Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1913-05-03 / 18. szám

2-ik oldal. ERMELLEK 1913. május 3. 18-ik szám. Halálozás. Súlyos csapás érte Gaszner Béla érmihályfai gyógyszerészt. Nővére, dr. Körösi Borbély Imréné, debreczeni fogorvos neje, múlt hó 26-án hosszas szenvedés után meghalt. Tisztújító közgyűlés. Az érmihályfalvai izr. egyház pénteken tartotta meg tisztújító gyű­lését, melyben megválasztotta az uj tisztikart. A választást erős korteskedés előzte meg, mert az elnöki állásra két jelölt volt és mind­kettő személye körül teljes bizalommal cso­portosultak a hívők. A választásból Rosen­berg Ignác földbirtokos neve került ki győz­tesen, aki 14 szavazattöbbséget nyert Glück Adolf földbirtokos felett. Alelnökké: Rubin­stein Józsefet, pénztámokká Rosenfeld Adol­fot, ellenőrré Rosenblüt Lajost, gondnokká Majer Mórt választották meg. A választmány tagjai lettek : Klein Ignác, Weisz Hermann, Grósz »Hermann, Grósz Emil, Schvarcz Fe­renc és Hőnig Benő. Képviselőtestületi közgyűlés. Érmihályfalva képviselőtestülete m. hó 29-én rendkívüli köz­gyűlést tartott P. Kovács Sándor föbiró elnök­lete alatt. A gyűlés első tárgya a főszolgabírói hivatal megkeresése volt, amelylyel elrendelte, hogy a körorvosi körjárat számának, idejének, rendelő óra tartásának és a helyiségének kije­lölése ügyében hozzon a képviselőtestület ha­tározatot. A képviselőtestület kimondotta, hogy miután a körorvos helyben lakik, körjárat be­osztásra szükség nincsen, s rendelő óra pedig minden nap reggel 6—8 óráig tartandó meg a körorvos lakásán. Tudomásul vette a közgyűlés az anyakönyvi dijak átengedését, a közös is­kola földbérletét és a faiskola 1911. évi szám­adását jóváhagyó törvényhatósági határozato­kat. Előadó javaslatára tudomásul vette a köz­gyűlés, & közigazgatási-bizottságnak a közmunka válság felemelésére vonatkozó határozatát, elintézett nehány illetőségi ügyet s ezzol a gyűlés véget ért. Hivatal áthelyezés. A jegyzői hivatal és az elöljáróság a folyó hét folyamán átköltözik a régi jegyzői lakba s mindaddig ott is marad, mig az uj községháza építési ügye végleges elintézési nem nyer. Tűzoltóság ügye. Lapunk múlt heti számá­ban a tűzoltóság helyzetéről irt cikkünk, élénk visszhangra talált a közeg érdemekben gazdag főjegyzőjénél. Értesülésünk szerint a legköze­lebbi közgyűléshez indítványt ad be, hogy a tapasztalt miseriákon egyelőre akként segítsen a közgyűlés, hogy emelje fel az eddigi szer­kocsi viteldijakat annak kétszeresére, hogy vész esetében a fizetendő tekintélyes fuvardíj mel­lett, ne álljon be annak szüksége, hogy a gé­peket a tűzoltóknak kelljen a helyszínére kitol- niok. Az uj fizetéses fuvardíj még a legrosz- szabb esetben is alig terheli mega községpénz tárát, mig állandó fogat tartása tekintélyes ■ összegű költségvetési többletet jelentene. Felemelték a közmunkaválságot. Megírtuk annak idején, hogy a felebbezési mániában szenvedő Szilágyi Sándor képviselőtestületi tag, felebbezést-adott be a képviselőtestület­nek a közmunkaválság mérvét megállapító határozata ellen. Most érkezett le a közigaz­gatási bizottság határozata, mely a szolgál- mányokra vonatkozó megállapítást jóváhagyta ugyan, de az igás napszám árát kétszeresre, vagyis 12 korona, a kézinapszámot 2 korona 40 fillérre emelte fel. — Hogy az mit jelent, azt érezni fogja a lakosság