Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1912-08-17 / 33. szám
aug. 17. 33-ik szám. ÉRMELLÉK 3-ik oldal. keresni kezdték a tárcát. Végre a váróterembe értek, ahol Klein legnagyobb örömére érintetlenül hevert a mai pénzügyi helyzetben kincset tartalmazó tárca. Elpáholt menyecske. Máté Lajosné hibás beszéde nagyon szurkálhatta a Meszlényi Jánosné oldalbordáját. A múlt héten is e miatt tűztek össze, a melynek hevében Máté is a felesége segélyére sietett és Meszelényinét oly alaposan helyben hagyták, hogy az sérülései igazolásával bántalmazóit feljelentette a bírósághoz. Meglopott gyógyszerész. Még julius hó 20-án történt, hogy Dobsa Sándor álmosdi gyógyszerésztől ellopták az óráját és láncát. A csendőrségi nyomozás abban az időben nem vezetett eredményre. Most váratlan fordulat állott elő az ügyben a mennyiben a csendőrség kideritette, hogy a lopást a gyógyszerész szakácsnéja követte el, a ki ellen megtették a feljelentést a bírósághoz. A végzet. A héten, szerdán, Schvarcz Náthán talyigás leszállt talyigájáról, hogy egy kis gyümölcsöt vegyen a kofánál. Közben elszédült és hanyatt esett a földön. Szerencséjére a közelben volt a felesége és jó emberek segítségével feltették a talyigára és haza vitték. Schvarcz haldoklik. Megbokrosodott lovak. A múlt héten elragadtak Birós János lovai, amelyeket minden felügyelet nélkül hagyott az utcán. A szekeren ült Birós 2 éves kis fiacskája. Óriási embertömeg iramodott a szekér után, de a lovakat elfogni nem tudták. Mig végre aztán a lovak nekiszaladtak egy sürgönyfának, ahonnan a szekeret tovább huzni nem tudták, mire üldözőik utolérték. A gyereknek, ki eközben az ijedtségtől elájult, semmi baja nem történt. Az asszonyok. Lincsensárán, Érkörtvélyes egyik közeli tanyáján, Forgács Mihályné és Rózsa Jánosné összevesztek valami csekélységen. De mert mindkettőnek elég gyorsan pergett a nyelve, egy sem hagyta a magáét. Forgácsné dühbe jött, felkapott'egy széket és úgy vágta fejbe Rózsánét, hogy haldokolva szállították haza. Férje, Rózsa János, megtette Forgácsné ellen a feljelentést. Véres bál. Igen szépen sikerült mulatságot rendezett vasárnap délután Ersemjén község ifjúsága. A jókedv már tetőpontjára hágott, midőn belépett a bálterembe Gazsi János, a község legduhajabb természetű legénye s csakhamar disszonáns hangok kezdtek vegyülni Kiss Sándor bandájának szép muzsikájába. Gazsi egy jó vastag doronggal a kezében leszámolásra szólitá fel egyik régi haragosát; a legények, kik a bálon resztvettek, csakhamar két pártra oszoltak s mire nehány bátor amazon közbelépése folytán a háború megszűnt, három bevert fejű legény diszitó a csatateret. Kiadó lakás, esetleg üzlethelyiség. Érmihályfalván, a fő-utcán, a gyógyszer- táram mellett lévő 2 szoba, konyhából álló lakás, amely üzlethelyiségnek rendkívül alkalmas, november 1-től kiadó. Gaszner Béla gyógyszerész. Pannonia-szálloda Érmihályfalva, Négy újonnan fényesen berendezett szoba! Kóser konyha. Pontos kiszolgálás. Mérsékelt árak. FedákSári, Zsigmondy Anna és Borbély Lili mind a Gaszner-féle „Ibolya crémet“ hásználják. ő tanítók. A lapokban nemrégen egész oldalakat foglaltak el a tömeges tanítói kinevezések. A kultúra égető szükséglete süt ki e sorokból, melyek pedig sok-sok ember számára jelentik a nehezen kiverekedett és nagyon sovány kenyeret. A legtöbb panaszt, az elégedetlenség legtöbb jelét azoknál a társadalmi rétegeknél tapasztalhatjuk, amelyek becsülettel dolgoznak az ország javára, ámde munkájuk ellenértékét sehogy sem akarja megadni az, aki arra illetékes. Ezek közzé az elégedetlenek közé tartoznak elsősorban a néptanítók, akiknek közhasznú munkásságát és munkájuk nagy becs.