Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-10-12 / 41. szám
2. oldal. KÖZÉRDEK október 12. 41-ik szám. IÜÍ {■> mm m mm- ISKOLAI IDÉNY BEÁLLTÁVAL jg IGEN OLCSÓN LENET BESZEREZNI ISKOLAI KÖTÉNYEKET, LÜSZTER, CLOTT, § CARTON SZÖVETEKBŐL GYEREKEK ÉS LEÁNYOK RÉSZÉRE. ÚGYSZINTÉN NARIS- © © © M P NYÁKAT, ZSEBKENDŐKET, RÚNA- ÉS NAJ- Dl 7\| I I/ÄDHI VVJÁl S SL-rJi I KEFÉKET, FÉSŰKET LESZÁLLÍTOTT ÁRBAN BLAU ftAKUL/ NAL S ®®S®® S NAGYKÁROLYBAN, KERESK. ÉS IPARBANK PALOTA (ZÁRDÁVAL SZEMBEN), §g iiiiiiiiiiiiiiiisiSiiiaiiiiiiüiiiaiiiii végre is meg kell vizsgálni, mennyi alapja van a panaszoknak. Bizonyos, hogy a pénzviszonyok ijesztően rosszak. Már régen túl vagyunk azon, hogy drága a pénz. Ott tartunk, hogy nincs pénz. Nemcsak ott, ahol a hitel legitimitásához sző fér, hanem ott is, ahol igazán jogos hiteligények kielégítéséről kellene gondoskodni. Tudjuk, hogy még ilyen esetben is csaknem leküzdhetetlen akadályokba ütközik a hitelszerzés. Hogy a kellően meg nem alapozott kereskedelmi vagy ipari üzlet ilyen körülmények között nem tud exisztálni. az ugyebár egészen természetes. Hogy a bankok nem eszkomptálják — a ma két-; szeres rigorozitással gyakorolt bírálat mellett — azokat a váltókat, melyeket nem tartanak egészen jóknak, azt igazán nem1 lehet tőlük rossz néven venni. Hisz az a tengernyi középbank és kisbank éppen úgy meg van szorulva, mint a hozzáforduló kereskedő vagy iparos és a nyilvánosságra került bankbukások során azt is láthattuk, hogy a kellő anyagi megala- j pozottság hiánya nemcsak a hitelkeresők, de a hitelnyújtók táborában is gyakori eset. Az tehát, hogy a bankok megszorították a hitelt — amellett, hogy mindenben megfelel a tényeknek — nem lehet komoly számban vehető vád és jogcím a bankok megtámadására, amint hogy nem teszi jogossá az adós részéről sem, hogy fizetési kötelezettségeit nem teljesiti. De van egy másik vád is és egyszers- mint olyan támadás a bankok működése ellen, melynek az előbbinél több alapja van. Minden oldalról halljuk, a panaszok egész sorozata tesz róla tanúbizonyságot, hogy hallatlan méreteket öltött, főleg vidéken, az uzsora. És nem korcsmárosok, zsidó ügynökök, vagy szövetkezetek ellen irányul a vád, hanem bankok ellen. Biztosra vesszük, hogy mindenki, aki e sorokat olvassa, nemcsak hallott, hanem közvetlen tudomással is bir arról, hogy sok_ sok vidéki bank egyenesen uzsorakamatokat szed az adósoktól. Kétségtelen, hogy ők sem jutnak könnyű feltételek mellett a pénzhez. Érthető volna tehát, ha bizonyos mértékig a rájuk nehezedő terhet áthárítani igyekeznek az adósaikra. A baj csak ottan van, hogy az adósaik szorult helyzetét kihasználva, olyan terheket rónak rájuk, amik alatt azok összeomlanak. Egy sereg fizetésképtelenség fordult elő az újabb időben, amelynek megokolásául azt hozták fel az adósok, hogy a bankok uzsoraköicsönei kergették őket az anyagi romlásba. Hogy minden esetben fedte-e az igazságot ez a védekezés s e panasz, azt persze igy messziről nem lehet megállapítani. Az azonban, amit a bankok és főleg a vidéki bankok egy részének uzsora- kölcsöneiröl mondottunk, köztudomású dolog. A nemzetgazdasági tankönyvekben úgy definiálják a kamatot, hogy az a pénz használatáért fizetett ellenérték. De hát ezt csak a teoretikusok mondják. A mai bankpraxis mellett kifejlődött tapasztalatok alapján, az előbb említett denfini- cióhoz még hozzá kell fűzni ezt a két szót: „jutalékon kívül.“ Ez a külön jutalék igen elmésen kigondolt intézmény. Ez az a 8°l0-os maximális kamat határait messze meghaladó pénzhasználati ár, mely egyenlőre még elég biztos védőeszköz arra, hogy a bankigazgató urakat uzsoráskodás miatt a vádlottak padjára ne lehessen ültetni. A fizetésképtelen kereskedők és iparosok tehát nemcsak a miatt panaszkodnak, hogy nem kaptak pénzt. Sokkal több bajt okozott nekik az a pénz, amit kaptak. S hogy ez az utóbbi panasz alaposabb, mint az előbbi, hogy ez komolyabb oka lehet inzolvenciáknek. mint a hitelmegszoritás, azt bátran elhihetjük. Ha a mostani tömeges fizetésképtelenségekből esetleg csőFogászati műterem N agy károly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. — Ideiglenesen éléskamrának rendeztem be, — mondta Bernátsky bátorságot kapva. — No szép tüzér, aki turósgombóccal akar lövöldözni az ellenségre. Ezzel én csak magamba akarok lövöldözni, az ellenségnek jobb a vasgombóc, mert az örökre megfekszi a gyomrát. Az ütegparancsnok mosolygott s tovább ment, Bernátsky pedig felszedegette a porból a gombócokat, megtürölgette s ismét eldugta a furcsa éléskamrába. A makói hősök Az aradi véres utcai harcban, mikor a honvédeket első Ízben kiszorították a városból, a 29. zászlóalj három közvitéze Bombiák János és két makói földije elrejtőzött a Tö- köly-ház udvarán. — Felnyársalnak itt bennünket a rácok; — mondta az egyik közvitéz. — Ne félj tőle, csinálok én köztük olyan ribillót, hogy mire észre térnek, már mi ug- ron-berken túl leszünk 1 — felelte Bombiák. Azzal a kerítéshez támaszkodtak s a résen át figyeltek. Egyszerre dobpergést hallanak s a hírhedt Joanovics Mihály őrnagy alakja tűnik fel előttük, aki ficánkoló, büszke ménen, kivont karddal vezette zászlóalját a Tököly-ház felé. Bombiák célba vette Juanovicsot s ledur- rantotta. A szerbek ijedten álltak meg, mire a másik két honvéd is rájuk tüzelt. A szerbek észrevették a lobbanás fényét s rémes ordítással törtek be a Tzköly-ház udvarára. — Utanam bajtársak 1 — kiáltotta a hős Bombiák s átugrott a kerítésen. Társai követték s csatlakoztak Asztalos őrnagy csapatához, mely ép akkor indult a város visszafoglalására. Még éjjel se hagynak nyugodni ! Egy Kossuth-huszárcsapat éjfél után érkezett Torda városába s jelentkezni akart báró Kemény Farkas őrnagynál. A kapu zárva volt, de a huszár könnyen feltalálja magát. Megkocogtatták az őrnagy ablakát. Nemsokára kinyílt az és hájóköntös- ben egy álmos fej kandikált ki rajta. — Mit akarnak ? szólt rá mérgesen a huszárokra. — Jelentjük alássan, őrnagy ur, megérkeztünk. — ó, hogy még éjjel se hagynak nyugodni — kesergett a báró. — Nem bizony, őrnagy ur, - felelte egy Csató nevű vig huszár, - mert katonák vagyunk. A báró mitsem szólt, csak nagy mérgesen becsapta az ablakot az orruk előtt. — No ez is jobb lett volna kisasszonynak, mint katonának! — morogták a huszárok. Hanem a kényelmes mágnásból csakhamar igazi csataoroszlán lett s főleg neki köszönheti a nemzet, hogy Bem apó a piski-i hidat elfoglalta. Csak utánam fiaim ! Mikor Branyiszkónál a 34. tót zászlóalj csatarendbe állott, Guyon eléjük lovagolt és igy szólt: — Elől dupla lénung, hátul kartács ! Erdősi Imre, a hős piarista tábori pap pedig a rohamjelre feltartotta a keresztet s tótul igy kiáltott: — Csak utánam, fiaim! És a fellelkesült zászlóalj oroszlánként rohant előre. A győzelem után hozzájuk lovagolt Guyon, nagyon megdicsérte őket s ezzel végezte beszédét: — Két hónapra dupla lénung ! Egy jókedvű huszártiszt erre Guyonhoz fordult: — Hát a páter mit kap ? — Lelki feloldozást! —- mondta losolyog- va Guyon. Ruhát fest és vegyileg tisztit Haufel Sámuel = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. villany- és gőzerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59.