a minden való­színűség szerint szükségessé való ujabbi pót- adó felemelésből, amelyek egész nyomorúsága, a Szilágyi lelkiismeretét terhelje. Öngyilkosság. Szabó Istvánné értarcsai gazdálkodó neje, hétfőn délbe öngyilkossági szándékból az udvaron levő kútba ugrott. Mire kimentették, már halva volt. Az öngyil­kosság oka ismeretlen. Fedák Sári, Zsigmondy Anna és Borbély Lili mind a Gaszner-féle „Ibolya crémet„ használják. Szives tudomásul. Tisztelettel értesítem az Érmellék nagy­érdemű közönségét, hogy Érmihályfalván, a Vasut-utcában lévő cukrászdámban a mai naptól kezdődőleg minden nap friss fagylalt és jegeskávé kapható. Kiváló tisztelettel Müllern Győző cukrász. Székelyhid. Az iskola és a tuberkulózis. Dr. Vámos Andor községi főorvos ur figyelmébe. Nem tudunk képzelni oly embert, akit meg nem döbbentene, hogy Magyarországon százezer tanuló jár iskolába, akinek ifjú éle­tére a halál leselkedik a népbetegség, a tu­berkulózis következtében. Minden észbeli és erkölcsi ok azt parancsolja, hogy nyaljunk be már egyszer igazán az iskolai ifjúság testi állapotának vizsgálatába és kell, hogy az iskolát azzá változtassuk, aminek lennie kellene: az ifjúság szellemi és testi épségé­nek őrévé. Sajnos a közönség és a hivatolos közok­tatás még mindig nem látta be annak szük­ségét, hogy az iskola az országnak nemcsak szellemi, hanem hygienikus nevelésére is van hivatva. Hiába hirdetik ily viszonyok között, hogy a gyermek csak ritka esetben örökli a tuberkulózist s többnyire fiatal évei­ben inficiálódik — meddő szó marad. Amint az alkoholtól óvjuk a gyermekeket, kell, hogy a tuberkulózis elleni küzdelem is tá­maszt találjon az iskolában. Minden valamire való olvasókönyv olvasmányt közöl az alko­holizmus veszedelmeiről, ugyanúgy megér­demelné a tuberkulózis is, hogy egy ilyen olvasmány keretében foglalkozzék vele az iskola. A tanitó tanítsa meg idejében a tanulót, hogy óvakodjék a portól, a piszok­tól, a beteg ember váladékától és baj esetén forduljon orvoshoz. Ez a józan óvakodás nem hipochondriához vezet, hanem ellenke­zőleg, egy későbbi hipochondriának veszi elejét. Számon lehetne tartani, hogy melyik ta­nuló származik tuberkulótikus szülőktől, vagy kinek testvérei szenvedtek vagy szenvednek tuberkulózisban. Az ilyen tanulókat az iskola­orvos figyelemmel kísérhetné és szükség esetén elkülöníthetné társaitól. Ez annál ikkább is szükséges, mert sok gyermek kap segély és kölcsönkönyvet, melyet tovább ad azután társainak (milyen egyszerűen lehetne a bajon minden iskolá­ban egy fertőtlenítő gép beszerzésével se­gíteni 1) Ha a szélesebb körökben válnának ismeretesekké az inficiálódásnak esetei, talán nagyobb lenne az óvatosság is. A szülők vagy nem ismerik a betegség fertőző voltát, vagy nincs módjukban az egészséges családtagot elkülöníteni. Ilyenkor kellene az iskolának és a társadalomnak a gyermeket megmenteni. Hiszen a halál ellen is kell legalább annyira küzdeni, mint az el- züllés ellen. Szólnunk kell magáról a székelyhídi is­kolákról is, amely általában szintén sok ki- vánnivalót hagy fenn. A szellőztetés, a por­talanítás — pium desiderium. A napfény ke­vés, játéktér nincs, az udvarok szükek, ahe­lyett, hogy a szüneteket a tanulók friss le­vegőn töltenék, a szűk folyosón tartózkod­nak, ahol egymástól m< izogni is alig tudnak, emellett zsúfolt termekben 