Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1912-01-06 / 1. szám

2-ik oldal. ÉRMELLÉK ____ ___________január 6. 1-ik szám. Bacher és Melichár I eke- és vetőgép-gyára JOHNSTON amerikai aratógépgyár I Piac-utca 43. sz. t (a Dréher mellett Ráhmer Sándornál.! ■ Ajánlja legjobban bevált eredeti amerikai JOHNSTON kévekötő és ■ marokrakó ARATÓ6ÉPEIT, FŰKASZÁLÓIT- Fényes bizonyitványok. V A legjobb amerikai manilla fehérzsineg. Amerikai modern tengeri 1 termelő eszközök. Prospektus és árjegyzék ingyen és bérmentve. iTYTí T Ti Eredeti Melichár Unikum Drill vetogép csakis az, melynek 1 I í( \l \ I szabadalmu beállitókészüléke van. Kulcs nem w m ÁhíÚ' & kell hozzá. Óvakodjunk siláuy utánzatoktól! Csak nálam kapható csületes, józanon gondolkodó polgárság fényes j győzedelinével és a szociálisták, valamint Hin- talan Ede és Ruszkay Elek a bukott honatyák csúf verességéTel ért végett. A főbírói állásra jelölve lettek: P. Kovács Sándor, Sz. Kovács Lajos, Szász Imre, Vajda Gábor és a fésűs Hintalan Ede. Ebből P. Kovács Sándor 218, Szász Imre 1 és minden agitális, korteskedés dacára Hintalan Ede 79 szavazatot nyertek, amely 79 szavazat fele is özvegyek meghatal­mazása volt s igy P. Kovács Sándor 189 sza­vazat többséggel főbíróvá választatott. A vá­lasztás eredménye általános megelégedést és lelkesedést keltett s az intelligentia köréből is számosán üdvözölték az uj főbírót. A többi állások betöltése közfelkiáltással történt. Fő esküdté V. Kovács Zsigmond, pénztárnokká Kun Mihály, közgyámmá Mátray Ákos. Esküd­tekké : Kiss András, Kocsis Sándor, Báthory Zsigmond, Grosz Emil és Somogyi János vá­lasztattak meg. Üdvözöljük az újonnan megvá­lasztott derék elöljáróságot és a város felvirá­goztatása iránti nemes törekvésükhöz őszinte szivből sikert kívánunk. , Még mindig férfi szolga. Megdöbbenéssel ér­tesülünk arról, hogy dacára felszólalásunknak és Érmihályfalva legelőkelőbb férfiai részéről kifejezett tiltakozásnak: a ref. leányiskolánál még mindig egy 17 éves éretlen suhanc telje­síti az iskolaszolgai tisztet. Joggal elvártuk volna azt, hogy a Nagytiszttletü ur haladék nélkül teljesiti kérelmünket— bármily nehezére is esik az üres órákban hetesi hivatást teljesítő fiút elbocsátani a szolgálatból — a szülők meg­nyugtatása érdekében és helyette öreg, tisz­tességes asszonyt vagy asszonyokat alkalmaz a hivök által fizetett iskolaszolgái állásra, ügy látszik azonban, hogy ez a megoldás nem tet­szik a Nagytiszteletü urnák, tehát nem lesz más mód eme kötelessége teljesítésére szorí­tani, mint a kir. tanfelügyelő ur segélyét igénybe venni, hogy a leányiskolából a fiatal gyerkőc eltávolittassék. Mielőtt azonban ezt megtennék, újból ismételjük kérelmünket és reméljük, hogy az ezúttal teljesítve is leend. Hol a vásárbiróság ? E cim alatt lapunk múlt heti számában kérdést intéztünk Dobozy Kálmán főszolgabíró úrhoz, amelyben kértük a vásárbirói tisztségnek országos és hetivásárok alkalmával leendő sürgős betöltését. A kérelem nemcsak jogos volt, de törvényen is alapult, amennyiben a m. kir. belügyminiszter 2264— 1908. szám alatt kiadott rendeletével a vásár­birói tisztség állandó betöltését nemcsak köve­teli, de közvetlenül a járási főszolgabíró köte­lességévé teszi. Felszólalásunknak nem lett meg a kívánt eredménye, mert a vásárbiró számára fentartott helyiség f. hó 4-én is üres maradt s igy azt kell hinnünk, hogy a főszolgabíró ur teljesen negligálja az idézett miniszteri rende­letet. Nem célunk ugyan a felsőbb hatóság el­len a közvéleményt ingerelni, de viszont joggal elvárhatjuk azt, ha üdvös, szükséges és elke- rülhetlen követelményt tolmácsolunk a közön­ség részéről, a hatóság respektálja ezen kérel­met és a törvény inténciójának megfelelően teljesítse is. Ha tehát ezúttal újólag és eré­lyesen követeljük a vásárbirói tisztség betölté­sét, azt kötelességünkből kifolyólag tesszük, mert ennél a kérdésnél minden személyi érdek­től eltekintve a köznek akarunk szolgálatot tenni. Végtelenül sajnálnék, ha felszólalásunk ezúttal sem vezetne sikerre, mert kénytelenek j lennénk közvetlenül Miskolczy Ferenc főispán | úrhoz fordulni, aki bizonyára erélyes intézke­déssel szerezne érvényt a belügyminiszteri ren-! deleinek és vizsgálat tárgyává tenné azt is,' hogy ki részére lett folyósítva a közbirtokosság részéről a vásárbiróság ellátásáért fizetett 200 korona. Tolvaj elöimádkozó. Scbönfeld Mózes ér- mihályfalvai főrabbihoz az elmúlt héten beálli- j tott egy 17 éves zsidógyerek és Bikk Sámuel felsőszlatinai előimádkozónak adva ki magát, tőle éjjeli szállást és utisegélyt kért. A nemes- szivüsógéről általánosan ismert főrabbi igen szívesen fogadta a vándort, ellátta étellel, sőt még útiköltséggel is és útnak bocsátotta. Bikk azzal hálálta meg a főrabbi jószívűségét, hogy mig a főrabbit ügyei a másik szobába szólí­tották, a szekrényfiókból órát, láncot és gyűrűt lopott el. A főrabbi nem vette észre a lopást s rendkívül meg volt lepetve, amidőn a napok­ban este szatmári szuronyos csendőrök állítot­tak be lakására, akik között ott látta az ő kedves vendégét, az előimádkozó Samukát. A szatmári csendőrök ugyanis Biliket éppen akkor fogták fülön, amikor az ellopott ékszerek , egyikét Szatmáron egy órásnak eladásra kínálta, aki hosszas faggatás után bevallotta, hogy azt Schönfeld Mózes érmihályfalvai főrabbitól lopta — imádkozás közben. Á szembesítés megtör­ténte után a csendőrök visszavittek Samukát az ügyészség fogházába, ahonnan egyhamar aligha kerül vidékre — előimádkozni. Községi tisztujitás. Piskolton múlt év dec. 28-án történt meg Dobozy Kálmán főszol­gabíró elnöklete alatt a legteljesebb rend­ben. Biró lett G. Tóth Imre volt biró, adó­szedő Vajda Ferenc, községi gazda D. Papp Zsigmond, közgyám Robotin Gergely, mind közfelkiáltással. Öngyilkos cigányleány. Érmihályfalva legszebb cigányleanya dobta el magától az életet múlt hó 28-án. A szép leányt Vancsa Gizának hiv- ták. Mint sok leánytársa, ö is szerelme egy legenybe, a Nyíri Bálint bandájához tar­tozó nagybőgősbe : Virág Lajosba. Az öngyil­kosságot megelőző éjszakát a leány a házon kívül töltötte, valószínűleg kedvesével, amiért édes anyja másnap igen erős szemrehányások­kal illette, sőt tettleg is megfenyítette. Nagyon a szivére vette a leány édes anyja korholását s délelőtt Lévay Vince üzletében egy üveg só-1 savat vásárolt s azt az utcán megitta. A méreg gyorsan hatott és a szerencsétlen leány alig tett pár lépést, az utcán összeesett. A járó­kelők felvették az utcáról és elvitték dr. And- rássy Ernő tiszteletbeli vármegyei főorvoshoz, aki részére az első segélyt megadta és intéz- j kedett Debrecenbe való szállítása iránt. Egész szerdáig kínlódott a szerencsétlen teremtés, amikor a jótékony halál megváltotta szenvedé­seitől. Utolsó perceiben kedvesét kívánta, aki el is utazott kórágyához és annak karjai között adta ki lelkét. Vásártéri mizériák. Lapunk jelen számában foglalkozunk a vásárbiróság ügyével s hogy mennyire indokolt a vásárbirói tiszt betöltése iránti felszólalásunk, bizonyítja az alábbi eset is, melynek megtorlására a község érdemes elöljáróságát felkérjük. —- Csütörtökön reggel Bostor Lajos érselindi birtokos vejével Szi­lágyi Józseffel és ennek feleségével 2 q. ten­gerit szállított be a piacra eladás végett. El­foglalták helyüket a terménypiacon és meg­váltották a vámcédulát. A tengeri egy részét eladták Spitauer Frigyes állatorvosnak, á má­sik részével vártak a további vevőkre. Délutá­nig nem tudván a tengerin túl adni a Spilauer által felajánlott árnál drágábban, elindultak, hogy elviszik lakására a tengerit. Mikor a cédulaházhoz értek, elébük állott Súlyé Gábor vásártéri felügyelő és követelte a bárca fel­mutatását s mikor ezt megmutatták, azt állí­totta, hogy nem a terménypiacról jönnek, ha­nem az állatvásárról, tehát fizessék meg a vámdij különbözeiét. Bostor, aki intelligens ember, rendkívül felháborodott a gyanúsítás miatt s megtagadta a kívánt utánfizetést, de leszállt a kocsiról és bement a vámbérié iro­dájába, ahol a vámbérlő felesége — amikor tanukkal is igazolta, hogy a vásár termény­osztályán állott kocsijával — készséggel men­tette fel az utánfizetés alól. Alig ült fel Bostor kocsijára, utána szaladt Sülye — aki való­színűleg az elfogyasztott italoktól nyerte a virtust — és le akarta tartoztatni s csak Csepregi Ignác és Szentgyörgyi Imre érmihály­falvai polgárok közbelépésére tért el ezen szándékától. Majd egy furkósbottal Bostort fejbe akarta verni, ami azonban nem sikerülvén, testvére Sülye rendőr fékezte meg végre az izgága embert. Ilyen hasonló eset igen gyak­ran fordul elő hetivásárok alkalmával. Sürgős intézkedéseket, kérünk tehát, hogy a jelen eset megtoroltassék és a vásártéri felügyelők szolgálati idejök alatt a mértéktelen ivástól el- tiltassanak. Mikor a cigánybáró mulat. Igen sok magyar mágnás megirigyelhetné azt a mulatságot, a melyet Tóth Pál, a cigánybáró rendezett újév első napján a „Nemzeti szálloda“ kávéházi helyi­ségében. Reggel 7 órakor beállított rendkívül bájos feleségével és hatod magával a kavé- házba és az asztalt azonnal megtöltette pecsé­tes borokkal és pezsgővel. Folyt az ital, miköz­ben a báróéknak kedve kerekedett lóhátról inni a pezsgőt. Miután a vendéglősnek takarítási költségek fejében 40 K-át lefizetett, megnyerte az engedélyt s ugv ó mint Náday Kálmán lóhátra ültek és a kávéház ajtaján beugrattak a helyi­ségbe, a hol cigányzene mellett lóhátról ittak a franczia pezsgőt. Nyíri Bálint 100 koronát kapott egy nótáért s a lovakat a billiárd-asz- talról etették meg zabbal, melyet e célból fel- teritettek és arra 30 korona áru zabot adott a tulajdonos, persze literjét 10 koronáért. A muri déli tiz óráig tartott és 600 koronát tett ki a cigánybáró számlája, amelyet ropogós százasokkal fizetett ki. A mulatságot a Royal- kávéházban folytatták, ahol hasonló vidám mu­latság volt. — Mi ismerve azt a körülményt, hogy úgy a cigánybáró, mint a Nádayaknak biztos jövedelmi forrásuk ^nincsen, kissé gya­núsnak találjuk a horribilis összegre menő pénzköltést, azért felhívjuk a csendőrség figyel­mét arra: nem volna-e célszerű nyomozást in­dítani aziránt, hogy honnan kerültek Tóth Pál, a cigánybáró és Náday barátjához az elpocsé­kolt százkoronások??! Pannonia-szálloda Érmihályfalva, Négy újonnan fényesen berendezett szoba! Kó­ser konyha. Pontos kiszolgálás. Mérsé­kelt árak. Székelyhid. Mezőgazdasági kultúra. A faluban sönd van, a határ néptelen. Egy-egy fát, venyigét, szalmát hordó kocsi mutatkozik csak. Viszik a téli fűtenivalót. Ide-oda alig lesz tenni való, most lesz ka­pós a falun — a könyv. De hát nem minden könyv a jó barátunk is egyúttal. A rossz könyv kegyetlen ellen­ségünk. Attól őrizkednünk kell. — Regulá­ról, az edelényi rablógyilkosról a minap tűnt ki, hogy lelkét rossz könyvek olvasása mé- telyezte meg. Amint a könyv mosolyra, kedvre, vagy elhatározásokra fakaszt, úgy a gonosz iratok olvasása betaszit a bűnbe. Mi­kor nyomatott betűt vesztek a kezetekbe, mindig óvatosak legyetek. Sohase tudjátok, lelketeknek milyen mérgétől szabadultok meg. De annál inkább becsüljétek meg a jó könyveket. És valóban helyes érzékkel gon­doskodhatott a földmivelésügyi miniszter a nép javáról, mikor megértve betű iránt való sóvárgását, idáig mintegy négyezerig való könyvtárt adott községeknek, iskoláknak, köröknek, egyesületeknek. És milyen köny­veket. A föídmivelésügyi minisztérium na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom