Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
Érmellék, 1913-05-17 / 20. szám
VI. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez. 20. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. május 17. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Ermellék TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi Gyorgy-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér, Érmihályfalva. Bírósági szeméiyszaporitás. (dr.) Körülbelül másfél évi idejök van még bíróságainknak az uj polgári perrendtartás tanulmányozására, annak életbe léptetéséig. A nagy perjogi reformmal kapcsolatosan olyan kérdések vetődnek a felszínre, melyek nem csak a birákat, hanem a laikus közönséget is érdekelhetik. Egy uj perrendtartásnak az elsajátítása, szellemének tökéletes megismerése és a gyakorlati életre való kihatásainak áttekintése nem kis feladat s azért csak természetes, ha a birói szaktekintélyek már most is élénk eszmecserét folytatnak a felett, hogy minő módok és eszközök bocsátassanak a bíróságok rendelkezésére, hogy ők az uj perrendtartásba behatolhassanak és annak perjogi vonatkozásaival tökéletesen megismerkedjenek. Az igazságügyi kormány azzal az életre való tervvel foglalkozik, hogy minden törvényszéknél sorozatos előadásokat fog tartatni, melyeken kiváló szakférfiak gyakorlati módszerrel magvilágilják az uj perrendtartásnak a régitől eltérő alapelveit, intézkedéseit s ezeknek a bonyolultabb jogi esetekre való alkalmazását. Ez azonban csak egyik eszköze az uj perjog elsajátításának és inkább csak kisegítő eszköze, mert ami által az uj perrendtartás a biró alapos szellemi tulajdonává válhatik, az mégis csak nem más, mint magának a bírónak szorgalmas és mélyre ható tanulása. Egy ilyen tanulásnak a munkáját az előadás elősegítheti, mélyítheti, a szerzett ismereteket bővebb keretbe beállíthatja, de semmikép sem pótolhatja. Jogszabályoknak a megértéséhez és alkalmazásához önálló szellemi munkásság, tanulmányozás szükséges, ez az alap, amely nélkül az előadásokból kellő hasznot huzni nem lehet. A tanulmányozás azonban időt igényel s éppen ennek a szükséges időnek a kiszakitása okoz gondot a bíróságoknak. A rendes napi teendőkkel elfoglalt, hivatásának gondjaitól kifárasztott biró, hogyan szentelhetné magát nehéz, mélyreható tanulmányozásnak, amelyhez pihent szellemi erő, a munkakevdnek olyan fris- sesége szükséges, aminövel a nap-nap után működő, hivatalos ügyekkel elhalmozott biró nem rendelkezhetik. Erre a körülményre vezethető vissza az a javaslat, amely a szakkörökben tetszéssel találkozott, hogy minden törvényszéknél már előre ki kellene jelölni a felebbezési tanácsok elnökeit és tagjait s ezeket azután olyan mérvben kellene mentesíteni a munkától, hngy ők idejöknek egy jelentékeny részét a nekik kijelölt ügyszak tanulmányozására fordíthassák. Ez az eljárás személyszaporitást tenne szükségessé, de ez már agy olyan pontja a bírósági stálus reformjának, amelyre nézve éles ellentétek vannak a birói kar tagjai közötf. Vannak, akik a bírósági szemólyszaporitás- ban a különben sem nagyon kedvező előmenetelnek egyik újabb akadályát látják s azért azt mereven ellenzik. Ezek szerint a bíróságoknál személyszaporitás nélkül is létesíthető egy olyan állapot, amelyben nemcsak a jelenlegi munka gyorsabban lenne elvégezhető, de még az uj polgári perrendtartással kapcsolatosan felmerülő munkatöbblet is könnyen rárakható volna a bíróságok vállaira. Nem kell ehez más, mint a vezető egyéneknek jó megválasztása. Vezető csak az legyen, aki az igazságügyi igazgatáshoz is ért és aki éppen ezen talentumánál fogva minden tisztségre a legalkalmasabb egyéneket tudja kiválasztani, vagyis aki alaposan ért a helyes munkabeosztás művészeiéhez, amelyben a nagy munkabírás titka rejiik. Ezen vélemény szerint a vezető egyének kinevezésénél a rangsor mellékes, a fő a rátermettség. Mások ellenben nem tartják hátrányosnak az előmenetel szempontjából a személyszaporitást és a rangsor szerinti előléptetésben sem látnak gátló okokat a birói ügyvezetés sikerére nézve, mert az igazgatási jártasságot nagyon könnyen elsajátíthatja magának minden biró, akiben megvan az ahoz megkívánt szorgalom és lelkiismeretesség. Az előléptetés kérdése még sokáig fogja zaklatni a birói kar nyugalmát és nézetünk szerint nem is oldható meg ez a kérdés