Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

Érmellék, 1911-12-02 / 32. szám

2-ik oldal. ÉRMELLÉK december 2. 82-ik szám. tart, melynek fontosabb tárgyai: Rogge Ká­roly kérelme helyettesítése idejére a jegyzői illetményhez tartozó járulékok megállapítása iránt. Illetőségi ügyek. Munkásházak építése ügyében alispáni megkeresés, végül a bel­ügyminiszter leirata a közvágóhíd kibővítési munkálatai ügyében. Szegény gyermekek felruházása. Érmihály- íalva nemesszivü, intelligens hölgyei körében mozgalom indult meg, hogy az általuk gyűj­tendő összegből több szegény gyermeket ru­házzanak fel, a közeledő „szeretet", a Kará­csony ünnepe alkalmából. A mozgalom élén Lovass tíándorné és Molnár Albertné úrnők állanak, akik személyesen fogják teljesíteni a gyűjtés fárasztó munkáját. A magasztos cél pártfogását olvasóink meleg szeretetébe ajánljuk. Választógyülés. Érmihályfalva képviselő­testülete hétfőn választógyülést tart, melynek tárgya az üresedésbe jött iktató irnoki állás betöltése. Az állásra értesülésünk szerint — Varga .József helyettes Írnok lesz meg­választva. Éj éli csendélet. Kedélyesen borozgattak a vasúti állomás éttermében Meszlényi Antal csizmadiamester és Kocsis Imre vasúti fékező. A szomszéd asztalnál ültek Puskás József, Székely Imre és Szilágyi Boldizsár érmihály- falvai lakosok. Egyszerre minden előzmény nélkül Puskás odalépett a szomszédos asz­talhoz és Meszlényit úgy képen törölte, hogy azt azonnal elborította a vér. Eire általános dulakodás kerekedett, miközben Török ven­déglős — aki üzletében semmiféle veszeke­dést nem tűr — a három fiatal embert aka­ratuk ellenére kitessékelte a helyiségből. A kidobottak nagy lármát csaptak, de végre is lecsendesülve eltávoztak. - Éjjel két óra táj­ban Szilágyit, aki lakása előtt barátjával be­szélgetett, valaki egy vasvillával többször fej beverte, aki súlyos sérüléseket szenvedett. Szilágyi támadóit — akikben az összetűzés szereplőit sejtik — erélyesen nyomozza a csendőrség. Napraforgó geseft. Wilheim Mór termény- kereskedő megbízást adott Weisz Mór alkusz­nak arra, hogy részére 100 q. napraforgó - magot vásároljon. Weisz igen kedvező üzlet­tel biztatta megbízóját, miközben tőle 1200 koronát kicsalt. A pénzt azonban csak rész­ben fordította bevásárlás céljaira s nagy ré­szével pedig állítólag Amerika felé vette út­ját, bizonyára nem napraforgómag vásárlás végett. Wilheim várta egy darabig a magot, de amikor az nem érkezett meg, nyugtalan­kodni kezdett és utána járva a dolognak, megtudta, hogy alaposan becsapták és bottal ütheti pénzének nyomát. Felkereste Weisz feleségét s kérte, hogy a háznál levő 35 q. magot adja át, mert azt férje az ő pénzéből vette. Itt azonban kereken elutasították, mert Weiszné kijelentette, hogy az az ő magja s vele Wilheim üzleti összeköttetésben nin­csen s megtagadta a mag kiadását. A káro­sult a magra' bűnügyi zárlatot kért ugyan, de kérdés, hogy a bíróság ki fogja-e mon­dani, hogy a Weisz és a Weiszné magja ugyanazon pénzből lett-e bevásárolva, mely­nek néhai tulajdonosa a Wilheim névre hall ­gatott: Weisz Móric? Móric polgártárs? Ő vidáman vitorlázik uj hazája felé — Wilheim Mór pénzén. Helyreigazítás. Balázsi Sándor érsemjéni lakostól levelet vettünk, amelyben a „Hitvesi szeretet“ cimü hírünk helyesbítését kéri, azon a címen, hogy a brutális ember nem ő, ha­nem Adám József volt. — Kérelmének ezen­nel eleget is tettünk. A mostoha fiú. Vasárnap nagy lárma hal­latszott a Stubenberg-féle tanyán. Lovas Bálint cseléd vitatkozott mostoha fiával, Tripsó Ká- rolylyal. A vita hevében Tripsó egy furkós- bottal — melyet mostohájától vett el, aki azt bizonyára hasonló célzattal emelte fiára — usy fejbeverte az öreget, hogy az elnyúlva maradt a küzdőtéren. A csendőrség az ügyet feljelentette a bíróságnak. Képviselőtestületi tag választás. Tegnap ej- ! tették meg Érmihályfalván a képviselőtestii- I leti tagok választását. A választást rendkívül heves küzdelem előzte meg, sőt Hin- ! tálán Ede és RuszkaiElek ismert szocialista agitátorok a kisgazdák nevében egy röpiratot is bocsátottak ki, amelyben — szokásuk sze­rint — minden igaz ok nélkül megvádolták a község köztiszteletben álló főjegyzőjét és a romboló munkájuk útjában álló intelligen­ciát. A röpiratban a község fejlődésére és lakosaira károsnak állítják a tervbevett vas­utak támogatását s önző célokat szolgálónak minősítenek minden olyan dolgot, amely a város fejlesztésével áll kapcsolatban. Letagad­ják azt is, amit hiteles okiratok bizonyítanak, hogy az uj osztályozási művelettel ezrekre menő adótöbbletet sóztak polgártársaik nya­kába, azt állitván, hogy az nem a szegény emberek, de csak az urak adóját, emelte. Önként következik, hogy végül kijelentik, hogy csak az helyes, amit Hintalan és Ruszkai tartanak üdvösnek, tehát a nép érdeke, hogy ez a két érdemekben gazdag férfi (?!) bejus­son a képviselőtestületbe. Igazán nem is ér­demes foglalkozni e fércmunkával, mert az pótlásra is szorul. Ugyanis kifelejtették abból azt, hogy ezek az urak, t. i. a Bujanovitsok, Lovassok, Grósz Béla, Benedek Zoltán és sok más, akik tekintélyes vagyonnal bírnak a községben és fizetik nagyrészben a községi pótadót, nem érdemesek arra, hogy tagjai legyenek a képviselőtestületnek, mert a köz­ség romlásán dolgoznak és romboló munká- ! juknak csak úgy lehet gátat vetni, ha a pol­gárság két bevándorolt egyénnek ad helyet a képviselőtestületben. — Távirati tudósítá­sunk szerint, melyet lapzártakor d. u. fél 4 órakor vettünk, a választás nagy izgalmak között folyik. Megválasztásaik bizonyos az első kerületben Dobos Imre, Kocsár Árpád, Győri István, Konrád László és .Vajda Gá­bornak, a második kerületben Baroti Sándor, Kovács Gábor, Kovács Imre és Rosenfeld Lajosnak. —- Hintalan és Ruszkai bukása bizonyosra vehető. Pannonia-szálloda Érmihályfalva, Négy újonnan fényesen berendezett szoba! Kó­ser kony ia. Pontos kiszolgálás. Mérsé­kelt árak. Tűz-, élet- és betörés biztosításra leg­jobban ajánlható a „DUNA" biztositó- tarsaság. A legelőzékenyebb eljárás úgy kárbecslésnél, mint a dijak számításánál. Főügynökség Grünfeld Béla Érmihály­falva. Székelyhid. Személyi és családi pótlék. (M.) A budget tárgyalásnak mindjárt kezdetén történt, hogy Lukács pénzügyminiszter ki­jelentette, hogy tekintettel az elviselhetetlen drágaságra, — mely főként a fixfizetésü tiszt­viselőket sújtja — személyi és családi pótlék megadását kéri a törvényhozástól az állami tisztviselők részére s e tárgyban rövid időn belül javaslattal járul a Ház elé. Az egyhangú helyeslés bizonyítja, hogy I a pénzügyminiszter kijelentése nagyon he­lyénvaló volt s éppen a 12-ik órában érke­zett, amidőn a megélhetés súlya alatt nyögő tisztviselők, már — összeroppantak. Tudvalevő s sajnos dolog, hogy tisztvi­selőink 90ü/„-a'adósságokkal terhelve, roppant erőfeszítések között tengeti maga és családja életét s a legtöbbre ólomsulylval nehezedik i az elviselhetetlen drágaság és igy valódi meg­váltás rájok nézve a fináncminiszter Ígérete, mely hivatva lesz némileg megkönnyiteni nehéz sorsukat. Az állami tisztviselők ezért hálafohászt rebegnek Lukács pénzügyminiszter úrhoz s epedve várják az igének testté válását, — ami bizonyára nem fog sokáig késni. Egész tisztelettel, de egyben vakmerő őszinteséggel vagyunk azonban bátor kijelen­teni, hogy amire az állami tisztviselőknek égető szüKségük volt, t. i. a személyi és csa­ládi pótlékra, — ugyanerre még fokozottabb és -imminensebb szükségük van a nem állami hivatalnokoknak is. Értsük meg egymást! Nem irigyeljük mi az állami tisztviselőknek ígért s bizonyosan meg is adandó pótlékot, csak hangsúlyozzuk, hogy ezt meg kell adni azoknak is, akik nem állami, hanem megyei, községi, felekezeti állásokat töltenek be. Ha már állami feladatot teljesítenek leg­nagyobb részben a megyei és községi tiszt­viselők is, a felekezeti tanítók pedig éppen úgy, sőt nagyobb mérvben meg vannak ter­helve állami kollegáiknál. Óriási igazságtalanság s égbekiáltó mél­tánytalanság lenne tehát ezen nem állami tisztviselőket segély nélkül hagyni. Hiszen ha mindenki elismeri azt, hogy — ami na­gyon is igaz — az állami tisztviselők rá­szorultak a személyi és családi pótlékra, — ennek égető szükségességét el kell ismerni a nem állami tisztviselőkre és felekezeh ta­nítókra nézve is. Egyenlő elbánást kérünk. Találjanak rá módot az illetékes hatóságok, hogy a nem államiak is megkapják a pótlékot, mert éhes hadsereggel csatát nyerni nem lehet. óra- és ékszer-üzletében r Érmihályfalva, Fő-utca. Mindenféle arany- és ezüst-tárgyak, férfi és női zsebórák, láncok, karperecek, gyűrűk, függők, szem- üvegek, tajtékpipák, fali- és ébresztő órák a legnagyobb választékban jután}'OS árak mellett. — Rend- kivüli kényelmes TÖRLESZTÉSI KEDVEZMÉNY úgy zseb- mint fali-óráknál, valamint ékszereknél. Felhívás az érmei léki ref. egyházmegye tanítóihoz. A „Magyarországi Tanítók Országos Szö­vetsége" f. év december 8-ra rendkívüli egyetemes tanitó-gyülést hivott össze Buda­pestre, hogy a vérig keserített, kiéheztetett magyar néptanítói kar legminimálisabb jogos igényének, — t. i., hogy más hasonló kép­zettségű tisztviselőkkel egyenlő javadalma­zásban részesüljünk — végre-vaíahára ér­vényt szerezzen. Előadó Dobó Sándor lesz! A legnagyobb nyomatékkai hívom fel szeretett kartársai­mat, hogy e gyűlésen egyénenkint mindnyá­jan jelenjenek meg, hogy a tömeg súlyával is imponálhassunk. Akiben él a kartársi összetartás s aki is­meri maga és családja iránti legszentebb kö­telességét, annak e gyűlésről elmaradni, semmi körülmények között nem szabad. Viszontlátásra dec. 8-án Budapesten! Bagamér, 1911. nov. 30. Kartársi igaz szeretettel: TTlolnár Antal. elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom