Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
Érmellék, 1913-05-31 / 22. szám
VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez. 22. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. május 31. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Ermellék TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Tisztelt Szerkesztőség. Mester-utca 40 szám alatt polgári egyszerűséggel berendezett lakásomból irom ezen levelemet azon alkalomból, hogy csütörtökön nem tehettem eleget ama szerződésbeli kötelezettségemnek, hogy este 9 órakor Önök részére tudósításaimat feladhassam. Hogy ezen mulasztásom vétlennek és igazoltnak vétessék, közlöm Önökkel a következőket. Levelemet eldugaszolt üvegbe zárom és az üveget régi tengerész-szokás szerint belédobom a végtelen tengerbe, amely itt terpeszkedik az orrom előtt, szennyes hullámai, melyeknek tetején csolnakázik egy patkánylegény, talán elviszik majd Önökhöz. Mint általában tudva van Érmihályfalván csütörtökön estefelé nagyszabású csapadék volt. Mindenki menekült házába, fedél alá és ezen mindenkik között menekültem magam is. A fent jelzett polgári lakásban vártam, hogy a csapadék megszűnik és én este 9 órakor kimegyek a vonathoz és feladom tudósításomat. A csapadék azonban ebbeli várakozásomnak többszöri óhajtásom dacára sem felelt meg, kénytelen voltam számolni ebbeli sajátságommal, hogy nem vagyok cukorból és kitévén magamat annak, hogyha esőre megyek, még jobban megnövök, belevágtam az éjszakába és nekiindultam a fürdözö malacairól nevezetessé vált Mesterutcának, hogy átevizkélve azon eljutok az állomásig. Am — igy mondta Homérosz, vagy valamelyik utóda a bölcs mondásokban — ember perverz, Isten végez. Alentem, mentem, mint az egyszeri ember, egyszer csak érzem, hogy a cipőm talpán, a nyári hasadékon viz folyik be. Szerencse, hogy egy szegény tudósitó cipője nem szűkölködik hasadákokban s igy, ami az egyik lyukon bement, a másik hasadékon nyomban kifolyott. Mennél beljebb haladtam azonban Mesterutcába, annál magasabban nyaldosták ruhaneműimet a suttogó hullámok és én ijedten böktem a homlokomra, uqy téve, mintha gondolkoznék afelett, vájjon hol ittam és mely alkoholos álom borul agyamra, hogy a Mester-utcán széles és beláthatatlan hosszúságú viztengert lá- tucinálnak szemeim. Lehetetlennek tartottam, hogy a vacsorához élvezet Lima víznek a fejemben érzélödjék hatása és valóban hinnem kell, hogy nem szeszes ital okozta, hogy vizet látok magam előtt akkorát, amelyen anno dazummal bizonyos Mózes nevű átvezette az udvari tanácsosokat. Úszási tudományom eddig csak szárazföldön vált be és igy fel kellett hagynom minden abbeli reménnyel, hogy Érmihályfalva velencei utcáján átkelhessek. A viz túlsó partjáról különféle jármüveken átkelt tulpartiaktól beszerzett infoi mációm szerint a tenger határai voltak északra a Csáky háza, keletről a Névtelen utca, délről Csokási háza, amelyek mindenikének kövezetét térdmagasságig ellepte a szennyes lé, minthogy nem égimanna, hanem esőié hullott az égből, amely betolakodott az említett utcák egyik másik házának udvaiára is és kitakarította az udvari hulladékát, szemétjét, patkányát az utcára. Lehetetlen volt még csütörtökön késő éjjel is az átkelés egyik utcáról a másikra és én kötelességem elmulasztásának keserű tudatával szivemben állottam és emlékeztem a naptárak bölcs tanácsaira, amelyek szerint, ha az ember felfújt marhahólyagot köt a derekára, nem merül alá a vízben. A felfuváshoz kétségtelenül értek, ennek már több ízben tanujelét adtam ennek a lapnak a lapnak a hasábjain, de hol vegyek én éjnek idején a Mester utcában égy egy olyan 'marhát, aki kölcsön adja nekem a hólyagját, hogy a derekamra kössem, ha mindjárt becsületszóval ígérem is az illető marhának, hogy hólyagját használat után visszaadom. Nem találtam ilyen marhát és kénytelen voltam engedni a vis majornak, amely esős időben ketté vagy hárommá választja Ermihály- falvát, amely abban különbözik a cirkuszi előadástól, hogy amaz esős időben is meg lesz tartva, Érmihályfalva városa ellenben esős időben nem lesz egészben megtartva és a tenger partjáról kénytelen voltam — hogy stílszerűen szóljak — hajótörötten visszavonulni. Mondják, hogy