Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-28 / 39. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK szept. 28. 39-ik szám IGYUNK VEGYTISZTA FORRÁSVIZET! vállaji artézi forrásvíz teljesen vegytiszta, szénsavval telítve, orvosok állal melegen ajánlva. Kapható minden jó- hirnevü kereskedésben és vendéglőben. — Megrendelhető: Kristálytiszta, hygienikus Nokk Ferenc kutvállaiatánál V ^ L L J, (Szatmármegye)fát nyeshet. A rendőrség a legtöbb helyütt kaszárnyákba szorulva morzsolja le életét, másként mint hivatalosan alig érintkezik az emberekkel, holott ha módot nyújtanának arra, hogy a rendőr is kivegye részét a társadalmi életből, a polgári foglalkozásokból, bizonyosan közelebb tudna férkőzni a polgárok szivéhez. A rendőrség újjászervezése iránt folynak a tárgyalások ; csak minél gyorsabb tempóban kérjük, mert ez az állapot már tarthatatlan. Szenzációs újdonság! Royal kávéházban minden szerdán, csütörtökön, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor ! "SS Belépti-dij nincs ! A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. „Teli van a város... apró tavacskákkal, bűzös pocsolyákkal“. TTlire megy a pótadó? Csak nemrégen a polgármester a városi közgyűlésen jelentést tett a város közállapotairól. Ez a jelentés arról szólt, hogy Nagykároly város közállapotai kielégitöek és semmi olyan dolog nem fordult elő, amely különös beavatkozást von maga után. A közgyűlés szépen tudomásul vette a jelentést, a polgármester meg volt elégedve. Még a hajdú is, aki az ajtó előtt állt, szalutált huszonnégy pengőért, mert hogy annyi jár neki, meg egy cifra mundér. A mundér ugyanis azért cifra, hogy a nyomorúsága cifrább legyen. Ő az oka. Miért született ajtó elé és miért nem ajtón belül. Szóval minden rendben volt, — mondták ők. Más szóval semmi sincs rendben, — mondjuk mi. Nincs rendén mindenekelőtt az, hogy az évi jelentés ne feleljen meg a valóságnak. Már pedig a polgármester jelentése nem egészen födi a valóságot. Tagadjuk és velünk együtt több nagykárolyi lakos tagadja, hogy városunk közállapotai kitűnők lennértek. Tagadásunk valódiságának bizonyítására felkérjük a polgármestert, húzzon fel egy pár nyakig érő vízhatlan csizmát, vegye szájába tajtékpipaját — ha nincs, kérjen Csaba Adorjántól egyet kölcsön — és jöjjön velünk egy sétára. Menjünk mindenekelőtt a Hajnal-utcába. Ez az utca arról nevezetes, hogy aki ott lakik, az hajnalban, hajnalelött lotyakban úszik a háza előtt. Ebben az utcában átjáró kellene. Egyelőre azonban csak csokoládészinü átúszó van benne. Igenis benne és nem rajta, mert olyan mély gödrök vannak ebben az utcában, mint a városi pótadópénztár. A kettő között csak az a lcülömb- ség, hogy a pótadópénztár mindig üres, a gödrök pedig sohse üresek. így őszkor sár van bennük, nyáron pedig kutyucskák meg apró kis cicák. Szerencse, hogy nem nyávognak, mert — döglöttek. Innen menjünk a Könyök-utcába, az állapotok ismétlődnek. A Kisárokpart-utcának még járdája sincsen. A Tompa-utca úszik, a piac — trágyadombbal van tele, de a Wesselényi-utcán még kátyút sem lehet nagyitóüveggel felfedezni. Ezek a közállapotok kielégítői. Jövő héten majd tovább sétálunk, polgármester ur. Mert azt hisszük, hogy akad még egy Adler Adolf a képviselőtestületben, aki meg fogja szemébe mondani az igazságot. Addig csak tessék nyugodtan pipázni, elmélkedni a Pénzügyigazgatóság ügyében elért sikerei felett s nehány száz utcarendezési kérvényt belefotbal- lozni az irattárba. E ladó házastelek. Áthelyezés miatt ELADÓ egy év előtt épült modern 4 szobás lakás, fürdőszoba, előszoba és a szükséges mellék épületekkel együtt. — Hol megmondja a kiadóhivatal. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák. csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. tartott messze idegenben, tengerentúl eltöltött két hosszú, hosszú esztendő után. Mint erős fiatal ember indult neki a hosszú vándorúinak. Ereiben forrott a vér, acélos karjaiban feszült a fiatalos erő. Küzdeni vágyott. Érezte, hogy idehaza hiába tarja napestig a földet, nem terem az már annyit, hogy az asszonynak, meg a három apró cselédnek kenyeret adjon. Azután még egyre gyöttek a levelek onnan messze, az óceánon tulnanról. Tarka, pompázó színekkel festették az életet, mely színig tejföl odaát, mig, otthon csupa nyomorúság. Sokáig habozott, töprengett, mig végre ráadta a fejét. Egy szép reggelen csak bement a városba, vett magának két pantallót, munkás zubbonyt mert azt írták neki, hogy odaát kinevetik ám az embert, ha amúgy bazaiasan ropogós csizmában, pitykés lajbiba.t köszönt be uj hazájába. Az este mikor utrakelt nagyot került a falu köré. Titokban, mintha szöknék, nem akarta, hogy az uj mundér csudájára gyűljön a falu apraja-nagyja. Alighogy elérte a vonatot, a gép dübörögve megindult és szava elfojtotta a feleség s a gyermekek zokogó szavát. Odaát azután ment is eleinte m'nden, mint a karikacsapás. Jó munkás, rendes ember volt, megszerették csakhamar mindenütt. Csak az fájt neki, hogy hiába küldözgette hazafelé a sürü teleirt ákombáko- mos nagy leveleit a posta bizony csak néhanapján, nagy ritkán hozott választ reájuk. Lassanként szinte egészen elmaradoztak a hazai hírek, ha jött is egy pár sor, csak annyiból állott, hogy hál’ Istennek egészségesek vagyunk, jól megy sorunk, te meg csak maradj odaát, keresd a pénzt, nehogy világ csúfjára, koldus módjára gyere haza. Nem tudta, mire vélje e változást, de csakhamar megtudta azt is. Egyszerre csak jött a titkos jóakaró levele, mely vakító fénnyel villant bele az eddigi sötétségbe. Órzsihez most már mindennap eljárogat az Oláh Pista, úgy mondjuk, hogy nagyon is értik egymást. Elolvasta ezt a pár sort talán százszor is, azután egyszerre mint ha valami éles metsző fájdalom hasogatná szivét, eszméletét vesztve összeroskadt. Mellette pedig bugva-kattogva, berregve forgott a kerék, süvöltött a hatalmas trans- missiós szij. Mikor társai odarohantak, hogy felkapják, már késő volt, a gép elragadta és neki sodorta a műhely falának. Az emberi erő parányi, de nagy az Isten hatalma. Hosssu-hosszu vergődés után magához tért s ha mindjárt nyomorékul is, de élt. Mit keresheti volna többet már itten a munka, a küzdelem honában, ő a megtört, az összeroskadt beteg ? ! Nem volt már vágya, szenvedélye több, csak egy a bosszú! Ami megtakarított pénze még volt a hosz- szu betegség után, azon jegyet váltott magának és most itt van, a jól ösmert, hazai országúton. Előtte a mosolygó,, fiatal vetés, amarra messzebb meg szülőfaluja villan elő a sötétlő alkonyból. Mennél közelebb ért céljához, annál magasabbra lobogott lelkében a szenvedély lángja. Jobbját zsebébe sülyesztve, görcsösen szorongatta buldog revolverét, az egyetlent emléket, melyet magával hozott tengerentúli útjáról. Mikor a faluba ért, most is csak úgy elkerülte a rendes utakat, mint mikor elindult. Hejb pedig de sok is változott az óta. Hazaérkezett. Fáradtan roskadt a keskeny lócára. Erőt akart gyűjteni a nagy leszámoláshoz. Bodri, Ü n m i i ISKOLAI IPÉNY BEÁLLTÁVAL IGEN OLCSÓN LENET BESZEREZNI ISKOLAI KÖTÉNyEKET, LÜSZTER, CLOTT, CARTON SZÖVETEKBŐL GYEREKEK ÉS LEÁNYOK RÉSZÉRE. U6 'SZINTÉN HARISNYÁKAT, ZSEBKENDŐKET, RUHA-ÉS HAJ- ni TVI I l/f* mi VNÁl KEFÉKET, FÉSŰKET LESZÁLLÍTOTT ÁRBAN DLHU HML NAGYKÁROLYBAN, KERESK. ÉS IPARBANK PALOTA (ZÁRDÁVAL SZEMBEN). im bmhm i m m
