Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-11-30 / 48. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK november 30. 48-ik szám. felébb nemeit. Statisztika igazolja, hogy a tanitói pálya leggyilkosabb. A tanítóságnak csupán 7 százaléka éri el az 50-ik életévet. Tehát a legteljesebb segítséget egy nobilis nemzetnek nem volna szabad megtagadni tőlük. Mert minden nép intelligentiájának az a fokmérője, hogy mennyire becsüli meg a tanítóit. A magyar tanító pedig ma világ- tipusa a müveit, kilökött proletárnak. Egy- sorsban teng a postaszolgával, vasúti málhá- zóval és hordárral. A magyar tanítónak csak elméletben van 82 korona havi fizetése, a valóságban annyi sincs. Hetenkint kétszer annyi órát kell tanítania, mint a tanárnak ; 43 évet kell szolgálnia, hogy nyugalomba vonulhasson. Özvegyek 84 forint évi dijat kapnak. Érdekes, magasztos a tanító hivatása, de szomorú. Zsold nélkül, vérrel és ekével irtják az ugart. Már egyszer bátor keserűséggel fogadalmat tettek a legszomorubb szóra, sztrájkra. De pályájuk nimbusza visszatartotta őket. Csakis a társadalom zökkentheti ki a kátyúból a tanító veszteglő sorsát. Csakis a társadalom enyhítheti nyomorúságát. És most erre itt az alkalom. A Tanítók Szövetsége engedélyt kapott betegsegélyző- alap javára egy sorsjáték rendezésére. A sorsjáték fővédnökségét gróf Zichy János, maga a kultuszminiszter vállalta. 200,000 darab egykoronás sorsjegyet szórt szerte a Szövetség az országban, melynek jövedelmét ezer beteg tanító, tízezer beteg tanitógyer- mek várja. A sorsjáték húzása ez év utolsó napján lesz. A sorsjegyek vásárlását nemcsak a humánus kötelességek lerovására, ha- j nem a fényes nyereményekre is lehet bazi- rozni. Ezen sorsjegyekből minden tanító kapott. Könnyítse meg tehát a társadalom a tanító munkáját azzal, hogy maga kérje ezen egykoronás sorsjegyeket a tanítótól, hogy ne kellesen annak kinálgatásával a szegény tanítónak pirulnia. Mindnyájunknak volt tanítója és mindnyájunknak lesz gyermeke, akit tanító oktat. Mivel tehát a tanító egészségét a mi kultur-1 érdekeink rabolják el: tartsa kötelességének a társadalom az adósság lerovását. A tanító- sorsjegyek még csak pár hétig lesznek forgalomban s ha a társadalom segítsége elmarad : a remény utolsó forrását is betömheti az indolencia. — A tanítóság igen sokat köszönhet a sorsjegyek elhelyezése körül a királyi tanfelügyelőknek, kik nobilis szívességgel és lelkesedéssel végzik az adminisztrációt. Sorsjegyet minden tanítónál kaphat az olvasó, ki egy levelezőlapon bármily meny- nyiségben kérhet a Tanitói Sorsjáték irodájából (Budapest, IV., Erzsébet-tér 15.) A társadalom ezen revanche-sal tartozik a tanítóságnak. Tlagykárolyi Közgazdasági Bank Részvénytársaság ==: szesz szabad magán rafiára, gyára ajánl legelőnyösebb feltételek mellett: elsőrendű és finomított nyers szeszt, pálinkát és gyümölcs- pálinkákat nagy és kis meny- : ..- nyiségben. EE== Sz abad raktár a vasúti állomás mellett a Nagykároly—börvelyi törvh. ut mentén. Nagykárolyi Közgazdasági Bank # Részvénytársaság Áruosztálya. Apáca-szentelés. Takarítják a szatmári zárdát, Apácává szentelnek egy lánykát. Olyan bús a hangja a harangnak! Szárnyát metszik egy fehér galambnak. Olt a püspök s fényárban az oltár, Az apácák ajkán zeng a zsoltár; Olló kattog ... és lehull a földre Hosszú haja — mint a búza — szőke. Hallgat a dal. Vége a misének. Az apácák pihenőre térnek. O marad ott csendben ... elhagyatva . . . Valakinek valamikor rabja! Imádkozna, de nem - tud, hiába ! S meg-megnyilik vágyva piros szája: Mintha valakinek csókot adna . . . Es zokogva ráborul a padra. Apáca lett, apáca lett végre ! De örülni nem tud ennek mégse. Eszébe jut érte síró anyja És egy legény . . . akiért elhagyta. Aki az ö szivét megsebezte, Mert más leány mosolygását leste. Kiért ö elhagyta a világot! S imádkozni, vezekelni vágyott. Eszébe jut valakinek csókja S leesik a földre olvasója, Megrezzen ... és lehajlik utánna . . . Valakinek vétkét megbocsájtja. Rég volt ez már! Sok év múlt azóta! El is kopott fehér olvasója. Mégis, hogyha rá gondol e napra: Szomorúan ráborul — a padra. Dániel Kató. HÍREK. Olvasóinkhoz ! A „Közérdek — Ermelléku-et ezelőtt öt évvel alapítottuk s lapunk első számában megjelöltük azt az irányt, melyet követni óhajtottunk: „Nem dolgozunk rakettákkal és bengáli gyufákkal. Nem teszünk szent fogadalmat semmire, egyetlen óhajunk becsületére válni a magyar sajtónak, Nagykároly városának és az Érmelléknek. A mi lapunkkal tisztába lehet az olvasó, ha figyelemmel kiséri munkálkodásunkat.