Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-10-19 / 42. szám
KÖZÉRDEK okt. 19. 42-ik szám. 6-ik oldal. Polgármester ur! Kedves, szeretetre is méltó polgármester ur. Foglaljon helyet egy percre nálunk. Ne féljen. Ami divánunk nincs pótadógombostüvei., kitetoválva. Csevegjünk csak egy kicsit. Ön kedves bürgermajszter ur utón útfélen dicsér minket. Agyon akar dicsérni úgy agyon, hogy megse mukkanhassunk. s ma már nemcsak mint polgár- mester, de mint egyóbb állású férfiú is el akar minket némitani. Mire való ez a fölösleges, ez a sziszifuszi munka ? Miért fáj önnek kedves tanácstalanul keringő tanácsos ur az igazság. Miért haragszik ön a tükörre, amikor torzképet mutat magáról. Nem a tükör a hibás hidje el nekünk. Tessék csak ismét belépislantani a tükörbe. Lát ön ott egy ecetsavanyuképü urat. Ez az eeetsava- nyuképü ur ön kedves polgármester ur. Azért olyan ecetsavanyu az ön képe, mert nap-nap után érzi, hogy nagyokat receg a polgár- mesteri szék, hogy már libeg, mozog, mintha földrengés lenne. Tetszik tudni, hogy mitől recseg a podeszta szék? Hát attól,,hogy az elégedetlen polgárság rángatja. És addig fogja rángatni, amig ön, polgármester ur ki nem pottyan belőle. Ne féljen, nem üti meg magát, hiszen volt esze, hogy jól meg ágyazott. Mi jól tudjuk, hogy ön nagy súlyt helyez a polgármesteri székre. — Nyolevanki- lenckilós súlyt. Ennyit nyom ugyanis az ön becses királyi tanácsosi korpusza élő súlyban. De még ez a nagy súly is pehely azokhoz a súlyos panaszokhoz képest, melyek összeomlással fenyegetik a Széchényi utcai bizalom gyárat, spanyol kínzó kamarát, pótadó magazint, a közigazgatási ellentengernagyok roskatag garnizonját. A Kölcsey-Egyesület a helybeli főgimnázium és polgári fiú- és leányiskolái tanárokkal karöltve az ősz és tél folyamán a műveltebb közönség részére népszerű ismeretterjesztő előadásokat rendez.. Hasonló ismeretterjesztő előadások tartását országosan szervezi újabban az Országos szabadoktatási tanáes, mindenütt arra utasítva a középiskolák tanárait, hogy ez irányú munkásságukat valamely a törvényhatóság területen működő irodalmi, vagy közművelődési egyesület működésének keretébe illesszék s e munkásságukba mentői nagyobb mértékben igyekezzenek bevonni a helyi értelmiség tagjait. A Kölcsey-egyesület vállalta el nálunk a középiskolai tanárok támogatását e feladatok megoldásában s a szabadoktatás első .évi programm- ját a következőkben állította össze, Előadásokat fognak tartani : Dr. Schönplug Béláné a festőművészet nőképviselőiről, Cseh Lajos fő- gymnáziumi igazgató az épitőmüvészetrél, Szent- iványi Béla főgymnáziumi tanár a magyar dráma fejlődéséről, Darabont András polgári iskolai tanár a magyar nép költészetéről és Császár Bertalan polgári iskolai tanár a festőművészet újabb irányairól'. Az előadásokat minden második szombaton, a városháza nagytermében, esti 6 órai kezdettel tartja az egyesület, azok részére, a kiknek tagjai az egyesületnek 40 fillér belépődíjjal, — ami 2 koronával az egész előadássorozatra megváltható, — Kölcsey egyesületi tagok részére díjtalanul. Az első előadás október 26-án lesz, amelyen Szentiványi Béla főgymnáziumi tanár fog előadást tartani. Az egész előadássorozatra szóló jegyek Schus- teritsch Béla egyesületi titkárnál válthatók. A Kölcsey-egyesület elnöksége ez utón is kéri a város müveit közönségét, hogy e közműveltséget terjesztő munkájában részesítse támogatásában az egyesületet s az előadások látogatásával mozdítsa elő mielőbbi elérését az intézmény czéljának, a mely végső eredményében szellemi gócpontok létesítése a városokhan s ennek révén megvalósítása a közművelődési decentralizációnak. Keserves szüret. Máskor ilyentájt vidám szüreti rakéták pattogtak, most a balkáni ágyuk dörögnek és rémséges viharral fenyegetik a vén Európát. Mi pedig már is ezer sebtől vérzünk. Gazdasági életünk egész vonalán, mint rémséges és elkerülhetetlen katasztrófa fenyeget a csőd. Ipari, kereskedelmi nyomorúságunkhoz most jött egy uj csapás, a keserves, szomorú magyar szüret. Máskor ez a pár nap milliókat jelentett a magyar gazdáknak. Drága borok bőséges forrása volt a venyige. Az idén, mikor minden forrást, minden vagyoni értéket any- nyira számontart a keserves bajokkal küzködő ország, ez a reménység is füstbe mént. Szo( morubb szüret nem volt ötven éve, mint ebben az átokvert esztendőben. A tőkékről éretlen, rothadt gerezdeket szednek s a prés leve nem az édes magyar must, hanem savanyu ecet, amellyel mit se tehetnek a gazdák. Senkinek se kell, még a hegyalján a tokaji szőlőkben termett bor se kell a kereskedőknek. így még soha sem gyűlt össze a baj, a csapás, mint az idén. A kereskedő, az iparos, a hivatalnak egyformán fuldoklik s akkor adjunk mi ötszáz milliót háborúra ? Vagy csak ennek a felét ? Szomorú egy ország ez a mienk ! A vármegye piócái. Mind jobban és jobban szorul a hurok a Kölcsey-nyomda részvénytársaság körül, az árlejtésen kívül szállított nyomtatványok árának horribilis felszámítása ügyében. Újabb és újabb dolgok kerülnek napfényre, amelyet még csak meg sem kísérel cáfolni, sőt mentegetni sem — a társaság igazgatósága. Az ügygyei foglalkozott „Az Újság“ cimü fővárosi napilap is, erősen ostorozva és elitélve a, nyomdatársaság panamaszagu eljárását. És csodák csodája! Nem a társaság, de békés Csaba Adorján sietett védelmére kelni elv- és kebelbarátjainak s nyilatkozatot küldött be „Az Ujság‘-nak, hogy nem igaz semmi a dologból, elferdítve a tényállást kijelenti, hogy Szatmár vármegye puritán jellemii alispánja és tisztviselőiről fel sem tételezhető az, hogy eltűrték volna a visszaéléseket. Előre bocsájtva azt, hogy sem „Az Újság“, sem pedig a helybeli lapok egyike sem vádolta meg a tisztikart visszaélésekkel, gyanúval sem illette, sőt erősen hangoztatta azt, hogy itt éppen a tisztikar bizalmával való csúf visszaéléséről van szó, — békés Csaba nyilatkozata nemcsak érthetetlen, de azon gyanút kelti fel bennünk, hogy annak tendenciája volt, annyival is inkább, mert az a vármegyei közgyűlés előtt történt. De most jön a csattanós vége a dolognak! Nyilatkozik a nyomda-részvénytársaság, hogy egy szó sem igaz a dologból, ő nem szipolyo- zott, sőt éppen a vármegye érdekét tartotta szem előtt, amikor árlejtést adott be a nyom- ! tatványok szállítása iránt. Az ő működése I ellen nem merült fel soha panasz, egyszóval éppen ő az, aki megmentette a vármegyét a piócáktól. És ezzel a nagyhangú nyilatkozattal szemben az árlejtésben részt vett nyomdászok eskü alatt jelentik ki, hogy sem a békés Csaba, sem pedig a Kölcsey- nyomda nyilatkozata nem fedi a valós'ágot, sőt Tóth József egyenesen újabb adatokat közöl, ahol ismét kimutatja, hogy egy nyomtatvány szállításnál újabban és alaposan meg- nyuzták a vármegyét. Ezek szerint — ha Tóth állításai valók — békés Csaba mosó- teknője dacára, a Kölcsey-nyomda tiszta hó- fehérségü lepedője nem egyéb egy közönséges súroló rongynál, amelyből az undortkeltő piszok bűzölög, amely bűz érzik mindenütt, ahol csak egy árlejtésenkivül szállított nyomtatványról van szó. És ez a bűz nem olyan, amit eltűrni lehet. Ezt ki kell takarítani, fel kell nyitni a szellőztetőket, mert ma már ott állunk, hogy a hallgatás a gyanúnak magvát hinti el az emberek szivében s az a téves hir kapott lábra a városban, hogy bármily érzékenyen is károsította meg a nyomda a vármegyét, az illetékes körök nem tartják érdemesnek foglalkozni a dologgal. Sietünk megnyugtatni a kételkedőket, hogy biztos értesülésünk van arról, hogy igenis folyik a vizsgálat abban a tekintetben, hogy megállapittassék az, hogy hány esetben lettek beadva és kifizetve olyan számlák, ahol a nyomda bámulatraméltó áldozatkészséggel ötszörösen számította fel a munkadijat. Sőt ismerve Ilosvay Aladár alispánt és Péchy István vármegyei főjegyzőt, egész határozottan állíthatjuk azt is, hogy nem fog megtorlás nélkül maradni a nyomda vezetőségének azon eljárása sem, hogy valósággal fejőstehénnek tartották a vármegye pénztárát, amelyből literszámra fejték cucliba a tejet — a nyomda dúsgazdag részvényesei számára. Egy irodai gyakornok fizetéssel felvétetik Wqísz Lajos nagykereskedésében Nagykároly. Figyelem! Figyelem! Ma szombaton ésholnap vasárnap nagy hurka estély Zinner István Gróf Károlyi Gyorgy-téri vendéglőjében, mely alkalommal több üveg palackos bor és pezsgő lesz a t. vendégek között teljesen ingyen kisorsolva. Ki 3 adag hurkát elfogyaszt, ingyen kap egy üveg pezsgőt. — Versenybiliárdozás díjazással. Szives párfogást kér Zinner István, vendéglős. Sikkasztó pénzbeszedö. Vaday Károly, a Munkásbiztositó-Pénztár ügyvezető-igazgatója jelentést tett a rendőrségnél, hogy a pénztárnál alkalmazásban levő Márkus Gyula j pénzbeszedő, nagyobb összegű pénznek el- sikkasztása után megszökött. A rendőrség a hűtlen pénzbeszedő országos körözését elrendelte. Pálinka és hálósipka miatt. Krémer Sámuel szaniszlói korcsmáros békésen üldögélt pénteken este lakásán és élvezte a sabes nyugalmát. Nyolc óra tájban négy ember állított be udvarára, az ablakát és ajtót döngetve, pálinkát követelt. Krémer kihajolt az ablakon és kijelentette, hogy neki már beállott az ünnepe, a Szombatosné pedig hazament s igy nem adhat pálinkát, mire az egyik lekapta fejéről a házi sapkáját s kijelentette, hogy csak akkor adja vissza, ha pálinkát ad. Krémer felköltötte fiát és kiküldte, hogy a sapkát kérje vissza, de vesztére, mert a késő esteli látogatók alaposan eldöngették, majd a sapkát magukkal vivén eltávoztak az udvarról. Krémer másnap jelentést tett a csendőrségnél, amely kiderítette, hogy a látogatókat Simonka György, Simonka Demeter, Mikulás Mihály és Veres György szaniszlói lakósok voltak, akik ellen rablás miatt jelentést tettek a szatmári kir. ügyészségnél. Lebbencs leves. Ezt a levest már előre ; elkészített és megszáritott kockatósztából ál- I litjuk elő. Zsírban szép sárgára pirítjuk a I tésztát, petrezselymet és paprikát teszünk bele, feleresztjük Maggi-féle kockából készített húslevessel, 12 hagymát és sót adunk hozzá és felforraljuk. Egy maréknyi kockatésztát nem pirítva főzünk még bele. Tálalás előtt a hagymát kivesszük. Megkínzott polgárok. Rendőrök munkában. Csak titokban . . . Az orosz igazságszolgáltatáshoz hasonló esemény játszódott le a múlt hetek egyikén a városházán, amelyben a legnagyobb titokban folytatja a vizsgálatot a város podesz- tája. Csak titokban s a nyilvánosság teljes kizárásával s ha a véletlen segélyünkre nem jő, talán el is temetnék a vizsgálati iratokat a városi levéltár egyik zugába, hogy ne lásson soha napvilágot, hogy miként bánnak el Nagykárolyban a védetlen polgárokkal Demidor pribékjei. A városháza földszinti helyiségéből, két penésszel díszített falu odúból, jajgató emberhangok vetődtek ki a múlt hetek egyikén az udvarra.. A szomszédos házban lakók kirohantak a rémes ordításra s az ablakon keresztül látták, hogy a rendőrök cirógatnak két nagykárolyi adófizető polgárembert, úgy, mint régen Spanyolországban végezték ezt I a kegyes inkvizitorok.
