Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-27 / 30. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK julius 27. 30-ik szám. SELYEM ÉS CÉRNA nosszuszáru «EZTYÜK--^= AJOUR (ÁTTÖRT) HARISNYÁK NAGY VÁLASZTÉKBAN IGEN OLCSÓN BESZEREZHETŐK BLAU KÁROLY -S- (KERESKEPEL^I1 BANKPALOTA)! NAGYKÁROLY. alatt megfelelő bérhelyiségről gondoskodik. Kijelentette a miniszter, hogy a város polgársága által erre a célra a tehetségét jóval tulhaladólag hozott áldozatot elfogadhatónak nem tartja, mert a pénzügyigazgatóság részére nem palota, hanem hivatalos helyiség szükséges. Nincs kifogása a Wagner-féle telek megvétele ellen, de ezt a város saját hatáskörében alakíttassa át, úgy, hogy a vételáron felül az 180,000 koronánál többet ne igényeljen. Azt is kijelentette a miniszter, hogy ezekért a hozandó áldozatokért megfizeti a pénzügyigazgatóságért fizetett eddigi bérösszeget. Ez volt a miniszter válasza, amelyről nyugodtan tehetett volna jelentést a képviselőtestületnek a királyi tanácsos ur, amiért — ismerve a képviselőtestület ge- rinctelenségét — még meg is éljenezték volna. Igen, de ha jelentést tesz erről a dologról, javasolnia kell azt is, hogy ezt a két férfiút: gróf Károlyi Mihályt és dr. Falussy Árpádot, — akik megmentették a várost egy óriási csapástól, akik elhárították fejéről a kilátásban volt vészt, pusztulást — válassza meg a képviselő- testület a város díszpolgáraivá. És ezt a javaslatot Debreceni István, a király tanácsosa, a Tisza István imádója, a bizalmi nyilatkozat gyártója, nem akarja megtenni, hogy miért? azt ő tudja legjobban, mi csak sejtjük, de azt határozottan állítjuk, hogy nem a város érdekéből teszi. A város érdekei megtörpülnek az ö politikai érdekei előtt, akinek már ebben szemével hunyorgatott a vakító fehérség láttára. Fölhelyezkedett a szánra, de nem igen jól érezte magát rajta, mert nem ■ volt a szánnak hátulsó karfája és hátát nem támaszthatta neki Egyebet nem lehetett látni egy csomó bundánál, melyben a doktor kicsiny, törődött teste egészen elveszett. A várost alighogy elhagyták, a kocsis összébb rántotta a gyeplük szárát és a négy ló nekiiramodott a végtelen éjszakának. Megérkeztek. A doktor sietett elvégezni a dolgát. A gróf uron csekély fokú lázat konstatált és csillapított rendelt neki. Egy pár percnyi ottlét után távozott. A szolgaszemélyzet köszönése között men le a lépcsőn és egyenesen felpakolta magát a szánra és sietett haza. Márton sem volt rest biztatni a lovait és amint kiértek a faluból az ostorhegyes megrántotta a szánt egy zökkenés, amit valami, a talpfák alá gurult kő okozott s azután minden simán ment. A lovak éreztek valami könnyebbülést a terhen, de Márton csak a gyeplő szárát fogta erősen és ügy ült a bakon, mint egy lóhajtást kedvelő bárónő. Derülni kezdett, már az ég is jelezte, hogy reggel fele jár az idő. A falu korcsmá- rossa jó korán kelhetett fel, hogy már útban találta Mártont a város felé. Látta, amint a szerencsétlen városban veszteni valója úgy sincsen, annál a rozoga Vesselényi- utcai viskónál, amelyről látszik, hogy gazdája kész arra, hogy bármikor kiköltözzön belőle. Ilyen helyzetben van ma a pénzügyigazgatóság kérdése. Tehát tenni, sürgősen tenni kell valamit. Ütött az utolsó óra, amikor félre kell tenni minden udvariassági tényt, minden kíméletet. Fel kell hívni rendkívüli közgyűlési határozattal a babérjain pihenő podestát arra, hogy jelentse ki, miért halogatja a pénzügyigazgatóság kérdését? (Frázis az az állítás, hogy még a hivatalos iratok nem érkeztek le.) Fel kell. hívni arra, hogy mivel indokolja eddigi késedelmezését? Figyelmeztetni kell végül arra, hogy a polgármesteri állás bizonyos kötelezettségekkel is jár s ha valaki érzi azt, hogy ennek nehezen vagy egyáltalán nem képes megfelelni, előtte áll az ut arra, hogy adja át hivatalát olyan kezekbe, akit nemcsak egy düledezö viskó és a nap-nap után növekedő nyugdijjárulék húz ehhez az álláshoz, de a város és a polgárság jólétének előmozdítása s nem menekül a legkritikusabb helyzetben üdülni — a bik- szádi hegyek közé. Egy-két középiskolát végzett fiú tanulóul felvétetik a helybeli villanytelepen. Havi fizetés első évben 20, második évben 40 és harmadik évben 60 korona. várja és úgy látszik azt hiszi magában, hogy megkíméli őt a gyaloglástól. De azután észrevette a korcsmáros, hogy Márton csak nem akarja a lovak iramját lassítani és oda szólt: — Hová megy Márton bátya ? Ez fejbiccentéssel felel neki és mondja magában, hát nem látod, hogy a doktort viszem. De a korcsmáros nem látott semmit és utánna szaladt és mégegyszer felkiáltott hozzá: — Hallja-e Márton gazda, hát engem nem vesz fel ? Márton egyszerre megállítja a lovakat és odavágja neki azt, amit előbb csak gondolt. De már erre kitör a gyaloglóból a keserűség és odavágja neki: — Hát megvan kend bolondulva. Hiszen nem visz senkit! — Mit ... 1 ? Hirtelen visszafordul és látja a doktor helyét, de őt sehol. . . — Hol az ördögbe lehet az a doktor, mikor tudom biztosan, hogy felült ? . . . A jogállam talpköve: A TRAFIK (D. S.) Érthetetlen, hogy a trafikok cime- rén keresztbetett lábbal üldögélő török basa nem sercintett még a fejünkre megvetésének jeleképen, mikor Sopronban elhangzott a szó, a büszke, az önérzetes, mikor a soproni pénzügyigazgató magyar rendszerre berendezett agyából kipattant a gondolat, hogy a Népszavát azért kellett kitiltani a trafikokból, a teremtését neki, mert — hogy ezt eddig semki sem találta, ki. — na igen, mert jogállamban vagyunk. És ennek a jogállamnak a talpköve nem a tiszta erkölcs, nem a szabadság, hanem a finánc, a pénzügyőri szemlész, valamint ennek felebbvalói és az állam többi alábbvalói. A jogállam alapszentségeit pedig nem a törvényhozás fényes csarnokában őrzik, hanem a m. kir. dohány tőzsdében, ahol is ugyanott mindenféle bel- és külföldi szivarok és szivarkák, valamint hoszzura és kurtára vágott dohányok kaphatók. A pénzügyek soproni igazgatója azonban nem sokat fogyaszt ebből a vágott dohányból, mert ő nyilván szüzet szív. Neki nem kell vágott dohány, neki nincs is vágott dohánya, ő csak annyit tud a lapokból, vagy honnan, hogy „ jogállamban“ élünk és ezen jogállam nemzeti vódereje, önálló hadserege a fináncok hada, akik talpig fehérruhában járják a trafikokat, üldözvén benne a dohányt amely szűz és az újságot, amely szűz, a magas kormány szerelmétől, holott ezen szerelmet nehéz bankos ajánlatokkal kinálgatják fel a sajtószabádság védelme alatt álló közvéleménynek. A soproni pénzügyigazgató ezzel a tudással, ezzel a jogi intelligenciával akár a bel- I ügyminiszter is lehetne Magyarországon, Törökországban még közfinánc sem. Nálunk Magyarországon azonban egy ilyen szűk agyvelejű pénzügyigazgató, aki ki mer bökni egy ekkora felháborító frázist, ez egy pénzügyi kerület élén áll, ez kitüntetést fog kapni, ha még eddig nem kapott, ez elő fog lépni, mert fel tudta fedezni, hogy Magyarország jogállam melynek talpköve ott áll a dohányáruk, postai és okmánybélyegek kis- és nagytőzsdéiben, körülálva fehérruhás fináncoktól, a kik átvették a hatalmat a királyi ügyésztől és vigyáznak, hogy a magyar sajtóba be ne kerüljön a kormány által meg nem becstelenitett, ártatlan sajtótermék. Az italmérések tisztaságának, a dohánycsempészetnek ellenőrzése valószínűleg rövidesen átmegy a kir. ügyészség hatáskörébe, mert a fináncoknak elég dolgot ad most a sajtó ellenőrzése. És utóvégre mégsem lehet követelni, hogy az ellenőrzést csak úgy egy-kettőre intózze- vógezze a soproni igazgató, mert ezek a betyár újságok tele vannak nagybetűkkel. Már pedig akkora intelligenciával, aminövél a magyar jogállam soproni felfedezője rendelkezik, nem olyan kis munka eligazodni a nagy ABC tömkelegében. T> T XZ fl T C\ házbó1 való 1 X XV U 1 Á U azonnal felvétetik a „Magyar Király“ szállodában. Ne dobja ki pénzét N§^- házaló ügynököknek hanem forduljon Huszthy Zoltán közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természethü, :: gyönyörű kivitelű képet kap! ::