“ Ezt irtuk bevezető cikkünkben és hogy mennyire feleltünk meg hivatásunknak, mennyire váltottuk be Ígéretünket, magyarázza az az elért siker, amely lehetővé teszi azt, hogy lapunk állami vagy egyes klikkek támogatása nélkül, kizárólag a közönség pártfogása mellett jelenik meg, megerősödve, megizmosodva szolgálja az igazi közérdeket. Nehéz harcokat vívtunk meg a hátunk mellett levő öt év alatt. A legpiszkosabb konkurencia és roszakaratu emberek egész seregével kellett leszámolnunk, sokszor kizökkentünk abból a kerékvágásból, melyben egy komoly hangon vezetett lapnak haladnia kell, de sohasem magunk inica- tivájából tettük azt, hanem a beállott helyzet kény szeritett bennünket erre, amikor létkérdésről, amikor meg semmisítésünkre törő ellenség levereté- séröl volt szó. Es itt nem voltunk kíméletesek, de nem leszünk a jövőben sem. Voltak és vannak sokan, akik szókimondó, absolut, független irányú cikkeink hangjával nem bírnak ma sem megbarátkozni, de ezzel a jövőben sem fogunk törődni, mert bennünket sem hatalom, sem tekintély nem befolyásolhat, megfélemlítést nem ismerünk, mi a köz szolgálatában fogunk mindenkor állani és ha kell el is vérzeni, de laphasábjaink mindenkor mindenki számára nyitva állanak. A letűnt öt év a Közérdek Er mellék“ életében nekünk adott igazat, mert a nagy- közönség megértett bennünket. Most az év utolsó havában ujult erővel vesszük fel a munkát. A közönség támogatása oda segítette lapunkat, hogy állandóan nagy terjedelemben jelenhessen meg, részletesen számolhasson be a heti eseményekről és még erősebben szervezhessük azt a munkatársi gárdát, a mely lapunkat a vidék minden eseményéről értesíti. Amint öt év előtt úgy most sem teszünk szent fogadalmat semmire. Egyet ígérünk és azt be is tartjuk : becsületeseti fogjuk szolgálni az igazi közérdeket. Viszonzásul kérjük a közönség eddigi nagybecsű támogatását. * * * Mutatványszámokat, — de csakis ez irányban kifejezett határozott óhajtásra — szívesen küldünk, de hogy lapunkat mint azt egyes heti lapok teszik — olvasóink nyakára küldjük s elfogadás esetén követeljük az előfizetés megfizetését, azt nem tartjuk összeegyesztetlietönek a független magyar sajtó tisztességével. Kiváló tisztelettel a „Közérdek Ér mellék“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Vezénylés. A m. kir. kassai honvéd kerületi parancsnokság Sarvay János főhadnagy és Vitt László hadnagyot öt havi telefon tanfolyamra Debrecenbe vezényelte. Kedvelt tisztjeink azonban májusban visszatérnek állomáshelyükre. A nagykárolyi református egyházmegye a magyar református lelkészárvák otthona javára Nagykárolyban 1912. évi dec. hó első napján Kálvineum estélyt rendez az alábbi műsorral: Előzőleg d. e. fél 10 órakor isteni tisztelet a ref. templomban. Prédikál Jánossy Zoltán debreceni ref. lelkész. Templomi perselypénz a Kálvineum javára. A Városi Színházban este 8 órakor kezdődő hangverseny müsoja: Városi dalárda. Szavalat: Luby Magda. Hegedű-zongora: dr. Damokos Andor — Bendiner N. Ünnepi beszéd: dr. Baltazár D. püspök. Dal zongora kísérettel: Boer Endre. Szavalat: Kozma Zs. Zongora: Bendiner N. Dal Jánossy Antal. Záróbeszéd : Kiss Ferenc. Városi dalárda. Színészet. Neményi Lipót színigazgató folyó hó 26-án fejezte be a bérletek gyűjtését s e téren igen kedvező eredményt ért el. Neményi ezúton kéri fel a színházlátogató közönséget, hogy azok akik bérelni óhajtanak, szíveskedjék ebbeli szándékukat december 15-éig a színházi pénztárnál bejelenteni. Értesülésünk szerint Neményi az idei sziniidónyt gazdag műsorral és a legkiválóbb szinügyi újdonságokkal fogja betölteni, melyből felemlítjük Molnár Ferenc nagyhatású színmüvét a „Farkast“ és Lechár „Éváját“. A sziniidény egyik meglepetése lesz Madách Imre „Ember tragédiájának“ az Esz- terházy-féle díszletek hü másolatával való szinrehozatala. Éremkiosztás. Minden olyan egyesületnél, a mely közcélt van hivatva szolgálni az i egyesület tagjait bizonyos idők elteltével megszokták jutalmazni. Őfelsége legnagyobb kegye a tüzoltászat terén 25 évet eltöltött egyéneket is éremmel jutalmazta, anélkül, hogy kutatták volna azt, érdemes-e az illető erre a kegyre. így jutott Demidor Ignác is ahhoz, hogy 25 évi tűzoltói szolgá-
