Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-05-17 / 20. szám

4-ik oldal. KÖZÉRDEK IMS. május: 17. 20-ik szám. §lesiäuk meg­győződni a most újonnan meg- • nyílt t Kertész és Schwarc un- es rr öidivat és rövidáru üzletében fiók­arról, hogy az újdon­ságokat legjobb mi­nőségben és jutányos áron lehet beszerezni. 0033^3 J33333CCCCCC333333a^30333333333C'CCCCC333333333333Í)3^33CCCCCC33333.333333rx,CCCC.CP33^3>3>3a3.jl3.3333t3ggí Baciius tanya. Lapunk f. hó 17-iki szá­mában megírtuk azokat a miz erabilis állapo­tokat, amelyek a Kisárokpart-utcán uralkod­nak, ahol az árkok különféle állathuladókok- kal vannak tele és elviselhetetlenné teszik az utca levegőjét. Hogy a hatóság mily keveset törődik a lakosság egészségi állapotával, bi­zonyítja az a levél, amelyet az ottani lakos­ságtól vettünk. A levél a következő : Kedves Szerkesztő Ur! Ugyan meddig fog még tartani ez az ázsiai állapot, és vájjon meddig fogjuk még mi, Kisárokpart-utcai lakosok, szívni azt a bűzös levegőt és bacilusokat terjesztő rongyokat meddig fogjuk még tűrni az ár­kokban ? Mi, akik a városnak oly adófize- tőjei vagyunk, mint bárki más. Hisz a városi tanácstól nem kérünk mi mást, csak azt kérjük, hogy legalább any- nyira segítsen az elhagyatott Kisárokpart- utcán, hogy tudjon az ember tiszteségesen járni, tudjon az ember minden baciius be­lélegzése nélkül közlekedni. Mi, akik itt lakunk, itt szívjuk ezt a bűzös levegőt, itt szedjük magunkba a be­tegség csiráját; meddig várjunk ? Addig, mig nem jön: „Egy jobb kor, mely után bölcs intézkedést fog tenni a város uj pol­gármestere.“ Nagykároly, 1913. május 13. Igaz tisztelői: 60 aláírás. Ehhez a levélhez nem kell commentár. Beszél ez helyettünk eleget, de legjobban bizonyítja azt, hogy igazuk van azoknak, kik azt áilitják, hogy Nagykároly, vái ősi hatósága indolentiája miatt a betegségek és a járvá­nyok eldorádója. Cáfolat. „Egy leány kálváriája“ cim alatt a múlt számunkban megjelent közle ményt kérelemre a következőkben rektifikáljuk: A közleményben megnevezett Onutz János mező­teremi lakos, nős családos ember lévén, nem felel meg a valóságnak az, hogy nevezett a leány szerelmének visszautasítása miatt bo- szuból tette meg Czumbil Jakab tanító ellen a. feljelentést. Hogy közleményünk ilyen érte­lemben Íródott, ezért kizárólag a rosszindulatú információt szolgáltató egyént tesszük felelőssé annál inkább, mert összeférhetetlennek tarjuk, hogy akkor és azzal, amikor és amivel egy családi életet megvédünk, egy más családi életet tönkre tegyünk. Magára az ügyre vonatkozólag még az alábbi értesülést vet­tük : Az egész botrányból az az igaz, hogy Czumbil Jakab kántortanitó ellen Onutz az egyházmegyei hatóságnál feljelentést tett az egész községben tudott megbotránkoztató eset­ből kifolyólag, amely miatt a kántortanitót az iskolaszék is felelősségre vonta, ahol a neve­zett tanító beismerő vallomást tett és egy templomi jelenet miatt egyik idős kollégájának a megkövetésére is Ítéltetett. A község nagy része azonban erkölcsileg lehetetlen állapotnak tartotta ezt a botrányt, amelyről már iskolás­gyerekek is tudtak. Nem lett volna szabad egyszerű beismeréssel a dolgot elintézetnek venni, mert a róm. kath. kántortanitó, mint ilyen van súlyosan megvádolva s az egyén csak másodsorban jön figyelembe. Ennek az erkölcsileg indokolt állapotnak a következ­ménye az Onutz feljelentése és nem a bosszú müve. Egy megindítandó fegyelmi módot fog nyújthatni a tanítónak esetleg magát igazolnia és visszaadná a 2 év óta amúgy is megzavart hitközség nyugalmát. Ami a botrány további részét illeti, az egyrészt az ilyen ügyekkel természetszerűleg járó szenzációban, másrészt a kátortanitó eljárásában leli magyarázatát, aki akkor, amikor a botrány nyomán támadt zavar már elmúlt volt, maga kérte illetve kérette az újbóli nyomozást s igy bár a va­lóságnak nem felel meg és bizonyítás tárgyát nem képezheti a dolog; Onutz az eljá­rását jóhiszemünek tartja e részben is. GRANIT pala a jslenkor legjobb tetőfedője.-1 GRANIT PALA. 1 a CS Értesítem a válalkozó és épit­O 33 45-tö tető közönséget, hogy az Eternit Z "33 pala képviseletéről lemondtam s H c «3 megszereztem helyette a "§_ 03 03 03 Granit pala 3 3* £0­.03 ■cT képviseletét. 