Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1913-03-01 / 9. szám

1913. márczius 1. 9-ik szám ÉRMELLÉK 3-ik oldal. melyek, ha tényleg megtörténtek, a bűn-' tetőtörvénykönyv szerint súlyos minősí­tés alá esnének. Ilyenkor természetesen! legelsősorban a bíróság segítségét veszi igénybe az illető. De ha a bíróság elég­tételt is szolgáltat neki s a vádaskodót a legsúlyosabban is bünteti, a társadalom az ügyet nem tekinti befejezettnek, mert még mindig nem látja tisztázva a helyzetet, a mennyiben nem tudja, hogy az illető meg­rágalmazott tényleg olyan ártatlan, mint1 a ma született bárányka, avagy pedig olyan \ jó viszonyban volt a birákkal, avagy olyan befolyást gyakorolhatott reájuk, hogy azok az elítélő verdiktet ellenfelére kimondották. Így tehát a bírósági elintézés után még mindig marad fenn egy függő kérdés, mely elintézést talán sohasem talál s az illető megvádolt egyéniség holta napjáig hátán hordja a megbélyegző foltot. Bizonyos, hogy sok függ attól, hogy egyes esetekben ki a megvádolt s ki az, aki az illetőt megvádolja. A társadalom már előre megalkotja magának vélemé­nyét, ha egy kiváló férfiút egy elzüllöt, porban hentergő individium vádol olyas­miknek elkövetésével, melyek még való­színűsítve sincsenek, viszont bírósági ítélet után is hitelt ad a vádaknak, ha olyan férfiak emelték azt, akiknek szava­hihetőségéhez szó nem férhet, viszont nagyon valószínű, hogy az általuk emelt vádak az illető által elkövethettek. Ilyenkor a becsületet inegreperálni száz biiói verdikt sem képes. Még ha a vádaskodót kötél általi halálra is ítélné, a köztudatot megváltoztatni neki nem si­kerül, legföljebb a társadalom bizodalma a független bírósagokkal szemben meg­inog s ennek beláthatatlan következnie-1 nyei lehetnek. A becsületért vívott küzdelmekben minden bizonyításnak helyt kell engedni, mert a tiszta, makulátlan férfiúi becsület­nek mindenkor győzedelmesen kell ki­kerülnie, de bizonyos, hogy ezt nem sza­bad minden percben előrángatni, mert bizony tapasztalatból is tudjuk, hogy a sokszor tisztított ruha csakhamar elkopik s alóla kilátszik a tisztátalan, mezítelen könyök. Távozó járásbiró. A m. kir. igazságügy­miniszter Halász Zsigmond székelyhídi kir. járásbirót, törvényszéki bírói minőségben Nagyváradra helyezte át, s mint elnököt a polgári felebbezési tanács élére állította. Bár­mennyire is örvendünk a bírói kar ezen ki­váló és nagytudásu tagjának fontosabb te­endőkkel való megbízatásán, ahol tudását a közjó javára jobban tudja érvényesíteni, fáj­dalommal telt el bennünket az a tudat, hogy Székelyhid és a vidéke társadalmának nél­külöznie fog kelleni azt a férfiút, akit álta­lános tisztelet és becsülés környezett s aki a bíróság épületében szigorú és lelkiismere­tes biró; de a társadalmi életben, annak él­tető eleme és vezetője volt. Nemcsak Szé­kelyhid és Érmihályfalva, de messze vidék­ről a bíróságnál tárgyalásokon megjelenő ügyvédek is, a legmélyebb sajnálattal vesznek tudomást Halász biró távozásáról, akinek rendkívüli ügybuzgalma mellett, igazságsze- retete volt az összekötő kapocs a biró és az ügyvédi kar között. Tiszta szívből kívánjuk, hogy uj honában is találja fel azt a — köz- becsülést és szeretetet, — amelyben Székely- hidon része volt. Halász biró értesülésünk szerint március hó első felében foglalja el uj; állását. Pénzintézeti közgyűlés. A Székelyhídi Gaz­dasági Iparbank r.