Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1912-01-27 / 4. szám

4-ik oldal. ÉrmellEk január 27. 4. szám. DALOK. I. Rezgő nyárfa künn a pusztaságon; Kis madárka a leveles ágon Panaszolja: elveszett a párja, Amig él csak szomorúság várja. Rezgő nyárfa virágos a fája; Kis madárnak ismét van már párja, Dalolgatja: szerelem az élet, Hü pár nélkül a madár sem élhet. II. Sirdomb van a temetőben oda vonz egy nagy­facsalódás : a bánat, Ha ott vagyok elmerengek, a lelkemben halni [vágyás föltámad; Rísz’ ott nyugszik kit imádtam, szerettem, Aki miatt hejh, de sokat szenvedtem, Aki miatt bontja el bánat könnye a halvány [orcámat. Temetőben sóhajt a szél, hullatja a szomorufüz [levelét. A szivemet bánat gyötri, mert a rózsám, boldog­[ságom már nem él. Az vigasztal, hogy már nem soká élek, Hogy engem is el fog hagyni a lélek, Mint elhagyja komor ősszel a fáját is az [elsárgult falevél. Érköbölkut. H. Kovács Zoltán. Vadászat. 21-én Tunyoghi Lajos poklostelki uradalmán vadászatott tartott. A vadak ugyan elég illetlenek voltak, nem nagyon igyekeztek puska végre, a szivesházigazda azonban igye­kezett vendégeit ezért megvigasztalni és az es­tét megnyujtották másnap délig. Gyűlés. 25-én tartott képviselőtestületi ülé­sen a község közönsége tudomásul vette a vár­megyének az állati hullák ipari feldolgozásáról alkotott szabályrendeletét. Székelyhidon a szerint gyűjtő telep (esetleg feldolgozó műhely) állíttat­nák fel, ahová az állati hullákat a vállalat szál­lítaná az elhullástól számított 12 órán belül. Ennek felállításával megszűnne az a kiadás, melyet most e hullák eltakarítása előidéz. Ez­után napirenden volt újra a villanyvilágítás. Benes Ferencnek erre vonatkozó ajánlatát és szerződéstervezetét tárgyalta a közgyűlés. Az ajánlatot a közgyűlés tárgyalás alapjául elfo­gadta és a javaslat elkészítése végett a vilá­gitó bizottságnak kiadta. Miért nem halad Székelyhid? Aligha hisz- szük, hogy Mucsán megtörténhetne olyasmi, hogy egy, a város forgalmát, fejlődését, ke­reskedelmét előmozdító vasúthoz való hozzá­járulást olyan kicsinyes okok miatt tagadná­nak meg, hogy a vasút létesítése által kisa­játítandó 9 holdnyi földterület értékét veszti, tehát a vasút létesítése a birtokosság meg­károsításával jár. Ilyesmi megtörtént Székely­hidon, ahol aszfaltjáró van, villanyvilágítást terveznek, de a kereskedelem előmozdítására és az idegen forgalom emelésére nem gondol senki. A Nagyi éta—székelyhídi vasútról van szó. amely nagyon is fontos érdeke a város­nak, de a képviselőtestület a komaság, só- gorság érdekeit tartva szem előtt, megtagadta a vállalkozó által kért hozzájárulást a fent részletezett kicsinyes okok miatt. Más köz­ségek kapva-kapnak az alkalmon, hogy a fejlődést minden téren előmozdítsák, itt a maradiság jele mutatkozik minden vonalon. Itt azt szeretnék, ha a régi világ volna, amikor még hat ökör se tudta kihúzni a szekeret a sárból. Vezető kellene a köz­ségben, aki bánni tudjon a lakossággal és dolgozzon a nép jólétéért, boldogulásáért. — Vájjon fel virrad-e Székelyhid lakosságára is valaha ? I ? I Halálozás. Ozv. Somogyi Istvánné élete 83-ik évében f. hó 22-én elhunyt. Temetése 24-én folyt le nagy részvét mellett. Vasútállomás világítása. Sok szó esett már e lap hasábjain a székelyhídi vasútállomáson uralkodó mizerábilis állapotokról. Megírtuk, hogy a várótermek kicsinyek, egészségtele­nek; felhívtuk több alkalommal a járásorvos figyelmét ezekre a körülményekre, hasztalan, Biharban az ilyen panaszok süket fülekre találnak! Most még egy utolsó kísérletet teszünk aziránt, hátha fel tudjuk ébreszteni a községi elöljáróság szunnyadó lelkiismere­tét s végre-valahára a közönség jogos óhaj­tását tartva szem előtt, a cselekvésre hatá­rozza el magát. Még ezelőtt két évvel a kereskedelmi miniszter elrendelte a székely­hídi vasútállomásnak a maimodorn kör igé­nyeinek megfelelően való kivilágítását. A rendelet végrehajtása késik és késni fog talán ítéletnapig, mert nincs, aki annak végrehaj­tását megsürgesse. Ujjolag felkérjük a köz­ség elöljáróságát, hogy tegye meg az intéz­kedéseket a vasútállomásnál elrendelt világítás keresztülvitele érdekében. Elvégre ez igen fontos érdek s nem kell egyéb, mint egy határozati javaslat, amit a képviselőtestület egyhangúlag fog magáévá tenni. Sáros az aszfalt. Örömmel üdvözöltük Székelyhid elöljáróságát, amidőn a cselekvés terére lépett és megtette a kezdeményező lépéseket a járda létesítése iránt. A járda el is készült, hogy miként? az nem tartozik most a dologra, de ismertük a székelyhídi birtokosok pedántságig menő tisztaság érzé­két, tudtuk jól, hogy az naponként le lesz takarítva s öröm lesz végig menni a tiszta aszfalton. A kisgazdákat illetőleg feltevésünk­ben nem is csalódtunk, de annál jobban azokban, akiknek módjukban állana az asz­faltjárda tisztántartása. Személyesen tapasz­taltuk, hogy az „Érmelléki Takarékpénztár“, a Stubenberg-kastély és az uj járásbirósági telek előtt elvonuló aszfaltjárda egy piszok- és sárfészek. Minden legkisebb faluban súlyt fektetnek a köztisztasági intézkedések leg­elemibb szabályai betartására. Joggal elvár­hatjuk tehát azt, hogy akkor, amidőn évek hosszú sorozata kellett ahhoz, hogy Székely­hidon a járda építése valóra váljék, gondos­kodjék az elöljáróság annak tisztántartása iránt is. A szabályrendelet előírja a járda naponkénti leseprését. Tessék a renitenske- dők ellen szigorúan eljárni személy válogatás nélkül és bejelenteni az illetékes hatóságnak megbüntetés végett, mert ha ilyeneket ta­pasztalunk, azt kell hinnünk, hogy Székely­hidon a szabályrendelet nem az összlakos­ság, de kizárólag a kisgazdák érdekében hoz­zák, az urak azonban az alól kivételt ké­peznek. Mi lesz a vasúthoz vezető járdával ? A kép­viselőtestület tudvalevőleg elhatározta, hogy a vasúti állomásig egy gyalogjárót létesít. Mielőtt a munkálat kivitelre került volna a képviselőtestület tagjai közül többen indít­ványt adtak be az iránt, hogy a járda az aszfaltirozandó Kágyai-utcáról felszedendő régi kőből létesitessék. — A Kágyai- utca aszfalttal való burkolása elmaradt és e címen 12000 korona megtakarítást ért el a képviselőtestület. Igen ám, de elmaradt a vasutig vezető járda kiépítése is, amely pe­dig jogerős a képviselőtestületi határozattal lett elrendelve és most bokáig érő sárban kell a városban gyalog igyekező utasoknak bugdácsolniok az elöljáróság jóvoltából. Arra kérjük a főbíró urat, vegye fontolóra ezt a kérdést s minthogy azon esetben is, ha a Kágyai-utca aszfalttal való burkolás alá ke­rülne, az innen kikerülendő kő más utcák kikővezéséhez felhaszoálható volna, tegye meg az intézkedést a vasúthoz vezető járda kiépitése iránt. Tűnjön el végre valahára a sáros Székelyhid, hogy helyet adjon a mo­dern fejlődő nagyközségnek, ahol megértet­ték a fejlődő kor hivó szózatát. A kuitura fejlődés Érköbölkuton. Nevezett községben a harmadik népiskola is elkészült, amelyen a tanítás januárban kezdődik meg. Sajnos még az Ermelléken igen sok község van, hol egy tanító száznál is több gyerme­ket kénytelen tanitni; itt van már az ideje, hogy az illetékes hatóságok az ilyen szo­morú állapotokat megszüntessék, de sajnos sok helyütt úgy gondolkoznak, hogy előbb való a járda, mint a népoktatás rendbehoza­tala, mint pl. Székelyhidon és Margittán. Útépítés. A székelyhídi járás, községi úti bi­zottsága f. hó 25-én tartotta első ülését. Tu­domásul vette a múlt évi számadást és megál­lapította a költségvetést. Annak a sok beszéd­nek azonban mely ezen a gyűlésen elhangzott, eredménye nem lesz az utakon. Mghintik majd ahol nagy lesz a sár kaviccsal, — mintha az szentelt viz volna, — ahol nem olyan nagy a sár ott csak homok jut az útra, de vékonyan. A közönség ne zúgolódjon azért, olvad már a hó és minden bu nélkül el lehet akadni a jól letárgyált és bejárt utón. A mulatság. M. . . . bihardiószegi iparos széles jó kedvében két barátnőjével csak 3 na­pig talált mulatni, mikor aztán a hölgyek el­tűntek és ő pedig kijózanodott, észrevette, hogy körülbelül 1000 korona értékű ékszerei sincsen- I nek a helyükön. Vissza gondolt a múltakra és I nem réstelt a csendőrséghez fordulni és a csendőrök olyan udvariatlanok voltak, hogy az ékszereket az egyik barátnőnél megtalálták. Nyilttér.*) INT 37-ilt le-vél Eosner T -u.d.a, raToToin-o-s uir]n.oz Sz élselyl^id.. Könnyeim árja patakká válva, marcangoló hullámokat verdes szivemnek roncsokká vált szirtjéhez, a mérhetetlen csapás miatt, ame­lyet a végzet, hü nőm elhunytéval reám mért. j És amig szivem e maró fájdalmát és kínom [ lángjait oltani próbálni, nemcsak a rokonok, barátok, de valláskülönbség nélkül a tömeg, az emberiség is vélem érzett és eljött a teme- I tés, majd a gyász napjain elhozni a részvét, a kegyelet virágját, amelynek még a nagy fáj- I dalom közepette is tagadhatatlanul van bal- I zsam illata . . . Az emberiség vélem volt, de a saját val­lásomnak a képviselője a Rabbinus Ur! az emberiség hozta részvét rózsafájának a tövis I részét látta jónak képviselni elmaradásával. Rabbi Ur! Tisztelettel kérem feleljen azon kérdésemre, van-e Önnek fogalma, hogy mit jelent egy családra, ahol 4 kicsi leányka, egy i kis fiúcska van, ha az anyát, az édes, soha : vissza nem kapható egyetlen anyát elragadja la halál? Ha nincs fogalma? akkor, ha a Mó­zes öt könyvének és valamennyi más szentek j által írott könyveknek összes tartalmát kívül­ről is tudja, még akkor sem viselheti a papi reverendát! Ha pedig van fogalma, hogyan egyeztetheti össze lelkiismeretével, papi hivatásával azon eljárását, hogy egy anya temetésén, ahol fér­jen kívül 5 árva osztja könnyeit, ottan a hitt, a vallás simboluma ? Ön, mint orthodox pap ne emelje fel a hitt, malaszt, vigasz és buz­dítás szavát és ne igyekezzék erőt, reményt plántálni a sújtottakban. Rabbi Ur! Vallási dogmáknak analitásával nem szoktam foglalkozni, de ez egyszer úgy fogom fel, hogy Önnek, mint papnak is meg kellett volna jelenni, de még mint magán em­ber sem jelent meg, sőt még a gyász idő alatt sem, amit pedig a vallás is követel, minden magán embertől is. Már pedig higyje meg tisztelendő ur, ha Ön ez alkalommal a teme­tésen az Istennek szabad templomában halatta volna szavát, tetszetősebb dolog lett volna nemcsak az emberek, de még maga az Isten előtt is, mint sok elhangzott konservatibb sze­retett hazánk millienjéhez már rég a lengyel múzeumba való német beszédeinél! Még nem oly régen, hátramaradottak nél­küli végső kort ért halottaknál tisztelendő ur! aszisztált, mig az én sokat szenvedett fél kort sem élt drága halottamnál nem volt szava, hogy miért? ugylátszik azért, mert Rabbi ura stolla váltót jobbnak találta a meghalt gazdag­nál, mint az élő szegénynél, pedig én is be­váltottam volna. Isten engem úgy segéljen ! Te pedig felejthetetlen halottunk, ki ott nyugszol már a zuzmarás hant rideg bölcsőjé­ben, ha van túlvilág? nyugodj békében papi beszentelés nélkül is és ne vádold be őt leg­magasabb birád előtt, mert néked nem vétke- 1 zett, temetéseden való beszédét te úgysem hallottad volna meg, férjed öt árvád és egyet­len egy női testvéred zokogásától. Rabbi ur Ámen. Weisz Kálmán. *) E rovat alatt költöttekért nem vállal felelősséget a Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom