Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-03 / 31. szám
Nagykároly, 1912. aug. 3. 31-ik szám. V. évfolyam. KÖZÉRDEK É^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TTÍ EZŐ6 AZ DAS Á G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Győrgy-tér 36. Telefon 95. Főszerkesztő: dp. bisitz Béla. Felelős szerkesztő : SIIHKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3’— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Egyes szám ára 20 fillér. Á pletyka. Szinte hihetetlen módon terjed Nagykárolyban egy rósz társadalmi szokás, az emberszólás. Igazi magyar neve: a pletyka. Különös egy növény. Nem igényel semmiféle nagyobb ápolást, kikéi magától, kifejlődik, nagyra növekszik és ami a fö — mérges. Kiirtani lehetetlen. Nem kényes. Otthon érzi magát a szalonokban éppen úgy, mint a kunyhókban. Hány jóravaló, becsületes ember életét mételyezte meg már e mérges növény; hány család boldogságát dúlta fel már ez a szörnyeteg, hány existenciát sújtott porba ez az orvul támadó, kíméletlen ellenség?! Jellemző tulajdonsága, hogy eredetét kikutatni vagy egyáltalán nem lehet, vagy ha lehetséges is, nagyon sok nehézségbe ütközik, mert a vele való közösséget mindenki szereti letagadni. A legtöbb esetben jelentékeny dologból keletkezik: valaki egy másikről hall valamit, — természetesen nem jót — ezt már az emberi természet sajátosságánál fogva nem képes magában megtartani, kell, hogy a harmadikkal is közölje, persze már valamicskével meg is toldva, hogy azt a negyedik és igy tovább közvetítse természetesen — illő megoldásokkal. A múlt héten egy helybeli úri asz- szonyról hiresztelték, hogy szeretőt tartott s férje a házánál talált udvarlót agyba-föbe verte. Természetes, egy szó sem volt igaz az egészből! A súlyosan sértett asszony kereste a hir terjesztőjét, nem találta; a pletyka szárnyrabocsájtőját nem sikerült felfedeznie. Betege lett a kétségbeesésnek s csak I férje vigasztaló szavai tartották visaza attól, hogy itt ne hagyja árváit és a halálba ne meneküljön szégyenével. És ez igy van nap-nap után. Ma itt, holnap ott veti fel a fejét a pletyka és célzatosan a női becsületet választja ki tárgyául. Az érdekelt fél nem is sejti, hogy voltaképpen mi történik; csak azt veszi gyakran észre, hogy kezdenek az emberek reá görbe szemmel nézni, társaságát kerülik, jó barátai elhidegülnek tőle, csodálkozik, keres, kutat, de a helyes nyomra ráakadni mégsem tud. Mert az embereknél az őszinteség ilyen esetekben rendesen hiányzik. Sőt örvendenek neki és bizonyos megelégedéssel szemlélik a szerencsétlen áldozat kínos zavarát. De hiányzik sokszor a bátorság is, hogy kellemetlen dolgot közöljenek valakivel, olyképpen gondolkozván, hogy úgyis eiég jókor fogja megtudni, ha mástól tudja meg, miért éppen ö vállalja el ezt TARCZA. Édes a bosszú. Az egész századnál, de talán még az egész regimentnél sem volt olyan csinos ember, mint az infanteriszt József Szabó. Ha kipödörte kackiás bajuszát, kifényesítette adjusztált bakancsait s kipucoválta az extra mundért, még az önkéntes sem volt snájdigabb nála. Hogy mért maradt ő csupán infanteriszt s miért nem lett sarzsi, azt csak a bildungsschul kommandánsa tudná megmondani. Mert értelmes, kötelességtudó katonának ismerte mindenki. No de hát mindenki nem kaphat csillagot, mert akkor ugyan kit komman- diroznának káplár uramék, ha mindenkinek bajonettjén ott fityegne a sárga cafrang ?! Hej nem is igen szomorkodott infanteriszt Szabó az ő csillagtalan voltán, mert akadt helyette olyan két szép fényes csillagja, amilyen talán még a főhadnagy ur gallérján sem ragyogott. Tudom, hogy kitalálnák, ha el se mondanám, hogy az a két csillag egy szép leányka szemeiből mosolygott feléje. De hát ez a két szép szem bizony nagy veszedelembe hajtotta infanteriszt Szabó uramat, mint azt históriámból meg fogják hallani. Boszniában feküdt a zászlóalj. Aszó szoros értelmében feküdt, mert más dolga nem akadt. Ha beállott a téli pihenő, — no meg ősszel és talán tavasszal is — nem volt egyéb dolguk, mint gombokat fényesiteni és mundért puccolni. A vidék és a bennlakók oly szelídek, oly bókességesek voltak, hogy miattuk akár ott se lettünk volna. Bezzeg nem bántotta őket, hogy ők „megszállott tartomány“. Hát ilyenkor mit csináljon a szegénj baka unalmában ? Beszélni a lakossággal eleinte éppen semmit, később — mikor összebarátkoztak — a lehető legszükségesebbre kell szoritkozniok, mert hát bizony a nyelvi különbség leküzdése nagy akadály s csak részben sikerül. Hát bizony nem tehet mást egyebet^ mint vagy sóhajtozik haza a nádfedelü viskók felé hűséges babája után, vagy pedig igyekszik csípni egyet magának. Az előbbi az ártatlanabb, veszélytelenebb, az utóbbi már nagyobb virtust igényel. Aki ismeri a bosnyák nép lelki tulajdonságait, mindjárt tisztába lesz azzal, hogy mit Jelent bosnyák leányt elcsábítani. És infanteriszt Szabónak ez sikerült. A legszebb leány volt a vidéken — de Bileken ahol feküdtünk minden este — a szép Fatime, a török kávés leánya. A keleti faj minden bája, szépsége rejlett a leányban. S az az ostoba szentimentalizmus, mely e nópfaj sajátsága, minden mozdulatában kifejezést nyert. Az a mély tűz, mely Telefon 118. MIIBE IS CIMIITÁRU I Telefon 118. Tisztelettel értesítem Nagykároly és vidéke CTl 1/rDrCI/rnr^T VC fTM ITXIX7V Dl I ✓V7t DT\ T létesítettem, ahol elsőrendű bükk és cser- n. é. közönségét, hogy Tompa-utca 17. sz. alatt i HI\L.ISLoM_1/Lo I L.O vL/^LIl I Hl\U U 7 I fát bocsájtok a közönség rendelkezésere házhoz szállítva, teljes méretben kirakva, rendkívül jutányos árak mellett. Felvágott tttzdfa, pormentes faszén zsákokban, avagy kilós és félkilós papir- csomagokban állandóan raktáron van. Cementáru gyáramban kutcsöveket, átereszeket, itató- és sertésvályukat és mindenféle vasbetétes csöveket készítek. Elvállalok csatornázást és mindenféle cement- és vasbetonozást. Nagy raktár _ i -» > n n n kavics, homok s nyers cementben. A n. é. közönség pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel B L U «I I Z I U U ff.
