Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1912-10-05 / 40. szám
4. évfolyam. Melléklet a „Kczérdek '-hez. 40. szám. Érmihályfalva—Székelyhid. 1912. október 5. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa : SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. f Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhitlon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. dolgozván érte körme Esik az eső ... (S.) Haj, a deres fürtök költészete már csak a multat dicséri, az öregség után következik az elmúlás, az örökkévalóságba való átmenet. A sárga lombokon, átszürődő napsugár már nem a tavasznak reményt fakasztó melegét rejtegeti, a tavasz elmúlt, vége van a nyárnak. n,s most már csak az elmúlt évszakok tapasztalatai vannak meg. Mint az öreg emcer, kiben már csak az életre való visszaemlékezések tartják az e földhöz való ragaszkodást és a ki szorongva gondol a be következendő évekre, mikor vége lesz mindennek, vége az ideáloknak, melyekért ifjúságában rajongott, vége a küzdelmeknek, melyeket az ideálok megvalósításáért folytatott és vége a nyugodalmas aggkornak, mikor minden szenvedély lecsillapult. A nagy természet is igy van ősz táján éppen. A hulló levelek nem emlékeztetnek egyébre, mint a bekövetkezendő megsemmisülésre. Az a nyugodalmas érzéseket kiváltó gyönge napsugár mintegy reflexe az elmúlt időnek. Azután . . . volt — nincs. Mindennek vége, a természet felveszi az utolsó kenetét és reá borul a fehér lepel. Ezeket a szinte szentimentális érzéseket' kicsiholja belőlünk az a hangulat* amely végigvonul mostanság a természet egész birodalmán. Egymás képéről olvassuk le, hogy ezeket az időszerű gondolatokat megérezziik, hogy mindegyikünk, mint a természet gyermekei, fájlaljuk annak elmúlását. Ámde ezzel a fájdalmas érzéssel a jobb emberek szivébe beköltözik egy másik érzés is, amelyik sokkal intenzivebb, mint amelyet a természet szemlélése fakasztott. A jobb ember tudja azt, hogy mi, emberek, mind: szegény és gazdag, egészséges és nyomorék, gróf és paraszt, egy és ugyanazon anyagból vagyunk gyúrva, hogy továbbá a mi gyarló és történeti haladás folytán kialakult gazdasági rendszerünk oka, hogy olyan éles és majdnem áthidalhatatlan a kü- lömbság társadalmi osztájy és emberek között. Aki mélyebben belát az emberi cselekvések szövevényes műhelyébe, aki tudja, hogy mennyi méltatlan boldogul itt ezen a földön és mennyi jóravaló derék extsztencia pusztul a kenyérért való elkeseredett küzdelemben, aki egyszóval az emberek egyenlőségét vallja és annak éppen ellenkezőjét látja, annak szükségképpen kell, hogy ösz- szeszoruljon a szive, rágondolván a bekövetkező télre és annak a szegény emberre való minden borzalmára. Emberek vagyunk, gyarló halandók. Rávagyunk utalva az egymás létére és az utolsó hegyi lakó nélkülözhetetlenebb szerve a mi társadalmi berendezkedésünknek, mint sok, here életet élő nagyur. Miért kell hát majd annak dideregnie a hidegtől, neki, feleséges- től gyermekestől, holott eleget gondolt ő is arra, hogy becsületesen keresse meg a mindennapi kenyerét, szakadtáig. Ezek a kérdések foglalkoztatták időtlenidők óta minden nemzet fiait. Ma, midőn kétszeresen izgatóbb ez a probléma, mint valaha, ma mikor a tudás és nem a bit jegyében élünk, bizony most jóval ki- áltóbban s talán félelmetesebben hangzik a kenyeret követelő tömeg kívánsága. Akikben egy embertársai élete és jólétéért igazán lelkeselő szív lakozik, aki átérzi 1 a nyomor és nélkülözés minden fázisát, az tudni fogja, hogy humánus kötelességen nem lehet érteni egyesegyedül a tények felisme- ! rését és a tények feletti okoskodást, hanem ; igenis módot kell nyújtani arra, hogy eny- I hűljenek az embertársaik gondjai. Ezt az enyhülést pedig létrehozhatja egy ! hatalmas és a nemzet minden rétegét átjáró akció. Olyan humánus mozgajom, amely magába öleli elsősorban a nemzet vagyonos i osztályát, másodsorban a középosztályt. Mert j tétlenül nem nézhetjük testvéreink, magyar véreink kínlódását. Itt tenni kell valamit és nem jajveszékelni 1 Ezt követeli a humanizmus, az emberi jog és a gyomor. R sorozás. Gyenge eredmény. Csütörtökön kora reggel ismert bakanóták tették hangzatossá a Vámos-ut tájékát, ahol a Nemzeti szállodában a sorozás kezdődött. Az érmibályfalvai legények álltak mérték alá. Már nyolc órára megtelt a nagy udvar katonasorba került fiatalemberekkel, akiket legfeljebb a korosztályok különböztettek meg, egyben azonban egyek voltak: abban a vágyban, hogy személyükkel kapcsolatban hangoznék már a buzditó Untauglich. Odobent a teremben egy lyukas spanyolfal mögött állott a mérce, mint valami fekete nyaktilója az ifjúság boldogságának, amely abban a pillanatban kezd elvérezni, amikor ráeresztik a gyanútlan ifjúra a mérőt és egy harsány káplárbang rárccsenti: — 159 centi . . . Ez már több a kivánt magasságnál, a mely 150-ben van megállapítva . . . Hamarosan átesik a bizottság az önkéntességre jogosult első korosztályúak sorozásán. Van köztük daliás legény egynéhány, akiken meglátszik a különböző kezdőbetüs sportegylet diszkoszvető és ruglabdáló tudománya. De aztán akad egy, akinek megjelenésénél hangos dorültségre fakadt a szigorú bizottság. , A mérce-káplár nyolcvan centit jelentett. És ezután egy apró lábakon mozgó, horpadt mellű csontváz billeget elő. Az ezredorvos már messziről rákiáltott: — Untauglich. . . Borzasztóan untauglich 1 Az ujoncjelöltek, akik önkéntességi jog nélkül kerültek sorozásra, nem annyira kedélyesen, mint inkább aggodalmasan fogadták a mérték alá szólittatásékat 1 és még a várakozás alatt az izgatottságtól kipirul az arcuk, halálsápadtá válnak, ha elhangzik a tauglich. Érdekes legény kerül a bizottság elé. Rozmaringos, pántlikás kalap a fején, sujtá- s'okkal agyonteremtettézett magyarnadrág rajta, lábain rámás csizma és ezüstös sar- kantyupengés hangzik a nyomában. Úgy lépdel, olyan gőgösen, követelőn, mintha azt akarná mondani: — Mit soroztak rajtam ? Lovat nekem 1 Hadd rontsak az ellenségre 1 És amikor lebántják róla a ruhát és most már kevésbé daliásán kerül a mérték alá, az ezredorvos olyan harsány alkalmatlant kiált, hogy szégyenletében elpirul a legény, akire a bizottság egyik tagja,megjegyzi: — Olyan fess, mintha az ÁBC-ből ugrott volna ki, ahol X betű volt a lába . . . És meg kell hagyni, hogy a sorozó bizottság az uj véderőtörvény alapján bár, de alaposan megrostálta a legényeket. Sokkal több az alkalmatlan, mint az alkalmas és mire rákonditották a delet, körülbelül száztíz legény állt már a sorozóbizottság elé, de alig harmincketten sorakoztak az első nap sorozóeredményeként az eskühöz. Személyi hír. Fráter Loránd országgyűlési képviselő múlt hó 29-én Nagykárolyba utazott, részt vett gróf Károlyi József beszámolóján, ahol lelkes ünneplés tárgya volt és az esti vonattal hazautazott Érsemjónbe. Kép a XX-ik századból. Ha közönséges tanulatlan emberekről lenne szó, nem is csodálkoznánk rajta. Elvégre, dacára, hogy a XX-ik században élünk, még mindig fel-fel üti a fejét némely helyen a magyarság átka, ez a csúf betegség: az antiszemitizmus. De hogy egy előkelő állású urhölgygyel történjen meg az, hogy megvádoljon egy lekvárt főző zsidó családot, hogy.az üstben keresztény vért főznek, az már túlhalad minden képzeletet. Érmihályfalván történt ez hosszú nap előtt. Az izrat elita egyház egyik alkalmazottja szilva lekvár- főzetett az udvaron. A város egyik rendkívül müveit urinője, kinek történetesen valami elintézni valója volt polgártársunkkal, látva az üzstben rotyogó, bizonytalan szinü pépszerü anyagot, azon nézetének adott kifejezést mások előtt, hogy az üstben a zsidók keresztény vért főznek, a melyhez — állítólag az ünnepekhez szükségük van. És csodálatos, akadtak az intelligencia körében olyanok, akik el is hitték a mesét, a XX-ik század legnagyobb szégyenére. A tárggyal érdemesnek sem tartjuk foglalkozni, de ezek után mondja valaki, hogy kultur államban élünk s hogy magyar- országon békés egyetértés uralkodik az egyes vallásfelekezetek között, és nem csinálják céltudatosan az antiszemitizmust ?! Mulatnak az iparosok. Az érmihályfalvai csendőrség feljelentést tett Sütő imre és Kiss Dezső iparosok ellen, akik Goldstein Miksa üzlethelyisége bejáróját több alkalommal be- ronditották és több cégtáblát átfestettek. Az eset felett nem lehet egyszerűen napirendre térni. Nagyon sajnálatos körülmény az, hogy tisztes iparosok ilyen minősithetlen eljárásra vetemednek s igy járják le iparostársaik becsületét éppen Érmihályfalvan, ahol még min► ► ► ► ► Iibolabőnyvek CSÁTHY FERENC *^8 könyv- papír- és zenemű-kereskedésében DEBRECENBEN. <4 az összes vidéki ^ és debreczeni is- ^ kólák részérekaphatók <4 ◄ Alapittatott 1805. évben. Piac-utca 8. Kereskedelmi akadémia épületében. Telefon interurban 296.
