Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1912-09-07 / 36. szám
szept. 7. 35-ik szám. ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Gazdák figyelmét betoncserép ” * két. Teljesen vízhatlan és idők folyamán mindig tartósabb lesz. Továbbá ajánlom beton- és hidcsövek, itatóvályuk, cement iolyamhomokkal dúsan felszerelt raktáramat az építtető közönség szives figyelmébe. Pontos, olcsó és jó kiszolgálás KATZ JXSNÖ az éxzaaili.ál3rfalTrai első "bstong-^áa: t-u-laöcLonosa. hangverseny alkalmával felülfizetni szívesek voltak : Budai Ferenc 16 K, Lovas Dániel 5 K, Páll Mihály, Bede József 4—4 K, Erbe Géza 3 K 50 f., Jukai Károly 3 K 50 f., Sücs Pál, Makucz Gyula, Pollák Mór, Tabajdi István, Fazekas Géza, Fáf János Nagykároly 2 K 50 f., Vass Gábor, Katona Ferenc 2—2 K, Ardai Aladár, Pausz Márton, Szatmári Sándor, Princ Dániel, Beckmann Sámuel, Henger Károly, Kukucs János, Saft János, Szigeti Imre, Vojta Géza Debrecen, Nemeti Ferenc, Kinézel Endre, Kovács Imre, Speth Sándor, Vajczura Sándor, Kon- rád László, Fodor Sándor 1 K 50 fill., Aranyi József, Kolling György, Kovács Albert. Páll Andrásné, Balogh Sándor, Kóródi János, Szűcs Lajos, Andrássy Ernő, Farkas Imre, Barna György 1—1 K, Klein Adolf, Pataki György, Egeresi Elek, Ker- nyánszki József, Farkas Károly, Herskovics József, Glück Henrik, Puskás László, Horváth Zoltán, Sajó Géza, Fodor István, Kovács Gyula, Osedenszki János, Páll Sándor, Végh József, Bakos Lajos, Szabó Károly, Kovács Gusztáv, Speth György, Szongoth Gyula, Andriskó János, Berger Zsigmond, Landauer Jakab, Kovács Sándor, Kiss Jenő, Kocsis Imre, Olajos Imre, Szabó Miklós, Willistein István, Krucsai István, Demjén József, Keresztesi Sándor, Sas Károly, Berecz Lajos, Kovács i Sándor, Szuporán György, Hintalan Ede, Szalai Gedeon, Babos Ferenc, Weisz Sándor, Pénzes Lajos, Polczki Ferenc, Menlégi József, Steib Vendel, Kelemen, Lajos, Ép József, Németi Zoltán, Novák Gyula, Szatmári József, Gáspár Sándor, Veszter Kálmán 50—50 fill., Nagy Sándor 40 fillért. Székelyhid. Zavarok a téglagyár körül. Fábry Sándor és társai, mint az már ismeretes, az özv. Patakiné-féle szőlőben egy tóglatelepet nyitottak. A téglagyár a tavasz óta van üzemben. Gyönyörűen dolgozik. Működését mindjárt az első napokban azzal kezdte meg, hogy a gyár iparvasutja kioltotta egy szegény asszony életét. A gyár másik érdeme az, hogy azok a boldog halandók, akiknek a Rákóczi-utca végén valami dolguk van, minden percben ki vannak téve azon szerencsének, hogy a tavasszal halálra gázolt szegény özvegyasszony legkevésbé sem irigylendő sorsára jussanak; ezzel a kockázattal szemben azon- ben azonban megvan az a bőséges kárpótlásuk, hogy szabadon s minden akadály nélkül gyönyörködhetnek a nyakig mezítláb szaladgáló cigánygyermekek s gyönyörűbbnél gyönyörűbb cigányasszonyok fedetlen bájaiban. A gyár érdeme még az is, hogy a Rá- kóczi-utcai lakosok általa rendkívül értékes közegészségügyi miazmákhoz jutottak. A gyárból az égetés alkalmával kiömlő füst s kiáramló gázok ugyanis oly nagy mértékben fellendítették a Rákóczi-utcai lakosok közegészségügyi állapotát, hogy dr. Kiss Vilmos főjárásorvos és dr. Nádai Samu körorvos alig győznek eleget tenni orvosi kötelességüknek. A gyár érdeme végül az is, hogy a gyárral szomszédos szőlőbirtokosok naponként ki vannak téve annak, miszerint egy szép napon arra a boldogságra ébrednek, hogy a gyárban alkalmazott uj magyarok megmentik őket a szüretelés kellemetlenségeitől. Ezek a dolgok arra indították az érdekelteket, hogy állást foglaljanak ez ellen a mi- zerábilis állapotok ellen. Az állásfoglalás következménye volt az a hegyközségi közgyűlés, amely vasárnap délután a községházánál volt megtartva. A gyűlésen a téglagyárat Fábry Sándor képviselte, ki erős argumentumokkal igyekezett meggyőzni az érdekelt birtokosokat arról, hogy a téglagyár sem életüket, sem egészségüket, sem pedig vagyonukat egyáltalán nem veszélyezteti. Hangsúlyozta azt, hogy a téglagyár Szókelyhidnak egy közszükségletét elégíti ki, mert csak igy érhető el az, hogy az építkezésekhez szükséges tégla-anyag, a közönség állandó rendelkezésére álljon. Mi teljesen egyetértünk Fábry Sándor ez utóbbi nézetével. Különösnek tartjuk azonban azt, hogy néhai hegyközségi elnök korában, midőn arról volt szó, hogy Gönczy János a községtől távolabb fekvő s a közegészséget egyáltalán nem veszélyeztető cservölgyi dűlőben levő szőlőjében téglagyárat akart létesíteni, éppen ő volt az, aki közerkölcsöt, közegészségügyet, közbiztonságot hangoztatva, minden lehetőt elkövetett arra nézve, hogy a telep létesítését megakadályozza, ami a hatalma magaslatán álló hegyközségi elnöknek sikerült is. Mikor azonban arról volt szó, hogy Fábry ur és társaiból álló konzorcium létesítsen téglagyárat sokkal exponáltabb helyen, — megszűntek ezek az akadályok; a meztelen cigánynők vénusz-szobrokká váltak, a gyárból kitóduló füst ambra-illattal tölté be a levegőt s a nagyenyedi beszámolóhoz mérten egy egész csendőrszázad, helyesebben sármunkás őrzi a szomszéd birtokos terményeit. Megszoktuk azt, hogy Székelyhidon azoknak a boldog halandóknak — akiket a hatalmasok társasága tagjául befogad — minden sikerül. Még egy téglagyár létesítése is! De ennél a kérdésnél a fiók-szabadkömüves páholy minden törekvése hasztalan volt, mert a hegybirtokosság óriási szótöbbséggel hozta meg határozatát, hogy tiltakozik a téglagyár további fennállása ellen. Nem akarják, hogy feleségeik és gyermekeik naponként gyönyörködjenek a Vesta- és Adám szobrokban; nem akarják, hogy állandóan nehéz ambra-illattal legyen tele szobáik; de legfőképp nem akarják azt, hogy lépten-nyomon ki legyenek téve annak, hogy családtagjaik valamelyikét örökre nyomorékká zúzza egy-egy felügyelet nélkül száguldó téglagyári vaskocsi. Minthogy pedig a Gönczy-féle telepléte- sités ügyében már döntött a miniszter, még pedig akként, hogy a téglagyártást csak a téli hónapokra engedélyezte, önként érthető, hogy ezen precedensül szolgáló miniszteri határozat értelmében, csak ezzel egyértelmű határozatot hozhat az a hatóság, amely hivatva lesz ebben a kérdésben véglegesen dönteni. Mert Magyarországon még bízunk a törvények igazságában, mely egyenlően alkalmazandó a szegény és gazdagoknál egyaránt. —Tanitóválasztás. A székelyhídi ref. egyház presbyteriuma f. hó 2-án tartott gyűlésében, az ujonan szervezett ötödik tanítói állásra egyhangúlag Thamásy Lajos okleveles tanítót választotta meg. Halálozás. Özv. Szabó Péterné szül. Kovács Klára f. hó 3-án 81 éves korában hosz- szas szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 5-én ment végbe nagy mértékben megnyilvánult részvét mellett. Stubenberg gavalléria. „Vissza emlékezünk a magyarországi királygyakorlatokra“ cim alatt, érdekes cikk látott napvilágot a „Pesti Hírlap“ laptársunk vasárnapi számában. A cikk mely felsorolja azokat a gyakorlatokat, a melyeken Ő Felsége személyesen jelent meg, megemlékezik a székelyhídi királyi gyakorlatokról a melyről a következőket Írja: 1890-ben a biharmegyei Székelyhidon tartott gyakorlat a 7 temesvári és a 12. hadlest, ahol a király is jelen volt. Itt történt az említésre méltó dolog, amelyet még magyar főur nem produkált. A király ugyanis Székelyhidon gróf Stubenberg József vendége volt, aki a gyakorlat után a bécsi udvarmesteri hivatalnak számlát küldött. Hogy mi történt aztán arról hallgat a krónika. Azt hisszük ehhez a hírhez nem kell commentár, de érdekes az, hogy a grófról a sajtó és fogalmazási hibáktól hemzsegő Székelyhidi Hírlap, helyesebben gyógyszerészeti közlöny és orvosi tanácsadó híreiben állandóan, mint nemeslelkü, áldozatkész magyar főmről emlékszik meg. Lelke és tolla rajta. Képviselőtestületi közgyűlés. Székelyhid község képviselőtestülete ma délután redki- vüli közgyűlést tart. A gyűlésen, mint legfontosabb tárgy, tárgyalás alá kerül Tunyoghy Lajos bizottsági tag indítványa, a bírói fizetés felemelése iránt. Reméljük azt, hogy az indítványt a tagok egyhangúlag el fogják fogadni, mert a most élvezett 400 korona évi fizetés a községhez nem méltó, de nem is honorálja azt az áldásos és fáradságos munkát, a melyet a főbíró külső gazdaságának teljes elhanyagolásával a város érdekében kifejt és még a reprezentális költségeket sem fedezi. Az eredeti Melicher Unikum Drill vetőggépek, a világhírű Bacher acélekék, hullámos tárcsás boronák, combinált soros műtrágyavetőgépek (sorba vet, sorba Kálmier Sándornál Debrecenben, Piac-utca 43. szám. a Dráher mellett. (Bácher—Melichár gépgyárak fióktelepe). Perlmann Sárika Érmi hályfalva \Ä?eisz Sámuel •Szatmár jegyesek. (TTlinden külön értesítés helyett.) Szerkesztői üzenet. V .... r János urnák. Köszönet a szépen kidolgozott referádáért, de •— legnagyobb sajnálatunkra — már akkor, amikor vettük, kéziratunk ki volt szedve s igy azt mellőzni voltunk kénytelenek. Jóindulatú támogatását kérjük azonban a jövő hétre vonatkozólag, ahol egy teljes laphasábot tartunk fenn az értékes kézirat számára. Salzberger Ignác urnák. Feltétlen jön a jövő számban, hálás köszönet.
