Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1912-05-25 / 21. szám
4. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez. 21. szám. Ermihályfalva—Székelyhid. 1912. május 25. Felelős szerkesztő: SÍM KŐ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF és KATZ JENŐ. Értarcsa : SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. r TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi Győrgy-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Botorkálás az éjben. Egy aranyat egy lámpáért. — Eredeti tudósítás. — F. hó 20-án éjjel 12 órakor a Nemzeti kávéházból hazafelé indultam. A Vámos- és Vasut-utcákon vezetett utam. Amint kijöttem a kávéházból, meglepett a pokoli sötétség, mit én annak tulajdonítottam, hogy az erős világításból kiérve az utcára, szemem elkáprázott. Csak aztán jöttem rá, hogy I ennek a pokoli sötétségnek sokkal közönségesebb oka van. Az utcákon végig ugyanis egyetlen egy lámpa sem égett, a városnak világitó aparátusa, a jóságos holdvilág pedig a felhők mögé volt elbújtatva. Nem lehetett azonban ezen sokáig töprenkednem, mert elvégre mégis csak haza kellett jutnom vala hogy. Neki indultam tehát először a falat támasztva a Vámos-utcának, de egy orromat j érő hatalmas ütés csakhamar meggyőzött1 arról, hogy jobb lesz az utca közepén menni. Mielőtt azonban kitértem volna a kocsi utra, i megakartam győződni arról, hogy tulajdon-' képen kinek, vagy minek áll eleiekében az én orromnak belapitása. Hosszú kesergélés után végre sikerült megállapítanom, hogy tulajdonképpen nem orvtámadásról van szó, i hanem valaki egy ablakot felejtett nyitva, ; amelynek a nagy sötétségben neki ütödtem. Csalódottan vánszorogtam aztán ki a kocsi- utra, aminek mégis meg volt az előnye, hogy egy nyitott ablaknak nem mehetek neki. Hogy a földi létnek ez az útja sem teljesen rög és tövis nélküli, arról is csakhamar megkellett győződnöm, mert óvatos tapoga- tódzásom dacára egyszerre meglepetésszerűen puha csókot éreztem homlokomon. Már-már hatalmas hóditó dón Jüannak képzeltem magam, akit valamely tikkos szerelme a kisértetek órájában megvár az utcán, hogy karjába boruljon, — amikor a homlokomról lecsurgó nyál, egy makrancos nyerítés és az orromat érintő kellemetlen illatok, elég plauzibilis bizonyitékait szolgáltatták annak, hogy Weisz fíákeres uramnak egyik telivér paripájával ütődtem össze. A kedves kis fogat körül egy ember sem állott s én örülve, hogy nincs aki nevessen rajtam, tovább sompolyogtam. Végre vagy nyolcvan lépésnyire egy házi lámpás fényét pillantottam meg, melynek gazdája nyilván felém közeledett. Hálára kötelezett ez az ember, mert a lámpa fényénél én is haladtam egy darabot. Mikor egymás mellett mentünk el, én szidtam a várost, ő meg a világítást (azt hiszem egy malomban őröltünk). Azután eltűnt az én jó emberem s én ismét itt álltam a sötétben, de most már annyira elkáprázott a szemem a kis lámpa fényétől, hogy egyáltalában nem láttam semmit. Azt sem tudom, hol kezdődik, hol végződik az utca, hol milyen ház előtt állhatok én. A ref. templom órája ütött. A hang irányából következtettem, hogy körülbelül a Kinczel ház előtt állhatok valahol. Végre a hátam mögött jó távolról emberi hangok ütötték meg fülemet. Már messziről kivettem a szavak értelmét: Skandalum ! Egy lámpa nem ég. Korom sötétség az utcán ! Rendőr sehol! Az embert nyugodtan lemészárolhatnák stb. Megvártam őket Ezek az én embereim, gondoltam. Ezután együtt szidtuk a közvilágítást, a rendőrséget, mindent. Hogy meggyőződjünk, vájjon tényleg nincsen-e rendőr az egész vidéken, rendőrért kiabáltunk. Az egyik vasútinak (mert vasutasok voltak) igen öblös hangja volt, elhallatszott körülbelül a városházig. Aztán vártunk. Rendőr nem jött, senki sem jött., Végre valahogy csak haza botorkáltunk. Én megfogadtam, hogy ezentúl este mindig villanyos lámpával felszerelve fogok csak járni. De ha egy rendőrrel, vagy egy városatyával találkozom, aki szintén nem tud hazatalálni annak úgy bevilágítok a szemébe, hogy még világos nappal is botorkálni fog tőle. Hadd tudják meg ők is, mennyi borzasztó szatira van ebben a dalban: Láttad-e már Érmihályfalva várost éjjel? Rádala Okmis. HERMANN HAR PR k CIPŐK JENŐ iNÜDlVm RAKTÁRA . J ky7' . ‘ Debrecen, Piac-utca 42. sz. (A Pannónia szálloda épületében.) A pünkösdi szezonra a divatos K-O-B-R-A-K cipöujdonságok megérkeztek!! Ügyeljünk a KOBRÁK cégre! Kizárólag = Debrecen, Piac-utca 42. sz. alatt. Lapunk előfizetőinek, olvasóinak és munkatársainák boldog pünkösti ünnepeket kívánunk! Személyi hírek. Dr. Barnabás Pál a Magyar Jelzálog hitelbank és a Magyar Agrár és Járadék bank vezetője f. hó 20-án Érmihályfalván volt, mely idő alatt Grosz Bélának az Érmelléki Hitelbank r. t. igazgatójának volt vendége. Lovas Sándor nagybirtokos kedves nejével, pár heti üdülésre, Marienbádba utazott. Az Osztrák Magyar Bank debreceni fiókjának köztiszteletben álló főnöke Wilhelm Emil f. hó 15-én látogatta meg érmihályfalvai üzletfeleit, az Érmihályfalvai Takarékpénztárt, Kereskedelmi Bankot, Érmelléki Hitelbankot, valamint Benedek Mátyás és Fia cégét. Mint azt különben várni máskép alig lehetett, teljes megelégedéssel állapította meg üzletfelei szolid, reális, mobil helyzetét. Az érmihályfalvai intelligentia el van íagadtatva a látogató főnök szeretetreméltóságától, liberális üzleti felfogása, kitűnő tájékozottsága és meglepő sokoldalúságától, mely különösen indokolja a debreceni Hók területén általánosan vallott véleményt, hogy a mai súlyos viszonyok között valóságos őre es támasza kerülete pénzügyi helyzetének. I f Ozv. Balási Jozsefne. | Lesújtó csapás döntötte mély gyászba Balási József érkört- vélyesi nagybirtokost. Rajongásig szeretet édes anyját vesztette el: a szegények egy angyali szivü jótevőjüket, egy derék uriasz- szonyt a társadalom, melynek minden mozgalmai iránt a megboldogult élénk figyelemmel viseltetett s magatartásával általános tiszteletet biztosított személyének. A környék intelligens közönségének, mély részvéte úgy a kondoleálásban, mint a temetésen való megjelenésben inpozánsan megnyilatkozott s némi vigaszul szolgálhatott a súlyosan meglátogatott nagy kiterjedésű családnak, mely a gyászesetről a következő jelentést adta ki: Kászonimpérfalvi Balási József és neje aggteleki Bujanovics Auguszta a maguk és gyermekeik Ilona és Stefánia, irinyi dr. Irinyi István s neje és gyermekei Vidovích Menyhért s gyermekei Georgine Leó, Ernő és Andrea, kászonimpérfalvi Balási Borbála, özvegy bártfai Szabó Gáborné, kászoimpér- falvi Balási Ilona fáldalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a legjobb anya, felejthetetlen testvér, szerető nagynéni és sógornő özvegy Kászonimpéterfalvi Balási Józsefné szül. irinyi Irinyi Szeréna életének 55-ik, özvegységének 8-ik évében folyó hó 17-én reggel fél 7 órakor hirtelen elhalálozott. A megboldogult hült tetemei folyó hó 19-én délután 3 órakor fognak a róm. kath. anya- szentegyház szertartásai szerint beszenteltetni s a családi sirtboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat f. hó hó 20-án reggel 9 órakor fog Szaniszlón az Egek Urának bémutattatni. Érkörtvélyes, 1912. május 17-én. Az örök világosság fé- nyeskedjék neki! Uj gyakornok. Az „Érmelléki Hitelbank“ igazgatósága Révész Józsefet, gyakornokká nevezte ki. Megszökött betörő. Moda György értarcsai lakos betört Kovács Julia ottani lakos lakásába és onnan több értékes ruhaneműt ellopott. A betörőt — aki zsákmányával megszökött — erélyesen nyomozza a csendőrség. Iskolavizsgálat. Végh József esperes Molnár József ref. lelkész kíséretében, az érmihályfalvai értarcsai kör iskoláiban tanítást illetőleg vizsgálatot tartott és a tapasztaltak de különösen az érkeserüi iskolánál constatált fényes eredmény felett, teljes megelégedésének adott kifejezést. fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogás tatamii a legjutányosabb árak mellett, IIEIIRJECEW* Telefonszám 701. Gyár és főüzlet: Arany János-utca 10. szám. Telefonszám 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek. o®—