ét kétségbe vonni, igazán megátalkodottság lenne. Ennek dacára azt látjuk, hogy az állam a néptanítókkal szemben rendkívül mostoha, a mi népnevelőink akkor, amikor egyes kevésbé értékes társadalmi rétegek az összetartás, a szervezkedés erejével ki bírták küzdeni a jobb megélhetéshez szükséges minden eszközt, a néptanítók aránylag igen csekély fizetésből kénytelenek megélni és fedezni mindazokat a kiadásokat, amelynek egy magasabb rangú társadalmi állással, magasabb kulturális képzettséggel természetszerűleg együttjárnak. Lehetetlen, hogy a mostani nehéz viszonyok között, az érző, gondolkozó, müveit emberek rokonszenve, a néptanítók felé ne forduljon. Még az a parlagi ember is, aki négy esztendei iskolába való kényszerítés után csaknem ugyanolyan nyersen kerül ki a kultúra műhelyéből, mint ahogy oda bement, még az is meg tudja becsülni a tanítót, késő öreg korában sokszor sóhajt fel: bárcsak tanultam volna, bárcsak jobban hallgattam volna a tanítónak a szavára! Menynyivel inkább meg tudja becsülni a tanító nagy hivatását az az ember, aki a néptanítók munkája nyomán szerzi meg a megélhetés minden eszközét, akit a kultúra tesz emberré s emel embertársai fölé. Nincs tehát senki az országban vagy legalább nagyon kevesen vannak olyanok, akik ne tartanák jogosnak a néptanítók becsületes munkájának fokozottabb megbecsülésére irányuló kívánságukat. Csakis az állam, ez a rideg, financiális észszel gondolkozó szervezet tétovázik, amikor 1 a néptanítók szerényen elébe terjesztik a i maguk kívánságaikat. Csakis a miniszteri bürókban nem ismerik a nemzetek történelmét, amely azt tanítja, hogy a haladás országutján mindig a néptanító vitte elöl a fáklyát. Csakis a miniszteri bürókban feledkeznek meg Bismark mondásáról, hogy a francia—porosz háborút a német iskolamesterek nyerték meg. Hol marad az osztó igazság akkor, amikor a kétkézi napszámosnak több jövedelme van, mint annak, akinek a kulturális fejlődés nyitogató kulcsa van kezében? Nem kétes I értékű ígéreteket kérünk tehát a néptanítók részére az államtól, hanem kézzel kapható valóságot. Adja meg tehát az állam mielőbb mindazt, ami a tanítókat megilleti : a tisztességes 1 megélhetés eszközeit, mert a néptanítókra ne- ' künk nagyobb szükséqünk van, mint a vontcsövű I ágyúra. Igazán szégyen már, ami a tanítók ügyé- I vei történik. Egy évtizede Ígéri nekik egyik kormány a másik után, hogy segíteni fog a I sorsukon, végre rendezi fizetésüknek az ügyét. Azóta Dreadnoughtokat építettek, légi flottákat szerveztek, még a honvédtüzérséget is megcsinálták és megkétszerezték a hadügyi kiadásokat, csak azt a néhány százezer koronát nem tudták előteremteni, ami a néptanítók betevő falatjára volna szükséges. Személyi hir. Olasz József vezető-járásbiró f. hó 12-én kezdte meg öt hétre terjedő szabadságidejét. Szabadságideje tartamára a bíróság vezetésével, dr. Halász Zsigmond járás- biró lett megbízva. Jegyzői értekezlet. A székelyhídi járáshoz tartozó jegyzők f. hó 15-én Kovásznay Marcell főszolgabíró elnöklete alatt értekezletet tartottak. Az értekezlet tárgya az uj adótörvény végrehajtására vonatkozó utasítás volt. Az értekezleten részt vett a nagyváradi pénzügyigazgatóság egyik főtisztviselője is. Táncmulatság. A székelyhídi önkéntes tűzoltó egyesület saját alaptőkéje gyarapítására, vasárnap délután a Vasúti vendéglőben zártkörű táncvigalmat rendez. A mulatság kéz- \ dete délután 5 órakor. Beléptidij 1 korona. Meglopott főbíró. Érzékeny veszteség érte Doby József székelyhídi főbírót. A múlt héten szombaton déli órákban az udvaron gazda-! sággal foglalatoskodott s értékes ezüst óráját és aranyláncát letette a szobába a szekrényre. Valami szemfüles tolvaj azalatt be- ] ment a nyitvalevő házba s látva az asztalon a gazdátlan órát és láncot, azt magához vette i s távozott. Doby a lopást csak délután vette észre s azonnal jelentést tett a csendőrségnek, de a tettest a legszorgasabb nyomozás dacára megtalálni nem sikerült. A kár 140 korona. Vádat emelünk . . . Vádat emelünk a székelyhídi szolgabirói hivatal előtt, Székelyhid község elöljárósága ellen. Vádat, egyfelől a községben levő árkok tisztátlansága miatt, másfelől azért, hogy az országút melletti árkokban, hatósági jóváhagyás mellett, vígan burjánzik a szerbtövis. A földmivelésügyi minisztérium a szerbtövis irtását az elöljáróságok szigorú kötelességévé teszi, sőt a rendelet ellen vétőket a törvény legteljesebb szigorával bünteti. Ha tehát az elöljáróság eltűri azt, hogy a főutcán, az utszéli árkokban a szerbtövis virágozzék és magot termeljen, ezáltal vétett a miniszteri rendelet ellen, amely megtorlást érdemel. Elvárjuk a szolgabirói hivataltól, hogy a megtorló intézkedések megtétele mellett az elöljáróságot az utszéli árkok kitisztítására, de elsősorban is az árkok ékességét képező szerbtövis kiirtására fogja utasítani! Műkedvelői előadás. Úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sikerült műkedvelői előadással egybekötött táncvidalmat rendezett a Székelyhídi diákok sportegylete f. hó 10-én a Fürdővendéglő helyiségében. A műsor első száma egy megnyitó beszéd volt, a melyet Románszky Albert gyógszerész tartott, ezután Oláh Károly szavalata következett, aki mély érzéssel két verset szavalt zajos tetszés mellett. A tapsvihar lecsilla- podtával Szunyogh Barnabás olvasott fel verseiből s a lelkes ünneplés, amelyben részesült, bebizonyította, hogy azokkal hallgatói tetszését teljesen megnyerte. Ezután egy csodagyerek lépett az emelvényre, Tardv Anica. A kedves, bájos kis leány már megjelenésével is magával ragadta a közönséget, tánc és kupiéi pedig bámulatba ejtették hallgatóit. A zongorát Tardy Györgyné úrnő kezelte igazi művészettel. Tóth Gyula nagy készültséggel előadott humoros szavalata után Olasz Andor cigánykisérettel muzsikált. Játékában nemcsak a gyakorlat, de a mély érzés is dominált, amely a játékát művészi 1 magaslatig emelte. Számait meg kellett ismételni s a közönség lelkes tapsokkal honorálta. Ezután kezdetét vette a tánc, melynek csak a beszűrődő napvilág vetett véget. A mulatság 80 korona tiszta jövedelmet eredményezett. Vicinális csendélet. Talán felesleges meg- I neveznünk, hogy újból a bihari vicinálisról van szó. Erről a rozoga, összetákolt alkotmányról, amely nyöszörögve, ránga- tások között teszi meg az utat Nagyváradtól Érmihályfalváig és vissza. Nincs nap, amelyen joggal ne emelhetnének az utasok panaszt a vasút ellen, hol tisztaság, hol a ■ szabálytalanságok miatt. Lapunk egyik őszinte, igaz barátja és pártfogója utazott a napokban ezen a vicinálison, a mely utazásáról a következőket írja: „Tegnap Székely- hidról Váradra utaztam. A Székelyhidon meggyujtott s lámpának keresztelt 2 kraj- cáros gyertyaerősségii fényforrás ebbeli mivoltának teljes megtagadása mellett folyton fokozódó iramban törekedett a megsemmisülés felé. Ezt a végcó't úgy Paptamási táján érte el, ahonnan kezdve aztán Váradig i mintegy 1 óra hosszáig galléromba s mély sötétségbe burkolva folytattam „éjjeli“ utamat“. Úgy tudjuk, hogy a szerencsétlen vicinálist julius 1-től a debreceni üzletveze- I tőség vette atyai pártfogása alá s igy mél- i tán kell csodálkoznunk azon, hogy mindig fordulnak elő olyan kezelési szabálytalanságok, amelyeket a legnagyobb erélylyel torol meg a pedaszteriájáról ismert debreceni forgalmi főnökség. Amidőn ezen konkrét esetre felhívjuk Makutz Gyula ellenőr, állomásfőnők ur szives figyelmét, reméljük, mint minden másalkalommal, ezúttal is elégtételt szerez a megkínzott utazó közönségnek. Villámcsapások. F. hó 7-én volt nyári zivatar alkalmával Érköbölkuton több helyütt leütött a villám. Ezek közül említésre méltó az, hogy Szennyesi Sándor jómódú gazda udvarán lévő eperfába ütött bele a villám, amely fa alatt néhány perccel Szennyesiék Székelyhid.