3 > Indító ok ezen cselekedetem­03' NI CO nek azon meggyőződésem misze­1­rint a 03_ 03 z < cc Granit pala —h CO CO CL jóság és tartósságában jóval felül­s CD múlja az eddig létező összes pa­o 7C 03 Iákat. ro_ 03 03 Bővebb felvilágosítással és költ­3' 3 c 03 ségvetéssel szolgál CD £= ü HERSKOVITS HERMANN Telefon : 67. Qf^dTílZ pala kizárólagos elárusítója. ----­O’ 1 Ü gyeljünk a GRANIT védjegyre. Városok sorsa. A belügyi kormány most már komolyan a városok reformjával foglalkozik. A minisz­tériumban a városi főosztály keretében uj alosztályt kreáltak, melynek sokoldalú és hozzátehetjük, rendkívüli fontosságú feladat­körét igy állapították meg: A városi admi­nisztráció helyszíni tanulmányozása, a váro­sok állami segítéséről és a tisztviselők illet­ményeiről szóló 1912. évi 58-ik törvénycikk végrehajtásának irányítása. A városi vagyon hasznosítása. A város intézményekkel, köz­müvekkel, vállalatokkal kapcsolatos elvi és szabályozási kérdéses és végül a városi törzs­könyv létesítése. Azok a nagy érdekek, amelyek a városok erősítéséhez fűződnek, kötelességévé teszik úgy a városok vezető faktorainak, mint a kormánynak azt, hogy a város fejlesztés kérdésével a legalaposabban foglalkozzanak. Mindez igen szép, igen jó, de hát hogy ha most egyszerre olyan nagy kedve támadt a kormánynak a vidéki városokat szerető gondjaiba venni, miért egy uj bürokratikus szervezet létesítésével kezdi meg a nagy vá­rosreformáló, fejlesztő munkát, miért nem adja egyéb, kézzelfogható módon tanujelét, bizonyságát a modern városfejlesztés iránt való eleven érzékének s a városok iránti jóindulatának — a többek között azáltal is, hogy jóváhagyná egyszer már a vidéki vá­rosoknak kommuniális takarékpénztárak lé­tesítésére vonatkozó rezulócióit, melyek évek óta elintézetlenül hevernek valamelyik mi­niszteri referens asztalfiókjában. No, de ne rekrimináljuk, örüljünk, hogy ha kevéssé is, de mégis foglalkoznak a ma­gyar nemzeti állam egyik legerősebb oszlo­pának, — a vidéki városoknak modern fej­lesztése, haladása kérdéseivel s az uj városi törvény talán nemcsak ígéret marad, hanem hamarosan elkészül és a vidéki városok előtt a materiális és kulturális fejlődés gyönyörű perspektíváit tartsa föl. Halálozás. Csepka Endre nyugalmazott kir. törvényszéki imok f. hó 13-án hosszas szen­vedés után életének 85, boldog házasságának 30-ik éveben elhunyt. Temetése 15-én folyt le nagy részvét mellett. Az elhunytat özvegye és két gyermekén kívül kiterjedt rokonság gyászolja. Nyugodjék békében. Hamis kártyások. Már számtalan esetben irtuk meg, hogy vasúton Nagykároly és Szaniszló között állandóan utazgat Fecske (Hypi) László szaniszlói cigány, aki „hol a. veres, itt a veres*-féle kártyajátékkal fosz­togatja ki az utazókat. A csendőrség a la­punkban hozzá intézett felkérés folytán figye­lemmel kisérte a Fecske működését és el is csípte épen akkor, amidőn egy hajduszoboszlói utas erszényét könnyítette meg, csekély 46 koronával. Ettől az időtől kezdve rossz idő járt a Fécskére. A csendőrség — akit elue- vezett hójának — folyton sarkában volt és nem igen akadt alkalma a fosztogatásra. F. hó 7-én újból kísérletet tett Fecske, de hogy munkáját megkönnyebitse, társul vette Mur- zsa Kálmán nagykárolyi cigányt és a vonat­ban kezdték fosztogatni az utasokat. Ezúttal ismét porul jártak, mert a csendőrség kereste meg náluk a veres kártyát és a hamis kár­tyásokat leszállította a vasútról és bekísérte a községházára, ahol kihalgatásuk után el- bocsájtottak ugyan, de megtették ellenük a feljelentést a bírósághoz. Szalma kalap tisztítást elfogad Po­litzer Ignác úri, női divat, játék, rövid­áru és kézimunka üzlete Nagykároly. fíranit naia minden egyes lapja Grani Uiallil pala szóvédjeggyel van ellátva A pikoló tragédiája. Lajoska öngyilkos lett. A kártya okozta halálát. Mindenki ismerte, aki csak Nagykároly­ban megfordult, a Magyar Király kávéház pikolóját, Lajoskát, ezt az eleven eszü, paj­kos gyermeket, akit a közönség rendkívül elkényeztetett és elárasztott, boravalóval úgy, hogy általános volt a hiedelem, hogyLajoska rövid idő múlva tőkepénzes lesz. Sajnos azonban, hogy az ügyes és szolgálatkész; fiú megkedvelte a kártyát és keresményé­nek nagy részét eljátszotta a zöld asztalnál, lesve azt, hogy mikor jön ki az a bizonyos toti, a melylyel hatszorosan kapja vissza egy kártyára feltett koronáit. Úgy látszik azonban a szerencse üldözte a kis Lajost és ez annyira elkeseritte, hogy szerdán délután kiment a postarétre és a Szatmár-felé ro­bogó gyorsvonat elé vetette magát. A vonat kerekei mindkét lábát térde felett elvágták és teljesen elválasztották a törzstől. A sze­rencsétlen pikolót beszállították a városi kórházba, ahol sebeibe belehalt. Érmihály- falván lakó édes apját, Klein Meyer keres­kedőt táviratilag értesittetók a szerencsétlen­ségről, de niire ide érkezett a kis Lajos el­költözött az élők sorából. Az öngyilkos pi­koló temetése tegnap délelőtt folyt le nagy részvét mellett. — Az öngyilkosság okának Ruhái fest és vegyileg tisztit Hantiéi Sámuel villany- és gőzerőre berendezett intézetében = Nagykároly, Külcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapiittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59.

Next

/
Oldalképek
Tartalom