Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-21 / 51. szám

december 21. 51 -ik szám. KÖZÉRDEK 3 ik okiul. Xd TT X5 O K!! „LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyi fölerakata SCHNELL IMRE czégnél van. {«smsbsb» Az utolsó szó. Lapunk igen sok előfizetőjétől szemrehányást kaptunk azért, hogy a képviselőtestület csekély töredéke részéről a kissé korai bizalomnyilvá- nitással egyidejűleg a sajtót is ért támadást eré­lyesen vissza nem utasítottuk. Foglalkoznunk kell tehát ismét a tárggyal, jóllehet a magunk nézete az, hogy a jóizlés tiltja ilyen ártatlan emberek és szavaknak a komoly figyelembe véte­lét és viszautasitásál. Mert mi ugyan nem bánjuk, ha a Luezay borbély és hasonló vágású emberek soha egyebet nem fognak tenni, mint a sajtót piszkáljuk és cséplik. Mi csak egyet tehetünk. Kitanitjuk a szin- vakokat, a látni, érteni nem akaró ..nagy embe­reket“. Azok — akik nem ismernek másféle sajtót, mint amely hétról-hétre leadja a maga ártatlan, korlátlan elismerést, minden hatalmasról, mindenkiről, aki a köztéren szerepel — figyeljenek ide egy kissé, olvassák: íme a sajtó igazi hivatása . . . Mi a sajtó ? Keményszavu biró, örálló lelkiismeret. Mi a hivatása ? Hogy Ítéljen, ellenőrizzen, hogy a nyilvá­nosságával ébren tartsa a közügyek iránti érdek­lődést,, amely érdeklődés szabályozójává válik a közűgyek intézésének. Mindenhez, a mi a közt érdekli, hozzáférhet szava, kritikát mondhat, sőt engedtessék meg neki: tanácsot adhat, ag- ressive felléphet mindenki ellen, aki a köz ellen tesz. Nagyhatalomnak hívják, mert az, az is marad, ha munkásait egyes emberek patriarcha- lisan a régi jó idők, régi jó avas, fitymáló szavával skriblereknek, nevezik is. így nem lehet a sajtót véresre verni. Efféle gyenge nyilak visszapattannak róla. Mert skriblerek nem skrib­lerek : a közügyért, Írnak, átérzik a sajtó hatalmának életbevágó fontosságát, hasznossá­gát s úgy fordítják a közügy javára, a hogy azt a közügyek intézésének egyedüli kormány­zója az igazság diktálja. És ezek az irkanc- firkanc skriblerek, ezek a „szürke alakok“ akar­nak annyit és tudnak annyit használni a köz­nek, mint egyes feltűnési viszketegségtöl meg- kotyagosodott senkik, a kik diktátort allűrökkel, fejedelmi gentusokkal akarják per sundam bundám elintézni az igaz sajtót. És nem veszik észre, hogy egy kicsinyig túlbecsülik vékonyka erejüket, egy kissé meg­feledkeznek róla, hogy a sajtó nem /zupák tanács, amelynek csak hegedülni kell és úgy táncol, a hogy a nagybőgő akarja. Mennél jobban támadják a rozsdás tehetet­len fegyverekkel, annál erősebb a maya tehát a köz igazában. Nem akar urává lenni a köz­véleménynek, hanem a kézzel kezetfogva dolgozni egyért: az igazságért. Látni való, hogy egészen más céljai vannak, mint egyes korlátolt eszii és befolyásolható városi atyának, városi főmuftiknak. Pöffeszkecljenek ezek ott a hatalom polcán és hüssöljenek a hatalom árnyékában és moso­lyogjanak azon, hogy bolondok is akadnak, akik a közjóért is küzdenek. Intézzék el a mayulc részéről a sajtót, a melyet már sokak megrugdostak sáros csizmájukkal, hasonló felfuvalkodott korlátolt egyének, hatalmi tengödésben szenvedő akarnnkok. És hol vannak már azok ? Elfogytak, mint tavalyi hó. A sajtó túlélte őket, erőben, frisse­ségben gyarapodva. Tidelte őket a sajtó, az igazság har­cosa. Az igazság örök ? Mindenkit túlél. Még a szellemtelen pozörök, szép Magyar- ország oly szapora fajtáját is ... . !! Fodrásznő !! ajánlkozik jobb házakhoz, ki a fővárosban mint elsőrangú fodrásznő működött, haj on- dolirozás, valamint menyasszonyi koszorú és fátyol feltevésben teljes jártassággal bír. Szives megkereséseket Eengász Erzsi virágüzletébe kér. gyengeségének érzetében tehetetlenül, össze- szoritott ököllel, sápadtan, izzó szemmel kellett ezt tűrnie, azt látnia! Egy csúnya téli napon mindennek vége lett. Anyját ki­vitték a temetőbe, ő vissza ment a hideg odúba egyedül, mert apját többé nem látta. Idegenek jóvoltából nőtt nagyra, lett pappá és a vele született energiája vitte, kartársait megelőzve, szédítő magasra. Az az energia, mely öntudatlanul akkor csírázott ki lelké­ben, mikor kis gyerek korában sokra akarta vívni, hogy anyját segíthesse, hogy vissza­fizethesse azt, mit az érte tett. Sajnos ez most már lehetetlen volt, de az emlék élt, benne és ennek tiszta fénye vitte előbbre, ez tette lehetővé, hogy minden emberi nyo­mort megértett és könnyet törölt, vigasztalt, mások jóságáért jóval fizeti máshol, ött ahol egyre szükséges volt. Gondolattal mindjobban lekötötték s nem is vette észre, hogy egyik udvari papja jött a szobába és áll mögötte csendben. Végre figyelmessé lett valami zörejre és megfordult. A pap halkan jelentettte, hogy egy nyomorúságos, öreg ember akar vele sürgősen beszélni. A püspök intett kezével s a másik percben ott állt előtte úgy, mint régen sok-sok év előtt, megöregedve, még rongyosabban, de ugyanazzal a kiivott, pá­linkától duzzadt arccal, tulajdon édes apja, mint egy rémes vízió, mint anyjának ütle- gelője, kínzója, hóhérja 1 S a -nemes arc egy­szerre eltorzult, a sápadt szint biborrá fes­tette a harag, remegni kezdett, az egyik ke­zével megkapaszkodott az imazsámolyba, i hogy el ne essen s a másikkal ajtót muta­tott. Az öreg ember nézett bambán, ostobán s aztán az eszelősek gúnyos kacaját hallatva megfordult és szitkok árjával illetve fiát, ment kifelé. A főpap rémülten, haragtól reszketve né­zett a becsukódó ajtó felé, amerre eltűnt apja alakja, a vizió s aléltan, azt sem tudva álmodott e vagy való volt-e mindez vissza- roskadt az imazsámolyra és kétségbeesetten kezét térdelve könyörgött az Úrhoz bocsána­tért. Bocsánatért, mit ő, úgy érezte soha sem tudna apjának megadni. Tlagykárolyi Közgazdasági Bank ■ Részvénytársaság — szesz szabad maién raliéra, rum-, likőr- ás gyftmölcspálmlía­iFára ajánl legelőnyösebb feltételek mellett: elsőrendű és finomított nyers szeszt, pálinkát és gyümölcs- pálinkákat nagy és kis meny- ---------- nyiségben. ==EEE Sz abad raktár a vasúti állomás mellett a Nagykároly—börvelyi törvh. ut mentén. Nagykároly Közgazdasági Bank i Részvénytársaság Áruosztálya. Tlyomorgó rendőrök. Ha „Poinkáré“-t, a legkiválóbb fran­cia számtanárt, a kit kiváló szaktudásáért a Magyar Tudományos Akadémia első dijjal és disztagsággal tüntetett ki, meg­kérdeznek az iránt, hogy a mostani vi­szonyok, az uralkodó drágaság mellett, lehetséges-é hat tagú családdal havi 28 forint fizetésből tisztességesen, becsületesen, a legszükségesebbet sem nélkülözve megélni? — bizonyára tagadó választ adna. Ha tehát egy ilyen kiváló szaktudós nem volna képes megoldani ezt a pro­blémát, hogyan vállalkozzunk mi arra, hogy megfejtsük azt, hogy miként élhet meg egy nagykárolyi rendőr havi 28 fo­rint fizetésből, a mikor egész határozot­tan állíthatjuk, hogy az a képtelenséggel határos. Mert tudják meg nyájas olvasóink, hogy ennyi fizetése van Nagykároly vá­rosában egy közrendőrnek, azoknak az embereknek, akik éjjet-nappalt egybevető szolgálatban őrzik a városi polgárság va­gyonát és éjjeli nyugalmát. Ennyi és semmi több. Végre hat havi folytonos szolgálat után évi 160 korona lakpénz, amely csak éppen arra elegendő, hogy legyen egy hely, a hol a rendőr a fárasztó éjjeli szolgálat után pihenésre hajtsa le fejét, Kováéi CáyinSíi és Tsa női clivattcrinei IlEBRiüCEl« Fo-tér 55. Hungária kávéba* melleti. Őszi és téli újdonságok penyek divatszinekben; csipke, selyem és divatblousok, női felöltőkben, divat bundákban, plüseb- és szö^me-kabátok, 1 eány- é gyermek-felöltők, boák és muffok, costümök, pongyolák, színházi és esti kö- divaios kötött kabátoknak dús választéka a legolcsóbb, szabott árak mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom