Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1912-01-27 / 4. szám

II. évfolyam. Melléklet a „Közérdek éhez. 4. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1912. január 27. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : KALMÁR JENŐ. Értarcsa: * SZ030SZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhiden minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi Gyürgy-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. TÁRSADALMI HETILAP. Nyilttér sora 50 fillér. m Érmihályfalva. ÁZSIAI ÁLLAPOTOK. SZABADSAJTÓ VASY CENZÚRA? A BIHARI TANÍTÓK SyÁM.SÁS ALATT. Szokássá vált a müveit európai emberek között az, hogy ha valami nagyon elmara­dott állapotot akartak jellemezmi, vagy ha valamely nem a mai korba illő tettet óhaj­tottak megbélyegezni, rámondták, hogy „ázsiai állapot'1. Nos tehát a műveltséggel, szabadságra törekvéssel s liberális alkotásokkal kérkedő európai embernek nines tovább joga hasz­nálni az „ázsiai“ jelzőt, mert hiszen amikor nap-nap után bámulva olvassuk az igazán müveit Japán óriási előhaladását minden té­ren, amikor sajnálva értesülünk arról, hogy! a maradi China levágta a copfot s egy me­rész lépéssel detronizálni merte magát a ■menny fiút és áttért a legidelálisabb kormány­formára, t. i. a köztársaságra és amikor ezen J ázsiai nemzetek tetteit a müveit Európa ural­kodó eszméivel t. i. a zsarnoksággal, con- servativ hajlamokkal s a köz szabadság el­nyomását célzó intézkedésekkel összehason­lítjuk, nincs tovább jogunk megbélyegző jel­zőként használni az „ázsiai kifejezést. Hazánk egyik alaptörvénye a sajtószabad­ságra vonatkozik s kimondja ez a törvény, hogy gondolatait sajtó utján mindenki sza­badon terjesztheti és a sajtóvétségek utólagos megtorlását független polgárokból álló es­küdtszékekre bizta és mégis megkellett ér­nünk ime most a XX-ik században azt, hogy ismételten megkísérlik letörni a közszabad­ság legnagyobb vívmányát, a sajtószabad­ságot ; megértük, hogy akadnak emberek még ma is, akik nemcsak óhajtják, hanem tényleg életbe is léptetik a régen eltörölt Cenzúrát 1 No, de — a búcsúztató prédikátorral szól­ván — térjünk közelebb a tárgyhoz s lássuk rövid életrajzát az elhunyt, de újból feltá­masztott Cenzúrának. Pár évtii i előtt Biharmegyében népne­velési egyesi! t alakult, mely egyesület ke­belében természetesen az ottani tan'tók is helyet foglalnak s a tanítóknál már termé- | szetes ideálizmussal működnek is, tőlük tel- hetóleg, a népnevelés ügyéért. Az egyesület­nek hivatalos lapja is van a „Népnevelési Közlöny“, melynek szerkesztője szintén tanitó j ember és pedig Bodnár János nagyváradi tanitó, aki nagy tudással és lelkes buzgó­sággal folytatta szerkesztői tisztét s szolgálta | teljes erővel a népnevelési egyesület által kitűzött célokat, amelyek közé a Szerkesztő odatolta a tanitók anyagi helyzetének javí­tását is, ami minden józan gondolkodású egyén előtt egészen természetesnek és jo­gosnak látszik. ' Történt azonban, hogy a múlt év decem­ber 7-én gróf Tisza István bihari alkirály és kálvinista pápa, a munkapárt értekezletén, igazán rút és ellenszenves* kirohanást inté­zett a tanitók ellen, melyet a hazai sajtó egyhangúlag kemény szavakkal elitéit s töb­bek között lapunk is megadta rá a méltó választ „a Cultura hóhérai“ cimü közle­ményben. A biliarmegyei tanügyi közlöny szerkesz­tője Bodnár János sem hagyhatta szó nél­kül a tanítóság megbántását; ismerve azon­ban a gróf Tisza István mérhetetlen hatalmát Biharmegyében, a legszerényebben csak any- nyit jegyzett meg a Tisza támadására, hogy( azzal a beszéddel gróf Tisza politikai gixert csinált 1 Mikor ez a hallatlan (!) támadás gróf Tisza ellen a „Népnevelési Közlönyében megjelent; megrémültek a bihari hatalmak, hogy hát már semmi sem szent, hát már gróf Tiszát is megmerik bírálni és éppen egy egyszerű szürke, kopott.és fakó tanitó, pláne a bihari tanitó mér ilyen hangon írni Tiszá­ról ! Ez Véres bosszút, kemény megtorlást kiván. Szóval megfájult a gróf Tisza feje a bi­hari uraknak és hogy bálványozott vezérük a jövőben legalább a bihari tanitók részéről szent és sérthetetlen legyen, merész tettre határozták magukat. Kutyába sem véve a sajtószabadságról alkotott törvényt ; életbe­léptették a Bach Korszak félelmetes fegyve­rét a Cenzúrát s a szerkesztő körmeire ügye­lendő egy 3-as bizottságot küldtek ki az al­ispán, a vármegyei ügyész és egy felszentelt j püspök személyében, kiknek kötelessége a1 „Népnevelési Közlön} “-t megjelenése előtt j átvizsgálni s a bihari hatalmasságoknak nem tetsző cikkeket a lapból kidobni. Folytassuk '? Nem, mert hiszen ehez nem kell com-; mentár! Csak annyit vagyunk még bátrak meg­jegyezni — akár tetszik a bihari uraknak, akár nem — hogy ez a botor eljárás nagyon, de nagyon megbosszulja magát. A bihari tanitók megtalálják a módját annak, hogy e lealázó és a bihari tanítósá­got gyámság alá helyező határozat csúf ku­darcot valljon, sőt ami több, vagyunk annyi becsüléssel gróf Tisza iránt, hogy feltesszük róla, sőt bizton reméljük tőle, hogy az ő vélt védelmére hozott eme reakciós határozat el- i len, ő maga fog elsősorban tiltakozni. fl Zsilinszky-fiuk fölmentése. Irta Konrád László ügyvéd. Érmihályfalva, 1912. január 23. t Az esküdtszéki intézmény fennállása óta teljes meggyőződést szereztünk arról, hogy az be nem vált, teljesen felesleges, sőt kri­tikán alul álló intézmény. A Zsilinszky-fiuk is ezen szerencsétlen intézménynek köszönhetik szabadulásukat, még pedig ez alkalommal az első és második főkérdés helytelen föltevésének. Ha az első és második főkérdésből kiha- gyatik az „előre elhatározott szándék“ kife­jezés, megvagyok győződve, hogy az esküd­tek többsége megállapítja a bűnösséget a halált-okozó súlyos testi sértés bűntettében ; de miután a saját lelkiismeretüket és meg­győződésüket követő esküdteknek az „előre elhatározott szándékról“ a tárgyalás nem nyújtott kellő bizonyitékot és a kérdés ezen részét nem volt alkalmuk a főkérdésből ki- kapcsolniok, — azon kényszerhelyzetbe ju­tottak, hogy az egész kérdésre „nemmel“ kellett felelniök, inig ha az „előre elhatáro­zott szándék“ külön kérdésül tétetik fel, az első és második főkérdésre nyugodt lelkiis­merettel felelhettek volna „igennel. Sokszor tupasztaltuk azon helytelen eljá­rást, hogy 30—40 kérdés is intéztetik az es­küdtekhez, mely esetben még a törvényt-tudó esküdtnek is ugyancsak talpra kell állania, hogy feleleteiben teljesen következetes legyen, mig máskor, mint a Zsilinszky-fiuk esetében is, a kérdés zsúfolt és e miatt szabadul a vádlott. Hiszen jelen esetben a magánlak meg­sértésének kérdését is fel kellett volna tenni, miután az elvitázhatatlan tény, hogy a Zsi­linszky-fiuk a büntető-törvénykönyv 330. §-ába ütköző magánlak megsértésének bűn­tettét is elkövették. Személyi hir. Fráter Loránd országgyűlési képviselő szerdán reggel Ersemjénbe érke­zett, csütörtökön Érmihályfalván látogatáso­kat tett és este visszautazott Budapestre. Közigazgatási gyakornok. Ifj. Kovásznay Marcel közigazgatási gyakornok folyó hó 15-én foglalta el állását az órmihályfalvai szolgabirói hivatalnál, aki kedves és meg­nyerő modorával azonnal megnyerte a tiszti­kar rokonszenvét és szeretetét. Vadászat. F. hó 24-én nagy vadászatot ren­dezett Bujanovits Rudolf szolgabiró a Bakkfa- erdőben. A vadászaton részt vettek: Fráter István, Wágner Ágoston, Balázsi József és Draveczky Pál nagybirtokosok, továbbá Makutz Gyula Máv. ellenőr, állomásfőnök és Dravecky László bankigazgató. A vadászat eredménye f\xrík c ? Eredeti amerikai Johnston kévekötő aratógé- ■ diÄ I pék továbbá a világhírű amerikai tengeri ter­melő eszközök és pedig: az „ Avery Junior Planier44 tengeri Ültető (négyzetben ültet) az „ Avery Junior Weeder44 gyomirtó az „Avery «11111101* Cultivator44 kétsoros kapa kizárólagosan Rálimer Sándornál kaphatók DEBRECEN, Piac-utca 43. sz. a. (Dreher mellett.) Bäoher— Melichár—Johnston fióktelepén. Ó^a.Jsodö'u.nls: silány -uLtánzatolctólI Debrecen és környékén kizárólag a mi gépeink vannak hasz­nálatban. Fényes bizonyítványok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom