Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-11-02 / 44. szám
november 2. 44-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. kiwmmmmwm 3^ LtyiIPOKÜ MÁSNAP ■■■ M LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyi felerakata SCHNELL IMRE czégnél van. a kir. ügyész előtt féküsznek, aki vádat fog! emelni az emberi jogok legszentebbike, a személyes szabadság súlyos megsértése miatt és a bűnös elnyeri jutalmát. Kedves polgármester ur! Ez az utóbbi tény már meghaladta a mér- téket, a meddig a polgárság türelme terjed s eme törvénytelenségek láttára megrendült a biza- ' lom a polgárságban, nem csak az általa fizetett \ rendőrség, de az Ön hivatali ténykedése iránt is. \ Nem akarja a polgárság elhinni azt, hogy j a város jelenlegi polgármestere, tényleg a város atyja legyen, nem akarja elhinni azt, hogy a polgármesteri székbe olyan egyén ül, aki védelmezője, tanácsadója, oltalmazója lenne a polgárságnak. Az a tudat kezd gyökeret verni a polgárság körében, hogy Ön kedves polgármester ur, már kifáradt, pihenni vágyik. Nem gondolja-e. hogy itt az ideje annak, j hogy kérje nyugdíjjaztatását.! ? ! A podeszta szék recseg, ropog. Nem fél-e attól, hogy a felzudult közvélemény ki találja törni szuette lábait ? ? ? ? ? TÍagykárolyi Közgazdasági Bank Részvénytársaság szesz szabad magán raktára, rm-.lör-ésgydmölcsfláliiilía- cr gyára ^ai ajánl legelőnyösebb feltételek mellett: elsőrendű és finomított nyers szeszt, pálinkát és gyümölcs- pálinkákat nagy és kis meny- — nyiségben. ■ Szabad raktár a vasúti állomás mellett a Nagykároly—börvelyi törvh. ut mentén. Nagykárolyi Közgazdasági Bank Részvénytársaság Áruosztálya. majd föltekint az égre és nézi a futó felhőket. Egy gondolat alakul meg és deren lel- j kében: mért van mindez . . . aki alkotta, kinek alkotta? . . . bizonyos, hogy mi is hasznát vesszük, tehát nekünk is. Kell ilyenféle céljának lennie. De atyám okos és jó ( ember, ő jobban tudja és mért mondana | hazugságot fiának ? . . . — Elég, hagyd őt töprengeni. Ez meg fogja találni az igazat. Hát lásd, ez a két nő és ez az egy férfi lerontja nemes haragodat, melyet a föld népei fölött érezték Ha csak e három nemes lélek volna ott, akkor sem törülném el a földet az ég szinéről. Az én világom mindenkié, a jóké, rosszaké egyaránt. de a gonoszok ezreivel föl ér ama tiszta szivvel álmodozó, nekem hálás leány, a hűségben fenséges asszony és a bölcs és nemes férfi, aki szeretetre tanitja a gyermekét. Meglásd, mind ilyen lesz majd idővel. De e nekem tetsző nemesek okán már most betölti célját a kicsi föld. Nem semmisítem meg Azmil az oktalanok kedvéért. Eredj békével. A temetőben. Irta: Sz. Hromkovits V. Győző. Az Oserőt ón mindig csodáltam, Legtisztább fényben itt ragyog felém. Ha a vásári zajban nem találtam, Eljöttem és itt mindig föllelém. Ha hozzá fordulók magamba-szálltan, Áldó kezével maga jött elém; S ki a madárnak is parancsol asztalt, Itt, a sirok közt mindig megvigasztalt. Az élet-harc, — ez itt a tiszta béke, Boldog álmoknak méla éje ez; A küzdelemnek itt örökre vége, Itt a sirok közt istenkéz fedez. Az üldözöttnek csendes menedéke, És a fáradtnak pihenője lesz. S ki mindig az örök életbe’ hittem, Szent nyugalommal járok mostan itten. Gyújtsátok meg az ünnepi világot, Keressétek fel a halottakat . . . Kinek szivén halál kaszája vágott Sebet, ne félj, hogy újra fölszakad, Mert a vigaszt ma te is megtalálod, Ha itt békén kisírhatod magad. Ha majd a csendes estharangszó kondúl, Ünnep kezdődik ott a sírokon túl. . i Halottak ünnepe ! Harangszó kondúl; Halottakért egy csendes rekviem. Áthatva én magasztos fájdalomtól, Pergő könnyekbe’ öntöm ki szivem. Van élet olt a porlasztó síron túl, Lelkem nem hal meg, bízom mind híven: Ha majd én is a véghatárra érek, Eljő az Ur Ítélni, hogy mit érek. »Spitz Erzsiké Nagykároly Winkler Lajos Dobra jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Czutrin Etelka Nagykároly Stark Márton Nyírbátor jegyesek. (TDinden külön értesítés helyett.) Halottak ünnepe! Fény, büszke pompa, Dicsőség, nagyság ne ragyogjon itt: Koldus, király, por lesz a sirhalomba’ S hogy a rang érdem ott fenn, balga hit. Az elhervadt akácok sárga lombja Az elmúlásra könnyen megtanit. Ahol tisztán ragyog az Urnák arca, Megszűnik ott a fény s nyomornak harca. Bár idefenn végetlen harc a létei; De kit az élet ősze eltipor, Búcsúztathatják cifra gyászbeszéddel, Állhat fejénél díszes kőszobor: Elhunyván, ott lenn ő se’ lesz kivétel, Lesz, mint a többi, egy maroknyi por. De ki tisztán élt, tiszta lesz halála És a Teremtőt bizton megtalálja. Ez itt a föld s az ég közös határa, Itt lenn a létért foly’ a küzdelem; Az embert csendes béke ágya várja Ott lenn, hogy álmodozzék szüntelen. Ki itt hiába számított dijára Verítékének, az meglelte lenn. Ott a sziklánál csendesebb az ember, Emésztő vágyakért a szive sem ver. Halottak ünnepe 1 Amerre lépek, Csodás regékről szól a néma hant . . . Mintha a szellő temetői népek Uszálya volna, mely most elsuhant; Bágyadt szivemben oly csodásat érzek, Mintha feküdném többi közt alant S kis mécseket gyújtatnának felettem, Kiket rég’ idehagytam és szerettem. A sirok közt szent borzalommal járva, Eljöttem én is mécset gyújtani; _ Eljöttem kedvesim porló porára Virágfakasztó könnyet ontani, Esdvén az ég Urához, mint az árva, Szivem úgy elszoritja valami . . . I * a lelkem kibontott büszke szárnynyal Lalottaimhoz a magasba szárnyal. HÍREK. Kérelem előfizetőinkhez! Újólag arra kérjük mélyen tisztelt előfizetőinket, hogy a múlt és folyó évi előfizetési dij hátralékaikat mielőbb kiegyenlíteni szíveskedjenek. A nyomasztó pénzviszonyokra való tekintettel mi is abba a helyzetbe jutottunk, hogy minden segédeszközt kimentve, előfizetőink támogatása nélkül kénytelenek leszünk lapunk terjedelmét korlátozni, sőt ha ezek dacára sem kapjuk meg jól kiérdemelt munkadijainkat, a megjelenésben akadályozva lennénk és lapunkat négy oldalon fogjuk megjelentetni. A „Közérdek—Ermellék“ becsülettel szolgálta a közönséget, tehát joggal elvárhatjuk azt, hogy a közönség is támogassa az önzetlen vidéki sajtót. Nekünk nincs állami szubvenciónk. Mi becsülettel szolgáljuk a közt és a közönség érdekeit !!! Kiváló tisztélettel A kiadóhivatal. Halottak emlékezete. A hangulat borongós. Az őszi szél süvölt végig a tarlott mezőkön. Északról jövő fagyos lehellete megdermeszti a természet szinpon- pás teremtményéit s aszottan, szárazon, sárgán kering alá a fákról az élettelen falevél. Minden az elmúlás, a vég hideg borzalmát leheli s az emberi lélek magába száll. Látja kicsinységét, törékenységét, elmullását az örökéletü, hatalmas erős, nagy természet mellett. S ezt a komor, bus időt szenteljük mi a halottak emlékének. A szomorú sirkertek domboruló hantjai ilyenkor megelevenednek. Virágkoszóruk, égő mécsesek jelzik a soha el nem enyésző emlékek ébrenlétét, a kegyelet gyönyörű virágainak évenkénti hajtását sarját. Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus.
