Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

Érmellék, 1912-08-03 / 31. szám

aug. 3. 31-ik szám. ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Mérgezés gyufával. A múlt hó 17-én Ér- körtvélyesen Havasi Mari gyufamérget tett pálinkába és azt megitatta Pálfi Ágnessel, ki még aznap meghalt. Tettének oka bosszú. A csend őrség a méregkeverőt le­tartóztatta. Pannonia-szálloda Érmihályfalva, Négy újonnan fényesen berendezett szoba! Kó­ser konyna. Pontos kiszolgálás. Mérsé­kelt árak. Fedák Sári, Zsigmondy Anna és Borbély Lili mind a Gaszner-féle „Ibolya eremet“ használják. Székelyhid. A kassai dómban. Elmerengve álltam Kassa városának Művészi szépségű ősi templomában, De lelkem nem talált nyugvást, vigasztalást Az idegen nyelvű énekben, imában. Óh! ha ott is a mi szép magyar nyelvünkön Hallhatná imánkat a hatalmas Isten: Lelkének nyugalmát inkább meglelhetné A magyar nép itten. Volt korszak, amidőn szabadabb gondolat Szállott föl az Úrhoz a kassai dómban, A hős Rákóciak vészes idejében Több volt itt az igaz Istent kérő szóban. Hiszem, jő egykoron tisztultabb korszellem, Amely majd széttöri a lélek bilincsét S a kassai dómban vigaszt a lelkekre Magyar ima hint szét. H. Kovács Zoltán. Közraktárak. Most, hogy az ország legnagyobb részében a gabona már — mondhatnék — le van aratva s a szérüskertekben fekszenek az aranyos buzakeresztek asztagokba rakva, most aktuá­lis ismét ez a közgazdasági kérdés, mely már évtizedek óta kisért gazdasági éle­tünkben. Egész Magyarországon egyetlen közrak­tár működik s ez is az ország fővárosában Budapesten. Ha a gazda gabonáját ide szál­lítja, úgy azt ott elraktározhatja s a berak- táfozott gabonára pónzelőleget vehet fel. De mig a gazda gabonáját felszállója, horribilis kiadásokba veri bele magát, különösen az ország fővárosától messzebbre eső vidékeken, úgy, hogy ezen egyetlen közraktár-intézmé­nyünket a legtöbb magyar gazda igénybe sem veheti. Mi a következménye azután annak, hogy na­gyobb vidéki központjaink nem rendelkeznek hasonló közraktári intézményekkel ?! A gazda, ha pénzre van szüksége, — s ugyan melyik gazdaembernek nincs fogytán már ilyentájt a készpénze? — kénytelen kelletlen ott a helyszínén a learatás után, vagy még a lábán levő gabonát eladni s igy nincs módjában várni addig, mig a búzájának, rozsának, zabjának stb. terményeinek maga­sabb árát jegyzik a tőzsdéken. Sok, igen sok kárt szenved ezáltal a gazdaember, de kényszerű helyzetében nem tud ez állapoto­kon segíteni. Pedig milyen könnyű volna községi köz­raktárakat felállítani! Ezek a községi köz­raktárak azután majd megtalálnák a kap­csolatot a budapesti nagy közraktárral, mely mintegy központjukat képezné. Ezen köz­ségi közraktárak azután, melyeket egyelőre csakis a nagyobb s központokon fekvő vidéki városokban kellene létesíteni, beraktároznák a gazdák gabonaterméseit s arra előnyös fel­tételek mellett kölcsönt folyósítanának, úgy, hogy annak pillanatnyi — rendesen a föld- mivelő munkálatokkal összefüggő — pénz­beli szükségletét ki tudná elégíteni. Azok a vidéki nagyvárosok, melyeknek elsősorban volna ilyen közraktárra szüksé­gük, elég vagyonosok ahhoz, vagy pedig eléggé hitelképesek arra, hogy az ilyen in­tézményt akár saját számlájukra is meg­alkossák, mert ezek a közraktárak, amellett, hogy közhasznú intézmények lennének, egy­ben anyagilag is jól jövedelmező vállalatát alkotnák az illető városoknak. A létesítők tehát jó üzlethez jutnak, a gazdaembert kisegítenék bajából, úgy, hogy az megtudná várni azt az előnyös időpontot, amikor a gabonájának magasabb ára van s igy mindkét fél jó üzletet kötve egymás ke­zére dolgoznának, hogy a haszon otthon maradjon. A községi közraktárak terve nem uj. Nem is mi találtuk fel, sőt még az idea fel­vetésének elsőségét sem arrogáljuk magunk­nak. Az idő, amikor a gazdaember raktára telve gabonával, ő maga meg gondok között sínylődik, nem . lévén kellő készpénze, ad aktualitást azonban ismételten ennek a kér­désnek s igy megpendítettük ismételten ezt az ideát. Hátha akad egy, egyetlen egy olyan vidéki város, mely megpróbálkozva ez idea megvalósításával, a budapesti közrak­tárak égisze alatt, avagy saját kezelésben próbálkozik segítségére lenni a földmivelő magyarnak, egyben magának is nagy jöve­delmet hajtó vállalatot szerezve. S ha sike­rül csak egy magyar várost is ez életrevaló eszme megvalósítására vezérelnünk, akkor mi már busásan meg leszünk jutalmazva fára­dozásunkért. Szabadságon. Schwarcz Frigyes kir. járási állatorvos megrendült egészsége helyreállítása céljából ideiglenesen szabadságoltatott. Helyet­tesítésével Ferencz István érmihályfalvai állatorvos lett megbízva. Építik a járásbíróságot. A székelyhídi já­rásbíróság ügye végre-valahára hosszas vajúdás után közeledik a befejezés felé. Az építkezés kiadására az árlejtést augusztus hó 3-ára tűzték ki s szeptember elején az építkezéshez hozzá fognak, úgy hogy az épület­nek a folyó évben tető alá kell jutni. Elkészült a palagyár. A „Biharvármegyei Első Asbeszt Müpalagyár* építkezése teljes befejezést nyert. A gépek szállítása már folyamatban van s igy a gyár működését már szeptember elején megkezdi. Járvány. Érköbölkuton nagy mértékben fellépett a hörghurut. Dr. Nádai Samu kör- ! orvos minden intézkedést megtett a járvány j terjedésének meggátlása céljából. Härtl Lujza példája hamar talált követőre. Nagyváradon, a vármegyeházán, egy gépiró- kisasszony lépett nyomdokaiba és a gyönge nemnél szokatlan erélylyel teremtett nyakon I egy vármegyei tisztviselőt, aki körülötte legyeskedett. Az illető hivatalnok, különben felesóges ember, a folyosón elegyedett be­szédbe a kisasszonnyal, Novák Máriával, aki tizennyolc éves és igen csinos úri leány. A hivatalnok beszéd közben annyira megfe­ledkezett magáról, hogy megcsípte a kisasz- szony arcát. Novák Mariska erre az inzul- j tusra sírva fakadt és beszaladt a gépirónők szobájába, ahol társnőinek zokogva panaszolta el az esetet. A leányok nyomban haditanácsra ültek össze és hosszú vita utén kisütötték,: hogy a panaszt Keszthelyi Zoltán főjegyző elé kell vinni. Novák Mariska föl is kereste a főjegyzőt, elmondta neki a történteket és szigorú megtorlást kért, mert különben — tette hozzá — maga fog magának elégtételt szerezni. A főjegyző nem tulajdonított az ügynek különös fontosságot és szórakozottan ráhagyta a kisasszonyra: — Tényleg legjobb, ka maga intézi el az ügyet. Biztosan valami rendreutasításra gondolt, ellenben Novák Mariska, mint a következmények igazolják, sokkal mozgalmasabb és csattanósabb formá­ban képzelte az elégtételvevést. Kiment a folyosóra, megkereste sértőjét — épp egy ak­tacsomóval egyik ajtó előtt állott — és oly heves lendülettel vezette kezét a hivatalnok arcához, hogy az akták szerterepültek. A kisasszony még egy pofonra készült, — talán kettőt csípett az álián a hivatalnok — de a férfi, jó vívó létére, védelmi állásba helyez­kedett, hibátlanul parírozott és az olasz vivó- iskola szabályai szerint hatalmas ugrások­kal addig hátrált, amig elérte a szoba ajta­ját és azon hirtelen berepült. Az esetnek természetesen hire futott és a vármegyeház aznap egyébről sem tárgyalt, mint a gépiró­kisasszony és a hivatalnok affairejéről. A hírlapírók is ott termettek meginterviewolni a hősnőt, aki kijelentette előttük, hogy már akkor le akarta adni a pofont, amikor az inzultus érte. Uj dalárda. A Székelyhídi Iparos Önképző Egylet kebelében egy uj dalárda alakult. Az alakuló gyűlés a múlt vasárnap volt meg­tartva. A dalárda elnöke Ádám Gusztáv lett. Ismerve Guszti bátyánk agilitását s fáradságot nem ismerő ügybuzgalmát, az uj dalárdának a legszebb jövőt jósolhatjuk. Művész és a költő. Van Székelyhidon egy néhai bérkocsitulajdonos, aki üres óráiban a múzsát szolgálja és néha-néha sikerült verseivel szórakoztatja az Érmellék olvasóit. Felesleges megneveznünk Weisz Kálmán urat, fűzfa pétát. A ,másik művész két hónap óta bolyong az Érmelléken. Foglalko­zásra nézve arcképfestő, igaz ugyan, hogy egy jól sikerült konyhafestésnél egyebet eddig nem produkált, de azért nagy művész Radványi, ki előtt nyitva állanak a szalonok ajtai. A művész és a költő megismerkedtek egymással Székelyhidon a Nagy-vendéglő­ben s mint rokonlelkeket, csakhamar szoros barátság fűzte őket össze. Ez az intim viszony kedden komikus véget ért. A költő, akit megszállott az ihlet, elragadtatva a 32 lapu biblia olvasásával szerzett láz hevétől, arcon csókolta a művészt. Művészünk sem volt rest és a csókokra hatalmas rúgással felelt. Talán még most is tartana a csókoló­zás és rugdosás, ha Guszti bátyánk közbe nem lép s szét nem választja a küzdő fele­ket. A nóta vége az lett, hogy művészünk és költőnk az esteli órákban a legkedélye­sebben forgatják újból az ördög bibliáját s valószínűleg még többször is elő fog fordulni köztük a csókolódzás. Melyről a közel jövő­ben költőnk tollából egy óda fog megjelenni. Félig festett torony. A székelyhídi róm. kath. templom tornya a múlt hetekben részben ujja festetett. Nem tudjuk, mi lehet az oka, hogy a torony alsó gombja festetlen maradt. Bármi lehet az oka, egyet azonban határozottan állíthatunk, hogyha igy marad, célszerűbb lett volna ha egyáltalán hozzá sem fognak a festéshez, mert az a mai állapotában dísztelenebb mint eddig volt. Baleset. A nagyváradi káptalan bagaméri uradalmában a napokban nagymennyiségű meszet oltottak. A mészoltó napszámosok között dolgozott Mózes József siketnéma ember is, aki a mész gőzétől és a nagy hőségtől elkábulva, a forró mésszel telt gödörbe esett, a honnan nagy bajjal tudták kihúzni napszámos társai. Á szerencsétlen ember igen súlyos égési sebeket szenvedett. Mindenesetre könnyelműségre vall, hogy ilyen munkára siketnéma embert alkalmaz a káptalani intézőség. Vasárnap délután a köbölkuti aranyifjuság az úgynevezett „Pannónia“-kávéház előtt meg­unván az alkoholmentes mulatozást, bevo­nultak a kávéházba nem feketét, de annál izgatóbb italt: a hegy levét kópertázni. Ele- intén nótáztak, aztán birkóztak, végül — a vasárnap tisztességének emlékezetére — oly alaposan eldöngették egymást a fattyuk, hogy az eget is bőgőnek nézték. A következő va­sárnap délután fog következni a revánzs! Peronoszpora. Székelyhidon nagy mérték­ben fellépett a szőlősgazdák réme : a pero­noszpora. Bár a tulajdonosok minden lehetőt elkövetnek, hogy a vész terjedését meg­akadályozzák, azonban kevés sikerre vezet a védekezés. Aratósztrájk. Gróf Stubenberg József uradalmában mindenütt kitört az aratósztrájk. A sztrájk oka a gyenge termésben kere­sendő. A szolgabiróság minden intézkedést megtett a sztrájk megszüntetésére. Eladó szerszámok. Kerékgyártó iparhoz tartozó szerszámok jutányos áron kap­hatók Szabó Lajosnál, Érmihályfalvay Templom-tér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom