Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1912-08-31 / 35. szám
4. évfolyam. Melléklet a „Közérdek éhez. 35. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1912. aug. 31. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatrsak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Ermihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36, szám Kéziratok nem adatnak Vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Zászlószentelési ünnepély. 1912. év augusztus 25-ike az ér- mihályfalvai ipartestület fennállásának negyedszázados évfordulója emlékére rendezett ünnepély, bizonyára aranybetük- kel lesz följegyezve a testület történetében. Ezen a napon folyt le ugyanis méltóságteljes pompával az ipartestület zászlószentelési ünnepélye. Az ünnepélyen részt vett Érmihályfalva egész társadalma, ünnepi díszt öltött a város s a házakon nemzetiszinü zászlókat lobogtatott a reggeli szellő. Az ünnepély a legnagyobb rendben folyt le s a rendező-bizottság, amely minden tekintetben alkalmazkodott Csiri Sándor elnök és Timkó István jegyző utasításaihoz, igazán dicséretreméltó munkát teljesített. Szeretetteljes ünneplés tárgya volt Fráter Lorándné a zászlóanya, Dobozy Kálmán főszolgabíró, diszelnök, valamint a vidéki ipartestületek küldöttségei. Magáról az ünnepségről az alábbi tudósításban számolunk be: A vendégek fogadtatása. Már a kora reggeli órában ellepte a pályaudvart az ünnepi ruhába öltözött közönség, hogy jelen lehessen a vidékről jövő vendégek fogadtatásánál. Úgy Debreczen, Nagykároly, valamint Székelyhid felöl érkeztek vendégek, a kiket Csiri Sándor elnök meleg szavakban üdvözölt s a kiket a rendező-bizottság tagjai fogadtak és láttak vendégekül. Diszgyülés. Az Iparos Otthon ez alkalomra gyönyörűen feldíszített helyiségében, előkelő és nagyszámú közönség jelenlétében, — kiknek soraiban ott láttuk: Makucz Gyula ellenőr, állomásfőnököt, Meskó György dohánybeváltó hivatali főnököt, Konrád László ügyvédet, dr. Bujanovits Rudolf szolgabirót, Mátray Ákos és Gaszner Béla gyógyszerészeket, Molnár Albert járási számvevőt, Dá- vidházy Kálmán a debreczeni ipartestület elnökét, a. nagykárolyi, a székelyhídi és a margittai ipartestületek küldöttséget, valamint Érmihályfalva szine-javát — délelőtt 8 órakor vette kezdetét a diszgyülés. A gyűlés megnyitása előtt a debreczeni iparos dalkör elénekelte a szózatot, amelyet a közönség álva hallgatott végig. Ezután Csiri Sándor ipartestületi elnök rendkívüli meleg hangon üdvözölte a megjelenteket, ecsetelve az ünnepély célját, s a diszgyülést megnyitottnak jelentette ki. Dobozy Kálmán főszolgabíró, a rendezőbizottság diszelnöke mondotta el ünnepi beszédét. Az ipar fejlődéséről tartott nagyhatású, értékes és igen tanulságos előadást, gyönyörűen, történelmi adatokkal és tényekkel vázolva a multat, a fejlődést egész a jelen időszakig. Az ünnepi beszéd után, amely nagy hatást keltett a közönségre, percekig ünnepelték a szónokot és lelkes ovációban részesítették. Timkó István az ipartestület agilis jegyzője ismertette rövid beszédben az érmihály- falvai ipartestület történetét 1883. évtől egész az ipartestület 1887-ben való megalakulásáig, majd a folytonos nehézségekkel való küzdelem mellett egész a mai napokig. Beszéde végeztével arra kérte iparostársait, hogy tartsanak össze és közös egyetértéssel küzdjenek az iparosság jóvoltáért, a magyar ipar fejlesztéséért és a haza boldogitásáért. (Az ipartestület történetét jegyző megírta és azt I a jelenlevő vendégek között szétosztották.) A lelkes éljenzéssel fogadott előadás után Dávidházy Kálmán a debreceni ipartes- tület, mély tudásu, zseniális, szónoki tehetséggel biró, köztiszleletben áló elnöke tartott alkalmi beszédet. Az iparosság helyzetét tolmácsolta első sorban s a nehézségeket, a mely különösen a magyar ipar fejlődését lépten nyomon akadályozza. Ecsetelte a nehéz küzdelmet, amelyet egy külföldi tanulmányokkal biró iparosnak kell vívnia a magyar közönség indolenciájával, végül a teljes virágzásban levő osztrák gyáripart hasonlította össze a csecsemő magyar iparral, a melynek fejlesztését meggátolják a folytonosan szaporodó katonai terhek. Az ipartörvény revisiója még mindig késik. Az ipar terén csak annyi haladás észlelhető, hogy iskolák állitattak fel, a hol szakképzett iparosokat nevelnek. Sajnos azonban ezek a tanult egyének, tanulmányaik befejezésével nem az ipari pályát, de a hivatalnoki pályát keresik fel. Azzal fejezte be beszédét, hogy az iparosságnak mindent el kell követnie arra nézve, hogy a társadalomban a maga számára megillető helyet vívjon ki, mert csak igy érheti el azt, hogy az a közönség, amely ma még teljes indolenciával viseltetik a magyar iparosság sorsa iránt, meg tudja becsülni a magyar iparost és a magyar ipart. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés kisérte a beszédet, amely után a dalkör elénekelte a himnuszt és a diszgyülés elnök éltetésével véget ért. Gyűlés után küldöttség alakult meg, a mely a koszorús leányokkal, a vőfélyekkel a zászlóanyáért ment. Harsány éljenzéssel fogadta Dobozy főszolgabíró karján, kezében gyönyörű csokorral a koszorusleányok és vőfélyek élén megjelent zászlóanyát, akit Csiri Sándor ipartestületi elnök üdvözölt. Felvonulás a zászlószentelésre. Az üdvözlő beszéd elhangzása után jelezték a felvonulást. A fogatok előállottak és a zászlóanya Dobozy Kálmán főszolgabíróval elfoglalta helyét az első kocsiban. A többi kocsikban szebbnél-szebb csokorral a koszorús leányok ültek vőfélyeikkel, kiket a polgárság százai követett. Maga a felvonulás fényes és impozáns volt. A fogatok végtelen hosszú sorában a gazdagon fellobogózott utcákon keresztül haladt a menet a róni. kath. templomhoz s mire oda ért, száma már ezernél többre szaporodott. A zászlószentelés. A róm. kath. templomot zsúfolásig megtöltötte a közönség s mire a menet a templomhoz ért a zászlóanya és kísérői számára fentartott helyen kívül minden hely el volt foglalva. A zászlószentelést Szőke János plébános teljesítette, majd a szószékre lépett, ahol remek beszédet intézett a hallgatósághoz. Az avatás. A róm. kath. templomból a ref. templomba vonult a közönség, ahol istentisztelet volt s ezt követőleg Széchenyi István segédlelkész gyönyörű beszéd kíséretében avatta fel a zászlót. Ezzel a délelőtti ünnepségek sorozata, véget ért. Délutáni ünnepségek. Zászlószögbeverés. Már a kora délutáni órákban az Iparos- Otthon helyiségét teljesen ellepte az intelligens közönség. Az iparosság teljes számban megjelent és vidékről is igen sokan érkeztek, hogy jelen legyenek a zászlószögek ünnepélyes beverésénél. Az ünnepély a dalárda énekével vette kezdetét, amely teljes precizitással énekelte el a szabadságdalt. Ezután Szőke János róm. kath. plébános tartotta meg gyönyörű alkalmi beszédét. Szónoki hévvel ecsetelte a zászló jelentőségét, kezdve az ókortól a szabadságharcig és elébe tárta az iparosságnak azt, hogy a zászló az, amelyet követni tartoznak és ez a tiszta zászló legyen az, amely őket ezután egyesítse az egymás iránti szeretetben és összetartásban. Ezután felkérte a zászlőanyát az első szög beverésére. Lelkes éljenzés kisérte a gyönyörű beszédet, miközben a zászlóanya beverte az első szöget a zászlóba. A jeligét, melyet a szög elhelyezésénél mondott, teljesen elnyomta az éljenzés zaja. Ezután Dobozy Kálmán, Fráter Loránd, Plósz Sándor nevében ugyancsak Fráter Loránd, Fráter Barna alispán nevében Dobozy Kálmán, Szatmáry Sándor, Szőke János, Makutz Gyula, Meskó György, Lovass István, Grósz Béla, .Benedek Zoltán, a vidéki ipartestületek és Érmihályfalva lelkes közönsége vert szöget a zászlóba szebbnél-szebb jeligék mellett. A bevert zászlószögek száma 200-on felül van. ► ► ► ► Iikolaköny CSÁTHY FERENC “SB könyv- papír- és zenemű-kereskedésében DEBRECENBEN. <4 ◄ ◄ ◄ kólák részére kaphatók <4 ◄ az összes vidéki és debreczeni isAlapittatott 1805. évben. Piac-utca 8. Kereskedelmi akadémia épületében. Telefon interurban 296.
