Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-24 / 34. szám
4. oldal. aug. 24. 34-ik szára. KÖZÉRDEK Több orvos által ajánlott Lobi-féle polensti gyógy forrásvíz KaphMó: Weiller Mózes és Kertész czégnél ^Nagykároly. HÍREK. Schlesinger Pepike és Qrünberg Henrik Nagykároly jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Személyi hir. Madarassy István főszolgabíró f. hó 19-én szabadságáról visszatért és átvette hivatala vezetését. Kinevezés. A pénzügyminiszter Szilágyi István és Ilosvay László helybeli pénzügyi számvizsgálókat a VIII-ik fizetési osztályba pénzügyi számtanácsosokká, Teleky Antal helybeli pénzügyi számtisztet a X-ik fizetési osztályba pénzügyi számellenőrré nevezte ki. Eljegyzés. Grünberg Henrik kereskedő szombaton este tartotta eljegyzését Schlesinger Mór kereskedő kedves és bájos leányával Pepikével. Szent István király napja. Kedden volt dicsőséges első apostoli királyunk emlékezetének ünnepnapja. A római pápa — mint a hírlapokból olvassuk, — a többi közt István napját is megfosztotta ünnepi jellegétől. Mi magyarok azonban a szent király névnapját országos ünneppé avattuk törvényhozási utón s igy reánk nézve ezután is az ország törvényeinek ereje kötelező. Ünnepeljük szivünk és kül- sőképen is Szent István napját, ki a mai magyar birodalom első alapját lerakta; ünnepeljük az apostolt ki bevezette nemzetét a kérész- J ténységbe, ki bölcs törvényeket alkotott, templomokat épített s nemzetére annyi dicsőséget hozott, Szent Jobb keze, — mely annyi viszontagság után máig fenmaradt, — a nemzetnek legdrágább ereklyéje s évenként százezrek sietnek föl az ország szivébe, hogy a dicsőséges Jobb kéz látásán felbuzdulva, áldást könyörögjenek a Mindenhatótól sokat szenvedett hazánkra! Eljegyzés. Dallos József, a munkácsi állami gyermekmenhely mükertósze, eljegyezte Lőrincz György polgártársunk kedves leányát Emmuskát. Megáll egy percre a küzdő élet zaja. Elhallgat a hétköznapi zsivaj. Megdöbben a számitó ész s egy iszonyúan gonosz, hihetetlen hir belemarkol az inkább sajogni, mint örülni született szívbe ... A sors nem mindig indokolt, irgalmatlan végzésével szemben tanácstalanul áll meg a kicsi ember. A töprengés, a kétségbeesés csendjébe belebúgnak hosszan, szivettépőn a harangok és tompa bugásukból szól mindnyájunkhoz egyformán a múlandóság mementója. Újra temetünk, ujsa kikisérünk valakit az élet világából. * * * . (T Folyó hó 17-én futótűzként terjedt el a városban, hogy Bodoky Béla kismajtényi körjegyző Budapesten, ahová gyógyulást ment keresni, vérmérgezésben hirtelen elhunyt. Halálát nemcsak kiterjedt családja, | melynek éltető lelke volt, hanem a vármegyei; községi és körjegyzők egyesülete — melynek I elnöke és a ref. egyházmegye gyászolják, ahol tanácsbirói tisztet töltött be. — A gyászoló család a holttestet hazahozatta Kis- majtényba, ahova 19-én reggel érkezett meg s a községháza dísztermében azonnal díszes ravatalra helyezték. A ravatalt szebbnél szebb koszorúk borították, melyek között ki- ■ tűnt a családtagok koszorúján kívül, a jegyzők egyesülete, a járási jegyzők, a község elöljárósága szebbnél-szebb koszorúi. A temetés délután 3 órakor vette kezdetét. Az egyházi szertartást Berey József esperes, Rácz Elek, Havas Gyula és Szabó Lajos lelkészek teljesítették. A gyászbeszédet Rácz Elek kismajtényt lelkész tartotta, majd Madarassy István főszolgabíró búcsúzott el gyönyörű beszédben a jóbarát és a járási jegyzői kar kiváló tagjától. A községi és körjegyzők egyesülete nevében Nagy István jegyző mondott könyekig megható remek beszédet és végül Szabó Lajos domahidai lelkész mondotta el gyászbeszédei legszebbi- két a sírnál. — Egy jó embert, egy kiváló tisztviselőt, egy nemes lelket, egy igaz barátot temettünk el Bodoky Bélában. Amikor könyeket fakasztó harangzúgás között elkísértük utolsó útjára, úgy éreztük, hogy abból a kevés örömből, smely becsületes, tisztalelkü embereknél való érintkezésnél tölt el, egy darabot Bodoky Béla vitt el örökre magával. Az apáca. Egyik olvasónk kérdést intézett hozzánk az apácák hivatása és foglalkozása tárgyában. A kérdésre a következőkben adjuk meg a válaszunkat: A katholikus szerzetesnő a társadalom legigénytelenebb, legönzetlenebb és igy leghasznosabb tagja. Apátián, anyátlan árvák mellett virraszt az egyik egé^z életén át. Mig önmaga lemond a családi élet örömeiről, másoknak, idegeneknek szenteli magát. A másik súlyos betegeket gondoz a kórházban, haldoklóknak teszi könnyűvé a halált és a csatatéren, mint az irgalmas könyörület angyala kötözi a sebeket. A harmadik a nőnevelés kulturmunkájában szerez hazafias érdemeket. Valóban a szegények gyámolitására, a tudatlanok oktatására és az Isten dicsősségére szentelik minden percüket. Minden korban az emberi tökéletesség mintaképei voltak ezek a gyenge nők, akik önmagukat elfeledve a legnagyobb áldozatot hozzák hajótörött embertársaiknak. A mai kor léhasága, cédasága és erkölcstelensége mellett igazán a természetfölötti morális erők gyűjtőhelye minden apácazárda. Istennek tetsző ájtatoskodásuk mellett értékes szociális tevékenységet fejtenek ki az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlásával. Rájuk illik az a szép mondás: „Nincs az a rossz, amivel megne rágalmazták volna őket s nincs az a jó cselekedet, amit százezerszer végre nem hajtottak volna“. „Magyarország különösen sokat köszönhet a női szerzeteknek. A nemzeti kultúra legmegbízhatóbb tanerői közé tartoznak az apácák. A gyermekvédelem terén közreműködésük nélkül alig lehet komoly eredményről beszélni. Atheista és szabadkőműves orvosprofesszorok is elismerték, hogy az irgalmasnővérek a modern betegápolás nélkülözhetetlen munkatársai. Minden józan számítás szerint, még a legistentelenebb és legradikálisabb embernek is örülni kellene a romlott korszellemmel teljesen ellenkező önzetlenség ilyen magasztos megnyilatkozásának. A világ azonban háládatlan. E gyöngéd női lelkek iránt a legdurvább. A szinte emberfölötti szeretetért a legvadabb gyűlölettel fizet. Napiparancs. Tolmácsolták előttünk alábbi rendeletet.: Közördék szerkesztőjének. Ezennel bojkot, üldözés stb. stb. terhe alatt megtiltom, hogy lapjában a munkapárt ellen cikket Írjon. A város érdeke kívánja, hogy a hatalom előtt alázatos fej hajtással térdre boruljon a város polgársága és sajtója és várja a koncot az elvtagadásokért. N. N. bankigazgató. Válasz : A napiparancsot zajos derültség mellett vettük tudomásul s miként láthatják olvasóink, siettünk annak eleget is tenni, de hogy közkedvelt igazgatónk se aprehendál- hasson reánk, a jövő számban Írunk a helybeli pénzintézetekről és azok jelenlegi áldásos működéséről. Műkedvelői szinielöadás. A nagykárolyi Protestáns Társaskör 1912. szeptember hó 1-én a Városi színházban saját alapja javára tánemulátsággal egybekötött jótékonycélu műkedvelői előadást tart. Színre kerül az „Aranykakas“ bohózat. Ezen előadásra különösen felhívjuk a n. é. közönség becses figyelmét, amennyiben az előadandó kitűnő bohózatot nagyobb áldozatok árán tudták csak beszerezni és a melyet egy kitünően képzett műkedvelő gárda fog eljátszani. A táncmulatság színház után a Polgári Olvasó- Kör összes helyiségeiben fog megtartatni. (Részletes műsort lapunk jövő számában hozunk). Halálozás. Súlyos csapás érte Lukács Mihály helybeli ref. igazgató-tanitót. Édes apja, Lukács György, nyug. uradalmi ispán, élete 87-ik évében súlyos betegség után elhunyt. Temetése 23-án folyt le nagy részvét mellett. Közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete augusztus 25-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlés tart. Ismét a Tompa-utca. Bemutatunk egy képet a város közigazgatásából, amely szintén azt igazolja, hogy elkerülhetetlen, hogy változás álljon be a város vezetőségében. Mán Gusztáv és társai még 1911. évben kérvényt adtak be az iránt, hogy a város házuk előtt saját költségükön aszfalt járdát létesítsen. Egy év óta várják, hogy a város megtegye az intézkedéseket a járda létesítése iránt. Hasztalan. Az erre vonatkozó akta mélyen pihenhet valamelyik előadó fiókjában, akinek a legkisebb gondja az, hogy a Tompa-utcának aszfalt iránti kérését elintézze. A közelgő őszi idő azonban a kérvényezőket is sürgetésre készteti s lapunk utján kérik a polgármestert arra, hogy a királynak adott tanácsok mellett, gondoljon a tompa-utcai lakosokra is, mert nem a tanácsokért, de ezért kapja a polgármesteri fizetést. Táncmulatság. A kálmándi ifjúság folyó évi augusztus 25-én az „Egyházmegyei sajtóalap“ javára nagyságos és főtisztelendő Soltész Imre tb. kanonok, aranymisés plébános védnöksége alatt Kálmándon, a „Nagy- vendóglö“ udvarán felállított lombsátorban vaikei esketi ént k árol y Deákot Ajánlom a közel fßo uraláshoz szükséges vízmentes PONYVÁKAT, ZSÁKOKAT ÉS KÉVEKÖTŐ ZSINEGEKET. Mpnlel- és Int torra sala soli, /ornér és yör- lécekel nagy választékban raktáron tartok. MINDENFÉLE HÁZTARTÁSI CIKKEK ÉS LŐSZEREK jutányosán kaphatók. Bodoky Béla.
