Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1912-03-23 / 12. szám

március 23. 12. szám ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Gazdák figyelmét felhívom du- ftAfAnpeaiipyi raktáramra, a mely minőség tekinteté- san felszerelt WC liUllvöCl vp ben felülmúlja a összes égetett cserepe­ket. Teljesen vízhatlan és idők folyamán mindig tartósabb lesz. Továbbá ajánlom cementlapok, kut-gyürük, kút- és betoncsövekkel dúsan felszerelt raktáramat az épittető közönség szives figyelmébe. JENŐ az éi2nai3a.ál,37-£al-vai első Toetoaagr^rár tinlajd-oxiosa. sának a kérdését is. Ezt a közegészségileg s rendészetileg valóban lehetetlen teret vala­hogy megkellene szüntetni. Erre jobb alka­lom nem lesz sohasem és csak akarni kell, meglehet csinálni. Az Ér. Erre a kis folyócskára alig ismerne rá, aki csak nyáron látja. Nyáron nagyitó üveggel kell keresni benne a vizet, most meg, mint valami nagy folyam, terpeszkedik a lapályon. Yadkacsák és szárcsák nagy csa­patokban lepik el a vadászok örömére; es- ténkint egymást éri a tompa pukkanás, an­nak bizonyságául, hogy a felleges ég és a folyton hulló eső még nem foszthatja meg az igazi vadászt a legkedvesebb szórakozá­sától. A halászok is megelégedve húzzák ki a hálójukat, de itt már az üzlet játszsza a főszerepet, ezt bizonyítja az is, hogy a tila­lom dacára több helyen egész átkötötték a medret. Ezt a káros és helytelen halászási módot figyelmébe ajánljuk a hatóságnak. Cigányrend. Szunyogh Barna székelyhídi szolgabiró szabályrendelet tervezetet készí­tett a cigányzenészek jogviszonyairól. A ter­vezet a vármegye területén levő cigányban­dákban a prímás s a banda tagjainak egy­máshoz való jogait és kötelességeit állapítja meg. Hivatva van megszüntetni azokat a nehézségeket, melyek abból keletkeztek, hogy a banda tagját a prímáshoz semmi sem kö­tötte s akkor hagyta ott a bandát, amikor neki tetszett. Ezért a zenészek igazolvánnyal volnának ellátandók, melybe a szerződést a prímás beírja, ennek alapján jogtalan távo­zás esetén a hatóság közbejöttét kérheti, hogy a vonót újra felvegye. Betyárvilág Kiskágyán. A kiskágyai legé­nyek régóta híresek arról, hogy az egész Biharmegyében nincsen párjok a korhelyke- dés és verekedésben. Alig múlik el hét, hogy néhány bevert fej, bicskázás s lövöldözés ne bizonyítaná, miszerint a kiskágyai legények nem érzik jól magukat, ha meg nem verhetnek meg valakit, vagy őket meg nem veri valaki. Rövid egy hét alatt két kiskágyai véres ve­rekedésről adhatunk hirt olvasóinknak. Egyik verekedés hőse Fekete Imre, egy nótárius verekedő. Alig múlik el hót, hogy valakit meg ne verjen. Ha egy kis bort iszik, nem néz sem Istent, sem embert, megbicskáz mindenkit aki útjába akad. — Az elmúlt héten Oláh István és Fazekas Sándor dió­szegi lakosokat támadta meg, amint ezek Kiskágyán át hazafelé tartottak. A két dió­szegi ember kiakart térni a garázda legény elől, ki azonban hirtelen bicskát rántott s azt teljes erővel Fazekas fejébe mártotta. Mikor pedig a zajra, többen a megtámadot­tak segítségére siettek, hogy legyen védel­mére mit felhoznia, a saját kezét is súlyo­san megsebesítette. A garázdálkodó legényt csak a csendőrségnek sikerült megfékeznie. A másik verekedést Csék Gábor, Bertalan Sándor és Kovács Bálint, szintén kiskágyai legények rendezték. Vasárnap este Kovács Bálint pincéjében fogyasztották a hegy le­vét. A mulatozás zajára odavetődött Daróczi Sándor hegyőr is. Egy darabig békésen mu­latoztak, később azonban Daróczi berúgott, mire a többiek annak rendje és módja sze­rint kidobták. Erre Daróczi feltápászkodott és elment. Később azonban az előbb ott ha­gyott fokosáért visszatért a mulatók közzé s kérte őket, hogy fokosát adják ki. Azok azonban neki támadtak s a saját fokosával fejét több helyen beverték s mint akik jól és nemese» végezték dolgukat, újra hozzá fogtak a mulatáshoz. Később azonban valami felett összeszólalkoztak, minek következtében most már egymás között rendeztek háborút. Volt dolga a bicskának és husángnak. Mikor aztán alaposan helybenhagyták egymást, nyugodt szívvel, vérző lábbal és feldagadt ábrázattal hazatértek a faluba, hol a vereke­désben nyert sebeiket bekötözve, a mulatsá­got tovább folytatták a korcsmában. Hiába! ez Kiskágyán már igy szokás. Vendéglátás. Csikós Gábor és Szabó Fe­renc kiskágyai polgárok vendégül hívták Mészáros Józsefet a pincébe. Mikor már a légnyomás elég magas volt, holmi nézetelté­rés támadt köztük. Addig-addig tisztázták az eszméket, hogjr Mészáros véres fejjel esett össze. A házigazda azonban megijedt, hogy a nedves pinceföld megárt a komának, ezért gondosan felemelték és kivitték a pince elébe, ahol a lassan hulló eső aztán életre keltette. Lelet. Sándor József bihardiószegi lakos­nál házbontás alkalmával 710 drb különböző óvjelzéssel ellátott ezüst pénzt találtak. Az esetet bejelentették az elöljárósághoz, mely további eljárás végett az ügyet a főszolga- birósághoz tette át. Mint értesültünk a lelt pénz régiségénél fogva nagy értéket kép­visel. Betörés. Nyúlás András asszonyvásári la­kos kamaráját ismeretlen tettesek feltörték s onnan minden elemelhető dolgot u. m.: ro­zsot, lisztet, szalonnát, zsírt, húst stb. elvit­tek. A lopáson azonban rajta veszítettek, mert derék csendőrségünknek sikerült a tet­teseket Gacsádi Sándor és Hermán József asszonyvásári lakosok személyében kinyo­mozni. A cselédügy. A mai élet egyik fontos kér­dése a cselédkérdés. Mindenütt erről hallunk. A gazda a cselédre panaszkodik, a cseléd a gazdára s ahelyett, hogy keresnék a kölcsö­nös megértést, mind nagyobb ellenségei lesz­nek egymásnak, noha egymásra vannak utalva. A régi, még ma is érvényben levő cselédtörvény a gazda és a cseléd közt mint­egy családi köteléket igyekezett létesíteni. Ez a próba nem sikerült. Nem volt célszerű már akkor sem, s nem célszerű ma, mikor a viszonyok annyira megváltoztak már. Az ember minden tettének az önzés az indító oka. Ez nyilvánul meg a leghaszoütalanabb- nak látszó cselekvésében is és Napóleont nem vezette kevesebb önzés, mikor a hóditó útjára megindult, mint azt a suhancot, aki megszabadulva a család közvetlen befőj ása alól, önmaga szabadon rendelkezhetik kere­sete felett. Ez az önzés nyilvánul meg ab­ban a küzdelemben, melyet a cseléd és a munkaadó között már oly régen folyik, amely­nek megszüntetésére már annyian vállalkoz­tak, sok időt elpazaroltak, de amelyet ily módon megszüntetni nem lehet. Ha majd a gazda nem tekinti a cselédeid cseléd-nek, ha megérti, hogy az nálánál nem kisebb ember azért, mert elvégzi azt a munkát, melyet ő elvégezni nem tud, vagy nem akar: ha nem az önzés, hanem a józan belátás vezeti, mi­kor elbírálja annak a cseléd-nek a munkáját, mikor kifizeti neki a keservesen megszolgált bérét és mikor a cseléd nem tartja a gazdá­ját szipolynak, aki őt kizsákmányolja, túlsá­gos követelményeivel tönkreteszi, mindenütt megrövidíti: akkor majd vége lesz ennek az állapotnak. Adok, hogy adj! ezen alapul a cseléd szerződtetés. 0 elvégzi dolgát, én megfizetek érte, tovább semmi közünk egy­máshoz. És különösen nincs közünk ahhoz, hogy milyen ruhát hord az a cseléd, mert hiszen ő éppen úgy megfizeti annak az árát, mint bárki más, sőt jobban, mert ő keserves munkával kereste meg azt a pénzt, melyet hiúságnak feláldozott. Csak tárgyilagosan, nyugodtan bíráljuk el a dolgot, vegyük ma­gunkat mértéknek, (de őszintén) akkor meg­szűnik a cselédkérdés, — de ez úgy sem le­het igy. Vagy nem 1 CSARNOK. Gyermektüzérek. — Irta: KRANOVIT L. — — Érmellék eredeti tárcája — 1H49. tavaszán vagyunk. A sötét, boron- gós időket, a virágfakadás váltja fel. Min­denütt tavasz van. Langyos szellő rüpdös a légben, csupán Magyarország fölött nem akar kiderülni. A komor fekete felhők nemhogy oszladoznának a nemzet fölött, még inkább tömörülnek. A hazaszeretettől lelkesült nép ereje kimerült. Az iskolákból megszöknek a diákok s elmennek honvédnek. Kimondha­tatlan boldogság szállja meg kicsiny szivü­ket arra a véghetleniil fölemelő tudatra, hogy ők is szolgálatára lehetnek ennek a sokat sanyargatott hazának s nincs az a ha­talom, mely visszatarthatná őket. Csapaton- kint mennek s ajánlják fel szolgálataikat a legközelebbi felettes katonai hatóságnak. Ta­nárok pedig egy szép napon csak azt veszik észre, hogy bizony alig van már kit taní­tani. Egy gazdag család egyetlen gyermekét is elragadta a honszerelem a többivel s a széltől óvott Kassai Miklós elment tüzérnek. Sztropka mellett a mezőkön, hol máskor a csöndes ezüstszin patak folydogált, most vértől dagadva rohan tova. Napok óta küzd kétszáz magyar honvéd, hogy hazája öldöklő ellenségének számát kisebbítse. Az ágyuknál diákok a tüzérek, kiket hősökké alakit egy szent cél a „sza­badság.“ Kassai Miklós is ott áll ágyújánál kezé­ben az égő kanóccal. Nem érez semmit, csu­pán azt akarja tudni, hol pusztíthat többet az ellenségből. Kedves ágyúját, mely társa a veszélyben, még egyszer megsimogatja s kanócát rádohva, fohászkodik az Istenhez: „Mentsd meg Isten hazánkat“ s az ágyút elsüti. Sötét füst és kavarodás támad az ellen­ség között. A falu felől egy csapat pihent honvéd hátba támadta az ellenséget s rövid küzdelem után oly rendetlenséget idézve elő az ellen között, ‘hogy azok vad futásban menekülnek. Egy golyó azonban a hős Kassai Miklóst éri s haldokolva borulva a földre, megtört szemeit az ég felé fordítva, susogták ajkai: Győztünk anyám! Isten veled! S kicsiny lelke felszállt egy szebb hazába. fillérbe kerül egy pár férfi vagy női harisnya fe­jelése pamuttal együtt BENYÁTSE harisnyagyárá­ban Debrecen. Kérjen árjegyzéket. fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástala­nul a legjut ány osabb árak mellett, BEBRECEW# Telefonszám 701. Gyár és fő üzlet: Arany János-utca 10. szám. Telefonszám 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom