Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-20 / 16. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK április 20. 16-ik szám. Uj sör nagy raktár! ifj.Matolcsy Sándor nagy sörraktára F. évi április hó 1-én megnyilt :::: Nagykárolyban, a genosi-utoán :::: csak nem is említik, volt-e azon a vidéken akkor éjjel szél? As talán magától értetődik, hogy akasztás nyomában szél kerekedik. Kegyelet sértő dolog biz ez, de legalább bajt nem okoz. Ám olvas suk tovább az újságot. Egy huszonegyéves hivatalnok, tehát intelligens ember hirtelen meghalt. Megvizsgálják holtestét, látják, hogy mérget vett be. Miért? Hogyan tiltott hozzá? Idegessége ellen „orvosságot“ hozatott egy párisi kuruzslótól. b.z az „orvosság“ vitte a halálba. Egy felvilágosult fiatal ember tehát nem fordult az orvoshoz, hanem többet bízik az előtte teljesen ismeretlen, messze földön levő kuruzslóban. Láthatja mindenki, mennyire hala- duunk. Ha továbbra is ilyen szépen haladunk, jó lesz törvénybe iktatni: „A babonáról pediglen, melyik nincsen, szó ne essék 1“ _____ ______________ Zinner István étterme Nagykároly, Nagypiac. Kitűnő ételek és italok. Jutányos árak. Pontos kiszolgálás. Friss villásreggeli. Abonoma. vármegye közgyűlése. A szatmáriak veresége. (R) Csütörtök délelőtt fél 11 órai kezdettel tartotta meg Szatmárvármegye törvény- hatósági bizottsága felette nagy érdeklődéssel kisért közgyűlését. A robogó hinták hosz- szu sora s a vármegyeháza hatalmas épülete előtt, a díszes folyosón és a közgyűlés nagytermében élénken vitatkozó csoportok külsőleg is jelezték, hogy fontos s igy érdekesnek ígérkező gyűlése lesz a vármegyének. S az érdeklődő nagy közönségnek volt alkalma egy valóban érdekes, izgatott lefolyású megyei közgyűlést végighallgatni. Az érdekességet az a nagy kérdés okozta, hogy vájjon a vármegye törvényhatósága ugyan melyik város mellett foglal állást a két vetélytárs közül: Szatmár avagy Nagykároly mellett-e ? Pedig a kérdésnek magának ilyen színben való feltüntetése teljesen hibás. Mert hiszen most nem arról volt szó, hogy me-1 lyik városé legyen a pénzügyigazgatóság — ennek az eldöntése nem tartozik a megyei [ törvényhatósági bizottság jogkörébe — hanem egyesegyedül csak arról, hogy Nagykároly városának az építendő pénzügyigazgatósági palota céljára megszavazott 600,000 koronás kölcsönét a törvényhatósági bizottság jóváhagyja-e vagy nem? Az elfogultság s az ellenszenv, mely a legrosszabb tanácsadó, igy akar egy egyszerű kérdés lehető összezavarásával — a maga javára halászni. A „Szamos“ cimü laptársunk Rendkívüli külön kiadásban“ is, hogy az egyszerű kérdéstől elterelje a figyelmet, már nem is kisebb dolgot, mint egyenesen a vármegye székhelyének Szatmárnémetibe való áthelyezésének kérdését emlegeti és feszegeti. Éz- zel a kérdéssel azonban kedves „Szamos“ talán várjunk még egy kicsikét — türelmesen ! Az érdekes közgyűlésről a következőkben számolunk be: Csaba Adorján főispán pont fél 11 órakor nyitotta meg a vármegyeháza nagytermét zsuffolásig megtöltő közönség előtt a közgyűlést és azonnal felolvastatta a vármegye állandó bizottságának határozatát, amely javasolja Nagykároly r. t. városa képviselő- testületének a pénzügyigazgatósági palota építésére felveendő 600,000 koronás kölcsö- nének jóváhagyását. Óriási, szűnni nem akaró „elfogadjuk, elfogadjuk“ kiáltás hangzott fel a határozat felolvasása után. Midőn végre elnöklő főispán ismételt csengetéssel csendet VälHOS ArOIl és kefeáru nagykereskedése Szatmár,kir.törvényszékkelszemben. Ajánlja: festék-, lakk-, kence-, kefe- és ecset-árukban dúsan felszerelt raktárát. Iparosoknak és ismételadóknak nagy kedvezmény ! Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. Telefon 368. kívül még egy bokrétáról volt szó, aminek egy fogalomba gyúrva 150 forint volt a neve. Hol vegye ? töprengtünk mindketten rajta. Végül megszállta Pétert a magasabb ihlet. Ott — mondád— ahol^ van és ahonnan veszi minden frakkra szoruló ember. És megszületett a váltó. Ő lett az apja és én lettem az anyja és mért ne lettem volna? Péter tudta, hogy odaadtam volna a lelkemet érette, de ő végtelenül szerény volt és csak a nevemet kérte. Égy név... potomság! Mit ért akkor az én nevem? — mikor ma sem ér semmit ? De ő megelégedett vele; én meg szívesen adtam oda és boldoggá tettem. Ő becsapta a váltót egy Jószivü banknál és azóta évnegyedenkint elküldi hozzám, hogy megújítsuk a benső viszonyt és ne felejtsük el egymást. Mikor először aláírtam, nem is sejtettem, hogy halálig hü barátot szerzek benne, ki mindegyre elkísér földi utamon, mint az árnyék s holtomig el nem fog hagyni. Hol van már a cilinder, a frakk? Hová lett a báli bokréta s a szépséges Bella ? Am azok elmúltának az idők folyamán, mint a tovatűnő felhők, mig Bellát, akinek virágait szintén megcsípte már az idők fagya, egy malátagyáros vette el tőle. Egy malátagyáros ? Igazán furcsa. A karcsú, a fürge, elegáns Pétert hogy üthette ki a nyeregből ez a pocakos, gömbölyű ember ? Pétert, a női szivek bálványát, a francia négyesek, kotillonok hősét, a báltermek királyát, egy kopasz „malátái lovag“. Szörnyű! Igaz, hogy a malátagyárosnak gyára volt. Péternek meg csupán a 150 forintos váltója és az ennek révén szerzett cilindere és frakkja.... De hát maláta és szerelem — hogy fér ez össze ? Iszonyú gondolat ! Ó leányok, ó Bella! Szegény Péter egészen össze volt zúzva. Elvonult zugában, mint a haldokló fenevad és hónapokig nem láttam fájdalomdult arcát. Még a váltójáról is megfeledkezett és az óvás költségeit nekem kellett megfizetnem, hogy szent fájdalmát ne zavarja az ilyen prózai művelet, köznapi munka. Hiszen Bellával mindene eltűnt, ami szép és magasztos volt életében, ami boldoggá tette a földön. De a váltó megmaradt és mindegyre fölbukkan, mint a tengeri kígyó. íme itt van. Igazán megindít ez a kitartás, ez a hűség. Csodálatos kis papír, mennyi emlékem fűződik hozzád! Fejemre még dús hajfürtök borultak, szivem teli volt reménységgel, ábrándokkal, tűzzel, mikor összekerültünk és először láttuk egymást. Azóta meggyérültek a dús fürtök, mint a filoxerás szőlő, itt-ott fehér szálak is ütődnek ki benne. A reménység, az ábrándok elmullanak, a tűz elhamvadt, kialudt, de te még mindig a régi vagy, te még ifjúságod helyében állsz itt! Sőt csodálatos, volt egy idő a húsz év alatt, mikor megifjodtál. Ez akkor volt, mikor urad ezer forintot nyert egy bolondos sorsjegy révén. Ekkor jó urad tiz forinttal megfiatalított! Valóságos csoda volt és közfeltünést keltett. Igaz, hogy azóta már tizenöt év múlt el és egyszer sem lettél ifjabb, de Péter ugylátszik tisztelni akarja henned a kort és nem ifjit meg többé. Öreg barátom, azt hiszem, nem is fogsz te már megváltozni, sőt nem is fogsz elmúlni soha. Péter a halhatatlanságot biztosította neked. Mindig megújulsz, kikelsz hamvaidból, mint az őskor mesemadara, a Phönix, az enyészet bus szele soha sem üt meg, soha sem fog letörni téged. A szegény, jó Péter, ki hozzám hasonlóan napestig pusztítja a többi papirost, téged egészen a szivébe foglalt, egész leikével ragaszkodik hozzád és nem hagy elmúlni, enyészetbe veszni: Hogy miért ? ... gyanítom, érzem. Nyilván azért, mert ifjúsága legszebb álmát, a szépséges Bella iránt való szerelmének napsugaras tavaszát és az utolsó cilinder és frakk bűbájos emlékét látja megörökítve benned. És én belátok a jövőbe, az idők folyamát előre sejtem. Ma téli zivatar dühöng ott kint, de bizonnyal el fog múlni. A tavasz verőfénye megint virágot fakaszt, kizöldülnek a mezők, madárcsicsergéstől lesz hangossá az erdő, a liget és megint elhervasztja az ősz, eljön a tél és megint el fog múlni. így fog születni és meghalni és újra születni és újra meghalni minden; nemzedékek jönnek és mennek ... mig egyszer majd végkép lehunyja lángszemét a nap, kihűl a föld és megszűnik rajta a dobogó szív, a dal, a virág, minden ami szép, mosolygó a földön — de te halhatatlan kicsi barátom, te az öröklét bolygó papirzsidaja, örökkön élő Ahaszvér, te — a mint Pétert ismerem — te nem fogsz elmúlni soha! Ne dobja ki pénzét 1#=- házaló ügynököknek hanem forduljon Huszthy Zoltán közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természetim, gyönyörű kivitelű képet kap!
