Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-26 / 26. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 29-ik szám. junius 26. SELYEM ÉS CÉRNA hosszuszáru KEZTYÜK BLAU KAROLY AJOUR (ÁTTÖRT) HARISNYÁK NAGY VÁLASZTÉKBAN IGEN OLCSÓN BESZEREZHETŐK ÚRI ÉS NŐI DIVATÁRU ÜZLETÉBEN (KERESKEDELMI BANK PALOTA). NAGYKÁROLY. csület között. Ha a kereskedő megsértetik, azt mondja, ezért nem kér elégtételt, mert nem az egyénnek szól, így van ez a Pesti Hirlapban megjelent cikknél is. Az ország legelső emberéről — már a hivatal szerint véve — \ azt mondták: „gazember /“ Anélkül, hogy ezzel azonosítanánk magunkat, kérdjük, hogy van az, hogy minden kétségen felül tisztességes, puritán emberektől egy ily nagy ur ilyent megtorlatlanul eltűr ? Meg van a felelet: any- nyira romlottak s oly kevesen vannak a kik becsületükre kényesek, hogy bizonyos fásultság van az emberekben, hogy ily erős, a becsű- letet a legmélyebben támadó kifejezés súlyát sem érzik. Szomorú, de való, hogy a mai társadalom már mindent bevesz és mindenkit. — Ma már minden vonalon az őrület járja, ha igy tart nemsokára odajutunk, hogy a becsület legfelebb a réqi codexekben lesz meg, az emberek elfelejtik azt, hagy valaha becsület is volt, hogy voltak emberek, akiknek ez drágább volt szülőiknél, gyermekeiknél, akik azt vallották, hogy becsület nélkül nincs élet. Voltak olyanok, akik a becsületbe foglalták a hazaszeretetet is. Bizony, ott tartunk, hogy még a faj sze- retete is ki vész. A magyar volt eddig a leglmvagiasabb a világon. Ma már amint látjuk ez is kivész, mert nincs meg az az érzés, mely a becsületet az élet díszének, az egyén koronájának tenné meg. így állott elő, hogy mindenben a rosszat követjük, hogy mindent a jólétért, hatalomért teszünk s ezzel szemben nem azon vagyunk, hogy utódainkra a régi becsület fogalmát hagyjuk, hanem mennél több javat s mennél több átkot az elnyomottaktól. Cséplőgéptulajdonosok és gazdák figyelmébe! A cséplési idény alkalmából mint a SALGÓTARJÁNI KŐSZÉNBÁNYA Részvénytársulat képviselői felhívjuk az érdekelt körök figyelmét azon körülményre, hogy fenti bányatársulat az idén nagymérvű szállítási kötelezettségek előtt áll, úgy, hogy a szükséglet fedezése mielőbb ajánlatossá válik. Kívánatra előny ajánlattal szolgálhatunk. Megbízást kór a „Szatmári Kereskedelmi R.-t.“ Amire nem telik. A kormány kunyorál a körjegyzők részére. Nehéz lenne mindazt felsorolni, amire Magyarországon a magyar kormánynak a magyar nép pénzéből nem telik. Éppen olyan nehéz lenne ez, mint azt felsolni. amire telik. Egyet azonban megállapíthatunk nagy általánosságban : hogy a magyar kormánynak becsületes kulturális célokra nem telik abból a kasszából, amelynek minden egyes garasán a magyar nép keserves verejtéke szárad, amelynek figyingei — ha beszélni tudnának özvegyek, árvák adóban elárverelt párnáiról mesélnének szomorú regéket. Ellenben telik mindenre, ami korrupt, ami erkölcstelen, ami nem kultúrát, nem közcélt szolgál, hanem sötét kormánypraktikákat mozdít elő. Telik például tiszta választások voksainak megvásárlására, telik kapzsi sajtóorgánumok megvételére, a törvényhozást előmozdító csendőri, rendőri közegek készenlétbe tartására, de nem telik ugyanezen csendőrök, rendőrök kenyerére, nem telik iskolára és nem telik kulturális célokra. A kormány például most az alábbi ukászt küldte le a törvényhatóságokhoz: ■ NMEIM I ■ Fűszer, csemege, korai zöldségek, ■ ■ ■ I ■■■■■■ ■ SZŐKE LAJOS üzletében (Kereskedelmi Bank palota) NAGYKÁROLY. m■ imirni ■ Gyümölcsök, friss hideg felvágottak. I I I I I I I I I tartja nagyon messze, egy egész világ van közöttük, az a ragyogó fehér világ, amit ő odaben rejtegetett. Váryt meglepte, hogy az asszony egyszerre eltaszitja. Egy kissé meg is döbbent attól a tekintettől, mellyel reá nézett. Az egészből csak annyit értett, hogy egy kis szerelmi idil félbemaradt. Kár! Olyan jól kezdődött. Egy elvált, szép asszony, ki szívesen foglalkozott vele, elfogadta udvarlását, még az imént is olyan kedves volt hozzá. Engedte magát átölelni és egyszerre eszébe jutott valami és adja az erényeset. No sebaj ! Nem sikerült 1 Ennyi az egész. Megbillentve kalapját, távozott. Nem tudta, hogy milyen rombolást vitt véghez, mennyi virágot tiport össze az asszony lelkében. Tehát a rég várt, mesebeli lovag eljött. Jött kápráztató ragyogással és nagy sötétséget hagyott háta mögött. Azon az álmatlan éjszakán, hoszu magányos órákon eltemette az asszony minden álmát, reményét, egész fiatalságát. Mindennek vége, minek élni tovább . . . * * * Az alig hoszonöt éves asszonyról, aki világos ruhájába, leányos üdü arcával, kissé sápadtan is nagyon szép volt, bárki azt hihette volna, hogy légyottra és nem meghalni jött e magányos helyre. Két férfi sétált arra. Csak akkor vette észre őket, mikor egészen közel voltak már. Egy pillanatra megáltak és megnézték az egyedül ülő hölgyet. Az egyik elmenőben visszanézett és szakértő hangon mondta: — Szép arc, telt idomok. Vár valakit. — Szép arc, telt idomok, ismételve halkan az asszony és szive megtelt undorral, fájdalommal. Ennyit láttak, ennyit kerestek. Szép arcot, telt idomokat, az asszonyt semmi mást. Ilyen senki lelkű az is, akit félistennek tartott. És ő mégis szereti, azért hal meg, szereti. Szerette volna látni abban a percben, mikor a levelet olvassa, mikor megtudja, hogy miért hal meg. Érezni fog e abból valamit, amit most ő érez ? Egyszerre maga elé képzelte azt az embert, olyannak a milyen valóban. Szép érdekes arca egy percre elkomolyodik, aztán közönbösen vállat von. Mit tehet ő arról, hogy ő ilyen bohokás asszony is van a világon. Majd egyszer megmutatja a levelet egy másik asszonynak, aki majd aztán még jobban szereti. Nem. Ne tudja meg soha, hogy miatta halt meg. Elővette az éjjel irt levelet, széttépte. Az apró darabkákat szétszórta a lehullott száraz falevelek közzé. Ne tudjon senki az ő belső nagy tragédiájáról. Beszólni fognak róla találgatni fogják a nagy okot. Egy elvált, jómódú, szép asszony' öngyilkosságának okát Aztán elfelejtik. És az apja ? Csak most jutott eszébe öreg, beteges apja, kinek ő az egyedüli öröme. Mérlegelni kezdette, hogy nem nagy önzés tőle, annak a törődött, öreg embernek olyan nagy fájdalmat okozni, csakhogy ő megszabaduljon minden szenvedéstől. De mikór úgy örült a halálnak, úgy vágyott itt hagyni mindent. — Nem szabad nem lehet — mondta és megalkudott, lemondott magában. Durva kézzel kitéptek valamit a leikéből, amit félté- kennyen őrzött, dédelgetett. A seb vérzik, fáj nagyon, de az idő lassankint behegeszti. Majd megtanulja, hogyan lehet élni úgyis hogy az ember nem vár, nem remél semmit. Kezdte belátni, hogy ez minden asszonynak a közös sorsa. Száz halált hal, mig elmúlik ifjúsága. Addig pedig sok tavaszi estén, édes vágyakat keltő, szép tavaszi estén, édes és bus őszi alkonyon rágondol arra a szőke férfira. S mindez elmúlik egyszer, talán még ő is nevetni fog valamikor, mikor már egészen fehér lesz a haja . . . ROTN LIPOT vaikereikedéie Nagykároly Deák-tér. Ajánlom a közelgő uraláshoz szükséges vízmentes PONYVÁKAT, ZSÁKOKAT ÉS KÉVEKÖTŐ ZSINEGEKET. JÉpület- és bulorrttsalások, főmét* és gör- léceket nagy választókban raktáron tartok. MINDENFÉLE HÁZTARTÁSI CIKKEK ÉS LŐSZEREK jutányosán kaphatók.
