Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1912-02-10 / 6. szám

február 10. 6. szám 3-ik oldal. ÉRMELLÉK arra, hogy a lakosság érdekében tegye meg az intézkedéseket legalább az iránt, bogy ezen esővizek egyszerű levezetést nyerjenek. Végre is az elöljáróság belátta azt, hogy tennie kell valamit a mindjobban felzuduló közfelháborodás lecsilapitására és örömmel jelenthetjük, hogy az elöljáróság megtette az intézkedéseket vizvezető árkok létesítése iránt. Addig is még egy állandó vizvezető mű épí­tése, vagy az utcák feltöltése utján végleges megoldásra kerül a dolog az árkok kiásását | már megkezdették s igy a lakosság panasza | egyelőre orvoslást nyert. Uj mértékhitelesítő. Biharvármegye alis­pánja, Straszner Adolf lemondása folytán, a mértékhitelesítői teendők végzésével Voj- kovics István cipészmester, érmihályfalvai lakost bizta meg. Tűz. Schvalb Hermann érkeserüi lakos mig a feleségével a pincébe borért ment, addig a gyermekeket a szobában felügyelet nélkül hagyta. A gyermekek az asztalon levő égő gyertyával játszani kezdtek, miköz­ben a gyertya lángja véletlenül az ablak­függönyhöz ért, amelytől az meggyulladt és az egész szoba lángba borult. A sikoltozásra a pincéből felszaladt szülőknek alig maradt annyi idejök, hogy a gyermekeket kiment­sék, de az egész ház porrá égett. Leleplezett háziszarka, Prógli István volt érmihályfalvai, jelenleg nagykárolyi lakos, cipész, Érmihályfalván Szabó Imréimnél volt alkalmazásban. Ezen alkalmczást arra hasz­nálta fel, hogy keny»radó gazdájától 40 drb kaptafát s ugyancsak a vele együtt alkalma­zásban levő Boros Jánostól egy ezüst órát ellopott. Majd Sz lágyi István, szintén érmi­hályfalvai csizmadia iparostól különféle anya­gokat kezelt el s ezzel örök búcsút mondott Érmihályfalva városának. A károsultak pa­naszt tettek a csendőröknek, akik átrándultak Nagykárolyba, ahol barátságos látogatást tettek Próglinál, miközben érdeklődni kezd­tek a kaptafák és egyéb dolgok iránt is. A kedélyes beszélgetés vége az lett, hogy Prógli bevallotta a lopásokat. Előadta az órát, amely az Árokpart-utcán a hóba volt elrejtve, a többi lopott dolgok is igy egy elrejtett zug­ból napfényre kerültek s a kaptafákat pedig Prógli Györgytől, testvérétől kerítette meg a esendőrség, aki a jelentést megtette a kir. ügyészségnek. Szélhámos csavargó. Jegy nélkül szállott fel a vonatra Budapesten Huba János rovott- multu csengerujfalusi csavargó. A jegyvizs­gáló kalauznak azt mondotta, hogy érmihály­falvai illetőségű és a jegy, valamint a bün­tetés összegét ott kifogja fizetni. A kalauz le is szállította Érmihályfalván a vonatról és átadta a személyzetnek, kérve, hogy a rendőr­séget értesítsék a dologról, amely azután vegye pártfogásába a passast és fizettesse meg a jegy és büntetés di ját. Az állomás személyzete át is vette Hubát, aki azonban egy őrizetlen pillanatban búcsút mondott a barátságos vasúti tisztviselőknek és bement városba, ahol sorra járta a gazdálkodókat és igen sokat közülök nagy vállalkozókhoz munkára szerződtetett, persze kitűnő dijjazás mellett. Hogy azonban az illetők m mkába állását biztosítsa, kisebb-nagyobb biztosítékot szedett tülük s igy sikerült neki körülbelül 30—40 koronát kicsalni a szegény, jobbára napszámos emberektől, amely a pénzzel a „Royal“ kávévázban nagy dáridót csapott. Á dolog valahogy a csendőrség fülébe jutott, amely érdeklődni kezdett a vállalkozó meg­bízottja iránt s igazolásra szólitotta fel, de minthogy elfogadható választ adni nem tu­dott, letartóztatta és bekísérte a községházára. A vallatás során azután kiderült minden, saj­nos azonban a csalás utján szerzett pénzből már csak 1 K 48 f maradt. A csendőrök Hu­bát vasra verve átkisérték Székelyhidra, ahol átadták bíróságnak. Pannonia-szálloda Érmihályfalva, Négy újonnan fényesen berendezett szoba! Kó­ser konyha. Pontos kiszolgálás. Mérsé­kelt árak. Szerkesztői üzenet. Cicero. Érmihályfalva. Blidorán testvérek, Gyuri és Sándnr szökése hennünket is meglepett, sajnos azonban, hogy térsztike miatt ezáltal nem foglalkoz­hatunk a dologgal. Székelyhid. JÓSLÁS Egy évezred elmúltával Gondolkozás ima és dal Magasztosaik lészen, Szabadabb a szellem, Könnyebb lessz küzdeni A lét baja ellen. Harmincadik század végén Szerettem min’ születni én, Mert korszakunk tele Undok hazugsággal, Iszonyú bűnökkel, Minden aljas vággyal. H. Kovács Zoltán. Magyar proletáriátus. Szomorú adat került a napokban ke­zünkbe. — A budapesti ügyvédi kamara1 választmányának a jelentése. — Ebből a jelentésből olvastuk, bogy 81 ügy­védet kellett nyugdijhátralékok miatt felfüg­geszteni az ügyvédi gyakorlattól. Hogy mit jelent ez a tény, ahhoz magyarázat nem szükséges; azt azonban talán nem felesleges megmondani, hogy e felfüggesztésnek az oka az volt, hogy a felfüggesztett 81 ügy­véd egyike sem volt képes egy esztendő alatt 120. koronát befizetni, olyan 120 koro­nát, amelytől jövője, létezhetése függ, mivel j az országos ügyvédi gyám és nyugdíjtör- j vény úgy intézkedik, hogy azokat, akik két esztendeig nem fizettek járulékot, föl kell függeszteni az ügyvédi gyakorlattól. Igazán nem lehet más szavunk e letagad- hatatlanul szomorú és megdöbbentő tényre, mint mélységes elszomorodásunk a kiáltó nyomor lát­tára. Aggodé és szorongató érzéssel látjuk és tapasztaljuk a magyar proletáriátus ver­gődését ebből az egy tényből is és összefa- csarodik a szivünk, ha arra gondolunk, hány, de hány szemérmes szegénye van még a magyar intelligens társadalomnak, aki éhezve, szenvedve vonszolja az élet és megélhetés terhét, \ kínjait és keresztjét csak azért, mert napszámba \ nem állhat, fel nem fogadják, kinézik onnan s talán képtelen is rá. Abban a nagy átalakítási processusban, amely a társadalmi elhelyezkedés nyomán az egyes élethivatások körében a betevő fala­tért, az úgynevezett „mindennapi kenyérért“ folyik, minden bizonyárra legszánalomramél- tóbb a szellemi munkásoknak az intelligencia gyűjtő nevén ismert proletáriátusnak az a meg­számlálhatatlan tömege, amely letagadhatatlanul gerincét, oszlopát képezi a társadalomnak. A ké­pesítéshez kötött diploma megszerzéséhez, ha hozzájut is a sok közül annyi, ez az annyi még nem egésze, teljes, összesége mind­annyinak, kik egykor, valamikor bittel, re­ménységgel és nem kis akarattal pályát, in- telektuális alapon nyugvó pályát választot­tak. Nem a letörtekről, elbukottakról, hitük és reményüket vesztettekről van szó, hanem a testben és lélekben megedzettekről, kik az élet megpróbáltatásaival számolni nemcsak képesek, hanem erősek is és jellemük, ké­pességük, tehetségük önállóságra praedesti- nálja őket. És ezek is küzdenek, nyomorog- ■ nak. Szemérmes szegények, mert az elköte­lezett társadalmi konvencionalismus nem tűri j meg a kopott ruhát, elfordul a kisirt szem, I a szomorú arc láttára; az életből csak azt és úgy akarja látni, ami kellemes, üdítő é > bi­zalmat adó. Összetett kézzel, tanácstalanul áll e tények­kel szemben politikus, szociológus, emberbarát egyaránt. Hall szavakat, hangokat, reformo­kat, javaslatokat, melyek uj működési kört és teret jelölnek ki társadalom és emberek számára, de mindezekből megnyugvást sze­rezni nem tud, mert a feltoluló gondolatot nyomon követi a „sötét lovag“ a gond a megélhetés nehézsége. A magyar proletáriátus nyomorúságán pe­dig senki sem javít, helyzetén senki sem segít. Iskolavizsgálat. F. hó 6-án tartották meg az érmelléki ref. egyházmegyei dékánok a helybeli ref. iskolákban a rendes félévi vizs­gálatot. A tapasztaltak felett a legnagyobb megelégedésüknek adtak kifejezést s a ta­pasztalt szép eredmény elismeréséül a nö­vendékeknek négy napi szünidőt adtak. Ipartestületi jegyzőválasztás. A „Székelyhídi Ipartestülel“ újonnan alakult választmánya a f. hó 1-én tartott gyűlésében Cseh Ferenc nyu­galmazott tanitót választotta jegyzőéül. Képviselőtestületi közgyűlés. F. hó 3-án d. u. 2 órakor Székelyhid község képviselőtestülete gyűlést tartott. Képviselőtestület tudomásul ve­szi a közig, bizottságnak dr. Garán János fe- lebbezésére hozott határozatát s a felebbezés- ben kért járda épiléset. elrendeli. Porcsin Pé­ternek a „Tűzoltó“ vendéglő haszonbérének leszáilitása iránt beadott kérvényét elutasítja. A „Tanítók Fürdője“ r. társaság támogatására egy részvényt jegyez. A közigazgatási bíróság­nak Szabó László illetősége ügyében hozott Ítéletét tudomásul veszi. A világítás. Végre összeült a bizottság és megkészitette javaslatát. 200 utcai lámpát állítana fel, minthogy két ajánlat van, hát versenytárgyalás tartását javasolja. Jó az ilyen szükebbkörü bizottság. Tanácskozik, javaslatot készit, számit és spórol, ez alatt pedig a sötétség tovább tart. Jó nagy sötét­ség 1 De ha a villanyvilágítás bevezetése után is igy lesz, nem lehet őket vádolni, jól meg- liányták-vetették az ügyet, de az a vis major nagy dolog. Közigazgatási bejárás. A székelyhid—nagy­iéta vasút közigazgatási bejárását 7. és 8-án tartották meg. Az eljárást dr. Halány László min. tanácsos vezette. Részt vett a hadügy­minisztérium részéröl Putz József cs. és kir. százados, a földmivelésügyi kormány részéről Heeger János kir. mérnök. Biharvármegye ré­széről Fráter Barnabás alispán, Vallner Ödön főügyész, Varro Domokos műszaki tanácsos; Debreczen sz. kir. város törvényhatósága ré­széről Aczél Géza főmérnök. Továbbá Eckstein Márk Máv. főfelügyelő, Hieronimi Pál vasúti és hajózási főfelügyelő ; a Máv. kiküldöttei, az érdekelt közegek elöljárói. A tárgyalás simán folyt le. A birtokosság jogos kívánságát minden esetben fontolóra vették. Egyedül a „Bihari helyi vasutak“ képviselője tiltakozott erősen a vonal vezetés iránya ellen. Á tágyalás végez­tével — magyar szokás szerint — áldomás következett, mely alatt sok szellemes felkö­szöntő hangzott el. Selyemtenyésztés. Évenként jelentékeny ösz- szeget fordít a kormány a selyemtenyésztés terjesztésére, de az eredmény alig vehető észre. Most, hogy újra elindultak a vándortanitók, hogy szóval és képekkel megkedveltessék a néppel a selyemhernyót, elgondolom, hogy mi­lyen téves utón járnak. A népet vádolják ma- radisággal, pedig nem az a hibás. A nagylétai vasút. „Magyar, ember termé­szete, hogy a jussát nem hagyja.“ Nagyon szép és nagy igazság, de nem helyes, ha akkor állunk elő vele, mikor nincs ok rá. Gondoljuk meg jól, hogy mi lesz annak a következménye, ha a társasággal nem jutunk békés megegyezésre az átengedendő terüle­tekről. A törvény a vasutaknak megadta azt a kedvezményt, hogy a szükséges területeket kisajátítás utján megszerezhetik. (Nagyon helyesen, de most ne erről szóljunk.) Ha a birtokosság nem engedi át az építmények ÉRTESÍTÉS! Értesítem a n. é. közönséget, hogy DBbrGGBnbßll a ROYÁL NAGY SZÁLLODA, KÁVÉHÁZ és ÉTTEREM összes helyiségét f. hó 2-án átvettem. Teljes igyekezettel azon leszek, hogy pontos és előzékeny kiszolgálással a legkényesebb igényeket is kielégítsem. Tisztelettel kérem a közönség szives bizalmának előlegezését B0R6IPA FARKAS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom