Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-03-08 / 10. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. márezius 8. 10-ik szám. Ruhái fest és vegyileg tisztit Hantiéi Sámneí villany- és gőzerőre berendezett intézetében = Nagykroly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. törvényhatósági autonómia jövőjének ró- zás képét. De lássuk csak a másik nézőpontot. Törvényhatóságaink autonómiáját alkotni ánybiztositék gyanánt tiszteljük. És ebben sok igazság van. De nem absolut igazság, helyesebben mondva nem absolut értékű. Azon jogok összesége, amelynek ma az autonómia tartamát teszik, valóban al kálmasak arra, hogy az alkotmány veszélyeztetése esetül fegyverekül használtassanak és igy alkotmánybiztositéki értékük sem tagadható. Ezt az értéket azonban annak vizsgálata határozza meg, hogy az önkormányzat tartalmát képező jogok mennyiben és mily mértékben alkalmasak az esetleg megtámadott alkotmány megvédésére ? Sajnos, se a dogmatikus, se a praktikus bírálat nem mondható kielégítőnek és ilyként, ha nem is tagadhatjuk, hogy a törvényhatósági önkormányzat alkotmánybiztositéki jellege megvan, azt túlbecsülnünk semmi esetre sem szabad. Ezen érték gyakorlati alkalmazására csak azt az esetet tudom elképzelni, hogy egy alkotmányellenes kormány az alkotmány félretérelével akarna kormányozni. Kormányzás — legalább is állandóság színével birő berendezkedés — megfelelő parlamenti többség nélkül, vagy ilyennek ellenére nemcsak nálunk, de az egész Nyugaton elképzelhetetlen. Ha már most a választói jog elkövetkezendő kiterjesztése mellett köztudatba fog menni, hogy a megalakítandó uj törvény segélyével a nemzet akarata nyilatkozik meg, ha ezzel oly választási mód fog megvalósíttatni, amely az illetéktelen befolyásokat kizárja, amikor tehát a megnyilatkozó nemzeti akarat nemcsak igazi, de hamisiltatlan is leend, akkor ez — nézetem szerint — az önkzrmányzatok végét fogja jelenteni. A nemzeti akarat való megnyilatkozása lehetetlenné teend minden alkotmányellenes kormányzást, az alkotmány- biztosítékoknak értéke tehát problematikussá válik, mert hiszen éppen a választási törvény leend a legfőbb és absolut értékű alkotmánybiztositék. És ha a törvényhatósági autonómiának ez a jelentősége megszűnik, akkor az élet követelte szükségszerűség — meg vagyok győződve — mulhatlanul oda fogja sodorni azt, ahol már régén lett volna, ha alkotmánybiztositéki jellegéért nem óvtuk volna oly félő gonddal, az államosítás felé. w Szenzációs újdonság! Royal kávéház ban minden szerdán, csiHöriökn, szombaton es vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! '£3£ Betépti-dij nincs 1 A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. A vidéki sajtó irigységével, a legeslegsárgább irigységével olvasok egy hirt a fővárosi lapokban, amint itt kőveticezik: Dr. Boda Dezső főkapitány szombaton a következő levelet intézte a rendőrségi sajtóiroda tagjaihoz: „A rendőrségi sajtóiroda tisztelt tagjainak. Helyben. A Czucor-utcában a közeli napokban elkövetett rablógyilkosság tettesének nyomozása során, a rendőrségi sajtóirodát látogató rovatvezető és hírlapíró arak a rendőrség működését nemcsak mindenben támogatták, de a kiadott hivatalos értesítések egész terjedelemben való hírlapi közlésével, a közönség figyelmének a felfedezett nyomokra való irányításával nagyban elősegítették a nyomozás érdekeit, a rendőrség munkáját. A tüzetes, lelkiismeretes hírlapi közlemények nélkül a tettes elfogatása bizonynyal igen nagy nehézségekbe ütközött volna. Kötelességemet tel- jestem tehát, mikor a rendőri rovatvezető és a sajtóirodát látogató hírlapíró uraknak eredményeiben is értékes támogatásukért őszinte köszönetemet fejezem ki. Budapest, 1913. évi február hó 22-én. Dr. Boda Dezső s. ‘k., főkapitány. “ Irigykedve olvasom a fennti sorokat és ma éjjel belopódzorn minden nagykárolyi közhivatalba, csirizt viszek magammal és minden hivatal ajtajára ki fogom függeszteni ezt a néhány sokatmondó Borocskát. Kiragasztom mindenütt, minden hivatalban, ahol fáznak, félnek attól, hogyha újságíró kopogtat az ajtón. — Hamar eldugni az ezüst eszcágot, mert jön az újságíró, — ez a jelszó a közeledtünkre és soha olyan buzgalmat a hivatalos teendőkben, mint abban, hogyan kell eldugdosni a közt érdeklő dolgokat az újságíró skriblerek előtt. Minálunk a hivatalos dolgok, hogy hamarjában egyebet ne említsünk: a szinügyi bizottság ülései a nyilvánosság, első sorban tehát az újságok kizárásával folynak le. Nálunk a hírszolgálatnak a hivatalos körök legnagyobb fokú zárkózottságával kell megküzgáterrel elfüggönyözött ablak alatt és olvasgatott, vagy a rezedáit öntözgette. — Nem mer a napfényre kijönni a kisasszony — csufolkodtak a falusi leányzók. — A szeplőtől félti a bőrét szegényke. — Kár, hogy az apja nem varr rá uj cipőt, — sajnálkoztak rajta — igy sohasem veszik majd feleségül szegénykét. De talán ő nem is akarta. Nem járt a fonóba sem, téli estékén, a többi kisasszony- kák közé. Pedig mennyi kacagni való bolondságok estek meg ottan. A templomban sem látták egyszer sem. Ugyan miféle pokolbeli némber lehet ? — Alighanem sidove-leány ez. Olyan vörösbaju, gonosz, varázsló kisasszony — magyarázta egyszer Pero, a tanitóék kocsisa. — Én láttam egyszer, éppen Szent Mihály éjszakáján, amint tündérpajtásaival a Tisza partján táncot ropott. Isten a tanúm rá, hogy igazat beszélek. A Pero nyilván hazudott. Talán részeg is volt, vagy csak álmodta az egészet. Az bizonyos, hogy Ruth kisasszony csak késő este ment ki a házból, mikor már sütött a hold és ábrándosán ragyogtak a csillagok. Nagy, fehér, bozontos szőrű komondor kisérte, gonoszképű, iromba állat, pórázon húzta maga után, azért vitte magával, hogy távol tartsa a gonosz embereket s a csufolódzó falusi gyerekeket, akik utána kiabáltak az utcasarokról : — Rut kisasszony. Csúf kisasszony. De ő csak ment, lesütött fővel, kendőbe burkolózva, messze túl a holdsütötte temetőn, a magános rétre. Mely lelkekkel találkozott ott? Tudná az ördög! — Kár, hogy olyan szemérmes, — vélte Igazi, a féllábu harangozó, akinek sikerült egyszer a vörös leány kendője alá nézni. — Olyan a bőre, mint a frissen szakasztott erdei rózsa. A postamester tudta a legigazabban: — Valami szerelmi bánata lehet szegénykének. Minden héten levelet küldöz valami nagyságos Fekete Benő urnák. Munkácsra. Talán e miatt van úgy megbolondulva. Lehet valami igaz a dologban. Kísérteties őszi este egyszer kihallatszott az utcára, amint az öreg varga nagyon pörőlt a leányával : — Nem adlak hozzá! Nem lehetsz a felesége soha!' Az eretnek! Istantagadó! Nem tiszteli a szombatot. A leány sirt, zokogott, az elrácsozott zsa- lugáterek mögül kiszűrődött a magános éjszakába hosszú, elnyújtott, végnélküli zokogása. Nem káré szegénykéért? De vájjon kiért kell igy elepednie ? — Az ördög ennek a vőlegénye bizonyosan, — erősitgette Pero, a kocsislegény, aki még mindig szentül bizonyítgatta, hogy látta egyszer a vörös leányt, amint a nagyerdőn sidove nőkkel kóló-táncot ropott éppen.'— Nem tisztességes dolog ez. Meglátják elviszi még a vörös leányt az ördög. Hát talán igy is volt megírva a csillagokban. Egyszer egy zivataros októberi este csakugyan elvetődött egy sötét, alvilági külsejű ember a faluba. Magas, hosszú csizmát viselt, bikacsök volt a nadrágszára melló tűzve. Ahogy a lócsiszárok járnak. Ki lehetett az idegen, mely szélvész vetette ebbe az elhagyott faluba, ahova még a madár sem igen téved, ki tudná megmondani. Nem vasúton jött, hanem lóháton, sovány, keshedt paripán, messze utat tehetett meg, mert a lovacska sáros és poros volt egészen s mintha a hátsó lábára kissé sántított volna. — Jesszus, hisz ez maga az ördög! — FERENCZI ÁRMIN SS férfi-szabó üzletében készülnek a legszebb a legdivatosabb férfi és fiú öltönyök legjutányosabb árak mellett Kitüntető oklevél a technológia és Iparmuzenm által rendezett szabómesteri tanfolyamról
