Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-12-02 / 48. szám
Nagykároly. 1911. Secemßer 2. / 48-ik szám. IV. évfolyam. KÖZÉRDEK EMELLEK \ ** 4*' ; <f- . X“ KERESKEDELEM, IPAR ÉS TT1 EZŐG AZD ASÁ6 ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal GtófT&rőiyTíyorgy-tér 36. Telefon 95. □ r. Főszerkesztő : BISITZ BÉLA. Felelős szerkesztő : SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatárs: Dr. WERTS LÁSZLÓ. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6’— kor. félévre 3’— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Egyes szám ára 20 fillér. Ellentmondások. Valahányszor egy kivégzés előkészületeiről olvasok, mindig az a kellemetlen érzésein támad ami gyerekkoromban, mikor a bibliából meg a katekizmusból egyszerre volt feladva a lecke és én egymásután megtanultam, hogy: ne ölj, — az Isten legfontosabb parancsa, és megtanultam aztán a bibliából, hogy az Isten a kiválasztott embereit dicsőséggel vezette, segitette, az ellenség ellen vezetett háborúba. Valami ösztünszerü, ki fejezetien, kellemetlen érzést keltett ez az ellentmondás a gyermekben, aki naivságában mindig a kerek igazságot akarja és nem elégszik meg avval a megnyugtatásra szánti parancscsal: Arról nem szabad gondol-4 kozni. Gondolkozik, lát, figyel, tapasztalatokhoz jut a saját lelkén keresztül is, aztán nevetve gondol később arra az időre, mikor elég ideje volt az igazság után kutatni, a mi olyan messze esik a földi élettől, hogy soha sem lehet megfogni, csak mert annyit beszélnek róla, megközelíteni szeretné mindenki; aki még vannak a megtalálásától, mint azok, akik csöndben önmagukban keresik. A külömb- ség talán az, hogy a befelé gondolkodók nem részegülnek meg a saját külön igazságaiktól s hamarabb van még leginkább igaza, aki nem kutat olyan dolog után, ami a valóságban úgysincs meg, és minden szép kitalálás, csak az emberi fantázia munkája. Egyébként az első kételkedéstől a sírig kisér az eldönthetlen kérdés: hol van hát az igazság? Kinek van igaza? Az egyéni igazság szempotjából inkább annak, aki boszuból ölt, mint az ítélkezőnek, aki az igazság nevében hideg józansággal, tatán kételkedve mondja a véleményét, azért, mert az a hivatala. nem jutott el a beismeréshez, miszerint igazság nincsen és amit annak nevezünk, az csak egy kis leplezése a tehetetlenségünknek, a ki nem kutatható és soha tisztán elő nem állítható igazsággal szemben. A nagy ellentmondások, amelyekelőtt — mint a gyerek a kétféle igazságu lecke előtt — tűnődve megállunk, az egész életünkön átkisérnek bennünket. Gondolkodásra, kutatásra kényszerítenek és kétkedésre. Hol van hát az igazság ? Vagy ha nincsen, ha nem lehet, miért prédikálnak annyit felőle, miért ítélkeznek a nevében, miért akarjuk a szerint berendezni életünket, amikor a szépen kigondolt igazságokból összerótt életünkre könnyelműen rácáfolunk egy önfeledett pillanatban, hogy a mutatós alkotmány úgy ..ömlik össze, •mint a -gyéré!? BWftySfé/av Szóval, miért oly hangos az igazságtól, a nagy világcsárda, mikor itt is, csakúgy, mint a be csaliban annak van igaza, akinek furkós bot van a kezében és az öklét és nem | a nemlétező igazságot viszi bele a játékba? Azok, akik az igazság nevében ölnek, | azok, akik Ítélkeznek, akik nagyhangon prédikálnak, azok is csak éppen annyira j A „Közérdek“ „Érmellék“ részére Irta : Rákosi Jenő. Az első szóra, az első kiáltásra szárnya nőtt a legszebb gondolatnak: A beteg gyermekről való gondoskodás gondolatának. Szárnya nőtt és a gondolat szárnyát csattogtatva berepülte a haza téréit és ahol megcsapott egy szivet, a szív kinyílt s befogadta a gondolatot. TÁRCZA. Karácsonyi vásár. — A „Közérdek“ eredeti tárcája. a fővárosban képzeli magát. És ha — kíváncsiságtól ösztönözve — bekerül a bútorcsarnokba, — egy órára vagy kettőre — elfelejti, I hogy Nagykárolyban van, ahol és amely vá- \ rosnak urai, polgárai oly keveset tőrödnek ezen városnak ipartelepeivel s oly felette csekély módon igyekeznek meghálálni egy törekvő, ambíciótól buzgó iparosnak derekas vállalkozását. Mert I az, amit Grósz József ezen tökéletesen mo- ! dern s művészileg megalkotott bútorgyári raktárával tett, úgy saját, mint Nagykároly város érdekében állott! íme ez a legelső olyat cselekedett iparos, művészeti termelő részéről, amely külső fényénél fogva is tökéletesebbé teszi Nagykároly városi jellegét. Na de nézzünk szét egy kicsit ezen bútor j iparművészeti árucsarnokában. A tágas teremben balra egy díszes férfi- I szoba, egy kényelmes hálószoba áll előttünk. i világon, aki mindenkinek a tetszésére tudna ! Írni ?! Aligha hiszem. Egyik olvasónak tetszik az, ha hiúságát legyezgetjük, másik már nyílt szókimondást kíván, a harmadik azt várja tőlünk, hogy azonnal változtassuk meg a világ kerekét s igy mindenki más-mást vár ' az újságírótól, aki valósággal rabja a közön- ! ségnek és hivatásának. De ezúttal nem a panasz a cél s ha eltérünk a tárgytól, azt azért tesszük, hogy ha valamelyik kirakat gazdájáról humorosan is ; Írunk, ne haragudjék érette, hisz nem ki- 1 gunyolás a cél, amely bennünket erre vezet, I de az, hogy üzletkirakatának leírását az ol- Jvasó közönség előtt kellemessé tegyük. Megkezdjük Grósz József butorraktárán. Ha az utcán, — e nagy kincset magában rejtő ház elé kerül az ember, egy pillanatra Röpülnek a percek, az órák, a napok s irne alig pár hét és eljön újra a sokak által annyira várt „szeretet ünnepe“, a Karácsony. Es a ■ „Közérdek“ tárca-rovatában ismét megjelenik az ismertetés a helybeli kereskedők kirakatáról s nehogy unalmassá váljék annak olvasása, fűszerezzük apró intimitásokkal, előre is számolva azzal, hogy egyesektől megelégedett mosolyt, másoktól pedig mérges pillantásokat nyerünk jutalmul. De engedjenek meg nyájas olvasóim, ha azt kérdezem önöktől: létezik-e újságíró a
