Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-14 / 50. szám

december 14. 50-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. TT E5 O lEC !! H MÁSNAP wmwsmm 99 LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyi felerakata i­5CHNELL IMRE czégnél van. |{ Még fokozottabb erővel ráncigáljuk elő a nyomorgó városi rendőrök ügyét, a sárfészkek lakóinak jajkiáltását, fokozottabb erővel fogjuk követelni az egyenlő teherviselés folytán az egyenlő jogok kiterjesz­tését is, de kíméletlenül fogjuk üldözni azokat a törekvéseket is, ahol egyesek magánérdekektől vezérelve, koncokat kérnek a város húsos fazék- jából. Csalódnak abban is a bizalmi nyilat­kozat aláírói, hogy ezzel a határozattal el lett intézve a pénzügyigazgatóság és a sár­ban úszó utcák kérdése is. A világért sem. Sőt ellenkezőleg! Fogunk mi még sétálni a hosszuszáru csizmákkal s fogjuk mi még e lap hasábjain tárgyalni a pénzügyigaz­gatóság kulisza-titkait is. Egyelőre várunk egy kicsit közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Az ünnepi hangulatot ne zavarja meg az ádáz küzdelem harckiáltása. Legalább városinkban ne. A Jézuska járni fog a városban. Min­denkinek fog hozni ajándékot. Polgár- mesterünk már előre kapott egy kis bizal­maskodást, mi pedig bizalmatlanságot. Hátha Luczay polgártársunknak is telje­síti régi vágyát! Hátha meggondolja magát a polgármester és hála fejében elhagyja Albanézy Gyulát és ezentúl nála fog állan­dóan borotválkozni ?! ?! * * * Mielőtt lapunkban ennek a bizalmas­kodásnak a kérdését véglegesen lezár­nák, reá kell mutatnunk Luczay és érdek­társai mélységes hallgatására akkor, amidőn nem egy városi tisztviselő ténykedésének jogos elbírálásáról, hanem ennél fontosabb dologról volt szó, ahol sokkal indokoltabb lett volna a bizalmi kérdés felvetése és a függetlenségi párt alelnökének állásfogla­lása. A legutóbbi népgyülésröl irt tudósítás­ban ugyanis, amidőn — élén Apponyi Albert gróffal — megjelentek városunkban az ország kiváló férfiai, közöttük városunk képviselője, az a lap, amely most nagy sippal-dobbal kelt a jogtalan (?) sajtótáma­dások védelmére, gróf Apponyi Albertról mint kiérdemesült primadon­náról, gróf Károlyi Józsefről mint CSU- paszszáju gyermekiből emléke­zett meg. Pedig gróf Apponyi Albert a város díszpolgára, gróf Ká­rolyi József a város ország- gyűlési képviselője. Es ezek dacára sem siettek Luczay polgártárs és érdektársai a lekicsinylő tá­madást visszautasítani és őket teljes ra­gaszkodásukról és bizalmukról továbbra is biztosítani. Sőt még azt sem tették, hogy a cikk­ben foglaltakat visszautasítsák s ismerve a forrást, kijelentsék, hogy azzal foglalkozni sem kívánnak. Mélyen hallgatott a függet­lenségi párt hivatalos lapja is! Apponyi Albert gróf csak díszpolgár, gróf Károlyi József csak országgyűlési képviselő s a népjogok lelkes hirdetői! Luczay polgártárs és a függetlenségi párt alelnöke szerint, ezek a férfiak nem érdemelnek bizalmat a kormány saj­tójának támadásaival szemben. Szenzációs újdonság! Royal kávéházban minden szerdán, csütörtökön, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor 1 KS" Belépti-dijn nics A nagyérdemű közönség jó­akarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. — Csak hangosabban, — ez volt a felelete. Messziről halk, egészen halk hangot hal­lottam. Visszafojtott lélekzettel füleltem és egyszerre csak több hangot hallottam, ame­lyek igy suttogtak egymáshoz : — Szilárd . . .-— Lanyha . . . — Hitel . . . — Frankfurt lanyha. Berlin gyönge. Páris .. . — De valóban nincs itt 1 . . . — Aranyjáradékot kínálok . . . Nem akartam indiszkrét lenni s elmen­tem a telefon mellől. Fölfegyverkezett füle­met úgyszólván leszereltem. így vártam egy negyedóra hosszat, aztán ismét csengettem. — Halló 1 — kérdnzte a központ. — 11—80! — feltem én. — össze van kötve. — De nem kapok feleletet. < — Akkor bizonyosan a vezetékben van a hiba. . . Vihar készül. — Es ezt most mondja nekem ... Ez mévis hallatlan 1 Kiorditom a tüdőmet és nem hallják ... A menykü üssön a tele­fonba 1 . . . — Egy szót sem hallunk, — felelte a központ ... A vezeték ... a vihar . . . brrr .. . grrr . . . frrrr . . . Még öt percig belekiabáltam a telefonba, azután szomszédom gúnyos részvétnyilatko­zataitól kisérve elmentem barátomhoz, hogy megmondjam neki ami mondani valóm volt. Fájdalom, tizenkettő után pár perccel érkez­hettem csak a lakására. Inasa elmondta, hogy a nagyságos ur bosszúsan távozott el hazulról, mivelhogy én nem tartottam meg a szavamat. — Halló 1 Hiszen várhatott volna, — ki­áltottam a szolgának, mintha az is telefon lett volna. — A nagyságos ur úgy vélte, hogy 'a nagyságos ur (már mint én) tapintatosabb lehetett volna és megtelefonozhatta volna, hogy nem jön. — Vigyen el az . . . Edison téged, meg a telefont, meg mindent, ami hozzávaló 1 Halló 1 — d. .. . érted 1. . . Hatló ... — ki­áltottam, amennyire a dühtől rpkedt hangom csak megengedte s kirohantam a szabadba. Szerencsére jött egy friss zápor s lecsil­lapította dühömet. Semmi kétség. A telefon nagyon szép találmány. Éljen a telefon 1 A kuliura gerincei. A magyar városok, ha nem tévedünk nem nagyon szerethetik a magyar sajtót Ezt abból is lehet következtetni, hogy a köz- igazgatási banketteken mindig nagyon szép tósztot mondanak rá és olyan lelkes éljent kiáltanak neki, hogy annak a fele se lehet igaz. Mindazáltal a magyar sajtó hálára van kötelezve a magyar városok iránt, mert min­den esztendőben adnak neki egy kedves vezércikk-témát. Nevezetesen akkor, mikor a magyar városok kongresszust játszanak és el akarják hitetni önmagukkal, hogy ők most úgynevezett missziót teljesítenek. Ilyen nap volt a magyar városok buda­pesti kongresszusának első napja. Most ol­vasható a lapokban sok szép cikk a ^ áro­sokról, íratván részben udvariasságból, rész­ben a kongresszuson, részben a nem kevésbé fontos banketteken szerzett tapasztalatok alapján. Most olvasható, hogy a városok a leült,ura gerincei. Hogy nekik kötelességük a kultúra gerinceinek lenni, hogy tőlük függ az ország felvirágzása. Hogy ők tartják ke­zükben a haza sorsát. Hogy ők az alkotmány alapkövei és támaszai. Hogy övéké a hata­lom és dicsőség mindaddig, mig a vármegyék nem kongresszusoznak, mert akkor azok lesznek a gerincek, a talpkövek és a táma­szok, meg a satöbbik. Az ország összes polgármestereire és fő­jegyzőire mondjuk, semmi kedvünk- a csúfo­lódásra. Tudjuk és átérezzük a városok kul­turális és gazdasági szerepének fontosságát. Tudjuk, hogy habár változott viszonyok között s egy gazdasági válság nyomasztó hatása alatt: de mégis csak a városok azok az erek, melyeken keresztül a nemzeti szor­galom és munka lüktet. Némely országok RÓTN LIPÓT vatskereskedése Nagykároly Deák-tér. Mindenféle legjobb mi­nőségű k á 1 y h á k b a n nagy raktár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom