Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-11-09 / 45. szám
V Nagykároly, 1912. november 9. 45-ik szám. V. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉF5MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS THEZŐGAZDASAG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Előfizetési árak: Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. 1 ' Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— kor Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Gycrgy-tér 3G. Telefon 95. Egyes szám ára 20 fillér. Válságos idők. (S.) Recseg, ropog minden körülöttünk. Mintha valamely természelfölötti hatalom Sodoma és Gomorhát akarna inscenálni, törik, szakad minden, amit eddig megingathatatlannak, örökéletünek gondoltunk. A hosszantartó pénzügyi krízist ime újabb háborús komplikációk súlyosbítják s amikor már azt hittük, hogy jobb idők hajnala dereng reánk, akkor sújtott még a sors keze gazdasági életünkre. Napról-napra nem hallhatunk s nem olvashatunk egyébről, mint ennek vagy annak az intézetnek, vagy cégnek válságáról. Szinte minden órában egy nagy vállalat kerül terítékre, hogy a részvény- társaságok részvényeiről ne is beszéljünk, melyek hanyatt-homlok zuhannak alá s naponta óriási értékek sülyednek a semmiségbe. S most ime megértük azt is, amitől már őseink is annyira fáztak, hogy a Balkánon lappangva izzó zsarátnok lobbot vet s egy európai balkáni háború véres árnyéka vonul a láthatárra. Vájjon mii s mennyit véthettünk, hogy a sors ily keményen látogat meg bennünket?! Avagy a Magyarok Istene elfeledkezett volna népéről s súlyos helyzetében segítő karját nem nyújtja ezer esztendős nemzetének a megmentésére?! Szomorú időket élünk s még csak reményünk sincsen arra, hogy a viszonyok egyhamar megjavulhatnának, sőt! Ha még lehetséges, úgy rosszabbodhatnak, amennyiben csak egyetlen magyar cég és vállalat sem lesz, mely óriási veszteségek nélkül meguszhatná e válságos időket. Egy osztrák-maguar háború jövendőjének még csak képei sem merészeljük felidézni. Pedig igen félő, hogy a balkáni tüzcsóva átcsap a mi monarchiánk érdekszférájára s ekkor azután elkerülhetetlen a mi részünkről a háború. S akkor már nemcsak anyagi érdekeink forognak kockán. Akkor a tönkrement existentiák mellett ott siránkozik a férjét vesztett anya, gyermekét gyászoló szülő s az apját vesztett gyermeksereg. S ezt a veszteséget azután sokáig, igen sokára heverheti ki a mi amúgy is agyonsanyargatott országunk ! De még nem hült ki a reménység örök sugara. Ha csak szikrája is, de él bennünk az a hit, az a szent reménykedés, hogy talán még az utolsó órában elkerülhető az a vérontás, amely a mi fiaink szivéből áztatná a termő talajt. Hiszen elég vért áldoztunk mi már ennek a hármas bérc koszoruzta hazának védelmében. S a nagyobbik bajt elkerülve, talán könnyebben vigasztalódhatunkanyagi tönkünk láttára, mert elképzelhetjük, hogy mennyivel könnyebben elviselhetjük az ; anyagi veszteséget, mint azt, ha siratnunk, gyászolnunk kell azokat, akik szi- I vünkhöz legközelebb állanak. Az anyagiak TÁRCZA.-m&r Hires méregkeverő nők. — Elsárgult aktákból. — Az 1890-ik esztendőben Heidekrug porosz városkában egy tizennyolc éves leány megmérgezte az apját és nagyanyját, mert nem akartak beleegyezni abba, hogy a leány szive választottjáé legyen. Az apa gondos apa volt, szegény ember hozzá, aki nem tudott hozományt adni a leányával. A nagyanyának volt ugyan némi vagyona, de tudni sem akart arról, hogy szöszke unokája otthagyja. Várni kellett volna tehát a halálára, amikor az apa is talán megnyugtatta volna aggályait, ő lévén a vagyon örököse. A kis süldő leány azonban nem várt I Megmérgezte a nagyanyját, majd ráadásul az apját, hogy a hozomány annál biztossabb legyen. Hasonló eset volt az, mely ugyanabban az évben egy szászországi városkában történt. A polgármester leánya beleszeretett egy komédiás trup hősszerelmesébe. Mikor ezt az apja észrevette, felháborodva tiltakozott leányának e romantikus eltévelyedése ellen. Nem használt semmit sem. A leány a hősszerelmes után szökött, de az apa közben járására karhatalommal hozták vissza. Nemsokára a leány apja és anyja meghalt. A szerelmes leány egyszerűen megmérgezte ,őket, nehogy az ő szerelmének útjában álljanak. Életfogytiglani börtönnel fizetett érte. Borzalmasabb szinte érhetetleu a következő eset, amely Párisban egy Buon nevű háztulajdonossal esett meg. A szülők imá- dásig szerették a kis Henriket, egyetlen leányukat s fájó szívvel Ígérték a jelentkező I vőlegénynek oda. Egy nappal az esküvő előtt meghalt az apa. Az esküvőt el kellett halasztani. Még inkább el kellett napolni, amikor néhány napra reá meghalt az anya is. Egy évig tartott a gyász. Az annyiszor elhalasztott lakodalom előtti nap egy hold világos éjszaka, mikor susogó fák alatt sétált az ifjú jegyes pár s minden olvadó, édes érzésekről látszott regélni, igy ; szólt az ifjú mennyasszony vőlegényéhez : — Igen drágám, végre egymásé leszünk és semmi sem fog utunkba állani. Még szüleim sem zavarhatnak többé, azért mérgeztem meg őket. A vőlegény nagyot nézett. Azt hitte, hogy a leány megőrült. De nem. A leány elragadó kedveséggel tovább fecsegett, mintha minden a legtermészetesebben s magától érte- tődődnék. Végre is hozzáfogtak a két öreg exhu• •• BÓTH ADOLF Yan szerencsém a n. é, közönség szives tudomására adni, hogy Nagykárolyban, a Cservenyák-házban, Varga Imre ur szomszédságában • •• 11 •f posztó, gyapjúszövet és szabó kelléru*i 1 1!---------- kék gyári raktára --------DQ SZTO BS 0V3D USZOVBT 111! U J* Nagykároly, Cservenyák-ház. IIUULIU UU U R iipiUViali H w 1 üzletet nyitottam. Raktáron tartok a mai kor igényeinek megUJ. • •• Egy tanuló felvétetik. / felelően a legújabb divatu angol és hazai gyártmányú szöveteket és az összes ? hozzátartozó kellékeket. = Nagy választék Kosztüm-kelmékben. •••
