Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-07 / 36. szám
szept. 7. 36-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. emmhbsb! "CT 2v<c E» O !! n MÁSNAP ■■■ «»««»»» 3^* „LUNA“ YI^ET IGYATOK. n A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyl folerakata SCHNELL IMRE czégnél van. — Itt megy a Koczogné az uj ruhájában. Ebben a pillanatban a kapufélfa között libegő jótékonysági anyuska kiugrott a kalapjából : — Hadd látom. A kalap, az ott maradt a kapufélfa között, árva loknik csüngtek le belőle, miként elátkozott filegoria oldalán a vadszőlö fürtök. Ezért mondom én, tekintetes Városi Tanács, hogy a Széchenyi utca 21. számú házat, amely nem tud lépést tartani a modernül haladó és terjeszkedő divattal, ki kell sajátítani és le kell bontani. Ezt kívánja a közérdek, t. i. a kapuköz érdeke, ezt a jótékonyság. Mert lám a mostani esetben is a jótékonyság adta meg a baleset árát: az egész napi gyűjtés ráment az adminisztrációs költségekre, a megrongált kalap renoválására, esetleg egész újonnan való kicserélésére. Már pedig olcsóbb dolog egy házat kisajátítani, mint a mostani pénztelen világban egy uj kalapot venni. Szives iiifiomásul. Ajánljuk a gazdaközönségnek és termény- kereskedőknek dúsan és újonnan felszerelt zsák- és vízmentes ponpa- kölcsc nzö intézetünket, ahol zsákok és ponyvák eladásra és kölcsönzésre jutányos áron kaphatók. ROSNER és- FRIED Nagykároly, Kossuth-utca (saját ház)' R falu pennája. Nincs a magyar közéletnek funkcionáriusa, akit nagyfontosságu munkájáért rosszabul dotálnának, mint a községi körjegyzőt a falu pennáját. A magyar közigazgatás épületének pillérei a jegyzők vállain nyugszanak s valóban csoda, hogy ezek a vállak még nem ros- kadtak össze azok alatt a terhek alatt, amelyeket a méltánytalan és minden tekintetben mostoha rendszer rájuk rakott. A jegyző az összes községi és állami funkciók végrehajtója s felettes hatósága annyi van, ahányféle közfunkciót elképzelni csak lehetséges. Feleltese a vármegye minden tisztviselője, de felettese, vagy legalább is rendelkezik vele az igazságszolgáltatás polgári és biinügyi dolgokban, a pénzügyigazgatóság, a katonai hatóságok, államépi- tészeti hivatal, a kataszteri mérnökség és a jó ég tudja mi minden más hivatal és hatóság. Egy szóval a jegyző az egész közigazgatás mindenese, akivel mindenki rendelkezik, de aki horribilis felelősséggel járó és lépten- nyomon fegyelmi ügybe ütközü feladatáért kulturáltamhoz nem méltó, szégyenletes, igazi éhbért kap. Végre azonban a falu pennája is beleunt abba az állapotba, hogy mindenki vele diszponáljon, ő meg csak dolgozzék, hallgasson és várva-várja azt a boldogabb időt, mikor a sült galamb a szájába repül. Korunk szociális mozgalmainak szele megérintette a ma- i gyár falusi jegyzői kar lelkületét is és ez a tisztes testület — melynek kezére, gondjaira nagy állami érdekek ellátása s a nép vezetésének nehéz, de dicsőséges föladata van bízva — megmozdult, eszméletére, öntudatra ébredt s követeli a maga materialis, szociális és etikai igényeinek a kielégítését, a megélhetésre elegendő fizetést, hivatali függetlenséget kíván, hogy kötelességeinek emberül megfelelhessen. A múlt hó 28-iki országos jegyzőgyülés, nyomatékosan kérte a kormányt arra, hogy ne szenvedjen további halogatást ezen eddig- elé elhanyagolt közszolgálati ág alkalmazottainak a státusrendezése. A kormánynak pedig végre is be kell látnia, hogy ezt a tekintélyes és a legfontosabb közszolgálatot teljesítő testületnek követeléseivel szemben most már nem elegendő az Ígéret, hanem, ha nem akarja teljes züllésnek kitenni ar ország adminisztrációját, ami a legnagyobb csapást jelentené, akkor okvetlenül teljesíteni kell azokat a jogos követeléseket, amelyekért a jegyzők évtizedek óta türelemmel küzdenek, és amelyek teljesítésének reményében évtizedek óta a legnehezebb munkát végezték teljes bizonytalanságban a maguk és családjuk jövendője iránt, nevetségesen csekély fizetésért. Hisszük, hogy a kongresszus eléri célját és a jegyzők határozott, erélyes fellépésének meg lesz a kellő eredménye. Hiszen annak az államhatalomnak, amely úgyszólván minden uj törvénnyel újabb terheket ró a jegyzői karra, amely most már érettségi vizsgát, Telefon 118. 1—1 ■Imlll MM l'M IP i Mii Ilii Telefon 118. Tisztelettel értesítem Nagykároly és vidéke r7ll/rDFCI/FnF<T FC TFM DM /'V'ÁDTXT létesítettem, ahol elsőrendű bükk és csern. é. közönségét, hogy Tompa-utca 17. sz. alatt f nhLI\uonLI/LO I Lo VLr|Lli I Hr\U U7 Hr\H I fát bocsájtok a közönség rendelkezésere házhoz szállítva, teljes méretben kirakva, rendkívül jutányos árak mellett. Felvágott tűzifa, pormentes faszén zsákokban, avagy kilós és félkilós papir- csomagokban állandóan raktáron van. Cementáru gyáramban kutcsöveket, átereszeket, itató- és sertésvályukat és mindenféle vasbetétes csöveket készítek. Elvállalok csatornázást és mindenféle cement- és vasbetonozást. Nagy raktár _ __ kavics, homok s nyers cementben. A n. é. közönség pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel 55 L U m I Z I D O R. ékeskedett ütéstől eredt kék folt, Dongónak j élőiről két foga mondott le a hivatalról s mind a két pofája tele volt karmolásokkal. A prepák lefeküdtek. Pukcsi' szitkozódott s feljelentéssel fenyegetődzött, a többiek kacagták, aztán nemsokára elszunnyadtak. Pukcsi és Dongó álmában véres csatatéren harcolt. Reggel Pukcsi morózus volt, nem szólt senkinek semmit amig ládáját föl nem nyitotta, de amint abba belenézett s brugó helyett kenyérhéjat, lekvár helyett pedig sarat talált, dühös lett, a sárral telt papirt a falhoz csapta s indignálódva mondta : — No ez már mégis csak disznóság, megyek a direktorhoz s be fogom jelenteni a kamarát. — (Kamara alatt a laktársait kell érteni.) Pukcsi készült is már, de a többiek nem engedték, hogy menjen. Mondja aztán Szorkcsó Pukcsinak: — Ne okoskodj Tóni, hisz tréfa volt az egész ; ma este elmegyünk lumpolni, téged is elviszünk; ihatsz sört pukkadásig. Ma bizonyosan tiz pengőm fog jönni a postán. Pukcsi még kis ideig zsörtölődött, de aztán megnyugodott s nem tett följelentést. Este mulatás közben elmondták neki, hogy a brugó és a lekvár elcsenésének indítványozója Szorkcsó volt; Pukcsinak ennyit mondott rá: — A revánzs nem fog késni; — aztán békességgel, mint jó kis angyalok, tovább mulattak s becsiptek az árpalétől. * Pár hét múlva Szorkcsó holdas estén becsapta maga előtt a szobaajtót s hencegően mondá a prepák előtt: — Ide nézzetek, cudar, koldus prepák, holnap reggel tekintetes és nagyságos doktor Szorkcsó Pál tanfelügyelő jelölt ur theázni fog s hozzá fájintos theasüteményt fog élvezni, tik pedig faljatok komisz brugót; — erre Szorkcsó egy üveg jamaikai rnmot, finom karaván theát, fél kiló kockacukrot és theasüteményt tettbe a ládájába s bezárta. A többiek irigyen néztek ; Pukcsi ravaszul kacsintott a többiekre s azok megértették. A toronyóra éjfélt ütött, amidőn Pukcsi az egyik kamarásához ment mesztelenül, felköltötte, fülébe súgta; — Ballai akarsz-e theázni? — Hogy a fit}fenébe ne. — Föl fogom nyitni a Szorkcsó ládáját s kiszedem belőle a theát, rumot meg a többit, jó ? Fogsz inni belőle ? — Igen fpgok. Pukcsi amit mondott, mégis tette ; néhány perc múlva a thea és a hozzávaló a Ballai ágyán volt. A szomszéd szobában alvó négy prepát is felébresztették, azok is beleegyeztek a theázásba. A theát gyorsforralón készitették el, e vígan nóta mellett betheáztak. A thea helyett párnából kivett lószőrt tettek a papírba, rum helyett pirosra festett vizet, cukor helyett röget, sütemény helyett párnatalut. Az alvó Szorkcsó ágya mellett eldalolták: „Jó theát ittam az este, angyalom szép prepám, csillagom“ . . . A nóta bevégzése után lefeküdtek ; álmaikban a hetedik menyországba jártak. Amikor reggel Szorkcsó fölébredt, nagyot kiáltott: — Nagyságos Szrokcsó ur rögvest theázni méltóztatik. A többi prepa nevetett. Fölöltözködés után Szorkcsó a thea- főzéshez fogott. Gyorsforralóján a vizet fölforralta, de amidőn észrevette, hogy a thea helyett lószőr van a papírba, mérgesen kiáltotta: — A kutya teremtésit! Hát e már meg mi ! Mérge fokozódott észrevéve a többi cserét is. Izgatottságában a forró vizet leütötte az asztalról, a viz a kezefejét érte. Kézimunkák, glassé keztyük, bútorok, szőnyegek tisztítása. Alapittatott 1886-ban. NÁJTÁJERPÁL Nagykároly, Szóchenyi-utca 43. (A rám. katb. elemi tioisKola mellett
