Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1912-06-22 / 25. szám
4. évfolyam. Melléklet a „Közérdek éhez. 25. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1912. junius 22. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatrsak: Ermihályfalva: VAJDA RUDOLF és KATZ JENŐ. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Érmellék TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Nagyvásár lesz “ megálló szekerek gazdáit Írják fel, vásárlás végett bemenek egy boltba. Jó lenne megtisztítani már az utcát az emberek szájától. szerdán és csütörtökön Érmihályfalván. Az utca háromszorosra mégnövekedett forgalma, lárma, sürgés-forgás jelzi, hogy a javak kicserélésének egyik exponált helye ez a város. A vásár itt, mint mindenütt a világon nemcsak gazdasági, hanem ezzel együtt és éppen ebből kifolyólag társadalmi momentum is. A legfőbb életirányitó a gazdaság. Szinte azt lehet mondani, hogy ettől függ minden, aminthogy a materiális világnézet kétségtelenül igaz elveivel ma már tisztában van mindenki és meglátja mindenki azt a kapcsot is, mely a gazdasági életet a társadalmi élettel egybefüzi. A nagyvásár tehát nyereséggel jár az idegenből idesereglő kereskedők részére ép úgy, mint a városra nézve, melynek forgalma és kinálati alkalma üdvösen meggyarapodik. És épen azért, mert ez annyi embernek az érdeke, a legszigorúbb felügyelettel kellene a hatóságoknak odahatni, hogy a nagyvásár helyes irányba terelődjék, hogy el ne fajuljon sem gazdaságilag, sem társadalmilag. Hogy ezt mire mondjuk? E sorok Írója ismeri a vásárt. Valahol az egyik sarkon egy ember füzeteket árult, nótásköny- veket elavult kalendáriumokat és rém- regényeket Achimról, Reguláról és a legutóbbi idők minden véres borzalmáról, továbbá cselédi használatra szánt színes levélpapírokat. A vásári jelleget az elárusító hangos és népszerű kinálgatásban domborította ki, ami rendben van. A vásáron dob- zódjék a reklám és rikitsanak a végletes színek. Ez a vásár stilszerüsóge. De az elárusító tovább ment. A legtriviálisabb trágárságokat kiáltotta a körülállóknak és arramenök- nek, akik között volt egy-két uriasszony is. Ne tessék félreérteni: nem dévaj Ságokat vegyített a beszédébe, hanem a kocsisnyelvezet leg- kimondottabh diszn óságait a falusi köznép leplezetlen szókimondásával. A másik sarkon egy kocsis ontotta a járó-kelők nyakába vastag káromkodásainak zuhatagát. Amott egy részeg paraszt szidta az istent, imitt egy malacaival bajlódó ember emlegette a kötélen rángatódzó állatok felmenő ágbeli hozzátartozóit. Borjukat hajkurászó suhanc görcsös botijával döngeti a két riska keshedt oldalán kiálló bordákat, hogy csak úgy dong belé. És ehhez a töméntelen trágársághoz, ehhez a kiáltó embertelenséghez sehol egy szava sincs a rendőrnek. Holott a káromkodás, az állatkínzás, az utcai trágárkodás mind paragrafusokba ütköző, büntetendő cselekmény és a közer- kölcsileg jobban örvendezve annak, ha a csendőr egyszer egy-egy ilyen utszóli disznót vinne be a kóterbe, mintha az utcán Támadás Fráter Lóránd ellen. mert j sarjad ; száradjon el a kéz, mely menekülni segit a gonostevőknek, némuljon el örökre az ajak, melyen számukra mentő ige terem.“ Szegény Fráter Lóránd: hát kellett ez neked ? Reméljük, hogy Fráter Lóránd nem fog késni alapos kioktatásban részesíteni a polgárság pénzén subventióval fentartott sajtóférget. A nagyvárad mungó szócsöve: a Nagyváradi Napló a következőket irja: Fráter Lóránd és a magyar köztársaság. Minden hónap 14-én megjelenik egy haragos, vörös szinü füzet, az a cime, Magyar Köztársaság és minden harmadik oldalán Nagy György volt képviselő neve reklamiroz- tatik benne. Elvétve előfordul tényleg egy-két cikk is a magyar köztársaságról, de az nem nagyon fontos benne. Sokkal érdekesebbek azok a humoros kirohanások és lelkesedések, amelyek a füzet oldalain irtózatos vehemenciával kiütköznek. A Magyar Köztársaság legutóbbi számában egy érdekes felfedezésre bukkanunk. Rájövünk, hogy Biharmegyében is van már egy köztársasági ember, még pedig Fráter Lóránd orsz. képviselő: Ejnye, mondottuk, ennek már fele sem tréfa, ennek a szegény Fráter Lórándnak még komoly baja lesz a császár uniformisával, ha Nagy Gyurka ilyen súlyosan kompromitálja, de hiába fáj a lelkünk a nóta-király huszár- kapitányért, benne áll az irás a vörös füzetben és ami irva vagyon, az igaz. A Magyar Köztársaság konstatálja, hogy Fráter Lóránd, a székelyhídi kerület képviselője nyiltan j hangoztatta, hogy ő 49-es alapon ált és ezért Nagy György szeretné neki odadörögni Danton szavaival: — Bátorság, bátorság polgártársak s a Haza meg van mentve! No, hát idáig jutottunk. Már az is republikánus lett, aki a császár kenyerét ette ? Szegény Fráter Lóránd, ha megtudja, hogy ő köztársasági párti, aligha meg nem gyűlik vele Nagy Györgynek a baja. Nem elég szomorúság volt neki a petició, most még ezzel is keserítik az életét ? Nem elég baj neki, hogy a Justh-párthoz tartozik s muszáj kivül maradni a parlament kapuján, holott hat hétig hegedült és táncolt az Érmelléken, csakhogy bejuthasson ! Nem kell nagyon megijednie Fráter Lórándnak, nem és ő republikánus volta az egyetlen csodabogár a Magyar Köztársaság lapjain. Van ebben a füzetben még jóizü dolog, úgy, hogy az ember nem győzi olvasni. A szerkesztői üzenetekben például megizeni Nagy ! György, hogyha van az ő előfizetői között valaki a ki Tisza István politikáját helyesli azt feloldja a fizetési kötelezettség alól s a I befizetett pénzét visszaküldi. Eddig aligha jelentkezett valaki főleg azért, mert miért í lenne a Magyar Köztársaságnak éppen a munkapártban előfizetője ? Nem utolsó olvasmány az a távirat sem, amelyet Nagy György, mint a magyar republika perszoniíikálója küldött az egyesült ellenzékhez. Ebben a táviratban többek között ez olvasható : „Száradjon el a szív, melyben a gyilkosoknak kegyelem Képviselőtestületi közgyűlés. Érmihályfalva község képviselőtestülete ma délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek egyik fontos targya a husvizsgálati szabályrendelet módosítása lesz. Elintézés alá kerül Barota Korjo- lán kérelme segély iránt, a takarékpénztár kövezetvám fizetése alól való felmentés iránti kérelme, háziipari tanfolyam létesítése iránti javaslat és több illetőségi ügy. A mungók kiáltványa. Azt a bizonyos helyre való mungó kiadványt érdekes módon akarták kiosztani Érmihályfalván. Az elöljáróságnak nem merték kiadni kézbesítés végett, mert tudták jól, hogy ilyen aljasságra nem kapható. Kiadták tehát Goldstein hírlapárusnak, a ki osztogatta ugyan a lapokat, de sok helyen nem fogadták el, akiknek pedig átadta, mikor megtudták, miről van szó, undorral dobták el a kiadványt és Goldsteinnek menekülnie kellett, mert ellenesetben hátához verték volna. Színészet. Sajó Vilmos szintársulata ma kezdi meg előadásai sorozatát a „Kegyelmes ur* cimü bohózattal. Heti műsort ezúttal nem közölhetünk, mert egész napi detektivszerü kutatásunk dacára sbm sikerült a titkár hollétét felfedeznünk. Választás. Biharmegye törvényhatósága f. hó 19-ón tartott gyűlésén ifj. Kovásznál Marcel tb. szolgabirót, árvaszéki fogalmazónak választotta meg. Gratulálunk! Közmunkaváltság. A szolgabirói hivatal értesítette az elöljáróságot, hogy a község 348 kézinapszámot köteles az Érmihályfalva—otto- mányi vicinális útvonalhoz szükséges földmunka teljesítéséhez kiszolgáltatni. A készpénzbeli hozzájárulás összege pedig 2723 koronát tesz ki. A szolgobirói hivatal a közerő sürgős kirendelését követeli, de az elöljáróság — a mezei munkára való tekintettel — annak aug. 1—10-iki időpontra való halasztása iránt tett javaslatot felettes hatóságához. Mi lesz az utcaöntözéssel? Lapunk egyik számában hirt adtunk a vasututcai háztulajdonosok azon mozgalmáról, hogy hajlandók a nyári idény alatt személyenként 3 koronát áldozni arra a célra, hogy ezen összegből az elöljáróság az utcákat időszakonként öntöztesse. Illetékes helyen az ajánlat tudomásulvétele mellett kijelentették, hogy azt elfogadják és a főjegyző ur felkérte a főbíró urat, hogy tegye meg az intézkedéseket a hozzájárulás beszedése és az öntözés eszközlése iránt, ügy látszik azonban, hogy a lakók részéről az Ígéret csak Ígéret maradt. Erre vall azon körülmény, hogy a főbiró, aki lelkesen karol fel minden olyan dolgot, amely a lakosság érdekeit van hivatva szolgálni, személyesen kezdte meg a hozzájárulás beszedését. Ezek között elsőben Sziky Károly kereskedőt kereste fel és kérte a 3 korona kifizetését, mire ő kijelentette, hogy Végh Gyula szücsmester, szörmeáru-szabó és szürszabó kellékek nagy raktára DEBRECEN, Fő-utca 42. sz. (Gyarmati-palota). Alapittatott J867-ben. A címre tessék figyelni! Elsőrangú modem és legnagyobb molykár elleni megóvó ◄ és biztosító beraktározási vállalat ► Fő-utca 42. sz, alatt (Gyarmati-palota.) Férfi és női szőrmés ruhákat csakis YÉGcH GYULA szücsmesterhez adhatjuk megóvásra!
