Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-30 / 48. szám

4-ik oldal. KÖZÉRDEK november 30. 48-ik szám. felébb nemeit. Statisztika igazolja, hogy a tanitói pálya leggyilkosabb. A tanítóságnak csupán 7 százaléka éri el az 50-ik életévet. Tehát a legteljesebb segítséget egy nobi­lis nemzetnek nem volna szabad megtagadni tőlük. Mert minden nép intelligentiájának az a fokmérője, hogy mennyire becsüli meg a tanítóit. A magyar tanító pedig ma világ- tipusa a müveit, kilökött proletárnak. Egy- sorsban teng a postaszolgával, vasúti málhá- zóval és hordárral. A magyar tanítónak csak elméletben van 82 korona havi fizetése, a valóságban annyi sincs. Hetenkint kétszer annyi órát kell ta­nítania, mint a tanárnak ; 43 évet kell szol­gálnia, hogy nyugalomba vonulhasson. Öz­vegyek 84 forint évi dijat kapnak. Érdekes, magasztos a tanító hivatása, de szomorú. Zsold nélkül, vérrel és ekével irt­ják az ugart. Már egyszer bátor keserűség­gel fogadalmat tettek a legszomorubb szóra, sztrájkra. De pályájuk nimbusza visszatar­totta őket. Csakis a társadalom zökkentheti ki a ká­tyúból a tanító veszteglő sorsát. Csakis a társadalom enyhítheti nyomorúságát. És most erre itt az alkalom. A Tanítók Szövetsége engedélyt kapott betegsegélyző- alap javára egy sorsjáték rendezésére. A sorsjáték fővédnökségét gróf Zichy János, maga a kultuszminiszter vállalta. 200,000 darab egykoronás sorsjegyet szórt szerte a Szövetség az országban, melynek jövedelmét ezer beteg tanító, tízezer beteg tanitógyer- mek várja. A sorsjáték húzása ez év utolsó napján lesz. A sorsjegyek vásárlását nem­csak a humánus kötelességek lerovására, ha- j nem a fényes nyereményekre is lehet bazi- rozni. Ezen sorsjegyekből minden tanító kapott. Könnyítse meg tehát a társadalom a tanító munkáját azzal, hogy maga kérje ezen egy­koronás sorsjegyeket a tanítótól, hogy ne kellesen annak kinálgatásával a szegény ta­nítónak pirulnia. Mindnyájunknak volt tanítója és mind­nyájunknak lesz gyermeke, akit tanító oktat. Mivel tehát a tanító egészségét a mi kultur-1 érdekeink rabolják el: tartsa kötelességének a társadalom az adósság lerovását. A tanító- sorsjegyek még csak pár hétig lesznek for­galomban s ha a társadalom segítsége elma­rad : a remény utolsó forrását is betömheti az indolencia. — A tanítóság igen sokat kö­szönhet a sorsjegyek elhelyezése körül a ki­rályi tanfelügyelőknek, kik nobilis szívesség­gel és lelkesedéssel végzik az adminisztrá­ciót. Sorsjegyet minden tanítónál kaphat az olvasó, ki egy levelezőlapon bármily meny- nyiségben kérhet a Tanitói Sorsjáték irodá­jából (Budapest, IV., Erzsébet-tér 15.) A tár­sadalom ezen revanche-sal tartozik a tanító­ságnak. Tlagykárolyi Közgazdasági Bank Részvénytársaság ==: szesz szabad magán rafiára, gyára ajánl legelőnyösebb feltételek mellett: elsőrendű és finomított nyers szeszt, pálinkát és gyümölcs- pálinkákat nagy és kis meny- : ..- nyiségben. EE== Sz abad raktár a vasúti állomás mellett a Nagykároly—börvelyi törvh. ut mentén. Nagykárolyi Közgazdasági Bank # Részvénytársaság Áruosztálya. Apáca-szentelés. Takarítják a szatmári zárdát, Apácává szentelnek egy lánykát. Olyan bús a hangja a harangnak! Szárnyát metszik egy fehér galambnak. Olt a püspök s fényárban az oltár, Az apácák ajkán zeng a zsoltár; Olló kattog ... és lehull a földre Hosszú haja — mint a búza — szőke. Hallgat a dal. Vége a misének. Az apácák pihenőre térnek. O marad ott csendben ... elhagyatva . . . Valakinek valamikor rabja! Imádkozna, de nem - tud, hiába ! S meg-megnyilik vágyva piros szája: Mintha valakinek csókot adna . . . Es zokogva ráborul a padra. Apáca lett, apáca lett végre ! De örülni nem tud ennek mégse. Eszébe jut érte síró anyja És egy legény . . . akiért elhagyta. Aki az ö szivét megsebezte, Mert más leány mosolygását leste. Kiért ö elhagyta a világot! S imádkozni, vezekelni vágyott. Eszébe jut valakinek csókja S leesik a földre olvasója, Megrezzen ... és lehajlik utánna . . . Valakinek vétkét megbocsájtja. Rég volt ez már! Sok év múlt azóta! El is kopott fehér olvasója. Mégis, hogyha rá gondol e napra: Szomorúan ráborul — a padra. Dániel Kató. HÍREK. Olvasóinkhoz ! A „Közérdek — Ermelléku-et ezelőtt öt évvel alapítottuk s lapunk első számában megjelöltük azt az irányt, melyet követni óhajtottunk: „Nem dolgozunk rakettákkal és bengáli gyufákkal. Nem teszünk szent fogadalmat semmire, egyetlen óhajunk becsületére válni a magyar sajtónak, Nagykároly városának és az Érmelléknek. A mi lapunkkal tisztába lehet az olvasó, ha figyelemmel kiséri munkálkodásunkat.“ Ezt irtuk bevezető cikkünkben és hogy mennyire feleltünk meg hivatásunknak, mennyire váltottuk be Ígéretünket, magya­rázza az az elért siker, amely lehetővé teszi azt, hogy lapunk állami vagy egyes klikkek támogatása nélkül, kizárólag a közönség pártfogása mellett jelenik meg, megerősödve, megizmosodva szolgálja az igazi közérdeket. Nehéz harcokat vívtunk meg a hátunk mellett levő öt év alatt. A legpiszkosabb konkurencia és roszakaratu emberek egész seregével kellett leszámolnunk, sokszor kizökkentünk abból a kerékvágásból, mely­ben egy komoly hangon vezetett lapnak haladnia kell, de sohasem magunk inica- tivájából tettük azt, hanem a beállott helyzet kény szeritett bennün­ket erre, amikor létkérdésről, amikor meg semmisítésünkre törő ellenség levereté- séröl volt szó. Es itt nem voltunk kíméle­tesek, de nem leszünk a jövőben sem. Voltak és vannak sokan, akik szóki­mondó, absolut, független irányú cikkeink hangjával nem bírnak ma sem megbarát­kozni, de ezzel a jövőben sem fogunk törődni, mert bennünket sem hatalom, sem tekintély nem befolyásol­hat, megfélemlítést nem isme­rünk, mi a köz szolgálatában fogunk mindenkor állani és ha kell el is vér­zeni, de laphasábjaink mindenkor min­denki számára nyitva állanak. A letűnt öt év a Közérdek Er mellék“ életében nekünk adott igazat, mert a nagy- közönség megértett bennünket. Most az év utolsó havában ujult erő­vel vesszük fel a munkát. A közönség támogatása oda segítette lapunkat, hogy állandóan nagy terjedelemben jelenhessen meg, részletesen számolhasson be a heti eseményekről és még erősebben szervezhes­sük azt a munkatársi gárdát, a mely lapunkat a vidék minden eseményéről ér­tesíti. Amint öt év előtt úgy most sem te­szünk szent fogadalmat semmire. Egyet ígérünk és azt be is tartjuk : becsületeseti fogjuk szolgálni az igazi közérdeket. Viszonzásul kérjük a közönség eddigi nagybecsű támogatását. * * * Mutatványszámokat, — de csakis ez irányban kifejezett határozott óhajtásra — szívesen küldünk, de hogy lapunkat mint azt egyes heti lapok teszik — olva­sóink nyakára küldjük s elfogadás esetén követeljük az előfizetés megfizetését, azt nem tartjuk összeegyesztetlietönek a füg­getlen magyar sajtó tisztessé­gével. Kiváló tisztelettel a „Közérdek Ér mellék“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Vezénylés. A m. kir. kassai honvéd kerü­leti parancsnokság Sarvay János főhadnagy és Vitt László hadnagyot öt havi telefon tan­folyamra Debrecenbe vezényelte. Kedvelt tisztjeink azonban májusban visszatérnek állomáshelyükre. A nagykárolyi református egyházmegye a magyar református lelkészárvák otthona ja­vára Nagykárolyban 1912. évi dec. hó első napján Kálvineum estélyt rendez az alábbi műsorral: Előzőleg d. e. fél 10 órakor isteni tisztelet a ref. templomban. Prédikál Jánossy Zoltán debreceni ref. lelkész. Templomi perselypénz a Kálvineum javára. A Városi Színházban este 8 órakor kezdődő hangver­seny müsoja: Városi dalárda. Szavalat: Luby Magda. Hegedű-zongora: dr. Damokos Andor — Bendiner N. Ünnepi beszéd: dr. Baltazár D. püspök. Dal zongora kísérettel: Boer Endre. Szavalat: Kozma Zs. Zongora: Bendiner N. Dal Jánossy Antal. Záróbeszéd : Kiss Ferenc. Városi dalárda. Színészet. Neményi Lipót színigazgató folyó hó 26-án fejezte be a bérletek gyűjtését s e téren igen kedvező eredményt ért el. Neményi ezúton kéri fel a színházlátogató közönséget, hogy azok akik bérelni óhajtanak, szíveskedjék ebbeli szándékukat december 15-éig a színházi pénztárnál bejelenteni. Értesülésünk szerint Neményi az idei sziniidónyt gazdag műsorral és a legkiválóbb szinügyi újdonságokkal fogja betölteni, melyből felemlítjük Molnár Ferenc nagyhatású színmüvét a „Farkast“ és Lechár „Éváját“. A sziniidény egyik meglepetése lesz Madách Imre „Ember tragédiájának“ az Esz- terházy-féle díszletek hü másolatával való szinrehozatala. Éremkiosztás. Minden olyan egyesületnél, a mely közcélt van hivatva szolgálni az i egyesület tagjait bizonyos idők elteltével megszokták jutalmazni. Őfelsége leg­nagyobb kegye a tüzoltászat terén 25 évet eltöltött egyéneket is éremmel jutalmazta, anélkül, hogy kutatták volna azt, érdemes-e az illető erre a kegyre. így jutott Demidor Ignác is ahhoz, hogy 25 évi tűzoltói szolgá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom