Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-07-29 / 14. szám
Ermihályfalva—Székelyhid. 1911. julius 29. I. évfolyam. _________ Fe lelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Értarcsa: SZOBUSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. 14. szám. TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután. a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Ermihályfalva. Köztisztaság'. A falusi tisztaság, higiéna kérdése mindig olyan kérdés volt, a melyről bármikor aktuális írni, különösen most, mikor a koleraveszedelem fenyeget. Mert tulajdonképen nincs is falusi tisztaság, falusi higiéua. A vidékiek mindennel inkább törődnek, mint az egészségünkkel. A falusi publikum testi jóvolta fölött egyedül a természet őrködik néhány oly jelenségével, a melynek áldásos! hatásához vajmi kevés köze van a hatósági előrelátásnak, céltudátos emberi gondosságnak. Tiszta levegő és egészséges, jó falusi kenyér, ha e kettő nem lenne, soha sem | lehetne községeinkből a fertőző betegségeket kipusztitani. Csak e kettő áldásos közrehatásának tulajdonítható, hogy innen-onnan harmincöt éves közegészségügyi törvényünknek végrehajtatlansága nemzetpusztitó következményeket n> m vont maga után. Vagy talán közegészségügynek mondha-j tók az egészségrendészet terén fennálló mai viszonyok ? Távolról sem. A községek szennyesek; szemét moslék, S kazalnyi trágyarakások az utcákon, közökön. A lakások füledtek, egészségtelenek, nedvesek, úgy hogy ha a Ldusi föidmives emberek olyan munkára lennének egész nyáron át utalva, mely lakáshoz, házhoz kötné őket, egy egészséges sem akadna közöttük. Orvosa olykor öt-hat községnek van egy, gyógyszer- tára szintén. Jég, fertőtlenítő szerek sok helyt egyáltalán nincsenek. Ahol vanijak is a jég piszkos, roszszul kezelt, egészségre káros, a fertőtlenités pedig nevetséges semmi. Még az állati betegségek után fertőtlenítenek valahogy. Ólat meszelnek, vályút elégetnek, az istálló földjét megfordítják. Egy-egy elhalt tüdővészes után pedig kiszellőztetnek, egyebet semmit. Hogy a ruhákat átfőznék, szobákat fertőtlenítenék, ágynemüeket dezinficiálnának, arról szó sincs. Fertőző betegség van is állandóan majd minden községben, de megtörik ereje a hatalmas falusi egészségen. Mi lesz azonban, ha olyan betegség üti fel községeinkben fejét, mely nem igen húzódik meg az egészség, levegő vagy jó kenyér előtt. Mi lesz, ha a kolera tényleg ellátogat hozzánk ; a kolera, a mely csak egytől tart: a tisztaságtól, higiénikus életmódtól. Azzal biztatgatjuk magunkat, hogy az orosz kolera rémiiletes pusztítása — fellépése óta féiszázezer emberélet — az orosz köztisztasági viszonyok terhére írandó. Vájjon mi olyan sokkal előbbre vagyunk ? A magyar napszámos ruháját egy hétig le nem veti magáról, abban dolgozik, izzad. Az apróbirtokos egész nyáron a büzhödt, fülledt istállóban tölti az éjszakát, Nyolcan-tizen alusznak a falusiak egy szobában összezsúfolva, szinte egymás szájába lehelve. Szellőztetés általában ismeretlen fogalom. Táplálkozás, a jó kenyértől eltekintve, silány. — Ilyenkor látjuk leginkább, mikor szükség lenne reá, hogy nincs falusi tisztaság, falusi higiénia. Mi lenne ilyen viszonyok között, ha ez a veszedelmes morbus tényleg felütné a fejét? A községi elöljáróságok mindezideig az egészséget és mindent, ami ezzel összefügg, a természet szeszélyére bizták. Hiszen talán addig be is válik az egészségügy igazgatásnak e sajátos módja, mig valami különösebb betegség elő nem adja magát. De akkor aztán ezrek fizetik meg annak az árát, amit a közigazgatás apródonként elmulasztott. Most esetleg tőlünk is számon kéri a kolera, hogyan iparkodtunk évtizedek óta a . közegészségügyi viszonyokat megjavítani. És ha számon kéri, bizony köny, kin, emberélet lesz a feleletünk. Adja az ég, hogy kikerüljön bennünket az országpusztitó kór. de azért ne maradjon mégse nyom nélkül. Plántálja intéző köreink, közhatóságaink leikébe a köz- tisztaság szeretetét, egy kis ügybuzgalmat a falusi higiénia kérdéseire vonatkozólag. A higiéniának kimondhatatlanul nagy fontossága van egyébkor is, hiszen az emberi lét legfontosabb java, az egészség függ tőle, de meg- százszorozódik fontossága, a mikor ilyen rettenetes kór ellen harcolunk. Hiszük is, hogy nemcsak mi előttünk, de az intézkedésre hivatott kormányhatóságok előtt is leszegeződ- nek e tanulságok és ha szerencsésen elmúlik a vészéi) > kézzel, minden erejükkel hozzá fognak a ) geszségi viszonyok rendezéséhez. Mint a bomba úgy hatott lapunk múlt heti számában közölt leleplezés a Stern testvérek, az „Agrária" pénzkölcsön közvetítő intézet igazgatója és titkárára. — Ezek a bankfiuk, a kik teljes biztonságban érezték magukat, hogy ideig-óráig kizsebelhetik a könnyen hivő szegény jó magyar embereket, nem is remélték azt, hogy figyelemmel kisérjük lépteiket és akad valaki, aki napfényre hozza manipulációjukat, a melyet a Kisújszállásihoz hasonlóan Érmihályfalván is folytatni akartak ; leleplezi és a hatóság kezére szolgáltatja őket. — Most már vége van a könnyű életnek, a vendéglőben való lukulusi ebédelés és vacsorázásnak, de még a városból sem távozhatnak, mert úgy a i csendőrség, mint a rendőrség szemmel tartja őket és a megkisérlendő szökés esetére, elő- | leges letartóztatásba helyezi. A Stern bankárok ugyanis anélkül, hogy erre iparigazolványt nyertek volna, kölcsö- j nők kieszközlése cimén már vettek fel ki- ! sebb és nagyobb előlegeket, sőt egy szolgát; is alkalmaztak, aki 100 koronát el is helyezett náluk, biztosíték gyanánt. Szekán Ferenc rendőrbiztos még a lapunkban hozott leleplezés előtt is figyelemmel kisérte a két bankárt, a kik rendes foglalkozás szerint szíjgyártó és üveges segédek. A cikk megjelenése után, a beérkezett panaszok folytán, azonnal intézkedett a felvett előlegek és biztosíték visszafizetése iránt s csak az ő erélyess^gének köszönhető az, hogy azok, akik nála jelentkeztek, az előlegeket vissza is kapták s igy a szolga is 100 korona készpénzét. Mint utóbb értesültünk, a két jómadár iparengedélyt kért Érmihályfalva község elöljáróságától, de Jakab Rezső főjegyző azt csak 5000 korona biztosíték ellenében lett volna hajlanló kiadatni, valamint megtagadta annak kiadását a szolgabirói hivatal is. A két bankfiu csávába jutott s most szélhámosságból éldegélnek addig a pár napig, a mig megérkeznek a szolnoki törvényszéktől átkért iratok és a csendőrség veszi pártfogásába őket. Szerdán ugyanis nagy vacsorát csaptak a vasúti vendéglőben s a mikor fizetésre került a sor, adósok maradtak a vacsora árával s még sértve érezték magukat, hogy a vendéglős tiltakozott a nem fizetés miatt, azt állitván, hogy ők bankigazgatók s csak a pénzüket felejtették otthon. Jellemző ezen egyének elvetemültségére az is, hogy a városban mindenütt azt beszélik, hogy őket az Érmihályfalvai pénzintézetek üldözik s a lapunkban megjelent cikk a pénzintézetek sugalmazására Íródott. Ok a szegény népet akarták megmenteni pénzintézetek kiszipolyozásától, de ebben meggátolta a hatóság és az „Érmellék“ szerkesztőjének ellenük intézett alapnélküli támadása. De ők ezek dacára sem távoznak Érmihályfaivárói és a felsőbb hatóságnál ki- eszközlik az engedélyt. Felesleges mondanunk, hogy ennek a humbugnak senki sem ül fel s hogy a községből azért nem távozhatnak, jóllehet ég lábuk alatt a talaj, mert ebben úgy is megakadályozná Szekán Ferenc rendőrbiztos, de az érmihályfalvai csendőrség is. Használja a Mjripán^ Paszt^át> melY főfájást, Gaszner-féle jj*" iyia.il szaggatást, migránt s általában mindennemű főfájást öt perc alatt megszüntet. Egy doboz ára I kor. .3 dobozt utánvét mellett küld G-aszner Béla gyógyszerész 0 Érmihályfalván. 0 I I I I A bankárok a csávában! Megtagadott igazolvány! licfagsyotä ax üzlet! ~ Rémes gyilkosság ! Tréfából haláleset ! Megöltem Kovács Jánost! György István szalacsi gazdánál lakodalom volt, amelyre, de különösen a táncra, meg lett hiva az egész falu népe. Mulattak is a fiatalok vegyesen az öregekkel s jókedv mellett folyt a tánc. Szász Imre, a házigazda kocsisa évelődni kezdett Kovács Sándor ottani gazdával és tréfából a kalapját egész a szemére húzta le. Kovács lehet, hogy az elfogyasztott ital hatása alatt is, de rendkívül zokon vette az incselkedést és kést rántott elé, amellyel Szászt leakarta szúrni, azonban ebben a jelenlenlevők megakadályozták s- folyt a mulatság tovább. Kovács János még egy darabig mulatott s távozott a lakodalomból. Hogy ezután mi történt, azt a megindított vizsgálat van hivatva kideríteni. A tény az, hogy Szász utánna lopódzott a mit sem sejtő Kovácsnak és egy hatalmas doronggal hátulról úgy fejbe sújtotta, hogy egy jajkiáltással összeesett s meg sem mozdult többé — meghalt. Szász a kezébe levő doronggal még vagy hármat sújtott a szerencsétlen áldozata fejére s azután vállára véve a doron-
