Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

Érmellék, 1912-09-07 / 36. szám

4. évfolyam. Melléklet a „Közérdek éhez. 36. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1912. szept. 7. Felelős szerkesztő: SINIKÓ ALADÁR. Főmunkatrsak: Érmihályfalva: VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. f Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Reflexiók az ipartestület zászlószentelési ünnepélyéről. (S.) Az a gyönyörű ünnepély, mely dicsőségére vált volna az ország bármely vidéki emporiumának, hogy oly fényesen zajlott le, a város szellemi fensőbbségé- nek és az . ipartestület vezetőségének örök dicsőségére válik. Szomorúan megdöbbentő jelenség azon­ban az, hogy Érmihályfalva városa, amelyet az ünnepi bankettek szállóigéje már évtizedek óta mint Bihar vármegye gyöngyét emlegeti, mennyire magára van hagyatva minden szép és nemes iránti törekvéseiben. Mig a vármegyében alig van olyan ünnepély, jubileum vagy bármi más pa­rádé, amelyre a jó érmihályfalvaiak disz- gárdistának, az ünnepély fényét emelni impozáns számban fel ne vonulnának, egy monstre-küldöttséget ne szervezné­nek, szóval amig naiv lelkesedésük egész mámorával vigadni tudnak a vigadókkal és sirni a jajveszékelőkkel, addig az ő nagy ünnepélyükön — jóllehet az ünne­pély nemcsak az iparososztályé, de az egész város közönségé-é volt — magukra hagyta a vármegye, a rokontestületek, de sőt a járáshoz tartozó intelligencia és maga a vidéki iparosság is! Ha voltak egyes kivételek, az a nagy hibát csak enyhíti, de jóvá nem teszi. S mindezen keserűségek, melyek bántó és sértő diszkantképpen vegyülnek el az ünnepi csöndben, nagyon értékes tanul­ságok, amiket a jövőben értékesíthet a város közönsége. Megtudták azt, kik a jóbarátaik. De ha visszagondolunk az ünneplők fényes, előkelő, illusztris sokaságára, nem csekély büszkeséggel vallhatjuk be, hogy az iparosság nemcsak arra volt képes, hogy a szép ünnepélyt rendezze, hanem képes volt arra is, hogy ünnepélyének fényét és súlyát a város és vidék előkelő közönségének jelenlétével biztosítsa. Mert hisz azok az előkelő úrnők és előkelő urak, akik szivük egész szeretetével vet­tek részt az ünnepélyen, megmutatták azt, hogy igenis együtt éreznek a város polgárságával s osztozni akarnak az ipa­rosság mulatságában is. Nagy kincset nyert ezzel a támogatás­sal az iparosság, rajta áll, hogy ezt el ne veszítse. Nem szívesen re krimin álunk. De meg kell Írnunk impressziónkat. Méltán fájhat nemcsak az áldozatot hozó város polgár­ságának, de az ünnepélyt rendező ipa­rosságnak is, hogy az ünnepélyen a hi­vatalos vármegye és a megyei sajtó távollétével tündöklőit, pedig az ipartes­tület szeretettel invitálta meg őket. Távol­maradt a kereskedelmi és iparkamara, a nagyváradi ipartestület, a nagyváradi ipa­roskörök, a székelyhídi és margittai ipar­testületek kivételével, az összes megyei ipartestületek. Ilyen körülmények között hálás kö- szönetünk csak meghittebb, csak mele­gebb lehet azok részére, akik résztvettek az ünnepélyen és akik eljöttek, hogy az ünnepély fényét emeljék. Elsősorban az iparosság köszönetét tolmácsoljuk Fráter Lorándné úrnő, a zászióanya előtt, aki ezen szép, magasz­tos hivatásában rokonszenves szeretetével s minden jóindulatával tüntette ki az iparosságot. Köszönetünket fejezzük ki Dobozy Kálmán főszolgabírónak, az ünnepély diszelnökének, aki ezúttal fényes tanu- jelét adta, hogy teljesen együtt érez a város közönségével és az iparososztály tagjaival, amidőn őket azzal tüntette ki, hogy a diszelnökséget elvállalta. Köszönetünket fejezzük ki Dávidházy Kálmán urnák, aki a debreceni ipartes­tületet képviselte, a debreceni dalkörnek az ünnepélyen való közreműködésért, a székelyhídi és margittai ipartestületek ve­zetőségének és Érmihályfalva és vidéke lelkes és intelligens közönségének, akik résztvettek az ünnepélyen, hogy tanúi legyenek az iparosság szép és nemes iránti lelkesedésének, amely az ipartestü­let történetében bizonyára momentális határjelzőt fog képezni igen sok ideig. Küldöttség a Járásbíróság ügyében. Úgy látszik több rendbeli — különösképpen múlt heti cikkünk — végre megmozdí­totta Érmihályfalva és vidéke vezető elemeit és megtették a legtermészetesebb lépést, mely végeredményében a járásbíróság eléréséhez vezethet. Szerdán f. hó 4-én dr. Andrássy Ernő, Benedek Zoltán, Grósz Béla, Gaszner Béla, dr. Jakab Ernő, Konrád László, dr. Klein Jenő, dr. Kepes Ármin Érmihályfalva, Fráter István gálospetri, Végh József ref. esperes érsemjéni la­kosokból álló küldöttség kereste fel Do­bozy Kálmán járási főszolgabírót. A kül­döttség szónoka Konrád László előadta a tulajdonképeni célt, hogy a város és környék közönsége úgy határozott, hogy legtermészetesebb vezetőjét, őt kéri fel, hogy álljon élére a járásbíróság megszer­zése iránti mozgalomnak, és erre felkérni jelent meg most ez a küldöttség. Dobozy Kálmán járási főszolgabíró, lekötelező szívességgel fogadván a küldötteket a leg­nagyobb készséggel hajlandónak nyilat­kozott támogatni, vezetni a közönséget fontos célja elérése felé. Ezután bizonyos célirányos lépések megbeszélése követke­zett, mely után a küldöttség teljes megnyug­vással távozott, hogy a főszolgabíróban, kinek készsége és szeretetreméltősága mindenkit lekötelezett, igen odaadó ve­zetőt sikerült megnyerni. Mi a történtek száraz registrálása után, örömünknek adunk kifejezést, hogy végre az egyedül helyes és legtermészetesebb útra lépett Érmihályfalva közönsége, amely hogy sikerre vezessen, szívből kívánjuk. Eljegyzés. Weisz Sámuel szatmári keres­kedő eljegyezte Érmihályfalváról özv. Perl- mann Lipótné kedves és bájos leányát, Sárikát. Népgyülés. A Bihardiószegen rendezendő népgyülést a függetlenségi párt vezetősége f. hó 15-ikén Szókelyhidon fogja — Fráter Loránd, a kerület képviselője részvételével — megtartani. Vizsgálat a Stubenberg-féle ügyben. Lapunk múlt heti számában a grófi mészárszék ügyé­ben irt cikkünk alapján megindult a vizs­gálat és az uradalom intézője kijelentette, hogy az önhibájukon kívül a törvények nem ismeréséből származó kihágásért a teljes fe­lelősséget elvállalja és a községet illető fo­gyasztási adók megfizetésére magát kötelezi. Az ügyre még visszatérünk. Nyilvános elszámolás. Az Érmihályfalván a múlt évben igen kedvező körülmények kö­zött alakult kereskedelmi kör teljesen meg­szűnt. A m. kir. belügyminiszter ugyanis a kör felterjesztett alapszabályain módosítá­sokat rendelt el és az alapszabályokat vissza­küldte az elnökségnek. Időközben azonban az elnökség tagjai nagyszámban eltávoztak a városból s igy a kör tagjai kimondották annak felosztását. — A kör vagyonáról az elnökség az alábbi számadást, adta ki: Be-1 vételek: Adományokból befolyt 374.60. Pár­toló tagsági dijakból 4.—. Beiratási dijakból 112.—. Rendes tagsági dijakból 386.—. Játék- pénzekből 130.81. Összes bevétel 1007.41 K. — Kiadások : Berendezési tárgyakért 486.35. Berendezési tárgyak árverési értékesítéséből befolyt 279.56 — 206.79. Világítás, takarítás; tekeasztaljavitás, kártyákért és apró vegyes kiadások 273.40. Irodaszerekért 35.22. Ház­► ► ► ► Isholahőnyveb az összes vidéki ^ és debreczeni is- ^ kólák részére kaphatók A CSÁTHY FERENC könyv- papír- és zenemű-kereskedésében DEBRECENBEN, m ◄ Alapittatott 1805. évben. Piac-utca 8. Kereskedelmi akadémia épületében. Telefon interurban 296.

Next

/
Oldalképek
Tartalom