Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-01 / 22. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK junius !. 22-ik szám. Magy testvérek p :oi Cirkmza Még1 két előadás. Szituifnifott és vasárnap döntő mérkőzések a kitü- r zött dijakért. Vasárnap délután fényes előadás leszállított I$*>; helyárak mellett. — Bővebbet a falragaszok. [, múló akarat kell. Nem kell-e, hogy az erkölcstelenség melegágya legyen az ilyen házasság ? Még nagyobb bajt okoz, ha egészségtelen egyének lépnek házasságra. Idő előtt el- halálozván, csenevész, keresetképtelen utódokat hagynak hátra, kik a társadalomnak terhére esnek. Nem lehet tehát az egyéni Ízlést, az egyéni akaratot annyira respektálni, hogy ez által a társadalom megkárosodjék. Azért volna szükséges, hogy a házasulandókat a hatóságok orvosi vizsgálatnak vessék alá, amivel elejét lehetne venni a beteges epigónok Xulszaporodásának és kilátás lehetne egészséges, tetter ős, az élet zordonságainak sikeresen ellen- tállni tudó jövendő nemzedékre. A máskülönben annyira üdvös egyéni szabadságnak házasságkötéseknél az említett közegészségügyi és egyúttal humanitárius határt kellene szabni: szigorúan ügyelni kellene arra, hogy csak testileg kifogástalan egyének léphessenek arra a frigyre, melynek hivatása nem bajokat fokozni, hanem boldogságot teremteni. Ezzel azonban a hatóságok kötelessége még kimerítve nem lenne, mert manapságság amikor pedig a házasságkötések elé alig gördítenének akadályokat, ijesztő módon megnövekedett a vadházasságok száma. Ezt az erkölcstelenséget nem tudják gyógyítani sem a lelkészek, sem a hatóság emberei. Ellene azonban erélyesen kellene fellépni, különösen akkor, ha a házasságkötést egészségügyi feltételekhez kötnék. így aztán egyszerre két olyan bajtól menekülne az emberiség, melynek a szerenésétlen, boldogtalan házasságok és immorális vadházasságok közvetve és közvetlenül végtelen kellemetlenségeket okoznak. A szabadságharc öreg katonái. Hányán élnek még? Irta: Farkas Ernőd. Akik egykor fiatalon, lelkesedéstől lángoló arccal térdig gázoltak vérben és babérban, megroskadva, meggörnyedve, száz és száz ránccal arcukon, mint reszkető aggas- tyánok vonszolják közöttünk fáradt tagjaikat. De ha a legendás múltról, a dicsőség harcairól szólanak, szürke szemükben még most is kigyul a régi mámor tüze, amely egykor csatázászló alá gyűjtötte őket, hogy harcoljanak minden emberi jogok közt a legszentebbért: a szabadságért. Hanem a tél, amelybe a múlandó idő sodorta őket, sűrűn szedegette az elaggot ősöket az életpályáról. A halál megkímélte őket a csatamezőn és most az idő marokkal tépdesi le a fogatlan oroszlánokat. — Hová lett a százhatvanezer hős, aki a dicsőségből egy-egy babérerdőt hasított a nemzet számára? Eltűntek, elhullottak lassanként az élet harcában és poraik fölött az enyészet sírja tompa gyászénekét. Most már a diák- ! honvédek is nyolcvan körül járnak, akik pedig mint életerős ifjak, pályájuk megszakításával léptek a honvédzászló alá, azok mind túlvannak a nyolcvanon. A legöregebb honvéd az egész országban a világtalan Horváth Ignác Kossuth-huszár alezredes, aki kilencvenhé.t éves, Kolozsvárott, lakik s mindenki a legaagyobb tisztelettel veszi körül az egykor oly vitéz daliát, akinek mwfrn & ^ Pii k sd előtt ^ 12 olcsó nap ^ Junius ho big ^ A rendkívüli árakon árusított cikkek kirakatomban megtekinthetők. Leszállított áru cikkek a következők : FÉRFI KALAPOK, INGEK, BŐRKEZTYÜK, NOSSZUSZÁRU CSIPKE ÉS SELYEM KEZTYŰK, NYAKKENDŐK, HARISNYÁK, NAPERNYŐK, ILLATSZEREK, SZAPPANOK valamint kitűnő minőségű haskötők, miederek, sérvkötők saját árban. Blau Károlynál Kereskedelmi és Iparbank palota Nagykároly. (Zárdával szembe.) dégül szállítani és igy az újdonsült lady csakhamar nagy udvarra tett szert. E vegyes társaságban M‘ Donald is helyet foglalt, tudván, hogy a szokásos szenzáció nem maradhat el soká. És csakugyan: a lady 80,000 font sterling értékű gyémántjait egy szép napon ellopták a palotából. A botrány nagy volt, mert amikor az úrnő felfedezte a tolvajlást, palotái kapuit bezáratta és valamennyi vendégét megmotoztatta. De hasztalan. Sem ott, sem még az év folyamán mozgósított rendőrök által megvizsgált zálogházakban és ékszerkereskedésekben nem akadtak a gyémántok nyomára. Mikor hetek múltán már minden remény eloszlott, a lady Newyorkból névtelen levelet kapott, melyben a tolvaj 30,000 font sterlingért hajlandónak mutatkozott az ékszer visszaadására. Választ a „Times“ hirdetési rovatában kért. A hirdetés megjelent, mire a tolvaj a következő kábelsürgönyt küldte: — Pénzt küldje a Sydney bankhoz. (Ausztrália) Harless Thoman névre.“ Ekkor már a londoni szalondetektiv kezében volt a titok fonala. A lady elküldte a pénzt tudván, hogy a tolvaj nem mer egyhamar jelentkezni az ékszerek pedig a legközelebbi postával New-Yorkból megérkeztek. Ugyanazon a napon a lady palotájában estély volt. A meghívottak között volt Morris Deán, az elegáns klubman, aki életre-halálra udvarolt a szép amerikai hölgynek, még pedig, — közhit szerint — meglehetős sikerrel. Morris Deán épen egy szivar elszívására a dohányzóba érkezett, amikor a detektív megérintette a vállát és halkan, de erélyesen a fülébe súgta: — Harrless Thomán, a törvény nevében letartóztatom önt! A lady udvarlójának kieesett a szivar a a kezéből és megtántorodva a meglepetéstől nem is merte tagadni a lopást. Az egész jelenetet senki sem vette észre. Amikor aztán Deán összeszedte magát, rengeteg összeget kínált a detektivnek hallgatásáért, de ez nem bocsájtotta őt el. Negyedórával később a Skoland Jardon előtt kibontakozott az egész titok. Magát a tolvajlást egyszerű módon hajtotta végre. Bejáratos lévén a lady hálószobájába, tudta az ékszerek helyét. Egy észrevétlen percben zsebében volt a kincs, melyet aztán zsebkendőbe kötve, ledobott az utcára, ahol a társa már várta. Az udvarlást a tolvaj később is folytatta, nehogy feltűnjék hirtelen elmaradása. Érdekesen magyarázta meg, hogyan tervezte a pénz átvételét. — Sehogysem — felelte — ott hagytam volna a bankban. Tiz év múlva az ausztráliai törvényszék értelmében senki sem tehetett volna elenem sémit. Azt a pénzt különben mely a bankban várt engem, nem loptam. Az ékszereket visszajuttattam a ladyhez s mivel ő üzletileg intézte el velem a dolgot, biróilag nem üldözhetnek engem. Mit akarnak tehát tőlem ? Az eset romantikus befejezése különben pedig az, hogy a lady — talán botránypörtői félve — visszavonta a panaszt a tolvaj ellen, aki tudja hányszor súgta már a fülébe, hogy szereti . . . Az összes angol lapokat különben mind elhallgattatták ét igy a história befezejése nem került a világharsonába. A zseniális tetektiv ezáltal nem jutott ahhoz a reklámhoz, melyet pedig kétségkívül megérdemelt. Yoltaképen hogyan is akadt nyomába? kérdezték tőle, mire mosolyogva ezt felelte : — A szeméből olvastam az egészet. Gyanús volt előttem ez az ismeretlen eredetű gavallér, aki ezreket költ s akinek jövedelmi forrásai ismeretlenek. Amikor a lopás megtörtént, tisztában voltam azzal, hogy csakis a vendégek valamelyike lehetett a tolvaj. Első gyanúm mindjárt ellene fordult, de egyenlőre szabadlábon hagytam, mivel az ékszereket amúgy sem találtam volna nála. Hanem a figyelmemet reá irányítottam. Láttam udvarlásait s csakhamar megtudtam ítélni tekintetét is . . . nem, az nem volt a szerelmes ember mámoros, önfeledt tekintete. Az ő szeme túlságosan józan volt, amikor szerelméről suttogott. De megerősített gyanúmban az is, hogy a lopás után ez az ember egyszerre szerényebben kezdett élni és lassan-lasan még a társaságtól is vissza kezdett húzódozni. El akarta hitetni, hogy könnyelműsége folytán a tönk szélére jutott. A szép amerikai lady azonban okult a leckén s londoni palotájában csak ritkán gyulnak ki a csillárok, lehet hogy a szive is fáj azután a furcsa lovag után aki nyomtalanul eltűnt az ismeretlen világrészekben. k^Ne dobja ki pénzét házaló ügynököknek hanem forduljon Huszthy Zoltán közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természetim, :: gyönyörű kivitelű képet kap!