-t. kedden délután 4 óra­kor tartotta meg Il-ik évi rendes közgyűlé­sét Vógh József elnöklete alatt a részvénye- I sek élénk érdeklődése mellett. A határozat- képesség konstatálása után elnök üdvözöl­vén a megjelent részvényeseket, megemlé­kezvén az 1912. évi súlyos pénzügyi válságok­ról, meleg elismerését fejezte ki az intézet igazgatóságának a tisztviselői karnak, de különösen Dr. Biró Sándor vezérigazgató­nak, aki minden - idejét, szakképzettséget és megfontoltságát az intézet érdekében fej­tette ki és sok agilitással dolgozott az inté­zett felvirágoztatásán. Lelkes éjjenzéssel fo­gadta a közgyűlés, az elnöki megnyitót a mely után a tárgysorozatot tárgyalták le. Egyhangúlag tudomásul vett a közgyűlés az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentését és a felmentvényt a számadóknak megadta. Elfogadta a nyereség felosztási tervezetet s az osztalék kifizetésére megállapított időpon­tot : és ezzel a gyűlés véget ért. A részvénye­sek azon biztos tud ittál távoztak a közgyű­lésről, hogy az intézet vezetősége élén oly férfiak állanak akik a súlyos pénzügyi viszo­nyok mellett és a rossz gazdasági eonjukturák dacára, szilárdul megállották helyüket s a fiatal intézet megalapozása érdekében, fárad hatatlan munkát végeztek. Vasúthoz vezeíö járda. Fenti cim alatt irt cikkünkre Doby József Székelyhid érdemes főbírója, az alábbiak közlésére kérte fel, azer- kesztőségünket: Székelyhid község elöljáró­sága már régen belátta azt, hogy a vasút­hoz vezető járda kiépítése egy olyan kérdés, amelynek megoldása elódázhatlan. Ebben az ügyben előterjesztésemre a képviselőtestület meg is hozta a határozatot, amelyben ki­mondotta a járda létesítést, de annak végre­hajtása előtt történt, hogy a vármegyei utak' kiépítési programmájának megvalósításához. — amelyhez tartozott a vasúthoz vezető út­nak kőburkolattal való ellátása, is^ — .horri­bilis’ összegget szavazott meg a község s igy ezen kérdés eldőléséig a járda kiépítése fel lett függesztve. A főút kőburkolata akként lett tervezve, hogy az egyúttal gyalogjárdá­val is el lett volna látva s igy a vasúttól és a vasúthoz gyalogszerrel való közlekedés aka­dálya teljesen el lett volna hintve. Az utak kiépítése úgy látszik 'késedelmet szenved, amelynek indoka a mostoha gazdasági vi­szonyokban keresendő s igy a községnek nem áll módjában addig, inig a kérdés el nem dől, a járda kiépítésében intézkedni. Nyugodtan kijelenthetem, hogy Székelyhid község nerg fog visszariadni semmi áldo­zattól, hogy a kérdést a közóhajtásnak oldja meg, mert ha valakinek — úgy Székelyhid község elöljáróságának szivén fekszik annak a városnak előhaladása és fejlődése, amely város polgársága soha nem riadt vissza a legnagyobb áldozatoktól sem akkor, amidőn egy közcélt szolgáló intézmény megalkotásá­ról van szó. Számadások felülvizsgálása. Matis Dezső járási számvevő f. hó 25-én és 26-án a szé­kelyhídi gazdaközönség számadását felül­vizsgálta és kiváló szakértelmével eloszlatta azokat a hibákat, amelyek eddig a főköny­vek lezárását akadályozták. A számadás leg­közelebb a közgyűlés elé lesz terjesztve. Palagyár átvétele. Szerdán délelőtt vették át Vámos Andor vezérigazgató elnöklete alatt, az igazgatóság tagjai sorából alakított bizottság, Szántó és Beck cégtől az ujanan létesített palagyár berendezéseit. A bizottság a gyár képviselői előtt, a berendezés szak­szerű elkészítéséért, teljes elismerésének adott kifelyezéseit. Megszűnt sertésvész. Székelyhidon a ser­tésvész megszűnvén a szolgabirói hivatal az elrendelt zárlatot feloldatta. Megérkeztek a harisnyák. A székelyhídi vasúti állomására végre megérkeztek az iv- lámpák világításához szüksége» harisnyák s most az esteli órákban tündérfényben úszik a vasúti pályaudvar. A főnök elégedetten dörzsöli a kezeit, abban a tudatban, hogy végre megszűntek a panaszok s nem kell rettegnie az utasok életéért. Mindenesetre sajnos körülmény az, hogy a harisnyák be­szerzése egy teljes hónapot vett igénybe. Mozi Székelyhidon. Romanszky és társa cég alatt, a Fürdő vendéglő helyiségében egy állandó mozi létesítése van tervbe véve. A cél az, hogy olcsó, érdekes, de a nép I erkölcseit nem rontó előadásokkal fejlesszék a nép ismereteit. Úgy tervezik, hogy a műsor fele mulatságos bohóság, esetleg erkölcsne- mesitő dráma legyen, a másik fele pedig, ezek közé beillesztve, ismeretterjesztő előa­dások : milyen a kanadai tejgazdaság, ho­gyan fogják a tengeri halakat és hogyan konzerválják, hogy bányászák a vasat, ho­gyan olvasztják, hogyan dolgozzák fel, azu­tán megint hogyan dolgoznak a hollandiai kertészek és igy tovább. A dolog minden­esetre a kultúrát szolgálná, de mielőtt vál­lalkozók a tárgyalásokat megindítanák, he­lyes volna ha ebben az ügyben az Országos Közművelődési Tanácshoz fordulnának, amely most vette tervbe hogy a kulturegyesületek segélyével falvakonállandó mozit létesitsne. Érseléndröl gyalog szerrel. Egy tanítóról és egy lelkészről lesz szó ebben a kis kalan- docskában, amely Nagyvárad és Székelyhid között folyt le a vasúti kocsiban. Együtt utaztak Ferenc bályánk, a székelyhídi nagy méhész és az ottani róm. kath. káplán Nagy­váradról haza, ahol ügyes bajos dolgaikat végezték. A pislogó bihari vicinális lámpái mellett, élénk diszkurzus fejlődött ki közöt­tük s az állomások gyorsan váltakoztak, anélkül, hogy észrevették volna. Ferenc bá­tyánk egy állomáson, — ahol a mozdony tolatást is végzett és szokatlanul hosszú ideig vesztegelt, — nyugtalankodni kezdett, hogy nem e a székelyhídi állomáson vannak ? de a fiatal páter azzal nyugtatta meu, hogy úgy- ismeri az utat, hogy behunyt szemmel is tudna rajta utazni. A vonat ismét megin­dult s- mikor-«gy újabb statió-felé közeledett, Ferehc bá'tyánk már nem bízott a páter biz­tatásában és maga ment ki a folyosóra, ahol a véletlenül ott időző kalauz világosította fel a szomorú valóról, hogy Érselénden vannak. — Nem volt más mit tenni, mint leszáilani a vonatról’és megkísérelni azt, hogy szeke­rén haza hajtassanak Székelyhidra. A fuva­rosnak 10 koronát Ígértek, de a nagy sár és pokoli sötétség mellett semmi összegért nem volt hajlandó befogni. Per pédes Apostojo- rum indultak meg tehát Székelyhid felé. Éj­jel 12 óra felé járt az idő, amikor a két nyakig sáros ember megérkezett Székelyhidra, de mielőtt elváltak volna siri halgatást Ígér­tek egymásnak a dologról. Mi azonban mégis megtudtuk a kalandot s megtoldhatjuk azzal az értesüléssel, hogy Ferenc bátyánk ször­nyű fogadást tett arra, hogy soha életében pappal nem iádul el egy utón. Kiváncsiak vagyunk, megtartja-e fogadását? Piszkos üzelmek. Az utóbbi időben még eddig — véntelensóg homályába burkolódzó egyén, különféle álhireket terjeszt a székely­hídi pénzintézetek válságos helyzetéről. Hogy mi célja ennek a szemen szedett hazugságoknak, azt eddig nem sikerült megtudnunk, mert a suba alatt dolgozó egyén a gazembereket jel­lemző óvatossággal jár el a hírek terjeszté­sénél. Lapunkat jellemző egyenesség és be­csületeséggel jelentjük ki, hogy az álhirek- nek mi alapja sincsen, sőt a székelyhídi pénz­intézetek helyzete annyira szilárd, hogy a fő­városi nagyobb pénzintézetek készséggel emelték fel a részükre megszavazott vissz- leszámitolási hitelt is. Maguk az intézetek is kijelentik, hogy minden érdeklődőnek szíve­sen bocsájtják rendelkezésükre az intézet mérlegeit s addig is mig a névtelen rágal­mazót a bíróság elé állítanák a szálingó híreket aljas koholmánynak nyilvánítják. Nyilllér a Közérdeken. ADANI GUSZTÁV KÖZPONTI SZÁLLODÁJA SZÉKELYNID. (A PIAC KÖZEPÉN.) —-----------­nm i fImisem íímpeiot rai­mm. 6RIVQL&4 i wa­PiM TOW&m. «tos mstouäAs. jotä­WM

Next

/
Oldalképek
Tartalom