Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-08-19 / 33. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK augusztus 19. 33-ik szám. Játék, norinberqi és MM-----------------------------2 dí szműáru raktár. MM Hagy választék kézi- :: munkákban. :: MM MM MM MM Legolcsóbb bevásárlási forrást -ss NflGyKÁROLy, Deák-tér. Kaufmann Jakab-féle ház. MM MM MM MM MM MM MM MM 7 Himzőselymek. 7 lllinden alkalomra célszerű ajándéktártanitják itt előbb a világtörténelmet s csak a negyedikben a hazait. Amennyiben tehát a nép gyermekeinek zöme elesik a történelem tanításától, hogyan fejlődhetnék ki nála továbbra a honszeretet fenkölt érzelme? Tudjuk, hogy vannak lelkes tanítóink, akik szabad előadásban gyakran beszélnek a gyermekeknek nemzetünk lélekemelő tetteiről s minden alkalmat megragadnak amaz érzelem felköltésére és növelésére. De az ifjabb nemzedék hazaszeretetének nagyon is észlelhető csökkenése s faji büszkeségének megdöbbentő módon való aláhanyatlása, amely pedig annyi alacsony tettől visszatartotta őt eddig: azt bizonyítja, hogy ily tanítóink még nincsenek kellő számmal. S amidőn aztán a nép gyermekei felnőnek anélkül, hogy a honszerelem keblükben mélyebb gyökeret vert volna, akkor csodálkozhatunk-e azon, hogy könnyen hajlanak a beözönlő idegenek Istent s hazát tagadó tanaira s maguk is Istent és hazát tagadó eretnekekké válnak Nép- és polgári iskoláinkban tehát oly ujjitás volna kívánatos, hogy a történelem tanítását — a földrajzzal egy- időben — már az elemi iskola harmadik osztályában kellene kezdeni s azt fokról- fokra mind terjedelmesebben előadni, ennek helyébe pedig törülni kellene az elemiben a másodfokú nyelvtant s főleg a törtek számtanát, mellyel csak amúgy is túlterhelik a szegény gyermekek gyenge agyát. Uj! Uj! Uj! Uj! Szenzációs műsor! Szombaton *££ és vasárnap az APOLLO moziban. Műsor: 1. Reklámképek. 2. Rozália munkát talál. Komikus. 3. Az aranyvirág. Természeti. 4. Dolly nyári fürtje. Kacagtató jelenet. 5. Az alkohol áldozatai. Szociális dráma Gerend G.-tol. (1000 méter hosszú életkép.) Személyek: Alborák Károly magánhivatalnok Ennek öcsse Pál MáriiP ) Alborák gyermekei Alborák felesége. Gazdáink figyelmébe! TTlezőgazdasági kulturánkfejlődése. Minden időnek megvannak a maga kérdései. Minden kérdést a korszakok tüneményes igényei váltanak ki az úttörő hajlamok közérzületéből. Az ősi és eredeti hajlamok feltartóz- tathatlan utjain mindannyian megismerkedtünk a szociális hajlamok történetével, okaival, jelenével, létjogosultságával s megismerkedtünk a szociálizmus jelentőségével : a maga tiszta és nemes szellemével. Beszéltem, irtain én róla e] helyen is egész cikksorozatot. S most — a kedves Szerkesztő barátom ostromlására — leültem, hogy egy szintén nagyobbszabásu és exis- tentiális létünket közelről érintő kérdésben szerény tollamai némi szolgálatot tehessek a — közérdeknek. Közérdek az, ha mindnyájan egyért és egy mindannyiunk jólétéért fáradozik. Minden egyes polgár a köznek tagja és minden egyes polgár munkás életével fáradozva törekszik azon, hogy a köznek hasznos faktora legyen. A létért való küzdelemben tehát mindannyian — ki-ki erejéhez képest — részt veszünk. Mert aki részt akar venni a fogyasztásban, annak részt kell venni a termelésben is. Ez az igazi, a tiszta, a nemes szociális érdek és törvény. A szociális igények jogos fejlődése érthetően a többtermelésre serkentette, buzdi- totta, kényszeritette a termelőket. A többtermelés előállítási munkáján egyaránt fáradoznak a fizikai és szellemi munkások. De higyjék el, t. olvasóim, hogy az Önök által — talán szellemi kisebbségük miatt —- lebecsült intelligens fizikai elem, fizikai erő, a nép azon kiáltása, hogy : „Több bért!