkül, kik benne a tetőtől talpig becsiilétes, jellemes, felvilágosodott, szerény és önzetlen embert becsülték, a kiváló szellemi és lelki tulajdonságokkal felruházott zsidó papot, jertek és hallani fogjátok az emberek egybehangzó véleményét: Kosér hojo magas és felelőségteljes hivatali és társadalmi állásának kiválóan a középmértéket messze túlhaladva megfelelt Yejore somajin hojo és hogy istenfélő, jámbor és szent életet élt. Vallásosság és istentélelem voltak kiváló jellemvonásai. De nem az a vallásosság, mely a formák léleknélküli betartásában, gépies utánzásában nyilvánul és nem az a időszerűnek nevezett Subjektivismus, mely tulteszi magát minden az évezredek által megszentelt szokáson, minden régi hagyományon alapuló szertartáson és csak az egyéni Ízlés, szeszély által megállapított formákban akarja az ő egyéni vallásos meggyőződése elveit ölteni. Nem ! A megdicsőült | az arany középuton járt, mindig igyekezett. Ragaszkodott a hagyományokhoz, szigorúan ügyelt azok pontos betartására, de mindezt igaz meggyőződésből, lélekkel, benső melegséggel, hévvel és lendülettel. Gondolkodott, kutatott, keresett a tudás és a hit nagy cirodalmában, amiről fényes tauuságot teszen hátramaradt még kéziratban levő két nagy exegetikus, a szentirás és bölcseink szavát magyarázó müve, melyekben mélő filozófiai gondolkodás, az emberi lélek kitűnő ismerete és a társadalmi élet éles megfigyelése vetekedik az egész vallástudományi irodalmat átölelő alapos tudomány tudásával. Vallásunk minden tanítását mégegyszer átgondolta és étérezte, agyának minden sejtjén átszűrte és az igy támadt meggyőződésből követte és hirdette Isten parancsolatait, követelte az ősi traditiok tiszteletben tartását, igyekezett azoknak érvényt szerezni és saját nemes példájával környezetére hatni. Zeh Keli vean- véhü. A tegnap felolvasott Sirah lendületes szavaival mondhatta ő is. Ez a szivemben, lelkemben élő istenhit, az én saját megismerésem gyümölcse Éli az én Istenem, kit szivem egész melegével, a meggyőződés szent hevével körülrajongok és dicsőitek, de ez az én hitem, ez az én vallásom nem tér el az apák hitétől, ősi hagyományoktól és felfogástól Elajhe ovi vaaroj memenhü, mert az én Istenem ugyanaz, mint apáim Istene és ugyanúgy magasztalom, ugyanazon formák és szokások szigorú betartásával, mint azt apáim tették. És igy olvadt nála a jelen múlttal egy harmonikus egészbe. Nem zárkózván el e jelenkor pozitív tudományos j eredméuyeitól, de azokat mindig összetudta t egyeztetni az apák hitével, az évezredek1 által megszentelt hagyományok és szokásokkal. Vallásossága sohase vált fanatizmussá és liberális felfogássá, türelmessége más nczetüekkel és más felekezetüekkel szemben soha elvtelenségge.. A béke embere volt. Tudott uralkodni érzelmei felett, szenvedély által nem ragsdtatta el magát soha. Tűrt, hallgatott, inkább sértett akart lenni, mint sértő. Tov erech apájim migiboj ümojsél bőrüchaj milojchéd ir. „Dicsőbb a hosszan- türő a hősnél, a szelleme fölött uralkodó a városhóditónál“, hirdeti Salamon a bölcs. És ilyen hős volt a megdicsőült is, aki önmagát is legyőzte, ha magasabb tekintetek, mint a hitközség békéje, a vrllás és felekezet méltósága úgy kívánták. De azért nem riadt vissza a harctól sem, ha ép e magasabb tekintetek ezt tőle parancsolólag úgy követelték. Híven betartotta, amit 17 évvel ezelőtt, hisz ép ma két hete volt 17 éve, hogy e díszes papi állást elfoglalta, amit akkor székfoglaló beszédében ünnepélyesen megígért, mondván: „Ünnepélyesen kijelentem Am solajm én a béke embere vagyok Vechi adabir, ha azonban olykor mégis kénytelen lennék a szigorú, feddő szót használni Hemo lemilehomó akkor mindig mások lesznek, kik kényszerítenek, hogy egy pillanatra elhagyjam a béke áldott mezejét“. Hisz egész rendkívül rokonszenves, bizalmat keltő lénye jóleső nyugalmat, bölcs megnyugvást árasztott maga körül. Hogy tudott ő megnyugtatni valakit, hogy tudott ő fölemelni, vigasztalni, bátorítani és buzdítani. Vajéred Mojse el hoom. Alint Mózes, úgy ő is leereszkedett népéhez és szólott hozzájuk az ő eszejórásukkal, as ő minden napi élet kicsinyességeibe elmerülő gondolkodásukhoz, hogy igy föle- emelje őket magához, a magasabb eszmék