máskép, csak úgy, ha a felsőbb hatóság egy arany középutra tér a rangsor szerinti előléptetés és a rátermettségi szempont között. Az igazságosság követelménye az, hogy menjen előre a rangidősebb biró, a jelleg és javadalmazás fokozásával ; másrészről nyilvánvaló hivatalos érdekek követelik, hogy nagyobb hatáskörbe, vezető állásba csak olyan birót nevezzenek ki, aki nem csak érdemes ember, hanem szélesebb körű áttekintéssel biró tisztviselő is, igazgatásra alkalmas talentum. Ha ilykép nyugvó pontra jutna az előléptetés kérdése, hisszük, hogy a személyszaporitás szándéka a birói karnál ellenszenvvel nem találkoznék. A lakosság szaporodásával a perek is szaporodnak s már ez az egy körülmény is indokolni látszik a személyszaporitást, amelynek éppen most lehetne nagy hasznát venni, mert a polgári ügyszakra előre kijelölt bírák munkájának egy részét az újonnan beállított bírák vennék át s az ekkép mentesített bírósági közegek arra fordíthatnák idejűket, hogy magukat az uj, törvénykezésbe beleéljék. Simán, zökkenés nélkül menne át ezzel az életbe az uj perrendtartás s igazságszolgáltatásunknak ez a része megkiméltetnék az uj törvények alkalmazásánál gyakran észlelt ingadozásoktól. Legszebb ékszerek, órák, ezüst- és arany- nemüek LÖFKOVITS ARTHUR és TÁRSA cégnél kaphatók Debrecen, Piac-utca. Miskolczy Ferenc 1883-1913. Biharvármegye főispánja Miskolczy Ferenc szerdán töltötte be vármegyei tisztviselősége 30 éves fordulóját. Miskolczy Ferenc kora fiatalsága a modern Magyarország fejlődésével esett össze, amelyek maradandó benyomásokat hagytak ifjú lelkében. Ezek a benyomások irányították hivatali tevékenységét is s mint csékei, majd központi főszolgabíró, később mint a vármegye alispánjának, az alkotások egész sorozata fűződik nevéhez. Mindenkor a kötelesség és tudás mintaképe volt s ma is az és ennek áldásos nyomai meglátszanak a vármegyén. Szigorú, de igazságos felebbvaló, de csupa szív és jóakaratu barát. 1910. évben helyezte Őfelsége kegye a föispáni állásba, amelyben a vármegye minden polgára részéről szeretet és becsülés környezi. A legmélyebb tisztelet érzelmeivel üdvözöljük az „Érmellék“ közönsége nevében Öméltóságát az évforduló alkalmából és tiszta szivbőt kívánjuk, hogy sokáig élvezhesse díszes állásában a vármegye közönsége osztatlan szeretetét és becsülését. Negyven év múlva. Kedves vendége van Makutz Gyula M. Á. V. főellenőr, érmihály- falvai állomásfőnöknek. Bátyja Béla, aki ezelőtt negyven évvel, mint 16 éves ifjú vándorolt ki Ausztráliába, érkezett látogatására és két bénapot fog tölteni ’Magyarországon. Makutz Béla 1873-ban utazott ki a külföldre. Sok évi hányódás után Vest Ausztráliába Perth városba vezette sorsa, ahol kitartó szorgalommal vasárugyárat alapított, amely ma a vidék elsőrangú gyártelepévé nőtte ki magát. Ottan családott alapított és zavartalan boldogságban él, állandóan levelezésben állván, öcsével Gyulával. Az ősszel családját küldte testvére látogatására, majd visszaérkeztük után, maga ült hajóra és 31 napi folytonos utazás után kedden megérkezett Érmihályfalvára. Makutz Bélát rendkívül meglepte a főváros fejlődése és elragadtatással beszél arról, hogy mennyire megváltoztak a magyarországi viszonyok az elmúlt 40 év alatt. — Még elég jól beszél magyarul és kijelentette, hogy ma is büszkén vallja magát magyar alattvalónak és magyar honpolgárnak. A ritka vendéget, aki a napokban szülővárosát Nagybányát is meglátogatja, szeretettel üdvözöljük körünkben és kívánjuk, hogy jól érezze magát itthon az édes Magyar hazába, amelynek hü fia maradt a másik világrészben is, jóllehet tengerek választják el tőle. Képviselőtestületi közgyűlés. Érmihályfalva képviselőtestülete f. hó 13-án rendkívüli közgyűlést tartott P. Kovács Sándor főbíró elnöklete alatt. A gyűlés első tárgya a járási főszolgabíró azon rendeletének felolvasása volt, amelyben utasította az elölj áróságot, hogy az érmihályfalvai Ottományi-ut járuló, kát 2726 koronát azonnal fizesse be. Előadó bejelentette, hogy a járulék fel van ugyan véve az 1913. évi költségvetésbe, de mint. Czipész -u.rst.3s: figyelmébe! ELSŐ BIHARME^YEI CIPŐFELCipőfelsőrészeket nagyban, raktári munkára, valamint páronként rendelt munkára pon.tosa,n méret •atari legizlésesebb Inl'vitelbem és legolcsóbb* árban a.z SORESZ-ÓYARTOL ERMlHAL^FALWlN szerezheti be. o-o