nem egyedül ez a városrész részesül ilyenformán az esős idők csapadékának áldásaiban, hanem ugyanezen állapotok vannak a város több részén is, ahol az utca ilyenkor szintén vízzel van kikövezve. Hát én nem vagyok sem vizi mérnök, sem száraz mérnök. En nem értek a lejtmérezéshez és nem tudhatom megállapítani, hogy mi okozza egy modern városban azt, hogy az embereknek esős időben nemcsak esernyőt kell magukkal vinniök, hanem csolnakot is, én csak azt tudom, hogy bejártam az ország _ egy néhány nagy városát és töltöttem időt Ertarcsán is. Oálospetriben, Ertarcsán, Érselénden, Baga- mérban pedig az esővizet levezeti egy árok nevű kezdetleges csatorna, de levezeti és az embereknek nem kell uszkálniok a szennyes lében, ha l el akarnak menni a korcsmába. Mi lehet az oka annak, hogy Ermihályfal- ván nincs semmiféle olyan hivatal, amely megtudná találni ennek a keserves, utolsó állapotnak a nyitját, az orvosságát ? Mi lehet az oka annak, hogy nálunk egy kis eső megakasztja a forgalmat egész városrészek között és az emberek, akik a tulsópartra igyekeznének kénytelenek ágyaikat a viz partjára vinni és az éjszakát ott tölteni ! Ezért maradt el a tudósításon is a szerdai fák és madarak ünnepélyéről, mert a csolnokot mellyel az utcán átkelhettem volna az orosz ci- j gúnyok foglalták le ültszállitás céljaira . . . (3) Fedák Sári, Zsigmondy Anna és Borbély .ili mind a Gaszner-féle „Ibolya crémet„ íasználják. Uj hitfelekezet Érsemjénben. Szilágyi Ferenc újra otthon van. Éjszakai misék. Ezelőtt három évvel történt, 1910 júniusában, hogy az érmihályfalvai csendőrség egy 40—50 év körüli embert tartóztatott le, aki ! a falu határában, egy ócska viskóban félt mint egy remete, hatalmas, gondozatlan szakálla ringott a mellén és szemében az őrület furcsa lángja égett. Szilágyi társ nélkül élt, bus magányosságban. Napokon és heteken keresztül kínozta magát, mint egy fakir. Vértanúnak képzelte el földi hivatását és ostromba nagy könyvekből rémmeséket kabalászott ki, melyekkel az egész falut állandó remegésben és izgalomban tartotta. Szilágyi Ferenc őrülete már régóta szemet szúrt az érjemjéni elöljáróságnak. Szilágyi Ferenc tévtanaival, melyet egy rendkívüli képzelőtehetség szo- I katlan eltévelyedése sugalt, valósággal fana- tizálta a vallási őrületében bentergő Szilágyi Ferencet, Akkoriban a csendőrség a bihar- megyei közkórházba szállíttatta be a szeren- j esetlen elmebeteget és ott mint gyógyithatat- I lan monamánikust kezelték. De mert az ideggyógyintézetben túlontúl zsúfolva van a hely és Szilágyi Ferenc monomániája egy csendes ember remetesége volt csupán, néhány héttel ezelőtt kieresztették Szilágyi Ferencet a kórházból, melyet Szilágyi Ferenc az Elet teremtőjének keresztelt el és nap-nap után nem csinált egyebet, mint késsel felásta a kórház földjét, hogy a szerencsétlen emberiség számára sírokat építsen. Szilágyi Ferenc egy szép napon visszaszökött Ersemjénbe. Bekopogtatott a falu lakosainál, akik már a beteg, törődött emberben alig ismerték fel a hajdani erős szervezetű és megbibbant agya dacára is kemény tartásu Szilágyi Ferencet. Szilágyi Ferenc újra beköltözött ócska 'vityillójába és csak az imádkozásnak, tömjénnek élt. A falu lakosai rajongva jöttek néha tanácsért Szilágyi Ferenchez, aki a legképtelenebb útmutatásokkal látta el a hiszékeny parasztokat. Szilágyi Ferenc monomániája egyébként is megváltozott. Az egykori buskomor fakir- ból próféta lett, aki egy uj szektának próbált híveket szerezni. Egy bét alatt öt érsemjéni parasz ember lépett be a szektába, akik mindenféle hókusz-pókusszal újabb és újabb híveket akartak szerezni Szilágyi Ferenc szerinti egyetlen üdvözítő hitnek. A hittérités munkáját azonban megakadályozta a csendőrség. Szilágyi Ferencet újból letartóztatta és újból a bolondok házába fogja internálni. Szilágyi Ferenc azonban nem esik kétségbe és majd az elmegyógyintézetben fogja eltölteni a vallásos buzgóság napjait, melyre mandátumot egyenesen a legfelsőbb égi hatalmaktól kapott. munkára, valamint nagyban, raktári Cipőfelsőrészeket páronként rendelt munkára pontosan megéret után legázléseseTab IsiTritelToen és leg'Olcsó'b'b árToain. az ELSŐ BIHARME^YEI CIPOFEL SŐRÉSZ-ÓVÁRTÓL
