Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-13 / 2. szám
Nagykároly, 1912. január 13. 2-ik szám. V. évfolyam. KÖZÉRDEK É^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TTCEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Főszerkesztő : Or. BISITZ BÉLA. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3'— kor. j Vidékre postán küldve egy évre 7‘— kor. félévre 3'50 kor Egyes szám ára 20 fillér. Szomorú farsang. Karneval herczege a kalandárium szerint már megtartotta volna bevonulását, a vidámságnak, a pajzán jókedvnek már javában kellene tombolnia s ime csak csendes némaság, alig neszelhető atomja a vidámságnak észlelhető. Mintha meghalt volva a jókedv, mintha kiveszett volna a mulatnivágyás ifjúságunkból, sehol semmi mozgás, semmi élet, csak szomorú, s:iirke egyhangúság, melyet imitt- arno'á fel egy rosszul sikerült hangverseny», avagy más hasonló mulatsáo fakó hangzana/a. léi történt velünk? Mulatós, vígkedvű nácziúkkal ?! Kiknek mulatságairól ország- világszerte legendákat meséltek. Ahol a házigazda a kerekek küllőit szedte ki, hogy a vendégekei ne mehessenk. Ahol hét- vármegyére szóló czéczók jellemezték a farsangot s a hol házasságot máskor, mint farsangkor nem is kötöttek ? ! Bezzeg ma már a leányok csak a szép emlékek legendás múltján rágódhatnak. Számukra már nem virul semmi szép, semmi jó sem a farsang bekőszöntével s bizony a még lezajló mulatságok sem olyan méretűek, hogy azokból több reményt szűrhetnénk le úgy a mulatság, mint a kötendő házasságokat illetőleg. Szomorú szürke farsang az idei. Mintha még ez is éreztetni akarná velünk, hogy rossz világ járja. Mintha minden arra figyelmeztetne, hogy szükiben vagyunk a garasnak s semmi fölöslegesre nem telik. De ha már költségre nem telik is, ha már nem mulathatunk oly pazarul, ahogyan azt őseink eselekedték, azért lelki vigságunkat nem szabadna elvesztenünk s nem szabadna annyira lehorgasz- tani fejünk s lógatni orrunk, mert ha nem is telik annyi ma már, mint a múltban, kedélyünket elveszteni még sem volna szabad, a vig hangulat benne le-; hét a szegény emberben * is, ha az ma- \ gyár, s nem vedlett még át holmi kozmopolita idegenné. De persze sem czikkekkel, sem intelmekkel azt a tényt, hogy az idei farsang nagyon szomorúan indult meg, eltüntetni nem lehet. Valamint nem lehet meg nem történtnek tekinteni azt a szomorú i statisztikát sem, hogy a farsang lassan- j lassan teljesen elveszíti jellegét, s mindazt a gyönyörű, csillogó fényt, mely születése óta velejárt s amely oly sok gyönyörűséget, oly sok vidámságot, pajzán kaczajt fakasztott az emberek ajakán. Lassan lassan odajutunk, hogy senki sem fog már megemlékezni a farsangról, a karnevál herczegről s annak birodalmáról. Mindenki elfelejti, hogy a kalandárium a mulatságoknak bizonyos időt szánt s hogy ezalatt az idő alatt íulajdonképen hegyen-völgyön lakodalomnak kellene le- zajlania. Elmúlik még a nyoma is ennek a vidámsággal teli időnek s csupán a kalendárium piros hetes napja jelöli meg azt a határkövet, melyen túl semmi, de semmi nyoma sem lesz már a farsangnak s minden járulékának. Sokan talán a t fogják mondani, hogy nincs is szükség arra, hogy a vidámság, a mulatozásnak korlát szabassék. Mulasson, vigadjon kiki, amikor jól esik. Mi azonban sajnálkozással s valami lelki fájdalommal tekintünk a rohanó idő mindent elsodró futására, mi sajnáljuk azt a költészetet, melyet a farsang s Karnevál herczege magával hozott. Mi siratjuk a régi szekrények levendula illatát, melyekből gyönyörű s hófehér szerelmi történetek Kavics-homokbánya az év minden szakában üzemben. Gőzüzemű berendezés. Mindenféle vasbeton és betonmunkához kiválóan alkalmas Szamosfolyam-kavics. Vasúti állomás Szatmár-Udvari. — Rendelmények bármikor és bármely mennyiségben a legrövidebb idő alatt elintéztetnek. Bikfalvy Albert tulajdonoshoz cimzendők BEREND, posta és táviró állomás Szatmár-udvari. — Vagy BEER SAMUEL, Bánya-utca 17. sz. Szatmár-Németi, ■ Telefonszám 264. TÁRCZA. Tövises utón a boldogság felé. — A „Közérdek“ eredeti tárcája. — Illatos fenyvesben, csattogó madárdaltól körülvéve áll egy szegényes, elhagyatott kunyhó. Kívülről semmi sem jelzi itt az életet. Belül is csend, némaság. Ketten laknak benne. Az agg remete s viruló szép leánya. Két nyomorult fekvőhely és egy szék az egész szoba bútorzata. Legszebb benne az oltár és a kereszt, az „Üdvözítő“ keresztje. Ezek kipótolják a világi fényt és pompát. Az oltár és kereszt nem hoznak fájdalmat, mely szúr, éget és sebez, hanem csak gyógyítják a szerencsétlenek fájó szivét. A remete is itt talál vigaszt. Sokszor egész éjjeleken át itt térdel az erdő vad virágaival díszített oltár előtt. Forró könyeivel öntözi ezen virágokat. Itt térdepel az „Ur“ színe előtt s meg-megroskadva a keresztre néz. Most szeme felvillan, arcát fény önti el s a i beomló napsugár, ősz haja gyönyörű szálai- ! ból, mintegy mennyei fénytől ragyogó glóriát von szomorúan is szép, megdicsőült feje köré. Itt megszabadul a földi rögtől, lelke magasan szárnyal. Repül-repül a mindensó- gen át a boldogság, az Éden felé . . . Gyönyörűséget érez az agg. Boldogságtól reszkető kézzel morzsolja olvasóját. Boldog. De csak rövid ideig. Lelke visszaszáll ismét a földre, a nyomor hazájába. — Átfut emlékein, örömének s szomorúságának egész skáláján. A régi napokra való édes emlékezésnél arca felderül. Rágondol, hogy neki is voltak boldog napjai. Oh, de ezek csak napok voltak. Csak napok, órák s ismét sötét felleg borult életének tiszta, üde szép egére. Gondolatában elér egy ponthoz, élete leg- szomorubb pillanatához. Arca elsápad, keze ' reszket. Megremeg, egész testében vonaglik. Felzokog s megtörtén bukik az oltár kemény, hideg kövére. így történik ez mindennap. Itt halna meg az agg remete, ha egy segítő, jótevő angyali kéz nem jönne segítségére. Á leány most mit sem sejtve, vígan szökdelve jön hazafelé az erdőből, kezében kis csokorba kötve illatozó virággal. Belép a szobába. Megijed, mikor szegény öreg apját eszméletlen állapotban látja. Szólítja, csókolgatja arcát s szemeiből forró könyek hullanak, melyek rnegnedvesitik az öreg dús, hullámzó ősz haját. A szegény kis lány öröme bánatra, szomorúságra változik. Neki nem szabad vígnak, vidámnak lenni, mint a többi lányoknak. Pedig lelke boldogságra, örömre hajlik, szivében élnek gyermekkorának ideális, szép emlékei. Szeretett játszadozni kicsiny barátnőivel. Vígan labdáztak s örömrepesve kergették a virágos mezőkön a tarka-barka szinü lepkéket. S mily jó volt a játékban Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus.
