Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-04-26 / 17. szám
Nagykároly, 1913. április 26. 17-ik szám. VI. évfolyam. KÖZÉRDEK «SE' % »V EMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ES TTIEZŐ6AZDRS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton regre!. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult ^Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3‘50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'—kor. félévre 4.— kor Egyes szám ára 20 fillér. Szín és karakter nélkül valók e város nappalai és éjszakái. Akik benne élnek, unják a bántó egyformaságát, az álmos, puha csöndjét. Provinc örömök kicsiny korlátain át nem lendül itt semmi, messze járnak innét a nagystílű, mulatni értő, vidám, könnyelmű, kedvesen léha bohémok. Alvó, burzsod város, nyugodt spiessbürger allűrökkel. Minden mozdulata kimért, nincsenek meggondolatlanul szép, merész gesztusok. Mikor a hajnali kékség fátyolozza a várost, csak nehány mesterlegény vonul haza, rekedt kiáltozással, keserves kraj- cáros dorbézolás után a szomorú külvárosi utcákon. Benn az éjszakai kávéházak ridegségében csak itt-ott verődik össze a törzslumpok egyforma gárdája, ezt is az „Est“ iránti érdeklődés hozza össze és az émelyítően megszokott cigánymuzsika mellett búslakodnak nyárspolgári módra, szabályos idötávolságok között. Ebben a fakó, sivár életben bukkant elém egy barna gyermek-fej. Tiz .éves leány. Sárgabőrü az arca, csillogó fekete szemei alatt a nyomor az éjszakázás árkai, a száj, a kicsiny, gyermekszáj mellett pedig néhány vonás, mély és határozott. Sokszor összehozott a sors vele, kis gyűrött arcú vándorommal a kávéház előtt vagy egy eldugott utcában. Ott, ahol a félhomály küzd a bátortalan villanylángok lobogásával. Ott állt, a két kezében egy-egy hóvirág vagy ibolyabokréta volt, feje fedetlen. A nyomor gyermekeit nagyon tudom szánni. Akárhányszor látom kezében a virággal, a karom megróná:y s valakinek az arcába szeretnék ütni ököllel, brutálisan. Valami feljajdul bennem, Látom, amint haza támolyog, a késő esteli órákban kicsiny vackára dől és átkozza a sorsot, amely ily korán a kenyérkeresetre kényszeritette. Hol a gyermeksége néki és még száz másnak, mindenfelé e világon! Hol az az ezüst tó, melyre vakítón biborlik a nap és amely átragyog a rezignáció esztendőibe, az ilyen sirnivaló buta éjszakákba? Jaj, hibák és bűnök, nincs senki akire háríthatnám fájdalmam ódiumát, néznem kell mint simogatják a kicsiny leányt az éjszakának rossz szellemei, nincs védelem ellene és nincs mentség. Nagy kalapos hölgyek, százforintos selyemruhában flörtölnek a Deák-téren enyhe sugara tavaszi napokon egy-két óra hosszat. Ezt nevezik nálunk gyermekvédőimnek. Nem csoda, hogy ez a védelem az élet apró páriáit a sötét éjszakába kergeti. Didi. Zinner István étterme Nagykároly, Nagypiac. Kitűnő ételek és italok. Jutányos árak. Pontos kiszolgálás. Friss villásreggeli. Abonoma. .í1‘* ffl jz összes tavaszi és nyári divatujdonságokban la legnagyobb választékkal szolgál divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA. Lesz még Kossuth-világ! — Elbeszélés. — Irta : IF’a.rlsa.s Ernőd.. A napsugár aranyport hint be a kitárt ablakon. A fény fehér sávjai mint galambszárnyak lebegnek a varró asztalon, amelynél szaporán öltögeti a tüt Meskó János magyar szabómester. A háta előregörbedt, de nem az élet, hanem az idő hajlította meg. Magas növésű, széles vállu, a szemében még a régi nagy idők tüze, a haja, a bajusza és a szakálla azonban fehéren csillogó, mint a havas hegyorom a hajnal sugarában. Fölötte a falon rámába rakva a Kossuth1 bankók, közepén Kossuth Lajos képe s a rámás képek koszorúként fonódnak köréje. Amerre néz az ember, szabadsághősök arcképei, egy kopott atilla ujja és egy zászlódarab. Mind üveg alatt, amik tükörtiszták, mintha csak most vésték volna bele a keretükbe. Meskó János már hatvan éves, de az arcán nincsen egyetlen ránc se. Az idő nem gyűrte össze, csak behavazta. Kopognak. Meskó leteszi a tüt, lekapja a pápaszemét és az ajtóra néz. Kiegyenesedik s csak most látszik, hogy milyen délceg, sudár a teste. A felesége, aki a kopott díványon ül és harisnyát kötöget, feláll és az ajtóhoz siet. Jó kerek, kun koponyáju ember nyit be. A szeme bogara sötét, mint a fekete gyász körülötte pedig tűz ég, mintha egyenesen a naptól lopta volna. Göndör szőrű, karimás kalapját már a kezében tartja, zsírosán fénylő haját hátrasimitja s az csillog, mint a vízzel lelocsolt szénpor. — Adj Isten, mester uram. Meskó, aki eddig csak várakozó állásponton volt és meg se moccant a széken, fiatalosan felpattant róla. — Hozta Isten, gazduram, milyen ruha kéne ? — Éppen a járatban volnék s kigyelme- det ajánlották. — Az én uram szabása hetedhét országon ritkítja párját. — Hiszen éppen azt szeretném, hogy egészen akkurátus legyen. — Úgy fog az feszülni, mintha ráöntöt- tók volna. — Nadrág és atilla kellene. — Anyjuk, hozd csak ide a rőföt. ÜZLETÁTHELYEZÉS! ÄS'S ÁRUCSARNOKOMAT ♦ f. évi május hó 1-től kezdve Wéber Tibor ur házába, (a Szabó Kálmán-féle üzlethelyiségbe) helyezem át. Tisztelettel: Nagy választék tavaszi és nyári divat- ^ 171 I^HROV/IT^ I07CFF cikkekben és mindenféle sportcikkekben. Jnl\wDvV I I O JV/COLl 4
