Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-10-05 / 40. szám
október 5. 40-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. UMPOZZÜ !■ MÁSNAP wmwmm m 99 LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyi főlerakata SCHNELL IMRE czégnél van. a®«««« I« messzire, mégis igen nagy jogtudós lehetett, mert mindennek dacára megállapította, hogy ez a ház a meghalt derék polgárembernek és feleségének közös szerzeménye, s így az a bizonyos pénz az özvegyen behajtandó. Tudnod kell nyájas olvasó, hogy ebben az országban a közös szerzemény vagyis közszerzemény a legnehezebb jogászi problémák egyike. Tudományokban megőszült professzorok köteteket Írnak itt erről, sőt annak az országnak a legfelsőbb bírái is majd mindennap másképen döntik el azt a kérdést, hogy mi tekintendő a házasfelek közt közös szerzeménynek és mi nem. Képzelheted tehát kedves olvasóm, hogy milyen okos lehetett a mi pandúrunk, hogy igy ki tudta sütni azt, hogy ez a kis ház közös szerzeményt kápez, mert holt bizonyos, hogyha básmely csip csup törvénnyel foglalkozó embert kérdeztek volna meg, ez biztosan azt mondta volna, hogy közös szerzeményről ebben az esetben még beszélni sem lehet, hiszen a ház kezdettől fogva az özvegy nevén állt és különben is a közszerzemény megállapítása csak az örökös keresetére és bíróság utján lehetséges. De hát amint mondtam, a mi pandúrunk mindezeknél okosabb volt és ö bizony holmi hosz- szas ceremónia nélkül is megállapította, liogg ez a házacska igenis közszerzemény és ezt be is jelentette az ö kapitányának. A pandúrok kapitánya pedig ezt megírta a többi városi urnák, akik most már elhatározták, hogy a szegény özvegy kis házaiskáján fogják behajtani a már többször említett Pálinkás nevezetű kocsis gyógyításának költségeit. Rá is Írtak kegyetlenül a szegény özvegyre, hogy most már azonnal fizesse meg azt a pénzt, mert kiilömben nagy baj lesz. A szegény özvegy erre nagyon megijedt és elszaladt hozzánk, hogy segítsünk rajta. Mi elküldtük öt egy úrhoz — mondjuk a vármegyének szeretett alispánjához -— ki még a város hatalmas urainak is parancsol akit megkért egy alázatos instanciában, hogy ne enyedje ezt a nagy igazságtalanságot. Tovább nem mesélek kedves olvasóm. A mesék a végükön mind olyan sablonosak. Az igazság rendszerint győzedelmeskedik, a jó megleli a jutalmát, a gonosz pedig megbünhödik. Bármily szép, de mégis, kopott az ilyen befejezés. ■ 1 1 « 1 1 1 1 1 1 1 1 8 1 1 ■Ratz Sámuel--------- divatáruháza .■ 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 ■ Isörendii női divatterem, eredeti párisi és bWlini modelek, toilet tek, costümök, felöltök szörmeáruk, boák és muifok, blouzok, pongyolák, mérték szerint műhelyemben készülnek ■ 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 ■ * Nagykároly Biau * a = Gr. Károlyi György-tér == — ■ 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 II Beszámoló. Ünnepet ült vasárnap Nagykároly városa! Gyönyörű ünnepet! Falai között látta vendégeiül az ország legnagyobb férflait, akik elkeseredett harcot folytatnak a demokratikus Magyarország megalapozásáért. És a város közönsége megmutatta, hogy igenis együtt érez az ország nagyjaival. Az az impozáns tömeg, amely — kezdve a vasúti állomásnál, de az egész beszámoló alatt is — szeretetteljes ragaszkodással vette körül a képviselőket, fényes tanubizonyitéka volt annak, hogy városunk hazafias polgársága megértette a kor hivó szózatát s ha kell, kész életét is áldozni azokért az eszmékért, amely az ujhodás korszakát jelenti. Szeretetteljes ovációk tárgya volt gróf Károlyi József képviselőn kivüi gróf Apponyi Albert, gróf Zichy Aladár, valamint a kíséretében levő képviselők, akiket az ezrekre menő választó polgárság szűnni nem akaró éljenzéssel ünnepelt. A beszámolóról — már tudniillik ameny- I nyit a sajtószabadság bilincse megenged —■ részletes tudósításunk a következő: Az érkezés. Már a kora délutáni órákban ellepte a pályaudvart ünnepi ruhába öltözött közönség, hogy jelen lehessen a képviselők fogadtatásánál. Minden percben érkeztek a vidékről küldöttségek Mátészalka, Csanálos, Kap- lony, Kálmánd, Börvely, Genes, Érendréd, Domahida, Fény, Vállaj, Vezend, Mezőterem és Mezőpetri községek részéről, amelyek zsúfolásig megtöltötték az állomást úgy, hogy a rendőrség csak nagy erőfeszítéssel volt képes a tömegét visszaszorítani, hogy a gyorsvonat részére a vágányt szabaddá tegye. A közönség lelkes éljenzése mellett érkezett be a vonat, amelyről először gróf Károlyi József szállott ki, utána szűnni nem akaró óvációk mellet gróf Apponyi Albert, gróf Zichy Aladár, Mezőssy Béla, Justh János, báró Manndorff Géza, Zlinszky István, Bottlik István, Fráter Loránd, Szmrecsányi György, Preszly Elemér országgyűlési képviselők. Majd később Szalkay Sándor és Jármy Béla is megérkeztek és csatlakoztak az ünneplőkhöz. Az érkező vendégeket a helybeli állomáson dr. Adler Adolf _ helybeli függetlenségi pártelnök, Falussy Árpád vármegyei függetlenségi pártelnök és Rónay István megyei néppárti elnök üdvözölte. Gróf Apponyi Albert válaszolt, majd hosszú kocsisorban bevonult a menet a gróf Károlyi-kastélyba ebédre. A népgyülés. Délután 3 órakor vette kezdetét a, népgyülés a városháza előtti nagy téren. Óriási lelkes közönség gyűlt már akkorára össze. Dr. Adler Adolf nyitotta meg a gyűlést és üdvözölte a szövetkezett ellenzék képviselőit, majd felkérte gróf Károlyi Józsefet beszámoló beszédének megtartására. Nagy óvációk közepette lépett a szónoki emelvényre gróf Károlyi József, de eközben sűrűn éltették az uly népszerű gróf Károlyi Mihály testvórbátyját is. Elmondta beszámolóját, majd ezzel végezte beszédét: Küzdelmemben az Önök megtisztelő bi- zálmából én is igyekeztem kötelességemet teljesiteni, (Hosszas, lelkes éljenzés.) igy cselekedett volna e városnak felejthetetlen képviselője, a megboldogult Károlyi István is. Az ő emlékéhez való kegyelet hozta ide gróf Apponyi Albertet és ez a szeretet, ragaszkodás és hála az, amely az én szivemben is él. Önökhöz csak egy kérésem van, hogyha a engemet mandátumomtól megfosztanának ragaszkodjanak azokhoz az elvekhez, amelyek alapján engem megválasztottak s ha fölelevenitettem itt Károlyi István emlékét, szabadjon idevarázsolni az ő szellemét is. Félelmet nem ismert, úgy állott, mint tölgy a viharban, megtörhetett, de meg nem hajlott soha! Ezen nemes példánykép lebeg az én szemem előtt, hogy én is megálljain helyemet ezen nehéz küzdelemben. (Hosszas, lelkes éljenzés és taps.) Ezután gróf Apponyi Albert mondotta el éljenzésektől gyakran megszakított beszédét. Gróf Zichy Aladár, Manndorff Géza, Me- zössy Béla, Justh János, Zlinszky István, Szmrecsányi György, Fráter Loránd és Preszly Elemér beszéde után Papp Béla határozati javaslatot terjesztett elő, amelyet a gyűlés egyhangúlag elfogadott. Majd elénekelték a Himnuszt, mely után a közönség teljes rendben eloszlott. A banket. A népgyülés után a Polgári Kaszinóban estebéd volt. Dr. Adler Adolf nagykárolyi pártelnök gróf Károlyi Józsefet éltette, aki válaszában köszönetét fejezte ki a meleg szeretetért és ragaszkodásért. Falussy Árpád, a megyei függetlenségi párt elnöke gróf Apponyi Albertet éltette, majd Debreczeni István polgármester mint a város díszpolgárát, éltette gróf Apponyi Albertet. Gróf Apponyi Albert válaszolt, mely után percekig viharzott a taps. Rónay István csanálosi plébános gróf Zichy Aladárt éltette. Gróf Zichy Aladár megköszönve az üdvözlést, Apponyit éltette. A banketten — mely dicséretére vált volna bármely fővárosi vendéglősnek — még számos felköszöntő hangzott el. A vendégek este félkilenc órakor utaztak vissza Budapestre. ROTH LIPOT vaikeieikedéie Ma^ykároly Deák-tér. Szőlőzúzok, szőlőprések és bortaposókban, úgyszintén zsákokban nagy raktár. Eladó vendéglő. Nagykárolyban a Genosi-utcn 29. sz. alatt levő jó hírnévnek örvendő „Nemzeti kert“ cimü vendéglőhelyiségemet nagy kerttel teljes felszereléssel betegség miatt eladom vagy kiadom. Az üzlet részére óvadékképes KEZELŐT keresek. Frank Lajos.