“ adta meg az in fulsust, az első lökést nemcsak a szociális fejlődésnek, de impulsust a kulturális mezőgazdasági fejlődésünknek is. Több bért! De hogyan ? Miből ? így gondolkoztunk. így feleltünk. Összetett kézzel, tétlenül álltunk a nagy kérdéssel szemben, miglen kezdtünk a többtermelés problémáinak megoldásával, a munkásigények, munkáskérdések egyszerű elintézésével tudományosan és gyakorlatilag s mi a fő, eredménnyel dolgozni. Több bért, igen, több bért adunk, mert többet fogunk termelni. Több lesz a bevételünk. Jobban telik a munkás, az áldott munkáskéz honorálására is, melynek nemcsak a szociális igények fokozott kieló- githetése lesz az eredménye, hanem a munkások ambitiójának növelése és nevelése. Szükségünk van erre, ha a magunk igésok udvarlója volt. A sok közt én is. A vézna, pajkos diák. S a sok közül én voltam a legszerencsésebb. Hogy miféle előnyeim lehettek a többiek felett, máig sem tudom. De Ducitól én kaptam a legtöbb táncot a bálokon, legtöbb parthiet a tennis pályán és engem fenyegetett a legkevesebbet, hogy beárul a papájának egy s más apróbb csinyért, aminek a hire hamarabb eljutott a Duci füleihez, mint a papájáéhoz. Büszke voltam rá a diáktársaim előtt, sőt egyik másikat, ki kevesebb szerencsével harcolt Duciért, le is néztem érette. A dolognak anyagi hasznai elkövetkeztek. A görögből, amelyből azelőtt szörnyű mód gyöngélkedtem, egyszerre lábra kaptam. A tanár ur elnézőbb, jóakaróbb lett. Bizonyosan igy gondolkozott: Hiszen, a diák olyan valami, amiből minden lehet. S ez nagyon szép gondolat egy lányos apától. (Anyámnál másként hangzott ez a definitió: A diák olyan valami, amiből lehet még semmi I) Száz szónak is egy a vége: Szép napokat éltem. De nincs semmi állandó a nap alatt. S legkevésbbé állandó a lányok szerelme. Kiváltképen ha épen diák a szerelem tárgya. Az én szép pártfogónőm szerelmének is egyszer vége lett. Épen a szép tavaszi napokon, mikor izzó a lóg, perzsel a vér, s az agyban olyan eszeveszettül kergetik egymást a legbolondabb gondolatok. Egy szép napon arra a tudatra, legbizonyosabb tudatra jutottam, hogy nekem immáron épenséggel semmi keresni valóm sincs Ducinál. Mert más foglalta el a helyemet. Másik diák. Lengyel Jankónak hitták. Erős boszut esküdtem Lengyel Jankó ellen. Igazság szerint Duci ellen kellett volna erős boszut esküdnöm, tehát a Duci papája görög tanár volt. S a görög tanárok még holtuk után is veszedelmesek lehetnek egy diákra nézve. A boszu napja elérkezett. óra előtt a régi, jó diákéletről csevegtünk. A régi, jó diák csinnyekről, ami legkevesebb a mai modern diákfüleknek. Dóta Dani gyáváknak nevezte a mai nemzedéket, amelyik még az internátusból is fél kiszökni záróra után este. Kész tervvel hallgattam minden szavát. Mikor bevógezte szavait, én cáfolni igyekeztem beszédét. Hogy a mai nemzedék nem gyáva, mindjárt bajlándó voltam be is bizonyítani. Ajánlatot tettem. Hogy én Lengyel Jankóval még akkor este akar egy cserép virágot lopok, ha mindjárt a Deák tanár ur ablakából is. Tudtam, hogy Jankó fél a gyávaság látszatától is, nem tagadhatja meg az ajánlkozóét, s akkor én majd befütök neki. Nem is tagadta meg. Este orvos hívás ürügye alatt szöktünk ki az internátusból. Körömsötét volt. Jankó félt szeppegett. Egyenesen a Duciék ablaka alá tartottunk, ahol az állandóan nyitva tartott ablakban cserepestül állott a sok virág. Szerencsésen megérkeztünk. Az ablak magasan volt. Jankó volt a magasabb, ón az alacsonyabb. Jankó a vállaira szedett. Két kézzel kaptam az ablak közepe felé a cserép után. Csak azt éreztem, hogy a két fülét fogom, s a két füle meleg. Sohse láttam ilyen virágcserepet. Megszólalt. — „Engedje el a fülemet kedves öcsém“. Az öreg Ü6ák tanár volt, aki kikönyökölt a cserepek közé az ablakba. Többet nem éreztem, hallottam, láttam semmit, mert már nem is az ablakban voltam. nem is a Jankó vállain, de a poros földön. Ott sem sokáig. Nyúl sem fut jobban, mint mi futottunk, ketten kétfelé. Jankóval csak másnap reggel tatálkoztam. Annyit kérdett mindössze: „Tudod-e a görögöt?“. Én kék-zöld balkaromra mutattam s keserűen válaszoltam.- »Ezt s ennyit tudok*. Görög órára eljött az öreg profeszor. Nem szólított senkit felelni. Végigmagyarázta az egész órát s az óra végén megjegyezte: Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. fogtechnikus.