50—70 gyermek ül 5 óra hosszat. Az iskolák előtt tehát valóban kettős fel­adat áll: saját higinéjénak javítása és a ta­nulók egészségi viszonyainak lelkiismeretes ellenőrzése. A nevelő, a tanitó is fogjon ke­zet az orvossal, maga is sajátítsa el azokat az elemi orvosi ismereteket, melyekre hiva­tásánál fogva szüksége van és fog menni a dolog. Ha minden tanitó működésének ideje alatt tanulóinak segítségére lesz egészségük ápolásában vagy javításában, sok tuberkuló­tikus beteggel lesz kevesebb. Mindaz, amit egyes lelkiismeretes iskola­orvosok nyilvánosságra hoznak a tanulók egészségi állapotára nézve, igazolja, hogy számos esetben elejét lehetne venni, egyes súlyosabb betegségeknek a tanulóknál, főkép a tüdő és bélbajok tekintetében, ha gondos­kodás történnék a szervi gyengeség, a vér- szegénység gyógyításáról is. A gyenge tanu­lóknál kedvező eredményeket érhetnénk el az erdei iskolák fölállításával, ha — lenne ilyenre pénzünk 1 Talán sikerült e sorokkal némileg bizo­nyítani, mennyire szükséges lenne a tuber­kulózis elleni küzdelembe bevonni az iskolát 1 Ha az orvos és tanitó keresné egymást, uj korszak nyílna meg e harcban. Főfájást, szagga­tást s mindenemü fejbántalmat öt perc alatt bizto­san megszüntet a Gaszner-félejllitiraif Katholikus Népszövetség Székelyhidon. Igaza van annak az urnák, aki a szabad­kőművesek és szociálisták védelmére irt megjegyzésemre válaszolván, azt mondja, hogy nem nevezhetné az a lap magát „szabadszellemü“-nek, amelyik nem adna helyt az ellenkező véleménynek is. Nagyon jó, hogy ilyen vélekedés alkalmával meg­tudhatjuk, hogy miben Ítéli el egy ,Katho­likus Népszövetség“-i ember a fenti mozgal­makat. Hogy “sötétben szövik terveiket.“ Terve­ket ellenfellel szemben nem is szokás el­árulni. Az egyház talán nem igy tesz ? „Ha­talomra törekszik és hogy ezt elérje, nem riad v ssza semmiféle eszköztől“ A jezsuiták még mérget is kevertek 1 Ki is utasították őket annak idején az országokból. (Miért?) Mi jogon ragadták magukhoz az ifjú tö­rökök a hatalmat? Több jogon, mint azok, akik addig tartották. Ami Törökországban jó, azt mind ők hozták. Ha ezelőtt 30 évvel lépnek fel, ma a török seregek a Dunánál állanak meg. Hogy a „népboldogitás“ csak cégére a szabadkőműveseknek? Hogy a népjólétért semmit se tesznek ? Hát ezt nincsen ember, aki elhigyje. Tényeket nem lehet letagadni s a múlt számban közölt adatok tények, miket nem lehet letagadni csak azért, mert nem tudunk róluk. Minden hasonlat sántít, de az oroszlános hasonlatnak nincs is lába. (Mellesleg az oroszlán jelvénynek a keres­kedői büszkeségnek, tisztaságnak stb. jel- képezésében lehet szerepe !) Hanem cégérebb- nél-cégérebb cégér nincs a „Keresztény Szociálista“ cégnél. Ez minden, csak nem szociálista. Legfeljebb ellenes. A demokra- ták szeretik is őket. „Lehengerlik, akik nincsenek egy véle­ményen ? Megtöltik a börtönöket, száműznek stb. ?“ Ezek a panaszok úgy hangzanak, mintha a protestáns üldözések, inkvizíciók idejéből valók volnának. Sőt a legjobb, il­letve legrosszabb akarat mellett sem lehet­nek olyan szégyenletesek. Franciaországban sikerült a szabadkőmű­ves kormánynak elvennie az egyház birto­Egy eredeti doboz ára 1 K. 3 dobozt utánvét mellett bérmentve 3 K 65 fillérért k Id a „KIGYO“ gyógyszertár Érmiujivfalva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom