Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-22 / 25. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 25-ik szám, junius 22. iilliill Lunroz:!! iÜÜISi ■■MM MASNAr MMM Wr „LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyl főlerakata SCHNELL IMRE czégnél van. iiiilill göbben és behizelgőbben. És mi rábíztuk magunkat a szépségek árjára, az édes, andalító hangok álombéli folyamára: hadd vigyen, ringasson üde lüktetése, egy más, pompás világ káprázatába . . . Az est fénypontjai Petrán Ibolyka dalai voltak. A fiatal művésznő tehetsége, most bomlik virágjává. Megjelenése kedves, hangja pedig fiatalosan, üdén cseng, mint valami finomcsiszolásu, kristályos ezüst harangé. Mikor gyönyörű énekét körülfolyta a zongora zenéje: éreztük, amint az első szerelem emléke a múltból bánatosan, bágyadt gyönház- fénynyel visszacsillog, láttuk a vándorlás keserűségének tobzódó mámorba fojtását, hallottuk a Grand Café szomorú, síró magyar nótáit, a velencei sötét vizek halk megcsob- banását egy-egy t vidáman tovasikló, karcsú gondola körül, dalban, kacagásban . , . Igen szép volt Serly Vilma szavalata. Egy leányos, Farkas Imrés kis legendát adott elő, de nem lágy, unalmas érzelmességgel, hanem uj, igazán egyéni lebilincselő módon, műkedvelőtől nem várt művészettel és szépségekkel. Huszthy Zoltán acélos ujjai alatt pompásan búgnak föl a futamok. Az örült (Le fon) lelkiállapotának a tombolás és lehiggadás jellemző végletei között való hullámzását nagyszerűen fejezte ki pehelykönnyű billen- tése, a hangzás erejének villámgyors változtatása, szinte átmenet nélküli gyors . felfokozása, majd hirtelen lehelletszerüvé tompítása. Szivárványos művészete napról-napra tisztul és nemesedik. A dalegyesület énekei kifogástalanok voltak. Tökéletes és páratlanul finom előadásuk minden dalából fény, erő és tűz lobogott föl I amely kibontotta és kifejezte a legelrejtettebb szépségeket is. Meg kell még emlékeznünk Dr. Benkovics István professzor értekezéséről is. Nem valami ismert iró és igy természetesen nem vártunk tőle annyit, mint egy Molnár Ferenctől vagy Heltai Jenőtől. De nemcsak jóindulattal, hanem érdeklődéssel is néztünk ez újdonság- számba menő pont: „humoros felolvasás“ (?) elé. Az irodalom kiválóságai ugyanis csupa- ötlet, csupa-szellem csevegéseket mondanak el kedvesen, könnyedén a színpadon, de humoros fölolvasással sohasem lépnek elő. Pattogó, élces csevegés, lehet humoros, de száraz felolvasás (már ez a szó is: Felolvasás: brr 1) soha. Vártuk, vártuk, szivszorongva vártuk a humort, nem ugyan villámok hirtelen meg- vikanásait, de legalább a bágyadtfényü, pislákoló szikrákat, amelyeket otthon, az Íróasztalon, két száraz fadarab szorgalmas össze- dörzsölésével lehet gerjeszteni. Humor azonban a felolvasásban annyi sem volt, mint amennyi cukor van a tengerben. Hiába jelezte a műsor, „tessék a felolvasást humorosnak tekinteni, mert bizony ez humoros“ (ez volt az egyetlen humor!) a toll csak gyászos, ridog vonalak fonadékát szántotta papírra, de ezek a fekete vonalak nem futottak szót derűs, napsugaras, kacagó színfoltokból összeszőtt képbe. Magyartalanságok, idegen szavak, nyakatokért mondatok, idétlen kifejezések, közt elszántan döcögött előre, ez az unalmas semmiség. Igazi kisvárosi felolvasás, egy kis szabad- kozással, azután a „női hiúság pszikológiájá- nak rövid dióhéjba foglalásával.“ A végét igy igazán lelkes tapsokban köszönte meg a hálás közönség. Tikkadságunkra valósággal üditö 1 balzsamok voltak az ezután fölzengő zongora- és énekszámok. (Impartial.) A tiz évesek. (Már összeszedik, hívogatják tízéves, húszéves találkozókra a volt iskolatársakat. A lapok tele vannak a felhívásokkal és pár hét múlva itt is, ott is összetalálkoznak a régi pajtások. Egyről Írjunk, akár előre is : egyik olyan, mint a másik, Ms fantáziával előre meglehet csinálni. Személyek : A volt osztályfőnök, egy öreg tanár és a tízévesek. Most érkeznek sorba a pályaudvarról, az ország minden részéből az öreg tanár fogadja őket.) A tanár: (az elsőhöz) Szervusz édes fiam. Te vagy a Búzás, jól emlékszem reád. Nos, hogy vagy ? Te jó diák voltál mindig. Kettesed is alig volt. Csak a rajzban voltál gyönge, abból buktál is, ha jól tudom. Mi lett belőled: A fiúcska: Festő. A tanár: (egy másikhoz) A Braun 1 Te vagy a Braun. Téged ismerlek, hiszen te voltál a büszkeségünk, az eminens tanuló, az az ösztöndíjak nyertese. Tőled sokat vártunk. No mi lett belőled ? Braun: Vármegyei irodatiszt. Az életben mások vitték el mindig az ösztöndíjakat. Az ösztöndíjakból a végén nekem csak az ösztön maradt meg, az állati ösztön : megélni. Kenyér kellett, beálltam oda, ahol éppen felém nyújtottak egy darabot. Aztán vége. A tanár: Szegény fiú. (Egy újonnan jött- höz) Á Horváth. Ugy-e nem tévedtem ? Nos Tisztelettel értesitem a n. é. :: vásárló közönséget, hogy :: vaskereskedésemet Deák-tér 14. házszám alá saját házamba (Pozsonyi-féle = telek) helyeztem át. = Kiváló tisztelettel ÜZLETATNELYEZÉSI Nagykároly. valaki meghal?, — ugye akkor már nem fáj semmi? Karátos Feri tétovázva nézett a levegőbe, aztán rá felelt: — Bizonyosan nem jó annak, aki meghal, mert akkor mindenki szívesen halna meg, pedig mindenki fél a haláltól. Emlékszem édes anyám mindig mondogatta, hogy jobb volna már nem élni, aztán megkérdeztem tőle, hogy: — Anyám igazán megszeretnél te halni ? — azt mondta rá: — Dehogy szeretnék én meghalni, csak úgy mondtam édes fiam! — De mond Feri, ugy-e Poldi a mennyországba jut? — Persze, hogy oda jut, jött rá több oldalról a felelet. — No akkor ón is megszeretnék halni, mert én is a mennyországba jutok, — tette hozzá Mente Jóska és halovány arca egészen kipirult a nagy lelki megnyugvás, öröm tudatába. A többi pedig, az apróság titkolt félelemmel kétkedve nézett Mente Jóska átszellemült arcára, sehogy se akarták megérteni, miért szeretne Jóska a mennyországba jutni, mikor arra még úgyis ráér. Harmadnapra aztán elfeledték ezeket a beszédeket is, — Mente Jóska épugy játszott a többivel, mint Karátos Feri, meg a többi nebulo. Gondatlan zsibongás, játék, lárma zengett a teremben, aztán épen akkor, mikorra egészen belemerültnk a kicsi játékukba, mikorra elfelejtették már az iskolát, tanítót, igazgatót, — szóval az egyósz világot, — játékos lelkűk szinte kiült az arczukra, . . . oda lent a parkos udvarban megszólal csendben mély kondulással az intézet kápolna harangja, — a szomszédos kórház kapujából meg kifordul egy kékre festett hintó és vitte ki az örökké megnémult Poldit, az apátián, anyátlan árvát ki a temetőbe, az elfeledett, meg nem siratott halottak közé . . . A nagy teremben egyszerre megakadt a játék. A fiuk kórdőleg néztek egymásra, tágra nyitott szemekkel és szaladtak oda a nagy fiuk asztalához, hogy megkérdezzék tőlük, miért harangoznak. De megnyílt az igazgató ajtaja s a fiuk állva maradtak helyükön, lesték a szót. — Fiuk, — szólt ünnepélyes mély hangon az igazgató. — Most temetik Kerekes Poldit, a ti társatokat. Imádkozzatok érte egy miatyánkot, meg egy üdvözlégyet, mert Kerekes Poldi a ti testvéretek volt s mert ti mindnyájan testvérek vagytok. Pajtás János, a legnagyobb fiú fennhangon, de remegőn mégis elkezdte ; — Miatyánk ki vagy a meeyekben/ szenteltessék meg a te neved. .. ... S mi nedves szemmel, csukló hangon feleltük rája: . . . mindennapi kenyerünket add .. meg .. nekünk . . ma... és bocsásd . . . meg ... a mi vétkeinket... és ne vigy ... a kísérteibe . . . Amen 1 Mintha fojtogattak volna, elszorult a torkunk, magunkba fojtottuk a sírást, mindegyikünk félt megtörni zokogásával az áhitatos csendet. S mikorra befejeztük s végzetül, mikor az igazgató úr úgy mondotta, hogy este, ha aludni térünk ismételjük meg az imádságot. .|. akkor már mindenkinek kezében volt a zsebkendő, mintha orrunkat akarnánk fújni s lopva töröltük ki szemeinkből egy-egy odatolakodott könnyet hívatlan vendéget. .. . Szegény Kerekes Poldi csak elfojtott, ágypárnák alatt titkolt könnyek hullottak koporsójára, osak a bongó harang mélységes szava kísért ki téged, szállván utánad, a társtalan, a néma éjszakába . . . Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogteohnikua.
