Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1911-08-05 / 31. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK julius 29. 30-ik szám. Játék, norinbergi és MM «sr Legolcsóbb bevásárlási forrás! díszműáru raktár. T7agy választék kézi- :: munkákban. :: MM MM MM MM MM MM Első Nagykárolyi Bazár NflGyKÁf^OLy, Deák-tér. Kaufmann Jakab-féle ház. MM MM MM MM MM MM MM MM V Himzőselymek. THinden alkalomra célszerű ajándéktár- x ____ gyak._____» A n apestig irodájában görnyedő lateiner nehezebben keresi a kenyerét, mint a búzával, vagy papírokkal spekuláló tözsér. A hivatalno­kot, a gazdát mégis megadóztatják és a fi­zetésnek, jövedelemnek nincs egy parányi fil­lérje sem, amelyiket ne sújtana adóteher. A börzei nyereség ellenben most is adómentes. Pe­dig a tőzsde forgalma évente ma már milliár- dokra rúg és milliókra rúg a tőzsdei forgalom­ból származó nyereség. Miért ne lehetne ezeket a milliókat is a közteker viselés igájába te­relni? Nagyon sok olyan betegség van, mely nem szervi hibákból ered és mely­nek nem komolyabb elváltozások képezik alap­ját, ennek dacára heves és kinzó fájdalmak­kal járnak. Minden tapasztalt orvos tudja, hogy ily esetekben az emésztési működés­ben van a hiba, vagy a gyomor nem működik kielégítő módon, vagy a belek fejtenek ki renye működést. Ily esetekben nem rendel mást, mint 1:2 vagy egy egész borospohárnyi természetes Fe- rencz József-keserüvizet, melyet a betegnek naponkint reggel éhgyomorra kell meginni. Ez az egyszerű, olcsó és kellemes kúra minden ebből eredő bajt: rosszullétet, szédülést, fej­fájást, bágyadságot stb. rövid idő alatt telje­sen megszüntet. Az igazi. Ferencz József víz­nek jó az ize és valóban jót is tesz ! Ajánlatos csakis valódi Ferencz József vi­zet kérni és nem budai vagy egyéb általános elnevezést használni, mert több csekély értékű viz csalódásig hasonló vignetákkal jön forga­lomba. Kapható gyógytárakban és füszerkeres- kedésekben. Munkássors. (F.É.) A halálgyárban megkondul a vészharang s az inségbérért dolgozó munkás busa cafa­tokban log le testéről. Fekete, füstős balál karma ragadja torkon, bogy erőszakkal el­hurcolja abba az országba, abol ur és pa­raszt, munkás és munkaadó, szegény és gazdag között nem ismernek különbséget. A benzintartály felrobban, a bűzös gázokkal telitett munkahelyiség kigyullad s a munkás élete nem ér egyetlen fabatkát sem, mert áldozatául esik a társadalom s felettes ható­ságok bűnös könnyelműségének. S mikor azután itt a katasztrófa s az el­szenesedett, üszkös bullák felé a hátrama­radottak kétségbeesése borul csupán, akkor azután ékes cikkek jelennek meg mindazok­ról a mizériákról, melyekkel a munkásoknak a nyormoruságos bér mellett küzdeniük kell. Akkor előveszik az iparfelügyelőket, akik nem ügyeltek a munkások biztonságára. Elő­veszik a felettes hatóságokat s azokat kárhoz­tatják, azokat okolják a erenesétlenségért. De nem jut egyetlen „yszer sem eszébe sem a sajtónak, még kevésbbé a társada­lomnak, hogy akkor vegyék elő ezeket a jó urakat, még mielőtt a katasztrófa beállott volna. Nem jut eszébe senkinek sem olyan prementiv intézkedéseket követelni, amely az olyan szerencsétlenségeknek, mint a minők az utóbbi napokban tömegesen előfordultak — útját szegi. S a munkások mennek, bizonyos és fé­lelmetes sorsuk felé. Senki nem védelmezi, senki nem gondoskodik róluk. A sötét halál ott olálkodik a hatalmas lendítő kerekek mögül, a vegyi anyagoktól fülledt levegőjé­ben a robbanó anyagok raktárában. S ba a pillanat kedvez a rombolás koboldjának, elő­tör rejtekhelyéből s megfojtja azokat, kik legközelebb esnek karmaihoz. S a munkások nyugodtan tűrik sorsukat. Nyugodtan nézik, amint egyik vagy másik társuk kidül a sorból s haladnak továbbra is szűkre szabott mesgyéjükön. Haladnak, mint az igába fogott barmok, melyek sohasem gondolkoznak afelöl, ' ltova hajtja őket az os­tor, hova vezérli a gyeplő. Nem emelik fel tiltakozó szavukat, csak azok jajgató pa­nasszá hallatszik fel a sötét éjszakába, akik­nek szivéhez legközelebb áll az aktuális ál­dozat. Pedig ennek nem kell így lennie. Azok, akiknek a bőrére megy a játék, nem tilta­koznak. pedig erélyesen követelhetik, hogy mindazon preventív intézkedések, melyek a gyakori szerencsétlenségeket csirájokban el­fojthatják, megtétessenek. S ahol azokat vo­nakodnak végrehajtani, ahol a munkások testi épségéről nem gondoskodnak, azokat a helyeket, vagy a felettes hatóságok utján kényszerítsék a védelmi intézkedések meg­tételére, vagy pedig boykotálják azokat a gyárakat s műhelyeket, ahol ezek az intéz­kedések nem tétetetnek meg, vagy pedig késedelmeskednek. Ha majd azután a gyá­rak s műhelyek tulajdonosai látni fogják, hogy a munkás élete mégsem oly olcsó s azok is megvédelmezik azt, ba kell köröm­szakadásig, akkor talán majd jobban ügyel­nek azok is arra, hogy a szerencsétlenségek ne kövessék egymást oly sürrü s egymás­utánban, mint ahogy azok a legutóbbi na­pokban megtörténtek. Szives tudomásul! Nagykároly—Erdödvidéki Takarékpénztár ssa Részványtársaság ™ Főintézet: Nagykároly, Kölcsei-u. Fiókintézetek: Erdőd, Réztelek és Szatmárhegy. Üzletága a takarék és bankügylet összes ágaira kiterjed, nevezetesen elfogad takarék- F" Ö betéteket m | nettó kama ^ tozás mellett 1 i ... w u Be téteket folyó számlára megegyezés alapján kuláns tétel mellett. Ertékpapiro'at vesz, elad, megőriz, kezel és azokra előleget ad. Váltókat leszámítol a legalacsonyabb ka­mattétel mellett. Jelzálog kölcsönöket folyósít bekebelezés mellett házakra és földbirtokokra a lagma­gasabb értékig. Nagykároly—Erdödvidéki Taka­rékpénztár Részvénytársaság. lélek, mint a midőn isteni küldetést telje­sít. Ezalatt a dúsgazdagok otthon dultak- fultak haragjukban. Vérig boszantotta .őket a Balsemtov választása. < )k biztosan számítottak arra, hogy az ő leányaik közül fog választani. És. egyszerre csak ott hagyja, mint Szent Péter az oláhokat és máshová megy leányt keresni. Adtak volna amennyi pénzt csak kórt. Lemondtak volna mindenről, csak meg­kaphatták volna a genialis ifjút. Nade ez a dulás, futás, ez a duzzogás már mit sem basz­nál. Az ifjú pár már összekelt. Már induló­ban vannak hazafelé. Mámoros jó kedvben voltak. „Ki tudja mikor lesz megint ily jó ked­vem“ mondja az ifjú házas. Hosszú, döcögős talajon vezetett ütjük. Szintén a nap is mo­solygott rájuk. Áldó sugarait mindenütt rájuk ragyogtatta. A bozontos zöld fák hajlongva köszöntik őket. Az erdő dalos madarai öröm­teljesen csiripelik: „Isten áldása rátok.“ Szédítő bűvös illat terjed az erdő illatos fáiról. Amint igy haladnak a láthatáron va­lami némberi alak látszott. Messziről szembe­tűnt már összeaszott alakja, megtört teste, amint csendesen előre halad. Midőn az ifju ember előre tekintett meg­pillantotta a nőt. A hallucanacio sejtette vele, hogy az valami hozzátartozója. Emlékében éltek még anyja arcvonásai, amidőn utoljára együtt voltak. Oh Istenem, ha most találkoznék véle, elmondanám neki boldogságom, kitárnám előtte örömteljes lelkem, nyakába borulnék és megfüröszteném könnyeimben. Mialatt igy gondolkodik, már az asszony csak egy néhány lépésnyire volt. A Bálsem- tov jós lelke, éles megfigyelő szeme első pil­lanatra felismerte a nőt. Pedig amióta nem látták egymást, sokat változott. Számos nyo­mát hagyta kiaszott arcán, a mostoha sors. Sok viharos idő vonult el felette. Sokat küz­dött, sokat bánkódott gyermekéért. Gondola­tában mindig fiánál volt. Nála töltötte éj je­lét-nappalát. Minden szabad percében nála időzött. Sokszor mondogatta: Vájjon mit csinál egyetlen reményem, ki viseli gondját, vájjon gondol e rám ? Óh mit is mondok ilyet. Egyetlen kincsem, ki engem oly annyira szeretett, az nem gondolna reám ? Ezek az kérdések is aggasztották keserű és sanyarú óráiban. Fiam — szól a Balsemtov — most az Isten is úgy akarja, hogy örömöd, örömre halmozódjék. Ha jól látok, anyád jön ott. A níegszóllitott erre szintén átszellemült. Hisz I ezt óhajtotta o, azért eped ő már régen, hogy , rég nem látott anyját viszont láthassa. Minderről az anya semmit sem sejtett. I Csak midőn szemben állottak egymással fel­ismerte a Balsemtovt és fiát, óriási lett öröme. Felugrott a szekérre, nagy hévvel át­öleli rég nem látott fiát, öröm könnyeket : hullatnak, könnybe lábadt szemük. A meg- J liatottságtól nem találnak szót ajkaikra. Több percig egymás karjaiban bevernek, végre le­csillapult a magánldvüliség és .a fin oda­vezeti anyját feleségéhez: Kedves Anyám! Ez az életpárom. Ezzel veszem fel az élettel a küzdelmet, kettőnk vállára fog ezentúl a sors súlya nehezedni. Alit szólsz hozzá ? Tetszik ? Az anya fián járatja szemeit, könybe lá­badt ősz pillája, majd' igy válaszol: Meg vagyok, hát hogyne lennék, hisz szinte a jóságos Isten is neked szánta. Fiam! Becsüld meg ezt az angyali lényt, járj ked­vébe, légy jó hitves, a szent kötelékeket tartsd sérthetetlennek, légy hü hozzá, tisz­teld, hisz ő lesz élted vezércsiilaga. Aíajd menyéhez fordult: Kedves Leányom! Néhány perce, hogy ismerlek, de szinte viseleteddel, jóságos né­Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca^ll. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. fogtechnikus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom